Könnyűszerkezetes épületek faanyagvédelme (3. rész)


Ereszdeszkázat ázása

Azoknak a szakértőknek is szeretnék segítséget adni, akik az építő és a megrendelő közti vita eldöntésére vállalkoznak, faanyagvédelmi szempontból felül kell vizsgálniuk egy készházat. Vajon mit is kell nézni egy készházon? Minden szerkezeti megoldásnál vannak kritikus, a gombafertőzés megjelenése szerint kritikus pontok, amelyek faanyagvédőszer- mennyiségének növelését vagy nagyobb hatékonyságú szerek alkalmazását is felvethetik.

Készházszerkezetek tartósság szempontjából kritikus pontjai

A panelek aljzaton fekvő alsó keretdarabjai (talpgerendái)
Számos régi faház bontásánál megfigyelhető volt, hogy a ház faanyagának egészségi állapota még megfelelő volt, de a betonon fekvő alsó keretdarabok és a függőleges keretdarabok alsó része elkorhadt. Ez abból adódik, hogy a szerkezetbe bekerülő csapadékvíz, páralecsapódás, szigetelőanyag törmeléke, szennyeződés stb. mind a talpgerendán köt ki és először itt indul meg a gombásodás. Egyáltalán nem túlzó az a követelmény, hogy a talpgerendákat tartósabb faanyagokból (tölgy, vörösfenyő) készítsük, vagy telített anyagot használjunk.

A tetőléc
A tetőcserép sosem zár hermetikusan. A hó és szélterhek hatására elmozdulnak, elrepednek és a víz máris bejut a cserép mögé és a cseréplécre kerül. Különösen az erős széllel érkező porhó okozhat problémát, mert a legkisebb résen is képes behatolni, ahol egyébként normál csapadéktól a cserép megvédi a tetőszerkezetet. Azt is figyelembe kell venni, hogy pl. a cserepek sem örök életűek. Főleg a máz nélküli agyagcserepek, a több évtizedes használat után, a fagy hatására átengedik a vizet, rétegesen elválnak, bizonyos esetekben samotosodnak. Ekkor tapasztalható a cserepek hátoldalán nedves időben a gyöngyözés. Jól megfigyelhető ez régi tetőszerkezetek rekonstrukciójánál, ahol az ácsszerkezetek még épek, de a tetőlécek elkorhadtak, behajoltak, eltörtek és ebből adódóan keletkeztek a beázások. Ebben az esetben is különösen fontos a kémiai faanyagvédelem, mert ez a védelem első vonala, és legalább addig ki kell tartani a tetőlécnek, amíg egyébként is szükség van a cserép átrakására.
 


Rönkház vízszintes repedései, amelyekbe bejut a csapadék

Az ereszcsatorna körüli borítások
Elsősorban az alacsony hajlásszögű és a csendesítőkkel ellátott tetőknél gyakran előfordul hóolvadás idején, hogy a csatornák eltömődnek, a hófogó vas megfogja a lecsúszó havat, amely éjszaka visszafagy és a víz nem az ereszcsatornába jut, hanem a párkányzaton folyik végig, vagy a hó torlódás miatt a szerkezetbe vezeti a vizet. Egyes szálas szigetelőanyagok és a rosszul elhelyezett fólia tárolja is a vizet és ezeken a helyeken gyakran alakul ki gombásodás. A megfolyásnyomok árulkodnak arról, hogy időnként a szerkezetbe víz került.

Hideg- és szennyvíz-vezetékek, fémszerkezetek Környéke
Az épületben számos hideg- és szennyvízvezeték található. Mivel ezek környezetüknél hidegebbek, a bejutó pára lecsapódik rajtuk és rácsöpög a faszerkezetre. Ezek több esetben olyan helyeken is futnak az épületben, ahol nincs párazárás (pl. válaszfalaknál), így a pára is könnyen bejuthat a szerkezetbe. Egyébként ez nem okozna problémát, de találkozik egy 5–8 °C-os hidegvíz-vezetékkel, ahol már kialakulhat páralecsapódás. Csak a meleg vízvezetékeket szokták a hőveszteség miatt szigetelni, de „hideg” csövekre nem fordítanak figyelmet. Ha télen megfogja az ember ezeket a csöveket, akkor érzi, hogy nedvesek.
Külön kell figyelni a beépített acélszerkezetre is, mert az acél sokkal jobban vezeti a hőt (száraz lucfenyő hővezetési tényezője 0,11; acélé 48 W/mK), mint a fa, és a hőmérséklet-különbség miatt lecsapódhat a pára.

