Magfaragástól a kopjafáig

Egyik barátom hívta fel a figyelmem Kovács Ernőre, aki szép medálokat készít sárgabarack magokból. Nagyon megtetszett a téma és felkerestem taksonyi otthonában. Aki nagyon kedvesen fogadott és lelkesen mesélte el, faiparos múltját, családi házának építését és a gyümölcsmag faragás fortélyait.

Kovács Ernő tulajdonképpen szobafestőnek jelentkezett, mert jól rajzolt, de oda nem vették fel, másodiknak az asztalos szakmát jelölte meg és oda felvették. Jobb is volt így, vallja, mert később kiderült, hogy grafikában jó, a festésben nem, mert színtévesztő. Szerencsen tanult a 118-as szakmunkás képző iskolában és a szerencsi Bútoripari Ktsz-ben volt ipari tanuló. Amikor még ő tanult, akkor egyben volt az épületasztalos és bútorasztalos szakma. A bútorasztalos gyakorlati oktatása a Bútoripari Ktsz-nél volt, az épületasztalosipari szakmát csak könyvekből és szakrajzokból tanulták. A bútoripari Ktsz-nél nagyon jó mestere volt, Cink Zoli bácsi, aki jól megmutatta neki a bútorasztalos szakma alapjait, ő vette rá az intarzia készítésre, mert már első évben bevette munkáiba és harmadéves korára már kiállításon is szerepeltek munkáikkal. Akkor jelent meg az első újságcikk róluk „Mester és tanítványa” címmel. Az iskolában Bukovszki Gábor szakmai oktató tanította az asztalos szakma elméleti részét, közben a fafaragás alapismereteire is megtanította. A gyakorlati jegyei mindig ötösek voltak és meg is kapta a szakma kiváló tanulója kitüntetést. A Borsod Megyei szakmunkásversenyt ő nyerte meg és indulhatott az Országos Szakma Kiváló Tanulója versenyen, ahol 31-en indultak és abból 12. lett 1972-ben 


Az első faragásai és intarziája 

A szakmai vizsgák letétele után a miskolci Lenin Kohászati Művekhez ment dolgozni karbantartó asztalosnak. A két év alatt, amíg ott dolgozott jól meg tudta tanulni az épületasztalos szakmát is. Aztán elkezdett sportolni és elment Budapestre a fővárosi Épületasztalos Ipari Vállalathoz, ahol a házgyári lakásokba készítették az ajtókat, ablakokat ezres szériában naponta. Ez egy robotmunka volt, szalag mellett dolgozott, volt, amikor csak ablakokat ragasztott fél évig. Teljesítmény bérben dolgoztak. Ott is volt szakmai verseny, ahol szintén első lett, közben megkezdődött a sportélete is. Egyik kollégája súlyemelő volt és ő hívta el a Csepel SC sportegyesületbe, megtetszett neki és 3 évig odajárt. Mivel sok energiáját elvette a napi nyolcórás munka eljött onnan a MÁV-hoz, ahol két testvére is dolgozott, bár nehéz volt oda bekerülni, de neki sikerült testvérei révén. Ott is karbantartó volt, ahol sokféle munkát megtanult idősebb kollégáitól, mint például, ács, tetőfedő, bádogos, parkettás stb. Rajz alapján el kellett készítenie egy ajtót vagy ablakot, az alapanyag kiválasztástól a végső festésig mindent. Ott tanulta meg a különböző faipari gépek karbantartását is idősebb kollégáitól. Azután jött a katonaság, ahol két évig folytatta a súlyemelést a Nógrádi SE egyesületnél Tiszaújvárosban. A leszerelés után el kellett végeznie a magasépítő tanfolyamot, ami 2 hónapos volt. Húsz szakmát kellett megtanulnia, amiből csak 2 óra volt az asztalos szakma. Ezt is kitűnően végezte el. Idős munkavezetője nyugdíjba menetele után átadta neki a vezetést. Hat-nyolc embernek volt a főnöke 13 évig, amikor megszüntették a karbantartó részleget a MÁV-nál. Ekkor elment a FC Hidászokhoz, ahol ikertestvére dolgozott, mint lakatos. Ott is nagyon sokféle munkát kellett végeznie több szakmában. Innen ment nyugdíjba 2019-ben 50 év munkaviszony után.


