Egzóta fa alapanyagok
Faipar.hu
36 Magyar Asztalos és Faipar 2007/1Az egzotikus fafajták bútorkészítésrevaló felhasználásának első időpontjátnehéz lenne meghatározni, de Egyiptombanmár időszámításunk előtt 3000 körülfaborítással, intarziával díszítették a fáraókbútorait.Ekkor a legértékesebbb fa a fekete színűében volt, melyet fizetési eszközként iselfogadták adó és hadisarc ellenében. Hérodotoszfeljegyezte, hogy i. e. 1390-benIII. Amenhotep fáraó az Etiópoktól ébenfabútorokat kapott ajándékba. A legtöbbismert egyiptomi bútornak is ez volt ameghatározó fafaja. A görögök főleg azÉszak-Afrikából és Mauritániából származó,zöldessárga színű citromfát kedvelték.Az etruszkok a cédrust és ébent használták.A rómaiak is kedvelték ezen fákat,sőt a görög és etruszk bútorok is hatássalvoltak a római bútorokra. Sajnos tárgyiemlék nem maradt, de feljegyezték, hogya román korban a keresztes hadjáratbainduló és II. Béla király udvarába ellátogatóFrigyes német császár ajándékba nagyméretűsátrat, ébenfából esztergályozott tróntés hímzett ágyat kapott. A korai középkorbana bútorművészet igényessége az antikvilághoz képest csökkent.Amerika felfedezése lehetőséget adottújabb fafajták használatára a bútorművességben.A faborítás volt az a terület, ahola felfedezések hatására már a reneszánszkorban lehetőség nyílt újfajta borításokkészítésére. A gyengébb fából készítettbútorok felületére nemesebb fábólvékonyabb lemezt (svartni), vagy furnértEgzóta fa alapanyagokEgy kis egzótatörténelemragasztottak. A lemezbőlfűrészelt motívumokatalapfába vésett mélyedésbe(inkusztráció), vagy afelületet borító lemezbe(marketéria) rakták. Megnőttaz érdeklődés az új, értékesfák iránt, ugyanakkor racionálisgazdálkodásra késztettea gyártókat, mert a trópusifákból készített bútorokmár akkor sem tartoztak amindenki számára megfizethetőkategóriába. Az értékesegzotikus fák nagy kincsnek számítottak,jellemző volt, hogy az Újvilágbólhazatérő spanyol hajósok a XVI. századbanII. Fülöp spanyol királynak karibimahagónit hoztak ajándékként.A Franciaországból a XVII. századbankiinduló és tért hódító új technika lényegevolt, hogy a bútor felületén az ébenfafurnért teknőc, ón, aranyozott sárgaréz,elefántcsont berakásokkal díszítették.Ennek a technikának a legjelentősebbmestere a XIV. Lajos, a Napkirály udvarábandolgozó André Charles Boulle volt,aki 1679-ben a Louvre műhelyének lett avezetője. Később róla nevezték el ezentechnikát. Hasonló díszítéssel Magyarországonis találkozhatunk a sárospatakivárban található kabinetszekrényen, melyeta Napkirálytól kapott Rákóczi Ferenc.Mikor a Boulle-technika hanyatlanikezdett Franciaországban, csökkent azébenfa felhasználása is. Helyette paliszander,amarant és rózsafa jöttdivatba. Az olasz barokk és rokokóidején, a XVII–XVIII. századbanaz ében mellett a paliszander ésrózsafa terjedt el.Angliában a XVIII. század közepétőlelsősorban Thomas Chippendaletevékenységének köszönhetően adiófát a mahagóni váltja fel. A bútorokatebben a században csaknemkizárólag mindig mahagóniból készítik,ezért ezt időszakot mahagónikorszaknak is nevezik. Pesten VogelSebestyén asztalosmester – ElsőMagyar Bútorgyár-nak is nevezett– gyárában az1800-as évek elejétől amahagónit mint drága egzotikus fát felhasználtabútorainak előállításához. MichaelThonet a Bécsi, Cafe Daum kávéházszámára gyártott első sorozattermékét mégmahagónifából hajlította.A francia ART DECO a XX. századhúszas éveiben rövid ideig megint újradivatba hozza az ébent és a csíkosmakassarébent.Némi túlzással mahagóni korszaknakhívhatnánk az '50-es, '60-as éveket is,alapanyagII.2007/1 Magyar Asztalos és Faipar 37alapanyagámbár a borításra használt afrikai sapelli,sipo, koszipo, kaya-mahagóninak nem sokköze van a valódi karibi mahagónihoz.A karibi mahagóni az afrikai makassarében,a feketeében, a vörösesbarna csíkosoBalau (Shorea spp.) – Diterocarpaceae családjaElterjedése főleg Délkelet-Ázsia (Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek) esőerdei. A Balau két alfaja,Red Balau és Yellow Balau közül az előbbi inkább Malajziában honos, míg az utóbbi IndonéziábanBangkiraiként ismeretes. Magassága 40–50 méter, melyből a hasznos törzshossz 25–30 méter, átmérője1–1,2 méter. Színe frissen vágva halványbarna, mely később besötétül az alfajok függvényében kávébarnára,vörösbarnára. A maláj szortírozási rendszer szerint a nagyon kemény fák csoportjába tartozik. Rovar- ésgombaállósága kiváló. Hazájában az esztétikailag nem megfelelőket kevésbé igényes helyeken használják,mint pl. vasúti talpfa, vasútivagon-padlózat. A szebb minőségűekből főleg kültéri padlóburkoló elemeket,lépcsőket, korlátokat, esetleg nyílászárókat készítenek. Tartósságára jellemző, hogy kültéren bármilyen felületkezelésnélkül is kibír legalább 10 évet.Ez a tulajdonsága kiválóan alkalmassáteszi arra is, hogy kerti bútorokat készítsenekbelőle. Európába szinte kivételnélkül késztermékként (kerti bútor) vagyfelhasználásra előkészített kültéri padló,lépcső-alkatrészként érkezik meg.Megmunkálása csak keményfémlapkás szerszámokkal lehetséges. Szegezéskorajánlatos előfúrni. Jól csiszolható,felületkezelhető.NévFizikai tulajdonság Mechanikai tulajdonságLégszárazsűrűségkg/m3Zsugorodás SzilárdságSugárirányú%Húr irányú%HajlítóN/mm2Nyomó (párhuzamos)N/mm2NyíróN/mm2RugalmasságimodulusN/mm2Balau 850–1155 1,7–2,1 3,5–3,9 142 76 15 20 100Red Balau 800–880 1,4–2,2 3,2–3,6 100–142 52,2–69,2 12–15 14 800–17 000paliszander, a cédrus, mára a faipar ritkaalapanyagaivá váltak.A 2000-es évek új trendeket hoztak alakberendezésben, amivel új fafajok jöttekdivatba, mint a burmai teak, az afrikaikávébarna csíkos zebrano, az indiai tineo,a malájziai merbau, meranti.(Folytatjuk!)Macsali László Zsoltmacsalizs@freemail.hu
