Karakteres, hivatását szerető mesterember

A kádármesterség országszerte elterjedt és elismert foglalkozás volt, de manapság egyre ritkábban találkozunk ilyen mesteremberekkel. Ezért is érintett meg különösen, amikor a Megyerikumok Győr-Moson-Sopron megyéből honlapon Molnár Sándor kádármesterre bukkantam. Legnagyobb örömömre előzetes egyeztetés után, készségesen fogadott Téten lévő műhelyében. 1955. február 14-én Téten is született, ahol édesapja 1949 óta bognárként tevékenykedett. A háború utáni szegény világban már gyermekkorától fogva sokat kellett segíteni, hol a földeken, hol a műhelyben. Ám őt jobban megfogta az alkotás öröme, a farönkből készülő szekerek, hintók, kerekek, szerszámok kialakítása. Amikor csak tehette, édesapja körül sündörgött a műhelyben, s a számára készített szerszámokkal alkotta saját műremekeit, utánozva apja mozdulatait.

Sándor általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte. Az iskolában a kémia tantárgy, s a tárgyat oktató pedagógus olyan hatást gyakorolt rá, hogy hátat fordított a családi tradícióknak, s a nyolcadik osztály elvégzése után a műanyagkészítő szakmát tanulta ki. A szakmunkás bizonyítvány kézhezvétele után Győrben helyezkedett el a Graboplast vállalat műbőrgyártó üzemében. Az itt eltöltött három év alatt a munka mellett beiratkozott a Révai Miklós Gimnázium esti tagozatára, ahol sikeres érettségi vizsgát tett.

A műbőrgyárban nem találta meg igazán a helyét, mivel a benne lévő kreativitást és alkotóerőt nem tudta kamatoztatni. Ekkorra érett meg benne a gondolat, hogy vissza kell térnie az apai gyökerekhez, mert a fával való foglalkozás biztosítja számára az alkotói szabadságot. Ezért 19 évesen kádártanuló lett. A kétéves elméleti képzést a győri 401-es számú Kossuth Lajos Ipari Szakmunkásképző Intézetben végezte. Szakmai gyakorlaton a győri Biró műhelyben volt, ott fordította át elméleti tudását gyakorlatira, és sajátította el a mesterség alapfogásait. Tanítói Nagy Ferenc öttevényi és Nagy Ferenc tápi kádárok voltak. Szakmunkásvizsgát Keszthelyen tett 1977 júniusában. A vizsga feladatait sorsolták a tanulók között. Neki savanyító kádat kellett készítenie. A munka 4 óra alatt készült el.

A kötelező katonai szolgálat után a kádár szakma ismereteit édesapja műhelyében bővítette. Miután úgy gondolta, elég szakmai tapasztalattal rendelkezik, jelentkezett mestervizsgára. A vizsgát a Budapesti Kisipari Mestervizsga Bizottság előtt tette le. A mesterré válásához a bizottság előtt egy ovális hordót kellett elkészítenie. Akkor, 28 évesen, ő lett a legfiatalabb kádármester az országban. Közben megnősült és 1983-ban megszületett Ildikó lányuk, majd rá egy évre a fiuk, Sándor A régi családi műhely közben kicsinek bizonyult, a hagyományos kézi munka pár mozzanatát a modernkor vívmányai, a gépek vették át. Ő is követte, követnie kellett a versenyben maradás érdekében a fejlődés útját. 1985-ben új műhelyt épített, vásárolt gyalugépeket, marógépeket. De ma is vallja, hogy a professzionális gépek soha nem fogják kiváltani az emberi kéz által elvégzett munkát. A gépek nem tanulhatják meg a mesterség apró, de annál fontosabb fortélyait. Büszkeséggel tölti el, hogy noha sok részműveletet gépesített, a munkafolyamatok bizonyos hányadát ma is tradicionális kézi munkával végzi. Megerősítik ezen nézeteit legnagyobb kritikusai – a borászbarátai és törzsvásárlói – visszajelzései is. Mára már a közel 40 évvel ezelőtt épült műhely kicsi lett, ezért 200 m² alapterületű épülettel kellett bővíteni.

Téten a háza előtti tábla

Molnár Sándor kádármester logója

Nagyon sok magyarországi borászat tartozik megrendelői közé, de ha Ausztriában, Szlovákiában, Svédországban, Norvégiában, Franciaországban vagy esetleg Olaszországban járnak, ott is találkozhatnak a műhelyéből kikerült különféle kádáripari edényekkel.

