Egzóta fa alapanyagok: Nagylevelű mahagóni

A három fafaj közül gazdaságilag legfontosabb mahagónifaj a Swietenia macrophylla, amely örökzöld, 40 m-t meghaladó magasságú és több mint 3 m vastagságú fákká fejlődik. Közép- és Dél-Amerikában honos és viszonylag jó termőhelytűrő. Az európaiak már a 16. században intenzíven hasznosították ezt a fajt kezdetben hajóépítésre, majd később különösen nagy értékű bútorfaként. A Swietenia macrophylla manapság az egyik legértékesebb amerikai trópusi fafajnak számít.

Alaktan/morfológia

A Swietenia macrophylla nagyobbra nő, mint ennek a nemzetségnek a többi faja. Dél- és Közép-Amerikában, kedvező termőhelyeken a 40–45 m magasság nem számít kivételesnek, maximumnak kb. 60 m mondható. Ezzel szemben a természetes élőhelyeken kívüli maximumértékek lényegesen alacsonyabbak, Puerto Rico-ban pl. kb. 20 m a magasság és 60 cm a törzsátmérő. Mindig jellemző a messze kiterjedő,

sűrű lombkorona, és saját hazájukban a 20 m magasságig ágmentes, többnyire egyenes törzs, melynek átmérője 350 cm is lehet. Az öreg fák hajlamosak támasztógyökereket növeszteni és lapos, hosszában repedezett, alig észrevehető lemezekre osztott, mintegy l,2 cm vastag, világosbarna külső háncs fejlődik ki rajtuk, melynek a belső részei vörös színűek. A fiatal, erős hajtásokon sok paraszemölcs van. Ahogy a többi Swietenia fajnak, a S. macrophylla-nak is párosan szárnyalt levelei vannak, melyeken kezdetben sok mirigyszőr van. A levélnyél csúcsa elhal.
A S. macrophylla jellemzője: egy levél 6–12 szárnypárból áll össze. Az asszimetrikus tövű egyedi szárny 6,5–15 cm hosszú, 2,5–6 cm széles lehet, ép szélű, rövid kocsányú, és a csúcsszárnyak végén viszonylag hosszú hegybe fut ki. A teljes hosszúsága egy enyhén bőrszerű, felülről gyengén csillogó, alulról világoszöld levélnek 20–25 cm.
A levéllemezen és a száron, valamint a fő levéltengelyen virágon kívüli, apró nektáriumok (mézmirigyek) jönnek elő.
A S. macrophylla 12 éves kora körül kezd virágozni. Az egylaki virágok sok, 10–15 cm hosszú virágzattá állnak össze, a legfiatalabb hajtások levélhónaljából erednek. A nős virágok vég-, a hímnemű virágok alapállású pozíciót vesznek fel. Rövidszárúak, átmérőjük kb. 1,2 cm és egy világoszöld, ötöslevelű kehelyből és öt hosszúkás sziromlevélből állnak. Tíz kicsi, barna porzólevél egy zöldessárga csővé nő össze. A porzólevélcső és az ötrészes magházkezdemény között egy narancssárga korong van. A széles, lapos bibének csak az alsó oldala fogékony. A nagyon jó illatú S. macrophylla-virágok a száraz évszak vége felé jelennek meg (Közép- Amerikában márciustól májusig).

Nagy általánosságban virágzatonként csak egy virágból fejlődik ki gyümölcs, nevezetesen egy tojásformájú, 11–18 cm hosszú és kb. 7,5 cm széles, vastag falú, fás tok, mely egy erős, hosszú száron felfelé áll. Éréskor öt helyen szétnyílik, és öt tokot bocsát ki magából, melyek mindegyike 6–8, a tok központi tengelyébe két sorban lazán kapcsolódó magot tartalmaz. Minden gyümölcs átlagosan 50 magot tartalmaz. A gyümölcsérés is a száraz évszakra esik (Közép-Amerikában december/január).
A sötétbarna, viszonylag lapos, hosszan szárnyazott magok (kb. 8 cm hosszúak) természetes körülmények között csak rövid ideig maradnak csíraképesek (80–90%). A csírázás föld alatti. Az ezer magsúly 500–600 g. A magterjedés szél által történik. A hatósugár igen széles keretek között ingadozik.