Nagy páraterhelésű helyek
Kritikus helyek egy épületben a fürdőszobák, konyhák határoló falai, mennyezeti sarkai, ahol a nagyobb páranyomás miatt felnedvesedések, penészesedések alakulhatnak ki. Egy fürdőszobában számos esetben alakul ki, 25–27 °C-os hőmérséklet mellett 100%-os páratartalom, amelynek már jelentős a szerkezetre gyakorolt páranyomása. Ezek egy hagyományos építésű helyen is problémát okozhatnak, de egy favázszerkezetes rendszerben különösen. A gondos, többrétegű szigetelés elengedhetetlen. Nagyon sokszor elfelejtik azt, hogy nemcsak oldalirányban kell szigetelni, hanem a mennyezetet is. A padlástérbe feljutó pára nagyon sokszor a szarufák környékén csapódik ki, ahol a pára harmatpontra hűl le.

Lábazat és a rönkházak vízszintes repedései


Rönkház építés közbeni bepenészesedése, nedves anyag beépítése és párás viszonyok miatt

A rönkházak és a lambériával borított készházak uralkodó szélirány felőli oldalán (ez Magyarországon elsősorban az északi és északnyugati irányt jelenti) a lábazatok a csapó eső miatt fokozott igénybevételnek vannak kitéve. Sajnos elkerülhetetlen, még a gondos munka ellenére is, hogy idővel összeszáradások, elmozdulások ne alakuljanak ki, amely kaput nyit a víz behatolásának. Elsősorban a szakértelmet mellőző építkezéseknél tapasztalható, hogy a vízszintes lambériánál a nútos felét helyezik felülre, mondván így könnyebb összerakni, mert nem verik szét a fédert. Az így keletkező árokban azonban megül a víz, és kialakul a gombásodás. A lábazatnál a felület komolyabb degradációnak van kitéve. Itt ki kell emelni a rönkházak elemeinél kialakuló vízszintes repedéseket, melyekbe szintén bekerül a víz, és a repedések ezt a vizet a bélig vezetik. Ezeknél az épületeknél különösen indokolt az ereszcsatorna felszerelése, mert a tetőtől lefolyó víz visszaverődik a lábazatra.

A készházszerkezetek gomba- és rovarfertőzésének főbb okai


A tapasztalat azt mutatja, hogy az építés során általában a kéküléssel és a penészesedéssel kapcsolatos problémák jönnek elő, az építést követő 3–5 évben a rovartámadás miatt kell leggyakrabban beavatkozni, az 5 évesnél idősebb faszerkezetű házaknál már a bazidiumos gombák is megjelenhetnek. Ezek a hibák röviden:

Tervezési, kivitelezési hibák
Ide tartoznak azok az esetek, amikor pl. a rönkházaknál a pontatlan megmunkálásból és a beépítésből adódóan megnőnek az elemek közti rések, ahol a víz be tud hatolni az épületbe. A szakszerűtlen kivitelezésnél tipikus hiba, hogy a tornácoszlopot nem helyezik fémlábra és a későbbi burkolat miatt az oszlopvégnél egy teknő keletkezik, amelyben a csapó esőtől gyakran víz van, és így az oszlop vége vízben áll. Kültéri faszerkezetek, lépcsők, erkélyek esetében gyakori hiba, hogy az egymásra helyezett elemek közé behatol a víz, amely nem tud eltávozni. Ebben az esetben vagy a felületek közé vízzáró, tömítő réteget kell helyezni, vagy az átszellőzést biztosítandó távtartókkal el kell távolítani az érintkező felületeket. A járópadlózat között legalább 10 mm-es rést kell hagyni, hogy a csapadékvíz le tudjon folyni. Ritkán láttam, hogy egy faerkély járópadlóinál úgy forgatták volna be az elemeket, hogy a bél felőli oldal mindig felülre kerüljön. Ha a bél felőli oldal felülre kerül, akkor az elemek domborúra fognak vetemedni és így a víz is lefolyik róluk, míg ellenkező esetben egy vályú lesz a felületen és a víz megáll rajta. Szerencsére az Építőipari Műszaki Engedély általánossá válásával a könnyűszerkezetes házaknál már ritkán fordulnak elő súlyos hibák, de hagyományos szerkezeteknél „a csináld magad mozgalom” keretében építőknél, még hibák gyakran előfordulnak (pl. a tetőtérben a párazáró és vízlepergető fóliák nem megfelelő rétegrenden történő behelyezése).

