100 Magyar Asztalos és Faipar 2006/12 Az egzóták vagy más néven trópusi fák a földünk egyenlítői örökzöld esőerdeibennőnek. Az egzóták egy adott esőerdőben egymástól is nagyon különbözőek lehetnek, ezért a botanikusok különböző családokba osztották ezeket. Persze az is megfigyelhető,hogykülönbözőkontinenseken azonos botanikai családok fordulnak elő, hasonló fizikai,mechanikai tulajdonságokkal – mint például hajlítószilárdság, tartósság, sűrűség,és ugyanakkor teljesen más megjelenéssel,színnel, rajzolattal. Ez azzal magyarázható, hogy a fafajok jellemző tulajdonságai nemcsak genetikailag meghatározottak,hanem talajösszetételtől, légnedvességtől, csapadékmennyiségtől, hőmérséklettől és a szélerősségtől is erősen függnek. Előfordulhat, hogy ugyanaz a fafaj egy vizes területről struktúrájában,színében, rostszerkezetében egész más megjelenést mutat mint fajtársa egy 50 km-rel odébb fekvő szárazabb területről. Igaz, ezen nem kell meglepődnünk, hiszen ez az európai fafajtákra is igaz, ámbár felénk nincsenek ekkora eltérések fafajon belül. A trópusi fajok megadásánál nem elég csupán a fajt megnevezni, meg kell adni a származási helyét, a színét és a sűrűségét is.Az egzóták tulajdonságaikban is merőben új dolgokkal rendelkeznek az európai fákhoz képest, amelyek új lehetőségeketkínálnak nekünk, asztalosoknak.Vannak fák (Afzélia), melyek akár „zölden” is megmunkálhatók anélkül, hogy a további felhasználás során bármineműszáradásból eredő mozgást produEgzótafa alapanyagokkálnának. Mások (Teak), melyek már tapintásra is zsíros hatásúak, kiválóan alkalmazhatók időjárásnak, víznek kitett helyeken, mert igen lassú korhadásúak és nagyon jó rovar- és gombaállóak.Vannak fafajok (Csoi, Bilanga), melyek ránk, felhasználókra jelentenek veszélyt, mert csiszolatporuk nyálkahártya-irritáló, rákkeltő. Ezért is fontos, hogy megismerjük a legfontosabbegzótákat.Délkelet-ázsiai egzótákA távol-keleti egzótákra azt is lehetne mondani, hogy új keletű egzóták, mivel csak az elmúlt 50 évben jelentek meg az európai faiparban,mégis jelenleg ezen fafajoknak van a legnagyobb részesedésükaz európai trópusifa-piacon. LegtöbbszörMalajziából (mely a világ legnagyobb keményfaexportőre), Indonéziából, Burmárólés kisebb mértékben Thaiföldről, Kambodzsából és Vietnamból érkeznek. A távol-keleti országok őserdejei nagyon gazdagok különböző fafajokban, a helyi lakosok évezredek óta ismerik és használjákezen fafajokat, így a nyugati botanikusoknaka fafajmeghatározásban könnyű dolguk volt. A Távol-Kelet a hosszú évek tradícióira épülő saját osztályozási rendszerrel és szortírozási szabályozással rendelkezik, melyek közül a malajziai a legismertebb és legelfogadottabb a nemzetközifapiacon. A Távol-Kelet a világ más faexportőr-területeivel ellentétben nagyon sokat költ a védett esőerdők megőrzésére és új erdő telepítésére, ezen országok ALAPANYAGRáktérítőBaktérítőEgyenlítőAmerikai esőerdőkAfrikai esőerdőkIndo-malájesőerdőkI.2006/12 Magyar Asztalos és Faipar 101közül elsőként Malajzia erdőigazgatása felelt meg az Erdő Igazgatási Tanács (FSC) követelményeinek.Afrikai egzótákHívhatnánk ezen fafajokat talán tradicionális egzótáknak is, mivel ezek közül többet (ében, cédrus stb.) már az ókorban is használtak. Az afrikai egzóták legtöbbje Közép- és Nyugat-Afrika, Angola, Benin, Gabon, Ghána, Guinea, Elefántcsontpart, Kamerun, Kongó és Libéria örökzöld trópusi esőerdeiből kerül Európába. Ezekhez jönnek még a szárazabb termőterületeken lévő szavannafák Kelet- és Nyugat-Afrikából. Az afrikai fakitermelés a XIX. században Afrika gyarmatosításával indult meg, és az egyetlen cél az export volt. A faellátásfolytonosságát és állandó stabil minőség garantálását nagyban nehezítik a politikai nyugtalanságok és a némely országokban kaotikus, „összevissza szabályozott”gazdaság. Ghána az egyetlen kivétel Afrikában ahol törődnek a fával, a többi afrikai országban az erdők kitermelésén túl annak megóvásával alig foglalkoznak.Közép-, dél-amerikai egzótákA földkerekség legnagyobb és leggazdagabbtrópusi esőerdeje Brazíliában, az Amazonas mentén található Matto Grosso, melynek egyes részei átnyúlnak a szomszédos országokba. Sajnos ezeken a ALAPANYAGvidékeken még nem ismerték fel az egzotikusfák ésszerű kitermelésének szükségességét, jellemző az esőerdők felelőtlen irtása – kivágása és égetése –, hogy az új területeken a föld ásványi kincsei után kutathassanak, időleges mezőgazdasági termelést vagy állattartást folytathassanak. Ezután az általános ismertető után sorozatunk keretében részletesebben bemutatjuk az egyes egzóta fafajokat, elsősorban a faipari felhasználás szempontjairakoncentrálva.(Folytatjuk.)Macsali László Zsoltmacsalizs@freemail.huNévFizikai tulajdonságMechanikai tulajdonságLég-száraz sűrűség kg/m3ZsugorodásSzilárdságSugár irányú %Húr irányú %Hajlító N/mm2Nyomó (párhuzamos)N/mm2 Nyíró N/mm2Rugalmasságimodulus N/mm2Merbau 515–10400,91,611658,212,515 400Merbau (Intsia palembanica) – Leguminosae családjaElterjedése Délkelet-Ázsia (Malajzia) esőerdejei. Magassága 50 méter, melyből a hasznos törzshossz 35–40 méter, átmérője 1–1,5 méter. Színe frissen vágva sárgásbarna, mely később vörösesbarnára változik.A világ egyik legkeményebb fája. Főleg padlóburkolónak(parketta, svédpadló) és lépcsőszerkezeteknél használják, de előfordulhat igényes vagy nagy igénybevételnek kitett nyílászárókhoz is. Hajókonajtó, ablak alapanyagnak és teak helyettesítésérehasználják a fedélzeten. Rovar- és gombaállóságakiváló. Megmunkálása csak keményfémlapkás szerszámokkal lehetséges, de így is nagyon koptatjaaz élt. Szegezéskor ajánlatos előfúrni. Ragasztáskor célszerű poliuretánragasztóthasználni, mivel a hagyományos diszperziós ragasztók nehezen ivódnak be a fa rostjai közé. Jól csiszolható, felületkezelhető. Európában az utóbbi 25–30 évben terjedt el, főleg Belgiumban, Hollandiában és Nagy-Britanniában. Malaysian Timber Couns
il
Tetszett a cikk?