A lélekmadár az emberi lélek szimbóluma

A lélekmadár az emberi lélek szimbóluma. Repte jelképe a lélek reményének, fényének, szépségének és transzcendenciájának. Szárnyalása a lélek útját mutatja a jövőbe, amint egy magasabb tudatállapotba lép. Őseink az újszülött csecsemőnek „lélekmadarat” ajándékoztak, így köszöntve őt az életben. A lélekmadár jelképezte a születő kisded lelkének testbe szállását. A hagyományos módon, kézzel faragott alkotás minden apró részlete különlegességeket rejt, hiszen egyetlen darabka fából készül, aprólékos munkával. A madár a jóság, az öröm, a bölcsesség és az intelligencia szimbóluma.

Tóth Árpád hagyományőrző kézműves, gyermekkora óta farag. A fával való munkához kapcsolódó szeretet és az ahhoz való tehetség a családban már előbb is megmutatkozott, Árpád édesapja is szívesen faragott szabadidejében. Bár műhellyel a család nem rendelkezett, a konyha is megfelelő helyszínnek bizonyult szenvedélyének gyakorlására. Árpád már 5 évesen is szívesen faragott volna, azonban édesapja felelősségteljes felnőttként – ezt az egyébként gyermek számára veszélyes tevékenységet – akkor még nem engedte fiának. Három évvel később azonban elérkezett a várva várt pillanat, Árpád 8 évesen megkapta élete első kését. Ez a kés kicsi volt, s elkoptatott, azonban Árpád hamar belevetette magát a faragás rejtelmeibe. Rövid idő alatt össze-vissza szabdalta késével nem csak a fát, de a kezét is, ez azonban nem vette el kedvét a fafaragástól.

Ettől a perctől fogva Árpád egész életében asztalos szeretett volna lenni, végül mégsem ebbe az iskolába íratták be. Álmainak a matematikai tanulmányok jelentettek gátját, ugyanis az ebben elért eredményei kevésnek bizonyultak a művészeti iskolába bekerüléshez. Ennek köszönhetően az 508-as Szakipari Iskolába, a „Zsolnaiba” került, ahol porcelánkorongozást tanult. Ebben a szakmában azonban nem érezte jól magát, így mikor elvégezte tanulmányait, visszatért a faragáshoz.

A számára olyan jelentőségteljes fafaragás egyébként az általános iskolai évek alatt Árpád számára már bevételi forrást is jelentett. Árpád édesapja akkoriban ugyanis a Népi Iparművészeti Szövetkezetbe is dolgozott faragásaival. A cég biztosított számára alapanyagot, megbízásokkal látták őt el, azonban vezetői beosztása mellett az agrárgazdaságban nem mindig volt ideje ezen mellékmunka ellátására, így a határidők betartása is nehézkessé vált. Ezen alkalmakkor, az utolsó pillanatban nyújtott számára segítséget a fia, Árpád. Már ekkor is magától értetődő és egyértelmű volt, hogy az iskolai nehézségek és az a céljától való eltávolodás ellenére is Árpád egész életében olyan munkát fog végezni, amely a fához és faragáshoz erősen kapcsolódik.

Munkahelyeinek áttekintése után nyilvánvalóvá válik, hogy ez a számítás teljes mértékben beteljesedett és Árpád mester útja ezután már soha nem távolodott el a fától és fafaragástól. Az 1980–90-es években barátai által vezetett Famíves Céh Gazdasági Munkaközösségben tevékenykedett, majd ezután önállósodott. Azóta, mint adószámos magánszemélként számlaképes, szabadúszó kézműves. A faragásához mindenféle fafajtát használ a bodzától a hársfáig.

