Hazai fafajok: | A fehér eperfa

Előfordul még az alacsonyabb növésű fekete eperfa (Morus nigra) és a fehér ill. fekete epernek számos kerti változata is ismert. E család ismert tagja a narancsra emlékeztető narancs eperfa (Oszazs narancs) Maciura pomifera. Kemény szúrós tövisei miatt élő sövényekbe ültetik. Megemlítjük még a parkokban, köztereken ültetett Kelet-Ázsiából származó papír eperfát (Broussonetia papyrifera).

Fehér eperfa (Morus alba)

Elnevezések: fehér eperfa, selyemeperfa, szederfa, Weisse Maulbeere (német), White mulberry (angol).

Elterjedése

Kínából származik, Európában a XVI. századtól ültetik. A monarchia idején útjainkat mindenhol ez a fa szegélyezte, de a selyemhernyó-tenyésztés céljára speciális ültetvényeket is létesítettek. Sajnos az út fásításoknak már a maradványai is eltűnőben vannak. Elvadultan előfordul alföldi ligeterdőkben és üdébb tölgyesekben, akácosokban. Helyenként vadgazdálkodási céllal is ültetik.
Melegkedvelő fényigényes fafaj. Kedveli az üde mélyrétegű talajokat. A homokos és löszös talajokban is jól megterem. Kiválóan sarjad. A korábbi évtizedekben levele a selyemhernyó legfőbb tápláléka volt, fáját pedig a bognárok, kádárok nagyra becsülték, így komoly gazdasági jelentőséggel rendelkezett.

Az élőfa jellemzői

15 m magasra is megnő, mellmagassági átmérője elérheti a 35-40 cm-t. Kérge fiatalon sima, később hosszan repedezett, szürkés barna színű. Édes ízű epertermése júniusban érik.

Makroszkópos faanyag-tulajdonságok

A keskeny sárgásfehér világos szijács élesen elhatárolódik a sárgás, arany- vagy csokoládébarna geszttől. A faanyagnak markáns, esztétikus rajzolatot biztosítanak a határozottan elkülönülő évgyűrűk, korai és késői pászták. E gyűrűs likacsú fafajnak a bélsugarai szabad szemmel is jól láthatók. A húr irányú metszet rendkívül szép rajzos, a sugár irányú csíkos. Az akác fájától jól elkülöníthető a látható bélsugarak s a nem mindig tiliszes nyitott edények alapján. Az eper fája a fény hatására megsötétedik és a mahagónira emlékeztető vörösbarna árnyalatot vesz fel.

Mikroszkópos sajátosságok

A korai pásztában a nagy átmérőjű edények (200-250 jim) több sorban helyezkednek el. A késői pászta kisebb (20-50 jim edényei rövidebb sorokat, kisebb csoportokat alkotnak. Gyakoriak az ikeredények. Az edénytagok közötti áttörések (perforációk) egyszerűek, az edényfalon spirális sejtfalvastagodások láthatók. Az edények gyakran tiliszekkel tömítettek. Az apró hosszparenchima sejtek előfordulása bőséges. A széles (8-9 sor) bélsugarak kb. 1 mm magasak és gyakran találhatók bennük kristályos lerakódások (pl. kálcium-oxalát). A fatest kiemelkedő szilárdságát kizárólag a nagy számú, vastag falú libriform rostok biztosítják. E rostok átlagos hossza 1 mm.
Az eperfa az akáchoz hasonlóan kemény, durva rostkötegekkel rendelkezik.

Műszaki tulajdonságai

Az eper fája az akáchoz hasonló fizikai és mechanikai jellemzőkkel rendelkezik. Igy légszáraz sűrűsége 740-750 kg/ m³. A szilárd faanyag nehezen hasad, szívós, kemény. Az eper a tartós fafajok közé sorolható, fülledésre nem hajlamos. Az élőfáknál azonban igen gyakori a bélkorhadás.

Erdei választékai

A kitermelést követően a viszonylag rövid törzsű eperfából: furnéripari (késelési) rönköt, fűrészipari rönköt és rövid fűrészipari választékokat (fagyártmányfa, kivágás), valamint tűzifát készítenek.

Feldolgozási sajátosságok

Fűrészipari feldolgozásnál dongák készítésekor biztosítandó a „tükrös" vágásmód a széles bélsugarak miatt. Gőzöléssel a faanyag jól hajlítható.
Az eper lassan szárad. Mesterséges szárításkor könnyen reped, vetemedik. Igy a tölgyeknél alkalmazott lassú menetrendek javasolhatók. Jól ragasztható és kiválóan fényezhető. Az eper mechanikai megmunkálása szerszám- és energiaigényes. Mindemellett jól esztergályozható, faragható. Az eperből nemes rajzolatú késelt furnérok is készíthetők.

Felhasználása

Az elmúlt évszázadokban az eperfa feldolgozása nagy jelentőségű volt a szerszám- és a kocsigyártásban, hordókészítésben (pálinkás hordók), a hajóépítésben és a bútorgyártásban egyaránt. Az esztétikus faanyagból tetszetős esztergályozott és faragott dísztárgyak készíthetők.
Az eper tartós fájából szívesen gyártottak útburkoló kockát, oszlopokat, karókat.
Ma a nagyszerű tulajdonságokkal rendelkező eperfával csak elvétve találkozhatunk. A faanyag kiemelkedő használati értéke miatt megfontolandó a fehér eper erdészeti felkarolása, fokozottabb telepítése (pl. akáccal elegyítve).

dr. Molnár Sándor

Tetszett a cikk?