Egzóta fa alapanyagok: Mangrove

Franciaországban két fajt különböztetnek meg, az egyik a paletuvier commun (r. racemosa), melyet Szenegálban sanar, az Elefántcsontparton ende és kisti, Kamerunban tanda, Gabonban a tanda mellett ntan néven is említenek. Az angol nyelvű Nyugat-Afrikában ennek a fajnak a neve abin vagy amutsi, Ghánában astra, Nigériában egba, Sierra Leone-ban pedig dingi. A másik a paletuvier rouge (r. mangle L.), melynek részben ugyanezek a helyi nevei, de Nagy-Britanniában fekete, az USA-ban vörös mangrovénak nevezik. További helyi nevek Afrikában: Kamerunban dimuku, Togóban woto, Sierra Leone-ban ringi.

Előfordulása
A mangrovék a fagyásig klímafüggetlenek, ám edafikus (talajtól függő) növényformációk, jelentős befolyása van pl. a vízfölöslegnek, a sótartalomnak, az oxigénhiánynak és a nem teljesen lebomlott szerves anyagokban való gazdagságnak. A mangrove erdők – melyek Afrikában mintegy 3, a csendes-óceáni ázsiai térségben 6–8, Amerikában pedig 5–6 millió ha területet borítanak be – a folyótorkolatok és a hullámtöréstől védett szigetek iszapos talajain teremnek. A mangrove fajoknak viszonylag tiszta állományai vannak. A nyílt vízbe legmesszebb a rhizophora nyúlik be, csak az avicennia faj van előtte, mely a még sósabb vizeket részesíti előnyben. Az erdő arculata a partvidéken bokros, a belső területeken zárt, magassága 15–30 m, a lombkorona laza, de tömör is lehet. A csapadékviszonyok csak kis befolyást gyakorolnak a mangrovéra, mely humuszban gazdag, bizonyos mértékig homokos iszapot igényel. A rhizophoraövet gyakorlatilag minden dagály elárasztja, így a koronából vagy a törzsből növő mankógyökerek nehezen áthatolható gyökérhálót képeznek. A rhizophoraceae család részben elevenszülő, azaz a fáról lehulló szik alatti szár a talajjal érintkezve azonnal növekedésbe kezd a meglévő előgyökerekkel, és néhány napon belül már megkötődik a talajban. Ez a két mangrove-faj Nyugat-Afrika atlanti partján Szenegáltól Angoláig található meg.
 

A tengert elfoglalni ugyan nem tudják, de sűrű gyökérzetükkel segítik a rétegképződést, a szűzföldek létrejöttét. A mangrove erdők struktúrája egyszerű. A tengeri iszapzónában, a lagúnamocsarakban és a folyók brakkvíz övezetében, ameddig a víz még sós, telepednek meg. Ez a zóna általában 1 km széles, de a mangrove számára különösen kedvező nyugat-afrikai viszonyok között 35 km-re is benyúlhat. A sokágú mankógyökerek védik a talajt az eróziótól. A magvakat az ár-apály elhordja, mert azok a csírákhoz hasonlóan úszóképesek, és vízben sokáig életképesek maradnak. A fák oxigénellátását a pneumatofórák/ léggyökerek biztosítják. A kúpos koronák és a tömör, sötét lombozat egységes megjelenést ad, a piszkosszürke/barnásvöröses kéreg bevágásnál egyöntetűen vöröses, az átellenes elrendeződésű, 10–15 cm hosszú levelek mind rövid kocsányúak. Vannak kiemelkedő állományok, amelyeknél a hasznosítható hozam 400 m3/ha és a jó termőhelyeken az éves növekedés 8–10 m3/ha. A növekedés 25 éves korban éri el a csúcsát, bár ez természetesen erősen termőhelyfüggő. A Niger-delta mangrovéinak teljes hozamát 600 000 t-ra becsülik. Mindkét mangrove előfordul Latin-Amerika keleti partjain is, az uralkodó az r. racemosa.

Fa (növény) leírása
Mindkét rhizophora fának igazán hengeres, egyenes törzse van, melyet pikkelyes, rózsaszínbarna/piszkosszürke, mintegy 0,5 cm vastag kéreg borít. Az átmérő termőhelyhez és fajhoz kötött. Méreteiben az r. mangle a nagyobb, átmérője 60–70, esetenként 100 cm, bár van, hogy 25 m magasságnál is csak 30–40 cm. Ezzel szemben az r. racemosa magassága többnyire csak 15 m, átmérője 30–60 cm. A mankógyökerek 3–8 m magasak, az r. mangle esetében nem ritkán a 9 m-t is elérik. Az r. racemosa esetében alkalmanként előfordulhat bizonyos törzsgörbület. A vágásforduló 20–40 év. A Távol- Keleten a minimális átmérőt 20 cm-ben határozták meg.

