Egzóta fa alapanyagok: sárga fenyő
72 2013. 06. I Magyar Asztalos és Faipar
alapanyag
Anatómiai szerkezetét tekintve a kemény
vagy sárga fenyők közé tartozik,
egész pontosan a nyugati sárga fenyő
alcsoportba. Külső megjelenésében ez a
csoport nagyon hasonlít a kelet-porosz
fenyőre (p. silvestris).
Előfordulás
A legfontosabb előfordulási helyek
Észak-Amerika nyugati részén vannak; a
Sziklás-hegységen áthúzódva északon az
52. szélességi fokig, déli irányban Kaliforniáig,
Sierra Nevadát és Észak-Mexikót is
beleértve. Az északi részeken ez a fenyő
3000 m magasságig terem.
A sárga fenyőnek nincsenek tiszta
állományai; Kanadában a p. contorta, az
USA-ban a hasonló, p. lambertiana fajokkal,
valamint a vörösfával, a tömjén cédrussal
és az oregoni fenyővel él együtt, ám ezek
a közösségek északon és délen jelentős
eltéréseket mutatnak. A fa előfordulási
területe a belföldre is benyúlik, egészen
a 105. hosszúsági fokig.
Sárga fenyő/ponderosa fenyő (pinus ponderosa Laws., Pinaceae család)
Egzóta fa alapanyagok
A botanikai rendszertanban a sárga fenyőt a pinus alfajba, a ponderosa alosztályba sorolják
be, ahova a Jeffrey-fenyő, pinus jeffreyi és a pinus montezumae, valamint még 10 másik faj
is tartozik. Az USA-ban használt nevei: kaliforniai fehér fenyő, nyugati sárga fenyő, Black Jack
fenyő, bull pinne, Gulf pine, pino reale és pinabeate. A kanadai kereskedelemben pondosának
is nevezik, és a nyugati fehér fenyővel vegyesen forgalmazzák. A német nyelvhasználatban
itt-ott előfordul az aranyfenyő név is, azonban nemzetközileg a ponderosa fenyő név
a legelfogadottabb. Fontos tudni, hogy ezt a fenyőt az ún. nyugat-amerikai fenyőcsoportba
kell sorolni.
Van néhány alváltozat, mint pl. a pinus
ponderosa var. scopulorum Engelm a
Sziklás-hegység keleti részén, vagy a
pinus ponderosa var. arizonica (ez utóbbinak
rövidebbek a
tűi) Mexikóban, melyek
kifejezetten csak
korlátozott helyen
találhatók.
A legjobb állományok
Kaszkádiában
nőnek. A legnagyobb
ponderosa fenyő a
Siskiyou-völgyben él,
magassága 74 m.
A fa (növény)
jellemzői
A sárga fenyő egyenes,
hengeres növésű, szélálló
fa, átlagos magassága 40–60 m, átmérője
60–90 cm. Optimális termőhelyen a
magasság a 70 m-t is meghaladhatja, az
átmérő a 120–180 cm-t is elérheti. A fának
igen magasan ülő, világos koronája van,
hosszan ágmentes, bár gyakran előfordul,
hogy a törzs a felső részen villás.
A 12–25 cm hosszú tűk kettesével,
hármasával, csomókban vannak. A fa
nagyon hasonlít a pinus jeffreyi fajra, bár
az utóbbinak több vízszintes ága van, és
a fiatal, barnás vagy zöldes törzsek nem
deresek. A fiatal fák törzsét vékony, 1-2 cm
vastag pikkelyes kéreg borítja; idősebb
fáknál a kéreg vastagsága a 10 cm-t is
elérheti. Mély repedések vannak benne,
melyek szinte feketének is látszhatnak,
egyébként a nagy, négyszögletűen repedezett
kéreg sötétbarna, fahéjszínű.
A tobozok oválisak, hosszuk elérheti a
16 cm-t is.
Magyar Asztalos és Faipar I 2013. 06. 73
alapanyag
A fa mindeddig nem talált telepítőkre
Európában, bár 1826 óta néhány arborétumban
és botanikai kertben hasznosítható
fájú és szép fának bizonyult. Jól
viseli a szélsőséges hőmérsékleteket és az
alacsony nyári csapadékot, a nyirkosságot
és fövenyt azonban kerüli. A legeredményesebb
ültetvények Dél-Afrikában,
Ausztráliában és Új-Zélandon vannak.