A fája

Keresztmetszetben az amerikai mahagóni viszonylag keskeny, sárgás-fehér szijácsot és elkülönülő, kezdetben vöröses, majd később sötétedő, mélybarna-vörös gesztet mutat, melynek aranyos ragyogása van. A fa szerkezete szétszórtan lyukacsos; a tracheákban gyakran vörösesbarna beágyazódások vannak, és a matt-barna vonalakban megjelenő, némiképp csavarodott fasugarak könnyen felismerhetőek. Húrirányú (tangenciális) metszetben gyengén hullámos erezetek, szövetminták figyelhetők meg. Az évgyűrűket egy világos parenchima szalag különíti el egymástól.
A S. macrophylla gesztje (a szijácsfa nem) nagyon tartós, és száraz állapotban sem gombák, sem rovarok nem támadják meg. A fúrókagylókkal szemben viszont nem ellenálló. Könnyen és károsodás nélkül szárítható, könnyen és tisztán megmunkálható, nagyon jól polírozható, jól fúrható és csavarozható, de nehéz impregnálni. A viszonylag száraz élőhelyeken lassan növekvő fának sötétebb a színe és a S. mahagóni gesztjére hasonlít, mely ezen kívül nehezebb és keményebb is, és csekély kiterjedésben fordul elő.

Elterjedés

A S. macrophylla természetes élőhelye az északi szélesség 23. fokától a déli szélesség 18. fokáig terjed. Ez egy összefüggő területből, mely Délkelet-Mexikótól (Veracruz, Chiapas) indulva és onnan tovább délre Guatemalán, Hondurason, Nicaraguán, Costa Ricán és Panamán át Kolumbiáig és Ecuador északi részéig húzódik, Közép-Amerika viszonylag száraz csendes-óceáni partvidéke és ezzel a Swietenia humilis sűrűn összenőtt területe messzemenően kimarad ebből; és Dél-Amerika északi részén lévő – mint Venezuela (Madre de Diós, Poruguesa), Kelet-Peru, Bolívia és Brazília (Acre, Para) – elkülönült részekből áll össze.

A faj általánosságban a folyómélyedéseket részesíti előnyben, de esőerdőben, galériaerdőben és hegyi erdőben is magas fává fejlődik. A természetes élőhelyén kívül erdészeti ültetvényei is vannak, különösen a Karib-szigeteken, csekély mértékben Floridában is, Indiában, a Fidzsi-szigeteken és Délkelet-Ázsiában.

Rokon fajok és fajkereszteződések

A három neotropikus Swietenia-faj élőhelyei messzemenően szembenállóak. Ezzel együtt kisebb átfedések a S. macrophylla és a S. humilis között a mexikói, guatemalai és Costa Rica-i határvidéken előfordulnak, így érthető, hogy a klíma- és élőhelyigények is különböznek. Fajkülönbségek ezen kívül a levél-, gyümölcs- és magmorfológiában, valamint a sejttanban vannak még.
Természetes fajkereszteződésnek a S. macrophylla x S. mahagoni, S. humilis x S. mahagoni és a S. humilis x S. macrophylla kombinációkat tekintik. A S. mahagoni és a S. macrophylla között ismételt, művi fajkereszteződések jönnek létre. Szabály szerint ezek F1-e alaktanilag a szülő fajok intermediere*. Ebből kifolyólag ezeket „közepes levelű mahagóni” -nak jelölik meg. A növekedést tekintve legalább az első évtizedben heterózis áll fenn. Így Puerto Ricóban is, ahol a S. mahagoni x S. macrophylla- t nagy területeken telepítik, évi egy méter magasságnövekedést értek el.

Zoltán György

Zol-Gém Kft.
Forrás: Schutt W, Schuck-Long: Bäume Der Trophen.

*Intermedier: átöröklés. Az a jelenség, hogy az utódban a szülők sajátosságai keveredve jelentkeznek.
*Fúrókagylók: összefoglaló neve azoknak a nagyon különböző családokba tartozó kagylóknak, melyeknek közös sajátossága, hogy kövekbe, fába v. más állatok mészvázába lyukakat fúrnak s azokban élnek.
 

Tetszett a cikk?