Fa (anyag) leírása
Általánosságban azt lehet mondani, hogy a rhizophora nemzetségből származó mangrove fajok fája között nincs lényeges különbség, szinte egyformán írhatók le. A mangrove fának keskeny, világosbarna/ vörösesszürke szijácsa van, mely némiképp a mi bükkfánkra (fagus) hasonlít. Jól elkülönül a világos vöröses, vörösbarnáig utánsötétedő geszttől, itt ibolyakék színátmenetek is előfordulhatnak. Összességében véve a geszt színképe nem egységes, hanem gyakran világosabb és sötétebb zónák, ill. sávok törik meg. Fokozott szárítással kissé a körte fájára emlékeztet. Az évgyűrűk alig láthatóak, a keskeny, tracheákban szegény zónák jelzik. A mangrove fája egyszerű/sima és rendszerint mentes a csavart növéstől. A többnyire párosával, szétszórtan elrendeződött tracheák közepes nagyságúak. A pórusbarázdák csak sima tangenciális felületen vehetőek ki világosan. A finom, keskeny bélsugarak viszont igen magasak, ezáltal radiális metszetben erősen fénylő, 5 mm magasságot is elérő tükrökként ismerhetők fel. A mangrove fák a nagyon nehéz fák csoportjába tartoznak, a nyerssűrűség (q12) 1,01 g/cm3. A rönkfa berakási sűrűsége 1250 kg/m3-rel kalkulálható. A 20% feletti térfogat-zsugorodás (ßv) is magasnak nevezhető. Magas csersavtartalmuk miatt nagyon tartós és időjárásálló fák, a rovarokkal és gombákkal szemben nagy az ellenálló képességük. A mangrove fa vízben is tartós, nehezen gyújtható meg, azonban nem hajóféregálló.
 

Feldolgozása és felhasználása
Az igen tömör, átlagos finomságú, jól hajlítható és szilárd, de amúgy jellegtelen mangrove fának kiváló mechanikai tulajdonságai vannak. Nem kérdéses, hogy ezt finom és hosszú rostozata biztosítja, mely többnyire egyenes futású, és csak ritkán vannak benne szabálytalanságok. Kézi- és gépi szerszámokkal történő megmunkáláskor jelentős ellenállást tanúsít, ezért, pl. fűrészeléskor, nagyobb energiaráfordításra van szükség. Késelésre és hántolásra alkalmatlan, de gyalulással nagyon sima felületet lehet nyerni. Az r. racemosa minden szokásos felületkezelő anyagot jól vesz fel, az r. mangle erre kevésbé alkalmas és csak nehezen polírozható. A szegelt, csavarozott és enyvezett kötések jól tartanak, szegelésnél és csavarozásnál előfúrásra van szükség. A fa nagyon lassan szárad, és erősen hajlamos a széthasadásra és a felszíni repedezésre. Radiálisan könnyen hasítható. Jól alkalmazható mindenhol, ahol nagy szilárdsági értékekre van igény. A fa fő haszna azonban nem a fájában, hanem a kérgében rejlik. A kéreg 20–30% tannint tartalmaz, és így egy igen értékes cserző anyagot képez. Régebben Délkelet-Ázsiában faszenet is állítottak elő belőle, és helyben még most is első osztályú tűzifa. A bükkhöz hasonlóan a forgácsából cellulózt is lehet gyártani. Nyugat-Afrikában bányafának is használják, hordódongákat és padlót is készítenek belőle.
 

Export- és importgazdaság
A két világháború között már mintegy 35 000 t mangrove fát szállítottak Franciaországba talpfaként Gabonból és Kamerunból. A fa kitermelése és elszállítása mindig is nehéz volt, hiszen ez csak apály idején lehetséges. Súlya miatt nem úsztatható, könnyebb fákkal összekötve, vagy kishajók, pontonok segítségével szállítható. Nem utolsósorban emiatt Nyugat-Afrikában a hasznosítása csekély, egy bizonyos helyi jelentőséget nem lép túl. Kelet-Ázsiában ezzel szemben szervezett erdőgazdálkodás folyik, mely a faszéngyártás nyersanyagellátására jött létre. Manapság azonban a mangrovét inkább már meghagyják partvédelemnek.

Zoltán György

Tetszett a cikk?