Tóth Árpád lélekmadarat farag
 

Érdekelt, hogy miért, hogyan kezdett el lélekmadarat faragni, ezzel foglalkozni. Kérdésemre válaszolva elmesélte, hogy inspirációja Ferkai Lóránt Remekel a bicska könyve volt. A karácsonyra kapott könyv borítóján látható lélekmadár Árpád mestert teljesen magával ragadta, ugyanakkor azonban meg is riasztotta, ugyanis ez egy félelmetes, nehéznek tűnő dolog, s először nem tudta elképzelni, hogy hogyan és miként tudná ezt megvalósítani. Mai, a technika és a vizuális fantasztikumok világában élő szemmel nézve ez a könyv már nem túl attraktív, kevés információt nyújt a szemlélőnek, azonban abban az időben ez információk tömkelegét nyújtotta Árpád mesternek.

A lélekmadár faragását először 2010-ben kezdte el, mikor Bikalon az Élménybirtok megnyitott. A látogatók számára keresett érdekes és látványos dolgot, amely miatt érdemes hozzá be- és visszatérni. Ekkor felrémlett számára, hogy már legénykorában próbálkozott ezzel a technikával, faragott ilyen madarat száraz fából, hogy lányok kegyeit elnyerhesse vele, de nem mind sikerült. Nehéz volt úgy kifaragni, hogy szép és jó is legyen, így több kudarcélmény után elvetette a madárfaragás gyakorlását. Később más technikával, nagyon finom szalagfűrésszel fűrészelte fel a fát, s nagyobb madarakat, nagyjából 40 cm nagyságúakat készített. Az két darabból készült és száraz fából. Ahol hajtogatni kellett, ott nedvesítette, gőzölte a fát.

Szalagfűrésszel készített lélekmadár
 

Mára már kikísérletezett egy kisebb méretet, amely nagyjából 10 cm nagyságú. A lélekmadár egy Sportszelet méretével megegyező téglatestből készül. A faragásához fenyőfát használ, mivel a madárfaragó nagyapák ősi intelme, hogy a lélekmadarat 100–150 éves fenyőből kell faragni, annak is a csúcsából, ahol a legsűrűbb és legfinomabb az évgyűrű. Ezzel ő is egyetért, maga is megtapasztalta, hogy valóban a fenyő a legmegfelelőbb alapanyag a lélekmadár elkészítéséhez, azonban faragott madarat már juharból, illetve hársból is. Nemrég a tolna megyei Dombóváron egy védett, 100 éves gesztenyesort vágtak ki. A lakók, akik számára ez a fasor kedves volt, megkérték Árpádot, hogy emlékként faragjon számukra lélekmadarat a fákból. A gesztenyefa nem a legmegfelelőbb, de a madarak,amelyek ebből a fából készülnek, a legszebbek közé tartoznak. A lélekmadár faragásánál ugyanis elengedhetetlen, hogy a szálak egyenesen és sűrűn fussanak benne, mivel ha egy kis görbület van a szálak futásában, az már megnehezíti a hajlíthatóságát.

Teaforralóban puhítja a lélekmadár alapanyagát, aztán jöhet a vésés
 

Árpád mester az alapanyagot pallóban veszi meg, ezt követően darabolja fel azt a megfelelő méretűre. Mielőtt elkezd vele dolgozni, a fát beáztatja. A beáztatott fákat később a szándékosan erre a célra vett vízforralóban megpuhítja – ennek a vízforralónak más rendeltetési célja nincs is, soha nem is volt. Az alapanyag mellett a másik fontos eszköz a jó szerszám. Van olyan szerszám, amelyet saját maga készít, de legszívesebben Stanley vésővel dolgozik.

A faragás közben a véső látszatra könnyen halad a fában. Laikusként nem is gondolnánk, azonban nagy erő kifejtése szükséges ahhoz, hogy a megfelelő részt kivághassa. A megfelelő formavilágot különböző bemetszésekkel, vágásokkal éri el, amelyet tetszésének megfelelően alakít. A különböző méretű bevágásoknak eltérő funkciójuk van. A kisebb méretű bemetszések például a díszítést adják.

