Egzóta fa alapanyagok: Iroko

Ez utóbbi azonban sem a felhasználási lehetőségeket, sem a külső kinézetet tekintve nem indokolt. A ghánai származékokat a helyi odum néven is szállítják. További helyi nevek: katema (Sierra Leone), semli (Libéria), rokko (Nigéria), abang (Kamerun és Gabon), tusanga, mvule és molundu (Kongó), moreira (Angola), valamint nufula és intule (Kelet-Afrika). Ugyanezen a néven forgalmazzák a közeli rokon chlorophora regia fajt is. Megemlítendő még a dél-amerikai Fustic faj (chlorophora tinctoria), mely ugyanebből a nemzetségből származik és hasonló a struktúrája, ám színben, súlyban és anatómiai felépítésben nagyok az eltérések.

Előfordulás

Ez a fafaj az összes trópusi erdőformáció legelterjedtebb fái közé tartozik. Termőterületei Sierra Leonétől Angoláig, keleten Tanzániáig és Mozambikig nyúlnak, Elefántcsontpart örökzöld, nedves erdőinek az északi szegélyén különösen erős a jelenléte. Miután ez egy fénykedvelő fa, a legjobb példányokat erdei tisztásokon lehet megtalálni. Az iroko gyakran az obeche és különböző mahagónifajokkal él közösségben. Jól tenyészik utak, vasutak és folyólejtők mentén, szívesen telepítik irtásokra is.
A chlorophora regia termőterülete ezzel szemben csupán Guineára és Gánára korlátozódik. Afrika néhány erdei népe az irokót szent faként védi, különösen, ha egy törzsfőnök birtokán nő.

Fa(növény)leírás

50 m-t is meghaladó magasságával a fa a legtekintélyesebb őserdei óriások közé tartozik, átmérője 80–200 cm. A törzse nagyon szabályos és hengeres növésű, többnyire 25 m-ig ágmentes és alkalmas haszonfának, csak jelentéktelen, rövid gyökérfői vannak. Különbség van a hímnemű és nőnemű fák között. Az előbbiek többnyire karcsúbb növésűek, az utóbbiaknak minden oldalra kiterjedő, erősebb dimenziói vannak és gyors növésűek. A fehéres, szürke márványozású, mintegy 2 cm vastag, érdes kéreg a kor előrehaladásával szürkebarna-feketés pikkelyekben válik le, alattuk gyakran paraszemölcsök vannak. Bevágáskor krémszínű, sűrű latex nedvet bocsát ki, mely levegőn nyúlós, vörös masszává dermed. A lecsapolt nedvet helyben ragasztónak használják.

Fa(anyag)leírás

A keskeny, nőnemű fáknál szélesebb, fehéres – fakósárga a szijács, mely a fiatal fáknál különösen tömör, jól elkülönül a színében változó geszttől, mely szürkesárgától az olívabarnán át a csokoládébarnáig is besötétedhet, és többnyire olajos telítettsége van. A hímnemű fák gesztje sötétebb, mint a nőneműeké, az előbbi hasonlíthat az olívazöld teakre. A nagy és szabályosan elosztott, erősen telített tracheák többnyire egyesével vagy párosával vannak elrendeződve, homlokmetszetben jól felismerhetők. Jellegzetes, paratracheális parenchyma veszi körül szem alakúan vagy köti össze őket különböző hosszúságú, cikkcakkos tangenciális szalagok formájában.
A heterogén, igen finom bélsugarak radiális metszetben párhuzamos, kb. 0,5 mm vastag sávokat alkotnak, csillogó tükörrel; nagyító alatt láthatók. Hosszanti metszetben a fának selymes fénye van és a határozott parenchyma által világosan sávozott vagy erezett. Megmunkálását kemény, többnyire szürke ásványi zárványok (karbonátok) nehezítik meg. Az évgyűrűk – kivéve a keleti származékokat – alig felismerhetőek, miáltal a fának igen egységes a struktúrája. Nyerssűrűsége (q12) 650–700 kg/ m3, berakási súlya 950–1000 kg/m3. Átlagos térfogat-zsugorodása csupán 10,1% (húr–5,6%, sugár–3,5%).

