A fafaj-meghatározás modern lehetőségei

80 2012. 01. I Magyar Asztalos és Faipar
kutatás
Sokakban felmerül a kérdés: Miért szükséges
meghatározni a fákat? Mi a jelentősége
és miért fontos? Elsősorban ipari
jelentősége van faanyagok vásárlásánál,
de sok egyéb tényező miatt is jelentős.
Trópusi faanyagoknál jellemző, hogy
azonos fafajt két vagy több kereskedelmi
néven is forgalmaznak, ilyen például Afrikában
az abachi vagy a wawa, de olyan
is előfordul, hogy azonos kereskedelmi
névvel rendelkező, viszont két különböző
fafajról beszélhetünk.
Fontos a fafaj ismerete, pl. veszélyeztetett
fafajok kereskedelménél, Európában
is hatályban vannak a CITES (Egyezmény
a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok
nemzetközi kereskedelméről)
-listán szereplő fajokról szóló törvények,
amelyek ellenőrzésük alá vonják
a veszélyeztetett fajok kereskedelmét,
megakadályozva ezáltal, hogy állat- és növényfajok
sokasága a kipusztulás szélére
jusson (ilyen veszélyeztetett fafaj például
az afrormosia). Restaurátorok körében
kiegészítő információs lehetőséget nyújt
az antik bútorok, fatáblák, faszobrok,
oltárok, képkeretek és egyéb régészeti
leletek megismerése.
Alapvetően két módszert alkalmaznak
a fafaj-meghatározás során: az
A fafaj-meghatározás
modern lehetőségei
A tavalyi év végén került megrendezésre immár 36. alkalommal a Nemzetközi Restaurátor
Konferencia, amely rendszerint a restaurátori munka széles területét lefedve, három napon
keresztül különféle szakterületek képviselői számára teremt lehetőséget egymás munkájának
megismerésére. Az előadások között mindig szerepelnek faipari témák is, ez alkalommal
többek között Antalfi Eszter, a soproni egyetem Faanyagtudományi Intézetében végezhető
faanyag-vizsgálati lehetőségekről számolt be.
egyik a makroszkópos, ahol kizárólag
az érzékszerveinkre támaszkodunk a
felismerésnél, mint a látás, tapintás, illat,
illetve a másik a mikroszkópos eljárás,
ahol komolyabb segédeszközöket kell
igénybe venni. A makroszkópos vizsgálat
előnye, hogy bárhol, bármikor elvégezhető,
mindenféle segédeszköz nélkül, esetleg
nagyító felhasználásával. Hátránya, hogy
csak azoknak a fafajoknak a meghatározásánál
jöhet szóba, ahol a munkát végző
szakember teljesen biztos ismeretekkel
rendelkezik a fafajról. (1. kép)
A makroszkópos vizsgálattal sok
esetben csak nagyon kevés információt
kaphatunk, hiszen a faanyag színe
megváltozhat, évgyűrű-szerkezete kissé
eltorzulhat, így csak tájékoztató jellegű
lehet. A konkrét fafaj meghatározásához
a fatest mikroszkópos jellemzői adhatnak
megbízható adatokat (2. kép).
A mikroszkópos vizsgálati
eljárás
A mikroszkópos fafajazonosításhoz
metszeteket kell készíteni, az azonosító
jegyek megfigyelése sztereo-, fény-,
ill. elektronmikroszkóp segítségével
történik (3. kép). Élő fák esetében
növedékfúrót, úgynevezett Presslerfúrót
kell alkalmazni. A Pressler-fúró
becsavarásakor a fatestből henger alakú
csapot vág ki, amelyen jól láthatóak az
évgyűrűk.
Nagyító segítségével könnyen meghatározható
a három anatómiai irány
(kereszt-, húr- és sugármetszet). Más esetben
próbatesteket kell vágni, 10x10x12
mm-es méretre vagy annál kisebbre,
figyelembe véve az anatómiai irányokat,
2. kép: keresztmetszet (tölgy) – fénymikroszkópos
felvétel
3. kép: sztereomikroszkóp
1. kép: faanyag évgyűrűszerkezete
Magyar Asztalos és Faipar I 2012. 01. 81
kutatás
hogy lehetőleg derékszöget zárjanak be
egymással.