Szalvéta tartó, Bonbonír és Csanak

Azután elkezdődött a nyugdíjas élet és az eddig munka mellett hobbiként végzett fafaragásokra több idő jutott. Az iskolai első kócsag faragás és intarzia készítés után autodidakta módon tanulta a faragást. Akkor készült a képen látható tányér eredetije, de ez már csak másolata, mert a katonaságnál kiállítást szerveztek a katonák képzőművészeti alkotásaiból, ahol ezt is bemutatták, munkája eljutott a megyei majd országos bemutatóig. Közben leszerelt és azt ígérték neki, hogy majd utána küldik, de abból nem lett semmi. Ekkor elment a kedve a faragástól, 30 év kimaradt. Ötven évesen kezdett újra vele foglalkozni, amikor a „Mesterségek ünnepén” olvasta a feliratot, hogy fafaragó tanfolyam indul, ha lesz legalább 10 fő, azonnal jelentkezett. A Kresz Mária Alapítvány szervezte és Kövér Györgyöt kérte meg a tanfolyam vezetésére, aki első nap kérte, hogy mindenki hozza be mit faragott, mikor meglátta a tányért és a dobozt, akkor azt mondta minek jössz te tanfolyamra, ha így tudsz faragni. Ernő azt válaszolta, hogy csak autodidakta tanulta és kezdett el foglalkozni a népművészettel. Végül a tanfolyamot csak ketten végezték el és kapcsolatban maradt a Kresz Mária alapítvánnyal, ahol megismerkedett mézeskalács ütőfa készítőkkel és elkezdett ő is ilyeneket faragni. A legnagyobb sikere, amikor az ütőfái eljutottak az AMKA jóvoltából a Vatikánba, a Világ 100 betlehemese című kiállításra 2011-ben és 2013-ban. Közben a Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete is felfigyelt munkáira és bevették az egyesületbe, ahol hárman vannak fafaragók.


Mézes ütőfák és sétabot 


Bicska markolat faragásai körtefából és szarvasagancsból,  Kutyagerinc és Kopjafa

A magfaragást ismerte, mert amikor a Hidászoknál dolgozott volt egy szobatársa Gál Kálmán, aki magokat faragott ott a szobában. A börtönben tanulta elmondása szerint. Volt két három kése és azzal dolgozott és általában elajándékozta a kifaragott magokat. Őszibarack magból majmot faragott, amivel később újra találkozott 30 év után, egy MÁV-nál dolgozó kollégája hozta be neki. Akkor megfaragta először csak fából, aztán magból is és már állatokat is elkezdett faragni őszibarack magokból. Aztán jött az internet, ahol meglátta Hermann János sárgabarackmag faragványait, ami nagyon megtetszett neki és felvette vele a kapcsolatot. Elvitte hozzá a faragott magjait, akkor még csak 30 db volt és három órán át beszélgettek. Annyira beleszerelmesedett ebbe a munkába, hogy azóta már más magokat is kipróbált. 


Diómedál és készítése Őszibarack fűzérek Kőberakással díszítettek


Gyűrű őszibarack magból, kosár dióból, faragott cseresznyemagok és kókuszdióból hajcsat

Legújabban diót kezdett el faragni, de cseresznye magot is faragott már 4 db-ot, melyeket meg is mutatott. Újítása őszibarackmagba követ rakni, abból is mutatott párat, de készített őszibarack magból és dióból kosarat és gyűrűt is, valamint kókuszdióból hajcsatot. Több kiállításon is bemutatta alkotásait és díjakat is kapott érte. Ernő szeretné visszahozni a nálunk még ismeretlen magból faragott ékszereket, amelyekre népművészeti motívumokat is farag. Az 50 darabos kollekcióját több városban is bemutatták, most Miskolcról hozta haza és viszi Zalaegerszegre. 