A kádár szakma, más faipari szakmához hasonlóan, igen széleskörű technológiai ismereteket igényel. A hordóipar 90 százalékban tölgyfát használ termékeinek elkészítésében. Minden bornak megvan a maga íze, ahogy minden fának az illata is. A hordógyártás alapanyagaként kétfajta tölgyfát említenék: a kocsánytalan (Quercus sessilis), és a kocsányos tölgy (Quercos peduunculata). A kocsánytalan tölgy fájára jellemző, hogy tömöttebb szerkezetű és nehezebb. A fa évgyűrűi 0,5–1,5 mm távolságra helyezkednek el egymástól. A fa növekedése sokkal lassúbb, mint a kocsányos tölgyé, ez köszönhető a tápanyagban szegényebb talajoknak is. A fa színe barna. A bélsugár tükrei jól látszanak, ami annak köszönhető, hogy a fa sokkal sűrűbb szerkezetű, gyűrűs likacsú. Fájának nagy a csersavtartalma, ami a tartósságát nagyban befolyásolja. A fája száradás után nehezebben és kevésbé zsugorodik. Fontos, hogy csak téli kitermelésű (a vegetációs időszak utáni) fát szabad hordókészítéshez vásárolni – magyarázza Sándor. A gondosan válogatott és hossztolt rönköt méretre vágja, majd ék segítségével szálirány mentén felhasítja. A hasítás után a rönk külső kérgét, a szíjácsot és a bél anyagát fűrészeléssel eltávolítja. Az így kapott donga magas fokú szakítószilárdsággal, tökéletes rugalmassággal rendelkezik és természetesen rendkívül értékes.

A dongákat rakatokban egymásra rakja a szabad ég alatt, s jórészt a természet szeszélyeire bízza legalább két évig. Ilyenkor az eső, a napsütés és a szél dolgozik a dongákon. Az eső rengeteg csersavat old ki a fából. Nagyon meleg években még locsolni is kell a dongákat, különben nem tűnne el belőlük a fölösleges csersavtartalom. Ha kellően „megtisztult” a fa, jöhet a méretre vágás, a formázás, hajlítás, pörkölés, abroncsolás. Vegyük sorba ezeket a műveleteket. Az 1. lépés a szükséges mennyiségű és méretű donga kiválogatása, utána következik a donga hosszának méretre vágása. Ezután az alapanyag mindkét széles oldalát, egyengető gyaluval simára gyalulja. Az oldalakat megfelelő dőlés szögben gyalulja, a donga készítése közben gyakori ellenőrzést végez sablonnal. A dongahajlítást nehéz lenne a teljes vastagságú dongákkal elvégezni, ezét a dongák belső oldalát kigyalulja a hasrészen.  2. Következik a dongadarabok kirakása munkaabroncsba, az így kapott „szoknyát” tölgyfatűz felett előmelegíti, vízpárával locsolja, s ha a dongafal /palást/ eléggé meleg, akkor ráhelyezi a donga szorítókat / húzatót/, amely egy mechanikus szerkezet. Majd elkezdi felváltva tekerni a szorítókat, amit a szimmetrikus forma elérése érdekében egymással szemben rak fel. Pár perces időközönként szorítja össze a dongákat, miközben középen a tüzet táplálja, s kívül a dongákat /palástot/ vizezi.  Egy 200 liter körüli hordó palástját 50–60 perc alatt lehet teljesen összehúzni. Előfordulhat, hogy a dongák nem egyenletesen húzódnak össze és a hordó alakja torzulni kezd. Ilyenkor a nem pontosan helyükön lévő dongákat a helyükre ütögeti. Ha véglegesen összezártak alul a dongák, egyik húzató levétele után ráhelyezi a fejabroncsot, majd az utolsó húzató levétele után ráveri a has- és a nyakabroncsot. Ezután újra visszatüzeli a hordót, de már rövidebb ideig, s kisebb lángon, hogy a dongák a hajlásukat megtartsák. Majd a legfontosabb folyamat a hordó pörkölése. A többféleképpen pörkölt hordó más és más ízeket csempész a borba, így a hordó nagyban felelős a benne elhelyezett bor ízéért és aromájáért. A pörkölés minden kádárműhely „titkos receptje" szerint történik, így nincs is egységes ipari szabvány arra vonatkozóan, hogy milyen mértékű pörkölést nevezünk light, médium és heavy fokozatúnak A dongák külső oldalának finomítása után a fejrész kialakítása következik. A fejrészen viszont szükséges a teljes dongavastagság, a fenék behelyezésére szolgáló csín miatt.

Dongarakatok

Dongaméretek ellenőrzése l

Dongák összehúzása, a szimmetrikus forma elérése érdekében, egyszerre két dongaszorítóval

Ezután következik a végmegmunkálás, a hordó végének az esztétikai megmunkálása és a fenék illeszkedési felületének a kialakítása, a csínymarás. Ide illeszti be a kivágott feneket. Majd a fenék kialakítását és összeillesztését végzi el. A fenékátmérő sugarát a csíny belső mérete /mélysége/ határozza meg, amit körzővel mér le és rajzol meg. A méretek meghatározása után összeválogatja a fenékhez szükséges dongákat és egyenként megmunkálja azokat. Fontos a sima, hullám- és szakadékmentes élkialakítás, hogy az élek pontosan illeszkedjenek egymáshoz. A fenékdongák összeerősítése kéthegyű szeggel történik. Szivárgás ellen a fenékdongák közé gyékényt tesz, rászúrva a félig bevert szegekre. A kész fenéklap külső és belső lapját simára gyalulja. A fenéklap középpontjából a csínysugár méretére beállított körzővel bekarcolja a fenék körvonalát, majd fűrésszel körbefűrészeli. Ezt követi a fenék szélperem körbemarása. Ezután kifúrja paláston a szükséges nyílást, amely a fekvő hordó legfelső szájdongájának közepén található töltőlyuk vagy akona. Az első fenék középdongájának alsó részén a csínytől megfelelő távolságra lévő nyílást csaplyuknak nevezik. A nyílások átmérőjét a hordószabvány tartalmazza.