Árpád a forma kifaragását követően a fát satuba fogja, hogy szélirányban összenyomja. Ennek célja a rostok összetömörítése, amelynek funkciója, hogy a hajtogatásnál rugalmas maradjon az anyag, ne törjön el. A lélekmadár faragásának folyamata eddig nem olyan bonyolult, régen egy egyszerű parasztember is ki tudta faragni a bicskájával vagy vonókésével. A formára faragást követő lépések azonban már nagyobb figyelmet és kézügyességet igényelnek.

A lélekmadár formára faragása
 

A következő lépés a legnehezebb része a munkának: a tollak felszeletelése, amelyhez nagyon finom élű kés és gyakorlott kéz kell. Árpád mesternek saját magának kellett rájönnie a fogásokra, ennek technikájára. Ugyanis amikor ezzel elkezdett foglalkozni, még nem voltak internetes lehetőségek az egyes lépések megkeresésére, illetve megtekintésére. Elmondása alapján a madarak azért is egyediek, mert sohasem törekszik kettő teljesen egyformára. Néha megcsúszik a kés és teljesen lehasít egy-egy szeletet a fából, máskor a kelleténél vastagabbra sikerül némelyik lemez, de ahogyan minden területen, itt is gyakorlat teszi a mestert.

A lélekmadár farktollának felszeletelése
 

Árpád mester a képen látható módon vágja ki a madár szárnyainak lemezeit. Minél vékonyabbra tudja vágni, annál több „tolla” lesz a madárnak, és annál nagyobbra lesz nyitható a szárnya. Mielőtt a szárnytollak szétnyitását elkezdi, a madár feje és csőre is formálásra kerül. Többféle fejformát is készített már – van, amelynek kisebb a csőre, egy másiknak nagyobb. A fejforma alakításának egyik meghatározó szempontja a fa erezete, mivel ez vezeti az ember kezét.

Ahogy elkészült a madárka feje, a szárnyak szétnyitása következik. A szárnytollak szétnyitását a két egymást követő első lemez balra és jobbra hajtásával kell kezdeni és minden következő lemezt a mellette levő toll felső csipkézetén lévő nagy bemetszésbe kell beakasztani, hogy vissza ne ugorhasson a helyére. Amikor befejezte a szárny szétnyitását, akkor kezdi a farktollak kihajtogatását, itt középről indul, van egy középső toll és ahhoz akasztja jobbról és balról a lemezeket. A lemezecskék kétharmadát a szárnyhoz használja fel a maradék egy harmadot a farktollhoz. Általában 40 és 50 között szokott lenni a tollak száma, ezen a madárkán a szárnytollak száma 2x14 db és a farktoll 2x7 darab, plusz egy középső toll.

A szárnytollak szétnyitása
 

A farktollak szétnyitása
 

Amikor Árpád mester már mindent szép óvatosan kihajtogatott, már csak az akasztó kifaragása és beragasztása van hátra, amelyre az első vastagabbra vágott lemezt használja fel. Egy kis lyukat fúr rá, majd közönséges faragasztóval beragasztja a madárka fején lévő bóbita tollak alá. Hogy milyen szögben kell beragasztania, minden madárnál ki kell kísérletezni. Akkor jó, ha a madárka szépen felfelé néz és repül. Ha megszáradt a ragasztás, már fel is lehet akasztani és gyönyörködni a munka eredményében. Amint felakasztjuk az elkészült lélekmadarat, s ahogy szemünk megpihen leheletvékony tollain, lelkünk felüdül. Árpád mester szép, stílusának megfelelő kartondobozba csomagolva árulja a szemet és lelket gyönyörködtető kis madárkát, ezzel is megőrizve annak épségét.

