Mesterportré: Kónya János

Véletlenül asztalos lett

Kónya János 1961-ben született Pellérden, és nem szakadt el azóta sem falujától. Általános iskolai tanulmányai után kissé tanácstalan volt a pályaválasztást illetően, mert semmi nem ragadta meg igazán a figyelmét. Édesapja autószerelő szakmája sem érdekelte, asztalos meg aztán végképp nem volt még csak a rokonságban vagy a környéken sem, mégis azt választotta, a haverokkal egyetértésben. A Pécsi Bútorgyárban, ill. az 508-as Szakmunkásképző Intézetben két kiváló oktató - Gombos László és Steiler Antal - egyengette szakmai fejlődését, de a tudása csak egy nagy bútorgyári vertikum részfeladat-megoldó munkáihoz volt elegendő. A sorozatfúró gombját nyomta, ill. időnként élfóliázott közel négy éven át, ami bizony zavarta is egy idő után. 1982-ben megnősült és szinte egyidejűleg kívánt fordítani szakmai előmenetelén is. Az ÉLISZ-szövetkezethez szegődött el, ahol gebines munkaviszonyt vállalt annak reményében, hogy nagyobb munkahelyi szabadság mellett több munkáért többet tud keresni. A nyílászárók mellett szinte mindenféle asztalosmunka adódott, de némelyik túl nagy kihívásnak bizonyult. Egészen konkrétan egy redőnyös, kapcsolt gerébtokos ablakot kellett volna elkészíteni, de a brigádvezetőjük a lábát törte, aki kiadta volna a részfeladatokat. A fiatalok viszont csak hosszan néztek előre, amikor megkapták a munkát, de szerencsére egy idős kollégájuk munkaidő után beavatta őket a munka rejtelmeibe. Ekkor fordult meg a borjú - ahogy mondani szokták - Kónya Jánosban, és elkezdte érdekelni úgy igazán az asztalosság. Az idős szakember pártfogása ennyit számított, és egy életre szóló impulzust adott. Sőt, ez a kis közjáték azt eredményezte, hogy három hónap után brigádvezetővé lépett elő. Kónya János számára 1987-ig tartott ez az időszak, amit egy másik munkára cserélt fel, mégpedig a barátjával összefogva, az ő műhelyében kezdtek közösen dolgozni. A 6x3 méter alapterületű műhelyben és nyitott előterében élvezték a múlt rendszer végén újdonsült iparosként az alkotás szabadságát. Hat évig tartott a közösködés, temérdek munkával és magas színvonalú nyílászárógyártással annak ellenére, hogy a szerszámozottság - szalagfűrész, marógép és kombinált gyalugép - még nagyon alapszintű volt. Ezt egy szalagcsiszolóval egészítették ki, de az már kültéri elfoglaltság volt az udvaron, s kiváltképpen télen igen kellemetlen mellékhatásokkal járt. Mindenesetre szívesen végezték ezt a munkát, mert a megrendelőjük sok munkát adott és pontosan fizetett.

Önállósodás kezdődött

1993-tól jött el az idő, amikor Kónya János az önállósodás útjára lépett, és egy 80 m2-es - a korábbihoz képest szinte hihetetlen nagyméretű - bérelt műhelyben folytathatta a munkáját. Néhány alapgéppel szerelte fel, ami két évre megoldotta a gondjait, amikorra elkészült a jelenlegi József Attila utcában lévő műhelye. Ekkor már 12 emberrel dolgozott, és hitel nélkül hozta létre az új beruházást, amit a '90-es évek első felében uralkodó iparosbarát gazdasági időszak tett lehetővé. A 320 m2 alapterületre tervezett műhelyegyüttes azóta 80 m2-rel bővült, hogy minden gépnek megfelelő helye legyen. A valamikori tsz-területet az önkormányzat ipari zónává jelölte ki, de időközben az utca másik oldalát lakóházas övezetté nyilvánította. Így fordulhatott elő, hogy az oda települt néhány kisebb üzem, ill. vállalkozás kénytelen most a családi házas környezetben működni, de eddig nem volt panasz sem a zajszintre, sem a porra, magyarán szólva egyelőre béke honol az utcában. Később lehet, hogy egy új ipari parkba kell vonulni a falu másik végébe, de egyelőre erre kötelezni a vállalkozásokat aligha lehet.
A vállalkozás 1995-ben alakult kft.-vé és vette fel a Forcop Kft. nevet. Az új telephely gépesítéséhez már szükség volt némi hitelre, mert a két lábon állás megkövetelte a színvonalasabb gépparkot. A nyílászárók gyártása mellett ugyanis az egyedi bútorgyártás is szépen megindult, sőt megfigyelhető, hogy hol az egyik, hol a másik profil húzott jobban az önállósodást követő években, és a mai napig is ez a kettősség jellemzi a munkát. Ennek érdekében szerezte be korábban az élfóliázót, a lapszabászgépet, a hőprést, és ennek érdekében zajlik jelenleg az épületbővítés, mert az SCM-500-as élfóliázó - amely élmaróval, véggömbölyítővel van ellátva - remélhetőleg nagyon komoly szerepet kap a következő időszakban. Az ablakgyártás célgépe pedig az SCM multiflex automata, amely 2002 óta végzi el kiválóan az adódó feladatokat. Új késkészlet érkezik hamarosan mintegy 7 millió Ft értékben, ami lehetővé teszi a 78-88 mm-es ablakok készítését, megfelelve a háromrétegű üvegezési technológiának. Ez utóbbi a folyamatban lévő energiatakarékossági szabványhoz, ill. az új zöldkártyarendszerhez kell, és nyilvánvalóan csak ezekkel a paraméterekkel lehet a továbbiakban a piacon megjelenni. Miközben a fejlődési folyamatról beszélgetünk, Kónya János egy gondolat erejéig visszatér a '90-es évek elejére, és megemlíti egy nagy építőipari cég vezetőjének, Bayer Józsefnek a nevét, akinek személy szerint is nagyon sokat köszönhet. Ő volt, aki bizalmat szavazott nyílászárók dolgában Kónya János induló vállalkozásának, ellátta alaposan munkával, és lehetővé tette számára a kibontakozást, a saját cége megalapozását.

