A helyes szellőztetés

Ahol huzamosabb ideig páralecsapódás tapasztalható, a penész is megjelenik

Az ablakok kitárásával végrehajtott intenzív szellőztetés kipróbált módszer a lakóépületek megfelelő légcseréjének biztosítására. De mit tegyünk, ha nincs kéznél senki, aki ezt a feladatot elvégezze. Továbbá, hogyan lehet az éjszakai órákban megoldani a szellőzést, ha figyelembe vesszük a hazánkban jelenleg érvényben lévő MSZ 04-140-2:1991 szabványt, ami előírja, hogy a helyiségek páraegyensúlyát a páraképződés miatt szellőztetéssel fenn kell tartani. Ez azt jelenti, hogy olyan mértékű szellőzést kell biztosítani, ami nem engedi a páratartalmat huzamosabb ideig a kritikus kicsapódási érték (kapilláris kondenzáció) közelébe emelkedni.
Nem utolsósorban szakmai vita zajlik arról is, hogy a mai jó légzárású, energiatakarékos szerkezetű ablakok egymagukban képesek-e ellátni a „szellőző berendezés” feladatát, valamint, hogy az új építésű lakásoknál ne kerüljön-e már eleve beépítésre egy szellőző berendezés.
Hazánkban jelenleg csak az MSZ 04- 140-2:1991 szabványban leírtak adnak támpontot a szükséges szellőztetés mértékéről, azonban az a szabvány, amely ezt egyértelműen meghatározná, még előkészítés alatt van.

Mit is jelent az intenzív szellőztetés?

Az intenzív szellőztetés azt jelenti, hogy az ablakszárny teljesen nyitott állapotban van. Eközben ügyelni kell arra, hogy az ablak nyitása előtt a fűtést teljesen le kell kapcsolni. A külső és a belső hőmérséklet- különbség függvényében a légcsere lassabban vagy gyorsabban megy végbe. Elegendően alacsony külső hőmérséklet esetén a légcsere néhány perc alatt biztosítható. A megadott szellőztetési időt a helyi viszonyokhoz kell igazítani, de a szükségesnél ne legyen hosszabb, hogy elkerüljük a helyiségek kihűlését. Végtére is arról van szó, hogy a párás benti levegőt hűvösebb külső levegőre cseréljük, ami felmelegítése során képes felvenni a helyiség nedvességét. De honnan is jön a nedvesség?
Egy 3–4 személyes háztartás csupán a kilégzéssel 7–9 kg vízpárát termel naponta, és ehhez jön még 2–3 kg a főzés miatt. Számításba kell vennünk még további nedvességforrásokat is, mint pl. növények, akváriumok stb., valamint a túlzott fürdőszoba-használatot. Az így képződött pára mennyisége elérheti a 10–14 kg-ot is, a nap 24 óráját tekintve. Egy 100 m2-es lakás esetében ez azt jelenti, hogy a légtérfogatot naponta többször, akár 2–3 óránként teljesen ki kell cserélni.
A fenti okok miatt a kereszthuzat jó megoldást nyújt. Kerülni kell az ún. szakaszos szellőztetést, amikor az ablakszárnyat csak kis résnyire nyitjuk, vagy a bukóablakot sokáig nyitva hagyjuk, mert a hideg évszakban a helyiségek, és ezzel együtt a falak is lehűlnek, és megnő a párakicsapódás és a penészesedés veszélye.

A szellőztetés időtartama

A helyiség levegőjének kielégítő mértékű cseréjéhez szükséges szellőztetés idejét a külső és belső hőmérséklet különbsége befolyásolja.
Mi a falcszellőző haszna? Az új építésű lakásokban a tömítettséget általában olyan magas szinten sikerül biztosítani, hogy a szükséges légcserét zárt nyílászáróknál megközelítően sem lehet tartani, hiszen a jól záródó nyílászárók méterenként mindössze 0,5 m3/ óra levegőt engednek át. Ez egy átlagos családi ház esetén kb. 80 méteres réshosszal számolva is csak 40 m3-t jelent óránként. A fejlődő pára miatt azonban a helyiségek páraegyensúlyának fenntartásához 80–150 m3 levegőt is ki kell cserélni óránként. Az ablakoknál az aljba épített ún. falcszellőzőket is szoktak használni. Bár ezek szélnyomás esetén olyannyira zárnak, hogy védenek a kellemetlen huzat kialakulása ellen, ugyanakkor a szükséges légcserét ezekkel a rendszerekkel általában mégsem lehet biztosítani. Az MSZ 04-140-2:1991 szerint a szükséges légcsere mértékét a helyiség páraegyensúlya határozza meg. A kritikus páratartalomnak a 75%-ot veszi, melynél a gombák szaporodásának feltételei már nagyon kedvezőek. Ez azt jelenti, hogy a helyiségek határoló felületeinél, már 75%-os relatív páratartalomnál a leghidegebb felületeken (pl. az ablakok környéke, falsarkok) oly mértékben képződhet páralecsapódás, hogy ott a penész is megjelenik.