Rossz minőségű anyag beépítése (pl. zsaluzódeszka)


Pótlólagosan beépített kezeletlen faanyag
egy rönkház tetőterébe

Sajnos megtörtént már az is, hogy az alap zsaluzására használt deszkát, a takarékosság jegyében, később pl. vakpadlónak beépítették, csak négy évvel a lerakás után vált nyilvánvalóvá, hogy ez nem jó takarékossági forma. A zsaludeszka nem rendelkezett megfelelő faanyagvédelemmel, a parkettában megjelenő kirepülő nyílások egyértelművé tették, hogy mindent fel kell szedni és ki kell dobni.

Alapanyag-szállítási, -tárolási problémák (földön tárolás, megázás)
Egy építkezés helyszínén általában mostoha körülmények uralkodnak. Az alapból kiásott földhalmok, a különböző építési anyagok miatt nincs hely a kiszállított faanyag, rönkházelem szakszerű tárolására. Ehhez még hozzájárul a kivitelezők, szállítók felelőtlensége is és a kiszállított faanyagot egyszerűen a földre borítják. A földön tárolt anyag, főleg, ha esőt is kap, nagyon gyorsan befertőződik.
Ide sorolnám a szállítás közbeni problémákat is. A rönkházak készre munkált elemeit minden esetben a rendszer gyártójánál alakítják ki és az elemeket szállítják az építés helyére. A szállítás zárt vagonban vagy kamionban történik és sokszor néhány hétig is eltart. Ha nem volt megfelelően kiszárítva az anyag, akkor zárt térben, nyári melegben néhány nap alatt bekékülhet, bepenészedhet az anyag. Ekkor tapasztalható a kamion felnyírásakor, hogy mindenféle színben pompázik a szerkezet.

Építés közbeni megázás, kedvezőtlen időjárási viszonyok

Számos probléma forrása volt, hogy az egyébként szakszerűen előkészített panelszerkezet a szállítás, beépítés alatt megázott. A helyszínen szerelt vázszerkezet megázott és mit sem törődve vele, mert szorított a határidő, OSB-vel burkolták, így nem tudott kiszáradni a faanyag. Mondván, ha egyszer rárakták a lemezt, úgysem látja senki, milyen a faanyag állaga. Éjszakára is takarni kell a szerkezetet, mert mindig kell arra számítani, hogy váratlanul is megeredhet az eső, és ha ez egy hétvégén történik, akkor több napig is ázhat a félkész szerkezet.
A készházépítésben a kora tavaszi és a késő őszi ködös időszak kritikusnak tekinthető a helyszíni szerelés során. A +10 °C-os nappali hőmérséklet elegendő már a kékülés és penész számára, hogy elinduljon az elszíneződés. Éjszaka páralecsapódás keletkezhet az anyagon és a nappali meleg beindítja a gomba növekedését. Ilyen esetben minél előbb zárttá kell tenni az épületet. Különösön oda kell figyelni, ha az építés vízparton vagy dús vegetációjú helyen, pl. erdőben történik.