Először a hátsó feneket helyezi be, melyhez leveszi a fejabroncsot és a dongákat kicsit meglazítja, majd bedugja a hátsó feneket úgy, hogy a fenékdongák száliránya párhuzamos legyen a szájdonga szálirányával. A csínybe illeszti a fenék alsó peremét, melyet gyékénnyel bélel ki. A feneket a hordóba behajolva kalapácsnyéllel körbe-körbe beütögeti. Ezután a hordót megfordítja, az elmozdult dongákat helyükre igazítja, és a dongák közé 10–15 cm hosszú, lapjában félbehasított zöld gyékényt tesz.

Fenék- és oldaldonga csatlakozása

A hordó összeállítása és befenekelése után már megvan a hordó végleges kerülete, így lemérhetők és leszabhatók a végleges abroncsok. A kisebb hordókra 3 pár abroncsot tesz, a hordó peremétől egyenlő távolságra. A kész abroncsot, melyet szintén saját maga készít el, úgy teszi fel a hordóra, hogy az összeszegecselt rész a szájdonga középvonalával egy vonalba kerüljön. Az utolsó művelet a hordó külső felének tisztítása, mely elvégezhető abroncsok nélkül vagy az abroncsok részleges leütésével. Manapság már elektromos csiszológéppel végzi.

A tökéletes folyadékállóság biztosítása érdekében minden egyes hordót kb. 20 százalékig vízzel tölt meg, majd nagy nyomású levegővel tesztel, ami egységesen 2 bar. Ezt úgy hívja, nyomás alatti vízpróba.

A kész hordók végül várják, hogy egy szép napon lekerüljenek a pincékbe, s hasukban megfoganjon a bor.

Különböző méretű hordók

Díszítések a hordón

Elkészült kis hordók

Jelentek meg róla írások a Kisalföld megyei lapban és a Szülőföldem helyi újságban, s egy diplomamunkában örökítette meg munkásságát Mód László. Támogatja a Téti Ifjúsági Fúvószenekart, a Téti Önkéntes Tűzoltóságot és a Téti Polgárőr Egyesületet. 2005-ben elnyerte az Év Vállalkozója Díjat, 2006-ban az Országos Kisfahordós Tesztversenyen Sopronban II. helyezést ért el és a „Kiváló Tulajdonságok Elismeréséért Oklevélben” részesült. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint az Országos Kádár Egyesület tagja. Szeret horgászni, mellette sokat kirándulnak a családdal.

Egyéb hordóipari termékei: virágdézsa, káposztás hordó, töltike és csobolyó
 

Dongákból készít bútorokat is

Olaszországba rendelt 4000 literes hordó

Különleges borosüveg-tartó

A családfa és eladásra váró hordók

Molnár Sándor feleségével és a kőszegi relikviával

Raktáron lévő készlet

Pályafutása alatt nagyon sokszor állította döntések elé az élet. Voltak jó, és kevésbé sikeres döntései, de a mérleg nyelve a pozitív irányba lendül ki – végiggondolva a  munkásságát. Kihívások mindig voltak, s lesznek is. Ezeket vagy meglépjük, vagy nem. Kihívás egy 4000 literes ovális tölgyfahordó elkészítése, állvánnyal, ajtóval, és faragása a műhelyben, amelyet utána Olaszországban, a borospincében kell összeállítani úgy, hogy a dongák tökéletesen illeszkedjenek, a fenék az ászokajtóval passzoljon, a hordó az ászokon tökéletesen illeszkedjen, s a megrendelő is elégedetten térjen nyugovóra. Ám a legnagyobb kihívás véleménye szerint, a jelenlegi való világban létezni, új piacokra betörni és ott megmaradni úgy, hogy bármikor büszkén tekinthessen vissza. Olyan termékeket kiadni a keze közül, amelyek 100 év múlva is hirdetik a kádármesterség létét, fontosságát, s ne csak kuriózumként, hanem mindennapi használati tárgyként funkcionáljanak. Tisztességesen élni, felnevelni gyermekeinket, örülni örömeinknek, a jövő nemzedékének, unokáinknak – és eme rohanó világban biztos, nyugodt kis szigetet teremteni. S nem utolsósorban: a maroknyi magyar kádármester munkáin keresztül a magyarság jó hírét öregbíteni.

Forrás:
Molnár Sándor kádármester – Győr-Moson-Sopron Megyei Értéktár (megyerikum.hu)
Mód László (2006): Molnár Sándor kádármester munkássága Szakdolgozat Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Főiakolai Kar, Győr.
Gerencsér Kinga (2020): Faműves mesterségek Soproni Egyetem Kiadó Sopron. p. 139-142.

Tetszett a cikk?