A hálószoba problémája

A kevésbé fűtött hálószobák lakótér felőli külső falainak hőmérséklete alacsonyabb. Ezeket a helyiségeket gyakran úgy fűtik, hogy a nyitott ajtón beengedik a szomszédos, fűtött helyiségek levegőjét.

Az ablakon képződő páralecsapódás nem egyértelműen a nyílászáró hibájára utal. A jelenséget a túlmagas páratartalom is okozhatja

Az éjszakai órák során az alvó személyek jelentős mennyiségű párát lélegeznek ki. Ha ekkor a ruhásszekrény a külső fal mellett áll, és emiatt a fal hőmérséklete még tovább csökken, vagy a hideg évszak miatt teljesen elhagyják a szellőztetést, akkor előre beprogramozták a penészkultúrák megjelenését. A hálószobákat is megfelelő mértékben kell fűteni és szellőztetni. Abban az esetben, ha a hálószoba hőmérsékletét alacsonyabb értéken kívánjuk tartani, akkor feltétlenül csukva kell hagynunk a szobaajtót, és a szellőztetést is ennek megfelelően kell elvégezni.

Nedvesség tárolása és leadása

Néhány éve a nedvesség tárolására is egyre nagyobb figyelmet fordítunk. Példa erre a tusoláskor keletkező páramennyiség megkötése. A rövid ideig megnövekedett légnedvességet a helyiségben lévő anyagok megköthetik, ill. csökkenthetik. A fából készült burkolatok, vagy a vakolat rövid idő alatt felveszik a nedvességet, majd lassan újra leadják azt környezetüknek. A bútorzat, a szőnyegek, de még a függönyök is rendelkeznek ezen előnyös tulajdonsággal. A páratartalom a puffert képző anyagoknak köszönhetően a kritikus értékek alatt marad, de ennek ellenére a helyiségek szellőztetéséről nem mondhatunk le.
Amikor tartósan magas értékeket mutat a levegő páratartalma, akkor a már említett penészesedési probléma mellett a fokozott energiavesztés veszélye sem zárható ki. A tartósan magas légnedvesség miatt kondenzáció léphet fel, ami növeli a külső falazat hővezető képességét. A nedves fal lényegesen jobban vezeti el a hőt kifelé, mint a száraz. Újabb tapasztalatok szerint a kiegészítő szigetelőrétegek alkalmazásával vagy ablakcserével végrehajtott korszerűsítés éppen emiatt nem hozta meg a várt energiamegtakarítást.

Kritikus páralecsapódási hely elsősorban a belső falsarkok és az ablakok környéke

Mechanikus szellőztető berendezések

Alapjában véve a mai ablakok betöltik a „szellőztető berendezések” funkcióját, ha a felhasználók ismerik a problémákat, és ennek megfelelően cselekszenek. Viszonylag egyszerű készülékekkel mérhető a hőmérséklet és a relatív páratartalom, és szükség esetén el lehet végezni a szellőztetést.
Nagyon kényelmes az elektronikus szellőztető berendezések használata, melyek az ablakszárnyak nyitásával szabályozzák a szellőzést. Ezek a berendezések ma már nem fogyasztanak sok energiát, és megfelelő karbantartás és ápolás mellett üzembiztosan működnek. Sőt bizonyos esetekben kifejezetten ajánlottak ezek az akár előre beépíthető szellőztető berendezések. Például bérlakások vagy öröklakások esetén, amikor a lakók elfoglaltságuk miatt nincsenek abban a helyzetben, hogy szükség szerint szellőztessenek. A teljesen automatizált, nedvesség függvényében vezérelt szellőztető berendezések, melyekhez csak a karbantartó személyzet vagy a házmester fér hozzá, hatékonyan szabályozzák a helyiségek szellőztetését a lakó beavatkozása nélkül is.

Vajon kinek a feladata a tájékoztatás?

A helyiségek páraegyensúlyának megőrzése szempontjából fontos, hogy az ablakgyártó vagy a tervező hívja fel az építtető figyelmét a szellőztetés fontosságára és gyakorlati tanácsokkal lássa el vevőit, partnereit. Nem utolsósorban vitás kérdés esetén a gyártó bebiztosíthatja magát, ha tájékoztatást nyújt.
Amint egy új építésű lakás tulajdonosát behatóan tájékoztatják a problémáról és a következményekről, akkor feltételezhetjük, hogy szem előtt fogja tartani a szellőztetés gyakoriságának fontosságát, hiszen ezzel saját életterét teheti kellemesebbé, kizárhatja a páralecsapódás okozta kellemetlenségeket.

Pászti Lajos

Forrás: dds, MSZ 04-140-2:1991 szabvány

Tetszett a cikk?