Nedvesen, mesterséges szárítás nélkül beépített faanyagok
Az egyik legfontosabb szabály, hogy a faanyagot a várható klímaviszonyoknak megfelelő egyensúlyi nedvességtartalomra kell beállítani. Ha nedvesebben építjük be, akkor különböző problémák adódhatnak, amelyről alább még részletesen beszélünk, ha szárazabb anyagot építünk be, akkor feleslegesen ölünk bele plusz energiát szárításba, mert előbb-utóbb úgyis vissza fog nedvesedni a faanyag az egyensúlyi nedvességtartalomnak megfelelő fanedvességre. A nedves faanyag, pl. rönkház készre munkált elemei, zárt vagonba rakva, néhány nap alatt is képesek bepenészedni, bekékülni. Főleg az erdei fenyő szijácsa különösen érzékeny a kékülésre.
A mesterséges szárításnak nemcsak nedvességcsökkentő szerepe van, hanem a hő főleg a rovarokat elpusztítja, sterilizálja is a faanyagot.
Miért nem szabad az épületekbe nedves anyagot beépíteni? Ha a faanyag takart helyre kerül, ahol nehezebben tud kiszáradni, akkor ideális környezetet biztosít a gombáknak és a rovaroknak. A nedves anyag jobban behajlik, és a terhelés hatására folyamatosan nő a behajlása. A nedvesen meghajolt anyag, kiszáradva megtartja alakját, míg a száraz fa visszarugózik. A száradás közben feszültségek keletkeznek, pl. a szarufák meggörbülnek, kicsavarodnak a helyükről, az ácskapcsok, szegek kijönnek a fából. A beszáradás miatt meglazulnak a fakötések, csavarok.

Előfertőzött faanyag beépítése
Nagyon fontos, hogy az épületbe gombaés rovarfertőzött anyagot nem szabad beépíteni. Mivel csak új anyagból lehet készházat építeni, ezért rovarfertőzés (leggyakrabban házicincér-fertőzés), sajnos gyakran előfordul, de bazidiumos gombákkal fertőzött faanyag felhasználása szinte nem fordul elő.
A hibák mindig a mesterséges szárítás és a megfelelő kémiai védelem elmaradására vezethetők vissza. A rovarfertőzés leggyakrabban a második generációs rovaroknál, az építés utáni 3–5. évben válik nyilvánvalóvá, amikor a megszüntető védelem csak komoly bontás után végezhető el.

Elszíneződött (kékült, penészes) faanyag beépítése

Irodalom:
  1. Csermely G. (szerk.) (2005): Könnyűszerkezetes épületek, technológiák, Terc Kiadó
  2. ETAG 007 (Favázas építési készletek) Európai Műszaki Engedélyezésének Útmutatója
  3. 3. ETAG 012 (Gerendaházak építési készlete) Európai Műszaki Engedélyezésének Útmutatója
  4. Király B. – dr. Csupor K.: A kémiai faanyag- és tűzvédelem anyagai és keverékei, Oktatási segédlet faipari mérnökhallgatók és továbbképzési anyag faanyagvédelmi szakértők számára, Nyugat-magyarországi Egyetem Faanyagtudományi Intézet, Sopron, 2010
  5. Király B. (2009): Könnyűszerkezetes épületek faanyagvédelme, Segédlet a tervezők, készházépítő vállalkozások, minősítők és műszaki ellenőrök számára, Budapest
  6. Martonos I. (ÉMI Vegyészeti és Alkalmazástechnikai Tudományos Osztály) –Király B. (Lignokem Kft.) (2007): A beépített szerkezeti faanyagok védőkezelési követelményrendszerének kidolgozása különös tekintettel a védőkezelés ellenőrzésének módszereire (ÉMI belső kutatás BK-4/2007)
  7. Müller I.: Száradási repedések hatása a faanyagvédelemre, Magyar Asztalos és Faipar, Ácsgerenda melléklet, 2009

A penészedést és a kékülést okozó gombák életműködéséhez magas nedvességtartalomra van szükség. Ha ez a nedvességtartalom 30% alá esik, akkor a gombák nem pusztulnak el, csak a növekedésük áll le. Ha újra vizet kapnak, újra beindul a növekedésük, terjedésük. Akkor miért nem szabad mégsem beépíteni egy szerkezetbe elszíneződött anyagot, hisz ott várhatóan száraz környezetbe kerül? A kékülés és a penész alig kimutathatóan csökkenti a faanyag szilárdságát, de beépítés előtt feltétlenül (akár drasztikusabb szerekkel) kezelni kell a fát, mert az így megtámadott anyagon sokkal gyorsabban jelennek meg a magasabb rendű farontó gombák. A konkrét gombára vissza nem vezethető avulás, állag és szilárdságcsökkenés is előbb következik be.