Válogatni nem lehetett, de nem is akart

Kónya János most is úgy gondolja, ha szakosodott volna valamelyik területre, nem biztos, hogy ma is megtalálná a számítását. Éppen ezért a lakossági egyedi bútorgyártástól a nyílászárón át a belsőépítészeti munkákig, mindenben otthonosan mozgott és mozog ma is, immár hét főre olvadt szakmai csapatával. Referenciamunkái között sok minden szerepel az elmúlt másfél évtizedben. Ezek közül szívesen emlékszik vissza a posta számára végzett felkérésekre, amelynek keretében Balatonföldváron, Villányban, Nagykónyiban készítették el a hivatalok belsőjét. Emellett kisebb panziók, szállodák is akadtak, ahol felújítás, ill. új belső kialakítása volt a megrendelő kívánsága. Kevés olyan munka volt, amelybe saját egyéni elképzelését is belevihette volna, de a megrendelő fizetett, ő diktált - mondja kellő szakmai alázattal. A lakossági, egyedi megrendelések esetében viszont el lehetett mozdulni a tömörfa-megmunkálás felé, egy kicsit elhagyhatták a bútorlapos munkát. Hasonlóan szép kihívás volt a pellérdi református templomi munka, ahol például fenyőbelsővel kellett megoldani - a reformáció idején kialakult stílus jegyében - a belső berendezést, vagy a pécsi zsinagóga, ahol az ablakcsere jelentett igencsak szép szakmai munkát. Kijutott tehát a szakma szépségéből is, hiszen szakmai felüdülésnek és megtiszteltetésnek számít a monoton ablakgyártás után például egy templombelső elkészítése.

Nagy meglepetés volt a neves pécsi tollaslabda-egyesület, a Multi Alarm Zrt. SE megbízása, ahol a kilenc pályát magában foglaló csarnok belsőépítészeti munkáit kellett elvégezni, beleértve a nyílászárók elkészítését, az irodák és az apartmanok felszerelését, az öltözők berendezését, a beépített szekrényeket stb. többnyire fenyőből és bútorlapból. Rutinmunka volt, de szintén nagy megtiszteltetésnek számított egy ilyen színvonalas sportlétesítményhez szerény szakmaisággal hozzájárulni, ahol nem kisebb sportszemélyiségek, mint világbajnokok szerepeltek bemutatójátékkal a megnyitóünnepségen.
A Pécs Város környéki Közoktatási Intézményfenntartó Társulás részét képező, 1984 óta működő, a „község lelke" elnevezéssel illetett Pellérdi Általános Művelődési Központ (ÁMK) többcélú intézmény, négy intézményegysége az óvoda, iskola, művelődési ház és könyvtár. Ezek közül az iskola és az önkormányzat épületének nyílászáróit készítette Kónya János, ami szintén nagy büszkeséggel tölti el, hiszen saját falujában van. Vörösfenyőből dolgoztak, és kiváló minőségben sikerült ilyen formában hozzájárulni a falu kulturális életéhez.
A neves pécsi Zsolnay-gyár átköltöztetése során is adódott megbízás, mert a hatalmas 3 méter feletti osztott ablakok felújításos cseréit kellett elvégezni. A Pécsi Építő és Tatarozó Zrt. alvállalkozói megbízás formájában szállítják az ilyen nagy munkákat, amelyben öröm részt venni, mert az ember maradandót, mindenki által látható megbízásokat kap. Mint ismert, Pécs az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) cím kitüntetett viselője, és a hátralévő időben kell hajrázni sok beruházáson és felújításokon. Emellett pedig felbukkant egy holland cég, amely ajtótokborításhoz rendel folyóméterben fenyőmintára mart díszítőelemeket, ami kellemes meglepetés, szintén megbecsülendő, és talán egy hosszú távú partnerkapcsolat kezdete.