Őszibarack, szilva és cseresznye magból faragott alkotásai

Mivel a természet sem alkot két egyforma gyümölcsmagot, az így készült ékszerek közt sincs két egyforma. Magból faragott alkotások igazán kreatív és lenyűgöző művek, amelyek magukban hordozzák a természet erejét és a művészi ihletet. A mag formája, vastagsága keménysége esetleges hibái, repedése mind befolyásolják az alkotót. Ezért a magfaragás első lépése a válogatás, a mag adja magát, hogy abból a formából mi készüljön. Van abban valami különleges, hogy minden apró mag mást rejt magában. Faragása nagyító szemüveggel történik, maga a munkafolyamat ugyanaz, mint más fafaragásnál csak itt a munkadarab nagyon kicsi. Itt is a munka a nagyolással kezdődik. 


50 darabos bemutató készlete sárgabarack magokból és az oklevél

A felület simára csiszolása történhet nagyon finom ráspollyal, de nagyon oda kell figyelni, mert ha nagyon vékonyra lecsiszoljuk a magot, akkor könnyen eltörik. Ezután csiszolópapírral tovább finomítjuk a felületet. Majd a minta vagy az ábra felrajzolása következik grafit ceruzával, ami sokszor munka közben módosul, mert ha hibát találunk a magon, azt ki kell javítani. A faragáshoz használt szerszámok is különbözőek, van, aki cipész kellékes boltban vett acélba foglalt pengével farag, de használnak fogorvosi fúrót, manikűrös köröm polirozóját, zsákvarró tűket és számos egyedileg készített speciális szerszámot. Előfúrással lehet könnyíteni a munkán, amelyet követ a faragás. Van, aki kiszedi a magot belőle, van, aki benne hagyja. A mű elkészítése az alkotás bonyolultságától függ. Hermann János 42 óráig faragta Tinódi lantos Sebestyén portéját, de egy egyszerűbb kendős madonnát már 8 óra alatt megfarag. A Börzsönyben élő Martin Balázs 120 óráig faragott egy diót, amelyen Gaudi kőkatedrálisát próbálta ábrázolni. Végső művelet a felület kezelése, ami szintén sokféleképpen történhet, van, aki elefántcsontból faragott kis rudacskával dörzsöli be a faragvány felületét, van, aki 200-as polir papírral dörzsöli, esetleg sellekkal keni be, de lehet csak egyszerűen az arcunkhoz dörzsölni és úgynevezett „pofazsírral” fényesíteni. Látunk a faragványok között különböző színűeket, a mag színe nemcsak a fafajtól függ, sok minden befolyásolja, a gyümölcs érettsége, a talaj minősége stb.

A magokból faragott ékszerek és dekorációk készítése a kihalás szélén áll, mert nagyon kevés ember érdeklődik e művészet iránt. Magyarországon is volt hagyománya, de feledésbe merült ez az ősi mesterség, pedig a természetes ékszereknek talán sosem volt akkora jelentősége, mint napjainkban. Az alapanyag újrahasznosított csonthéjas magokból áll, így teljesen lebomló és környezetbarát a végeredmény. Fontos szempont még, hogy a készítés során nem keletkezik szemét. A munkák mindegyike hagyományosan, gondos és aprólékos kézimunkával készül. 

Van még egy másik típusú faragás, melyre nagyon büszke, és szintén sikereket ért el ezen a területen.  Szabadi Győző késkészítővel kötött barátságából páratlan alkotások születnek. Magyar bicskákat készítenek, melyeknek fából vagy csontból készült markolatjait faragja egyedi tervezésű motívumokkal. Három mester munkájának eredményei ezek a bicskák: Kovács Gábor kovácsmester a pengéket, Szabadi Győző tárgyalkotó népi iparművész a kések szerkezetét, és Kovács Ernő pedig a kések markolatján a faragásokat készíti. 

A Taksonyi Önkormányzat a magyar kultúrát gazdagító tevékenységéért 2019. november 29-én a Taksony napon az „Érdemes polgár” címet adományozta számára. 

Kovács Ernő nagyon sok oldalú fafaragó, amit számos zsűrizett munkája is bizonyít. Számára a faragás egyáltalán nem fárasztó munka, hanem kellemes időtöltés, amit szeretne még sokáig csinálni saját maga örömére és mások gyönyörűségére.

Forrás: Kovács Ernő facebook oldala: Messenger | Facebook, Ezerarcú kultúra Taksony

Illusztrációk: Wágner Attila, Kovács Ernő és Gerencsér Kinga fotói


Tetszett a cikk?