Eukaliptusz (Eucalyptus)

Az eukaliptusz nemzetségnek mintegy 600 faja, ezen belül a kereskedelemben 30 faja ismert.  A mirtuszfélék (Myrtaceae) családjának legkiterjedtebb nemzetsége – a legtöbb örökzöld, de előfordulnak lombhullató fajták is.

Ausztráliában őshonosak, de az európaiak a XVI. századtól telepítették a Földközi-tenger partvidékén – eleinte csak dísznövényként, majd mind inkább ipari célokra. Manapság Spanyolországban, Brazíliában, Indonéziában van belőlük sok, számos ipari ültetvényen nő Afrikában is. Az Atlanti-óceán szigetein (Madeira stb.) gyakorlatilag felhagytak termesztésével; az egykori ültetvények elvadultak.

Levelei szétmorzsolva jellegzetes illatot árasztanak és a koalák egyetlen tápláléka.

Hosszú, keskeny levelei függőlegesen csüngnek a hajtásokról úgy, hogy élükkel forduljanak a Nap felé, ezért erdei jóformán árnyéktalanok, burjánzik bennük az aljnövényzet. Párologtatását a levelek állásával szabályozhatja, s ez főleg a száraz, forró időszakokban válik előnyére.

Egyesek tömör, súlyos kemény anyagú fák, még a tölgyénél és a dióénál is keményebbek. Ezeket a farontó bogarak nem károsítják és alig korhad, ezért előszeretettel használják cölöpnek, telefon- és villanypóznának, építenek belőle hajókat. A legértékesebb fajták fáját ausztráliai mahagóni néven hozzák forgalomba.

A gyorsan növő fajokból papírt gyártanak. A gyors növekedéshez rengeteg vizet párologtat, ezért kimondottan a mocsarak kiszárítására is ültetik – ezt a tulajdonságát (amit az erdők árnyéktalansága is segít) a malária elleni küzdelemben is felhasználják, hiszen ez kedvezőtlen életkörülményeket biztosít a szúnyogok számára. Hatalmas gyökérrendszerével egy hektárnyi eukaliptusz erdő 12 ezer tonna vizet is fölvesz a talajból egy év alatt.

Az Eucalyptus globulus azért kapta a „lázfa” nevet, mert meghűlésekre használatos illóolajat termel. Más fajok illóolaja riasztja a maláriaszúnyogokat (Anopheles).

A malletfa (Eucalyptus occidentalis) kérgéből festéket nyernek ki, a vörös eukaliptusz (ausztráliai kinó, Eucalyptus rostrata) kérgéből pedig festéket és cserzőanyagot.

A fűrészáru, a faanyag

Az eukaliptuszoknál a sötétebb geszt a világos, 3–5 cm széles szijácstól határozottan elválik. A tasmán tölgy gesztje világos, a tölgyéhez hasonlít, de enyhén rózsaszín árnyalatú. A Jarrah és a Karri sötét vörösbarna színűek, jelentős színbeli inhomogenitással. Az eukaliptuszok általában szórt edény elrendezésűek. Szöveti szerkezete a gyors növekedés, az évgyűrű szélesség nagy szórása miatt erősen inhomogén, s a frissen döntött faanyag jelentős belső feszültséggel rendelkezik.

Felhasználási terület

A tasmán tölgyet fűrészáru, parkettaléc és furnér formájában hasznosítják. Felhasználja a bútorgyártás, ajtót, ablakot is készítenek belőle. A Jarrah és Karri nehéz és tartós fafajok. Felhasználják a víz- és bányaépítészetben, hidakat, mólókat készítenek belőlük. Kiváló parkettafák.

A faanyag tulajdonsága

Légszáraz (u=12–15%) 

Sűrűsége: 680–870 kg/m3. 

Az eukaliptusz fajok mechanikai megmunkálása általában nem jelent nehézséget. A nehéz, kemény fafajok azonban rendkívül szerszám igényesek. Az eukaliptusz faanyagának szárítása nagy figyelmet igényel, mert hajlamos a repedésre, vetemedésre. A ragasztás különösen a sűrű, tilliszesedéses fajok esetén gyakran ütközik nehézségbe. A felületkezelési technológiák kiválóan alkalmazhatók.

Egyéb megnevezés: Jarrah, Karri, Tasmán tölgy

Szivárvány eukaliptusz “Eucalyptus deglupta”

Forrás:
Web.archive.org
Woodholz.eu
Erdekesvilag.hu

Tetszett a cikk?