A fákból, főleg a keményfákból, nehéz
vékony metszetet készíteni (10–12 μm),
így Bunsen-égő segítségével, kevés glicerin
hozzáadásával főzőpohárban kell
főzni a mintát. A glicerin puhábbá teszi
a faanyagot, így könnyebben metszi a
kés. A főzés ideje a fa keménységétől és
a minta nagyságától függ. Az így előkészített
mintát egy szánkós mikrotómba
kell helyezni, figyelve a rostok lefutási
irányát (4. kép).
Hosszanti irányban könnyebb a metszetet
levágni, valamint így kisebb a
valószínűsége a rostok elszakadásának.
A levágott mintát 60%-os alkoholban
kell pihentetni, mivel ez fixálja a rostokat,
és ez idő alatt a metszetben lévő
feszültségek csökkennek vagy teljesen
megszűnnek. A metszet leragasztása
előtt egy órán át 90%-os alkoholban kell
tárolni, hogy a metszetekből a levegőt
elhajtsuk.
A metszeteket egy tárgylemezre helyezve,
kanadabalzsammal rögzítjük. Kis
súlyokkal terhelve, szobahőmérsékleten
kell pihentetni egy napig, majd egy-két
héten keresztül szárítószekrényben
szárítani 40 0C körüli hőmérsékleten
annak érdekében, hogy a ragasztás
kikeményedjen. (5. kép)
Sűrűségmérés
A faanyagok sűrűségének mérése egy
megerősítő, kiegészítő módszer: az
eredmények megbízhatóságának ellenőrzésére,
illetve a
nagy tévedési lehetőségek
kizárására szolgál.
Mint kiegészítő vagy
eredményt megerősítő
eljárás, kiválóan alkalmazható
a hétköznapi
életben. A sűrűségvizsgálat
során nem
kell nagy méretekre
gondolni, csupán kb.
1–2 cm méretű faminták
használata is elegendő,
amelyeket megfelelő
geometriai formákra
4. kép: Leitz Wetzlar típusú szánkós mikrotóm 5. kép: metszetek leragasztása tárgylemezekre kanadabalzsammal
kell vágni, és ez mindenhol könnyen
elvégezhető (6. kép).
Abban az esetben, ha a bevizsgálandó
anyag formája, mérete vagy annak
fizikai állapota nem teszi lehetővé, hogy
valamilyen mértani alakzatra alakítsuk,
akkor a térfogat meghatározása
kissé bonyolultabb – erre szolgál pl. a
higanyos térfogatmérés. A sűrűséget
a tömeg/térfogat arányából kapjuk
meg, és az irodalmi adatokkal összehasonlítva
könnyen ellenőrizhetjük a
mintadarabunkat.
A fafaj-meghatározás
elméletileg
és gyakorlatilag sem nehéz eljárás, viszont
óriási jelentősége lehet bizonyos
esetekben. Mindamellett tény az is,
hogy tévedés esetén nagy problémákat
okozhat a hibásan azonosított fafaj.
Ezért aki fafaj-azonosítással próbálkozik,
mindenképpen fel kell mérnie
tévedésének kockázatát. Amennyiben
esélyt lát arra, hogy a tévedés lehetősége
fennáll, akkor mindenképpen érdemes
olyan szakemberhez fordulni, aki már
nagy gyakorlattal rendelkezik ezen a
területen.
Antalfi Eszter
Nyugat-magyarországi Egyetem
Faanyagtudományi Intézet
6. kép: faanyagsűrűség
vizsgálata
Irodalomjegyzék:
Hoadley, R. B. (1990): Identifying Wood,
The Taunton Press
Hoadley, R. B. (1990): Understanding
Wood, The Taunton Press
Wagenführ R.(2007): Holzatlas, Lehr- und
Fachbuch