Kéregmaradványokat tartalmazó faanyag beépítése
A rovarfertőzés forrása lehet a kérget is tartalmazó faanyag beépítése. A rovarok a kéreglemezek közé szeretik berakni a petéjüket, ahol könnyen elérik a fehérjében gazdag háncsot és kambiumot. Ebből adódóan, ha kérget tartalmaz a faanyag, akkor sok szijácsot is tartalmaz, amely szintén jó táplálékforrás számukra. A kérgen – mivel az vízhatlan– a védőszer sem hatol át. Így később, mikor a faanyagról a kéreg lehull, akkor tálcán kínáljuk a rovarok számára a tápanyagban gazdag szijácsot.

Védőkezelés elmaradása (kezelt faanyag mellé beépített kezeletlen faanyag)

Számos rossz példát fel tudnék sorolni, amikor az egyébként szakszerűen kezelt faanyagból készült szerkezetbe, a kezelt mellé beépítenek kezeletlen faanyagot is. Ha rosszul számolták ki a szükséges anyagmennyiséget és a telephely esetleg több száz km-re van, ezért a „helyi tüzép-telepen” vásárolnak faanyagot pótlásra és azt kezeletlenül építik be. Ezzel, ahogy ez lenni szokott, a fertőzést is beviszik az épületbe. Így fordult elő az, hogy három év után néhány tucat távtartó tetőléc miatt több helyiségben kellett leszedni a belső gipszkartont.

Nem megfelelő védőszer használata
Ez egyre ritkábban fordul elő, mert számos védőszert ki kellett vonni a forgalomból. Olyan védőszert szabad alkalmazni, amely megfelel a biocid és kémiai biztonsági rendeleteknek és valamely minősítő intézet tanúsítja, hogy megfelelő hatással bír, továbbá szerkezeti faanyag kezelésére felhasználható. Az ÉMI a Építőipari Műszaki Engedély kiadása során azt is megvizsgálja, hogy a készházépítő cég által kiválasztott védőszer és alkalmazási technológia megfelel-e az előírásnak. Elsősorban probléma ma is a tisztán (szilárd)sóalapú szerekkel van, amelyekből az előírt mennyiséget nem lehet felvinni.

Alacsony koncentrációjú oldatban történő áztatás
A legtöbb esetben „túlértékelik” a felhasználók a faanyag oldatfelvevő képességét és a védőszerrel való takarékosság miatt lényegesen alacsonyabb koncentrációt alkalmaznak. Nézzünk erre egy gyakorlati példát: ha az előírt koncentrátummennyiség 40 g/m2 és csak 5%-os oldatot készítenek, akkor a faanyag felületének 800 g oldatot kell felvennie m2-enként. A gyakorlati tapasztalatok és a mérések is azt mutatják, hogy 30 percig az oldatfelvétel gyors, de utána rendkívül lelassul. Ezt a mennyiséget mérések alapján 24–36 óra alatt képes felvenni a faanyag. Tehát könnyen kiszámolható, hogy a gyakran alkalmazott 5–20 perc alatt mennyi védőszer kerül a felületre. Ezen a legalább 10%-os oldat és a minimum 30 perces áztatási idő betartásával tudunk segíteni.

Rövid áztatási idő
A kézi kiskádas áztatásnál a kapacitás egyébként sem tartható be. Az áztatási idő, a 3–5 perc alatt a faanyag semmivel sem vesz fel több védőszert, mintha egy rétegben bőségesen ecseteltünk volna. A behatolási mélység csak tizedmilliméterekben mérhető. Így a védőszerfelvétel is töredéke lesz az előírtnak. Tehát nem is várhatunk kielégítő védelmet. Itt meg kell jegyezni, hogy a hatékonyságban jelentős különbség van az áztatásnál a kiskádas és a nagykádas módszer között.
A cikksorozat zárásaként azt tudom minden kivitelezőnek mondani, hogy némi odafigyeléssel minden hiba elkerülhető. Mindenkinek az a célja, hogy az elkészült épület minél tovább szolgálja a tulajdonost, és az építtető ne csak az átadáskor legyen megelégedve a munka minőségével, hanem évek múlva is. Senki sem szeret végeláthatatlan jogi ügyekbe keveredni, de ehhez az kell, hogy a készházépítő vállalkozások betartsák az alapvető szakmai előírásokat.

Dr. Király Béla
faanyagvédelmi szakértő


Lignokem Kft.


Tetszett a cikk?