Feldolgozás és felhasználás

A nehéz és kemény iroko igen előnyös haszonfa. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy minél világosabb a fa, annál jobb a megmunkálhatósága. Szilárdsági értékei a tölgy (quercus petraea) és a teak (tectona grandis) közelében vannak.
Az irokónak általánosságban véve jó az állóképessége, azonban kissé rideg, húzásállósága gyengébb, mint a tölgyé. Elővigyázatos szárítás esetén nem áll fenn repedés- vagy vetemedésveszély. Miután frissen kivágva nehezebb, mint a víz, ha úsztatni kell, akár egy évig tartó szárításra van szükség. Az iroko egy különösen tartós, gomba- és termeszálló fa, az időjárási hatásokra sem érzékeny. Csupán az értéktelen szijács kaphat bostrychida vagy lyctida fertőzést. A fa megmunkálása nem minden tekintetben egyszerű, de minden szerszámmal kivitelezhető; különösebb nehézségek nélkül gyalulható és fűrészelhető. Szalag- és körfűrészelésnél 20–25°-os vágási szög ajánlott. Különösen a Kamerunból és Kongóból származó törzsekben előforduló karbonátzárványok hamar kiveszik a fűrészlapok élét.
Felületkezelésnél kerülni kell az olajos impregnálást vagy alapozást, ezek az alkydgyanta alapú lakkfestékekkel nem férnek össze. Takarófestékekkel jól kezelhető. Erősebb időjárási igénybevétel esetén lazúrfesték ajánlott három rétegben. Ez esetben az egész felületet először nitrohígítóval kell ecsetelve lemosni a fa ásványtartalmának eltávolítása érdekében.
Színtelen lakkozás esetén ugyancsak le kell mosni a felületet, ezt követően pedig a lakk gyártója által ajánlott híg szigetelő alapozót kell felvinni. Ez a felületkezelési szabály nemcsak az irokóra, hanem az afrormosiára, doussiéra, mahagónira és teakre is érvényes.

Szegelése és csavarozása viszonylag könnyű, a kötések jól tartanak. Megmunkáláskor gondoskodni kell a fűrészpor elszívásáról, mert az irritálja a nyálkahártyát.
Az iroko egy kiváló szerkezeti fa mind a belső, mind a külső építésben, ahol nagy igénybevételnek van kitéve, ám azt figyelembe kell venni, hogy nedvesség fellépése esetén a rajta lévő fémek korrodálódnak. Magas sav- és lúgellenálló képessége révén igen alkalmas vegyszertároló edények és laboratóriumi asztalok gyártására. További felhasználási lehetőségek: hajóés vagongyártás (itt jó helyettesítője a teaknek), parketták, lépcsők, kapuk, ajtók, ablakok, talpfák előállítása. Templomi padnak különösen jó, mert csak kis mértékben reagál a páratartalom ingadozásaira.
A szép sávozott darabokat borító furnérnak is késelik, ezt magas hőfokon kell végezni. Nigériában a bennszülöttek faragványokat és szép intarziákat is készítenek belőle. Egyébként, bár az alábbi fajokkal semmilyen rokonságban sincs, ugyanolyan sokféleképp hasznosítható, mint a tölgy, doussié és teak. Miután könnyen hasítható, Afrikában tetőzsindelyt is gyártanak belőle. Lécezésnél ügyelni kell a kis felfekvőfelületű lécek használatára a fűrészáru mélyreható elszíneződésének elkerülése érdekében.

Export- és importgazdaság

Az iroko egy időben Afrika legkedveltebb exportfái közé tartozott, azonban később a sipo és doussié, különösen az ablakgyártásban, háttérbe szorították. Elefántcsontpart fő vevői Franciaország, Anglia, Olaszország, Portugália és Németország voltak.
Általánosságban az a tapasztalat, hogy a legjobb minőségű anyag Elefántcsontpartról származik, a mész-zárványtartalma is ennek a legkisebb. Minél délebbiek a termőhelyek, annál gyengébb a minőség. Ez azonban csak feltételesen igaz, a minőség a helyi termőterületektől és a kitermelő általi kezeléstől is függ.

Zoltán György

Zol-Gém Kft.
Forrás: Klaus-Günther Dahms: Afrikanische Exporthölzer

Tetszett a cikk?