Egzóta fa alapanyagok: Avodire

Előfordulás

Ez a faj általánosságban egyesével terem Nyugat-Afrika esőerdeiben (Guinea, Sierra Leone, Libéria, Elefántcsontpart, Ghána, Gabon) a legsűrűbb termőhelyei Elefántcsontparton vannak. Erdőgazdaságilag ott egyfajta turraeanthuserdőkről lehet beszélni, melyek az ország délkeleti részén, homokos talajon tenyésznek. Keskeny, 40–50 km széles sávokat képeznek, a Bandama folyótól keletre Ghánáig keskenyedve.

A fa (növény) jellemzői

Egy közepes nagyságú fa 35 m-t elérő magassággal, átlagos átmérője 50/70/90 cm, a hasznosítható törzshossz 12–15, esetenként 20 m. Előnyös, hogy a törzseken nincsenek gyökérfők, viszont többnyire szabálytalan, csavart növésűek, világos, hamuszínű, hosszában barázdált kéreggel, melynek gyakran vöröses ragyogása van. A gombafertőzés megelőzése végett döntés után a kéreg mielőbbi eltávolítására van szükség.

A faanyag jellemzői

A szijács és a geszt gyakorlatilag nem különül el egymástól, hanem inkább egységesek, eleinte világos, fakósárga a színük, később aranysárgától világos aranybarnára sötétednek be. Homlokmetszetben jól kivehető, szétszórt elrendeződésű, nagy-közepesen nagy pórusok láthatók egyesével vagy kisebb radiális csoportokban, hosszmetszetben pórusbarázda rajzolatuk van. A paratracheálisan rendezett hosszanti parenchyma számos kalcium-oxalát kristályzárványt tartalmaz. Zöldessárga vagy fehéres alapelemek vannak jelen. Az évgyűrűket az eltérő pórussűrűség mutatja. Az igen finom, homogén vagy enyhén heterogén bélsugarak 1–5, de többnyire 3–4 sejt szélesek. Nincs feltűnő színezéktartalmuk, tangenciális metszetben csak egy finom tükörként ismerhetők fel, mely hatással van a fa arculatára. Ritkábban egyenes, többnyire inkább hullámos, gyakran szépen csavart a rostvezetése. A nem túl feltűnő erezetrajzolattal együtt ráncos kinézete van, és „Moire"-furnérként nagyon keresett. Esetenként a fa enyhén szálkásodik.

Szilárdsági tulajdonságok:
E-modul: 10 100 N/mm2
Hajlítószilárdság: 106 N/mm2
Nyomószilárdság: 51 N/mm2

Az avodire színben némileg a nyírre és a ceyloni szaténfára (Chloroxylon swietenia) hasonlít, struktúrában inkább a világos mahagónival vagy a tömör obeche (Triplochiton Scleroxylon) fával mutat hasonlóságot.
A nyerssűrűsége (u=12%) mintegy 550 kg/m2. Friss rönk importja esetén 850–900 kg/m3 súllyal kell kalkulálni. A térfogatzsugorodás kiemelkedően kedvező, 11,6% (húr=6,5%, sugár=3,8%).

Feldolgozás és felhasználás


Ez az afrikai mahagónit alkotó, Meliceae családból eredő szívós, kemény és szilárd fa összstruktúrájában az ismert khaya és sapeli mahagónikhoz hasonló.
A fának jó statikai szilárdsági tulajdonságai vannak, melyek még a tölgyét is felülmúlják, a súlyhoz viszonyított dinamikus szilárdsága is jó.
A fa megmunkálása nem ütközik különösebb nehézségekbe. Mindenféle szerszámmal könnyen vágható, faragható és esztergálható, enyvezni is könnyű. A repedések elkerülése végett szegelésnél előfúrás szükséges. A gyalult felületek élénken ragyognak és könnyen polírozhatóak. A fa gyorsan és könnyen szárítható, de a műszárítás első fokozatát nagyon figyelmesen kell vezérelni, mert hajlamos a repedésmeghosszabbodásokra és a vetemedésre, egyébként pedig a jegenyefa szárítási szabályait kell követni. Feldolgozva tartós a fa, és csak keveset „dolgozik”. Mivel a friss avodire igen hajlamos a korhadásra és rovarfertőzésre, döntés után a lehető leggyorsabban szárítani kell, így egyidejűleg a bekékülés is elkerülhető. A fa nagyon nehezen impregnálható. Kedvelt bútorfurnér, szívesen használják különböző belső burkolatokként, többnyire saját, világos színárnyalatában feldolgozva. A nehéz fa dekoratív parkettának is jó. Megfelelő átmérő esetén inkább késelik, mert nem kerek törzsformája miatt nehezen hámozható.
Angliában szikomorfa-helyettesítőként is kedvelt, juhar és nyírhelyettesítőnek azért nem igazán jó, mert az oxidálódás folytán besötétedik. Az avodire-furnérok fényérzékenyek, ezért sötét takarást igényelnek.

Külkereskedelem

A rönkfát 50/60/70 cm átmérőtől és 4 m hossztól felfelé exportálják. Kelet-Európában az avodire egy ideig nagyon kedvelt volt, különösen az egykori Csehszlovákiában és Magyarországon. Az európai importőrök inkább a moarés rönköket kedvelik, az amerikai piacon az egységes törzsek keresettebbek.

Zoltán György


Zol-Gém Kft.
Forrás: Klaus-Günther Dahms: Afrikanische Exporthölzer


Tetszett a cikk?