Visszafogott érdeklődés

A vállalkozás életében szintén előrelépésnek számít a Pécsen lévő bemutatóterem megnyitása, ahol Kónya János felesége -Gyöngyike - kínálja a termékeket, mutatja be a kiállított nyílászárókat, veszi fel a megrendeléseket. Tájékoztat, szakmai igényességgel ad magyarázatot a felmerülő kérdésekre. Kár, hogy alapterületre nem túl nagy a belváros szélén, a Nagy Jenő utcában található helyiség, mert már bútorok nem férnek be az ajtók, ablakok mellett. A gazdasági válság begyűrűzése egyértelműen nyomon követhető az üzlet életében is. Az utóbbi időben a lakossági érdeklődés nagyon visszaszorult, az emberek nem bútorra költenek, visszafogják kiadásaikat, takarékosabban élnek. De az építkezések üteme is nagyon lelassult, ami értelemszerűen maga után vonta a nyílászárók mérsékeltebb mennyiségű rendelését. A vállalkozás szempontjából ez nagyon megnehezíti a tervezést, a jövőkép alakítását - mondja Kónya János. Az EKF-munkák jelentik e nehéz gazdasági időszakban a reményt, ebből - elsősorban a Zsolnay-negyedből, az ottani nyílászáró-felújításokból - várható megbízás, és remélhetőleg kitart addig, amíg visszaáll majd a világ rendje. Csak reméli, hogy a kiválóan összeszokott, komoly szakmaiságot mutató, sokszor bizonyított embereinek lesz munkája, és nem kell senkit elküldeni. Ebben a fent említett Pécsi Építő és Tatarozó Zrt.-nek nagy szerepe van/lesz, hiszen a pécsi munkák adnak reményt a folyamatosságra, és a nehéz időszak átvészelésére.

Sűrű a munkaprogram, kevés az idő

Kónya János a munka mellett most nagy eseményre, a lánya augusztusi esküvőjére készül feleségével együtt. Nagy esemény ez, amit méltóképpen kell lebonyolítani. Fizikailag is készül az eseményre, hiszen a vőjelölttel tollaslabdázni járnak a Multi Alarm SE csarnokába. Jólesik a mozgás - mondja -, nagyon elhanyagolta a sok munka mellett, de mostantól régi fogadalmát teljesíti. Nyaralásra is éppen hogy gondolni mernek, esetleg egy hétre szöknek el a feleségével a nyár folyamán Horvátországba egy kis kikapcsolódásra. Versenyfutás zajlik tehát az idővel, izgalom övezi a munkák megszerzését, a teljesítését. Erről szól mostanában az élet, de negyvennyolc évesen ezt még lehet bírni, jó erőbeosztással, jó munkaszervezéssel. A nehézségek és az izgalmak ellenére úgy tűnik, mégsem lesz gyengébb az idei év gazdasági értelemben, mint a megelőző. Ez közvetve a már említett fővállalkozók kitüntető bizalmának és az EKF-programnak köszönhető, amit nagyon meg kell becsülni. Amire viszont már tényleg nincs idő, az a tanulóképzés. Az utolsó benyomások nagyon kedvezőtlenek voltak úgy a gyerekekkel, mint a tanárokkal kapcsolatban. De sajnos az asztalostársadalom is nagyon fáradtnak, zárkózottnak és érdektelennek látszik Baranyában. Nehéz őket megmozdítani még olyan rendezvényekre is, ahol tájékoztatást hallanak a közéleti aktualitásokról. Kétségtelen, hogy a válság hatása is érezhető, de az emberek elhidegülése, a konkurenciaharc vagy állóháború jól érezhető nap mint nap. Az asztalosok közötti jó viszony, a lojalitás, a kollega-litás, egymás segítése és az oldott kapcsolat visszaállítása egyszer igen komoly erőfeszítésekbe telik majd, de most erre csak a remény kínálkozik...
Nagy Zoltán


 

Tetszett a cikk?