A fa (anyag) jellemzői
A sárga fenyő egyenes rostú, közepesen
durva textúrájú, egységes felépítésű tűlevelű
fa, mely az összes amerikai fenyő
közül a leginkább hasonlít az európai erdei
fenyőre, bár termőhelytől függően jelentős
különbségek vannak a növésben és a fa
minőségében. Homlokmetszetben a szijács
és a geszt jól megkülönböztethető, a kortól
függően szélesebb vagy keskenyebb, szinte
egységesen fakósárga szijács átmenet
nélkül válik el a sötétsárga-vörösesbarna,
magas gyantatartalmú geszttől.
Műszaki mutatók:
Abszolút száraz
sűrűség
0,42 g/cm3
Térfogatzsugorodás
10,4% (radiálisan 3,9%,
tangenciálisan 6,3%)
E-modulus
8900 N/mm2 (12%
nedvességtartalomnál)
Hajlítószilárdság 65 N/mm2
Nyomószilárdság 37 N/mm2
Súlyát tekintve a puha szijács a fehér
fenyőhöz (pinus strobus), ezzel szemben a
geszt nagy átlagban a pinus silvestrishez
hasonlítható. Fája nem olyan kemény,
mint a szurokfenyőé.
Az évgyűrűk többnyire keskenyek és
nem hullámosak, a néhány tracheidasorra
korlátozódó késői pászta a falvastagság
és a sötétebb szín miatt jól elválik a
korai pásztától. A határozott évgyűrűhatárokat
csak helyenként törik át
gyantajáratok. A hosszanti gyantajáratok
többnyire az évgyűrűhatárok
közelében futnak.
A bélsugarak tangenciális metszetben
20–30 sejt magasak, és mindig
egyrétegűek. A bélsugársejtek és a
hosszanti tracheidák között különösen
nagy, háromszög alakú sejtközi járatok
figyelhetők meg, ezek hosszanti metszetben
vonalnak látszanak. A gesztnek erős
gyantaszaga van.
A súly jelentősen ingadozik; az abszolút
száraz sűrűség 0,42–0,45 g/cm3.
A légszáraz sűrűség a szijács hányadától
függően 0,48–0,51 g/cm3. A friss rönkfa
döntési sűrűsége az itthoni erdei fenyőhöz
hasonlóan 800 kg/m3-rel kalkulálható.
Úgy tartják, hogy a kanadai származékok
nehezebbek, és ezáltal a szilárdsági
tulajdonságaik is jobbak.
Feldolgozás és felhasználás
A gyantás, mérsékelt keménységű, közepesen
nehéz, rideg és csak kevéssé
rugalmas fa szijácsa csak kismértékben
tartós, hamar megtámadják a rovarok
és gombák.
Megmunkálása nem okoz különösebb
gondot, ebben a tekintetben is az itthoni
erdei fenyőhöz hasonlítható. Mérsékelt
élkopás mellett minden kézi és gépi szerszámmal
jól fűrészelhető és különösképp
jól gyalulható. Gyalulással nagyon sima
felület nyerhető, mivel az anyag többnyire
göcsmentes. Műszárítás során nem különösebben
hajlamos repedésre és vetemedésre,
levegőn szárításnál ügyelni kell a
jól szellőző lécezésre, mert egyébként a
szijács nagyon gyorsan bekékül.
Az enyvezett, csavarozott és szegelt
kötések jól tartanak. Jól lakkozható,
a festékek is jól tartanak, de a geszt
esetében előzőleg szükséges a felület
gyantamentesítése. A gesztet nehéz
impregnálni.
Felhasználhatósága igen kiterjedt:
ajtó- és ablakkeretek, tárolóedények,
padlók, modellkészítés stb. A keményebb
gesztet szerkezeti fának, esetenként
oszlopnak, talpfának és bányafának is
használják.
Külkereskedelem
Az oregoni fenyő után a sárga fenyő a
gazdaságilag legfontosabb tűlevelű az USA
nyugati részén. Igen hamar exportálni
is kezdték, Németország fűrészáruként
vásárolja.
Zoltán György
Zol-Gém Kft.
Forrás: Klaus-Günther Dahms:
Afrikanische Exporthölzer