Az akasztóval ellátott, elkészült lélekmadár
 

A lélekmadár-faragás összetett folyamat is, a kést nyomni kell, ugyanakkor visszafogni is, közben pedig erősen összpontosítani, koncentrálni. Képzett fafaragók járnak Árpád mesterhez ezen csodálatos folyamat elsajátításának céljából. A tanulás azonban nem mindig egyszerű, az első madár jól sikerül, de a második már nem olyan szép, a harmadik már kifejezetten csúnyácska. A mesterek ugyanis – érthetően – elfáradnak a folyamatban. Az azonban bizonyos, hogy még a kevésbé sikerült példányok is elég mutatósak ahhoz, hogy kisgyerekeknek örömet szerezzenek vele, és a kedvük is megmaradjon a további gyakorláshoz. Árpád mester mindenkinek, aki kedvvel és lelkesedéssel próbálta elkészíteni a lélekmadarat, adott egy-egy előkészített újabb alapanyagot, hogy azt otthon is elkészíthesse. Az otthon elkészített madarakról csak egy fényképet szeretne kapni, de legnagyobb bánatára még egyetlen üzenetet sem kapott.

Egy nagyobb méretű lélekmadár és a lélekmadár csomagolása
 

Árpád mester 2009 óta a bikali Élménybirtok fafaragó műhelyét vezeti, ahol középkori felszereléssel és ruhában kelti életre e letűnt kor faesztergályos és fafaragó mesterét. Tóth Árpád másik specialitása ugyanis még a hagyományos faesztergályozás. A világon maroknyi mester tartja életben ezt a kihaló félben levő szakmát. Többféle faeszterga található a műhelyében, amelyeket egytől egyig saját maga készített, korabeli metszetek alapján. Mindegyik esztergát emberi erővel kell meghajtani, így a vendégeket is be tudja vonni a munkába.

A műhely gépezeteit és szerszámait is Árpád mester készítette. A műhely egyik ikonikus gépezete a lendkerekes faeszterga, ami egyedülálló az országban. Az esztergát a Diderot féle Enciklopédia képei alapján rekonstruálta, a monumentális 2 méter átmérőjű lendkereket az ide látogató vendégek hajthatják meg, így készítenek közös erővel pörgettyűt a gyerekeknek. A műhely másik nem mindennapi gépezete, a szintén Diderot-féle Enciklopédia alapján rekonstruált, íjas eszterga. Ezt az esztergát maga hozza működésbe egy pedál segítségével, itt készít az egykoron mindennapinak számító fakupákat és fatálakat. A látogatók megtekinthetik a műhelyt és a munkafolyamatokat, a vállalkozó kedvű vendégek pedig kipróbálhatják a lendkerekes eszterga hajtását és a furfangos játékokat, amelyek minden esetben mosolyt csalnak a résztvevők arcára.

Lendkerekes eszterga és íjas eszterga
 

Árpád háza interaktív műhely, s mint ilyen, a mesterség hagyományos bemutatásán túl számos egyéb érdekességgel is szolgál a betérőknek. A látogatók megfejthetik a fafaragó furfangos fejtörőit, kipróbálhatják logikai és memóriajátékait, miközben egyre több ismerethez jutnak az évszázados hagyományokra visszatekintő foglalkozással kapcsolatban. A mester műhelyében láthatók kézzel készített egyedi termékek, fűszeres tégelyek, különböző méretű faragott kanalak, fatálak, szobrok, dobozok, illetve játékok, például a gyerekek örök kedvencei, a pörgettyűk és ördöglakatok, amelyek meg is vásárolhatók.

Azt tapasztalni, ahogyan egy fadarab az értő kezek mozdulatai nyomán formát ölt, s lépésről lépésre mind jobban kirajzolódik belőle egy-egy mindennapi használati tárgyunk, az semmihez sem fogható élmény. Az Élménybirtok fafaragóműhelyében e gyönyörű mesterséggel, a hajdani céhekkel, a korabeli, ám ma is használatos eszközökkel és famegmunkálási eljárásokkal kapcsolatos ismereteiket is gyarapíthatják a látogatók.

Forrás:
www.arpadmester.hu
elmenybirtok.hu/ovaros/fafaragomuhely
Ferkai Lóránt: Remekel a bicska Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest. 1958. p. 47-51.

Fotó:
Héjj Botond, címkép: Juhász Balázs

Tetszett a cikk?