Egzóta fa alapanyagok: balzsamos jegenyefenyő
Magyar Asztalos és Faipar I 2013. 08. 71
alapanyag
Az öt említett fenyőfaj a következő:
Kolorádói fehér jegenyefenyő, Kolorádó-
fenyő (abies concolor [Gord.] Hoopes).
Ezt a fenyőt részben óriásfenyőnek, alföldi
fenyőnek, kaliforniai vörös jegenyefenyőnek,
fekete balzsamnak és egyszínű
ezüst jegenyefenyőnek is nevezik. A német
nyelvű irodalomban „egyszínű fehér
jegenyefenyő” néven is említik.
Hatalmas jegenyefenyő, nagy partvidéki
jegenyefenyő (abies grandis [Dougl.]
Lindl.).
Nemes jegenyefenyő, amerikai nemes
jegenyefenyő (abies procera Rehder).
Ennek a szinonimája az abies nobilis Lindl.
Az USA-ban szintén használt nyugati vörösfenyő
megnevezés botanikailag hibás, a
vörösfenyő kizárólag a larix nemzetségbe
sorolandó be. Németországban is nemes
jegenyefenyőnek nevezik.
Csendes-óceáni ezüst jegenyefenyő,
bíbor jegenyefenyő (abies amabilis
[Dougl.] Forbes). Kanadában szeretetre
méltó, vagy zuhatagos jegenyefenyőnek
is nevezik.
Kaliforniai vörös fenyő (nem vörösfenyő!)
vagy dísz jegenyefenyő (abies
magnifica Murr), továbbá arany jegenyefenyőnek,
vagy nyugati balzsamos
jegenyefenyőnek is hívják. Ahol ez a fenyő
megtalálható, ott van egy alvariáns is,
amely főként Kanadában (Brit-Kolumbia)
nő, ez a Shasta vörös jegenyefenyő (a.
magnifica var. shastensis Lemn).
A fehér jegenyefenyő gyakran okoz
tévedéseket, az angol szabványban
egy időben az egyéb fenyőfajokat is ide
sorolták. A Douglas jegenyefenyő név
sem helyes.
Balzsamos jegenyefenyő (abies concolor [Gord.] Hoopes, abies grandis [Dougl.]
Lindl., abies procera Rehd., abies amabilis [Dougl.] Forbes, abies magnifica
Murr, pinaceae család)
Egzóta fa alapanyagok
A balzsamos jegenyefenyő elnevezései szó szerinti fordításban angolból fehér jegenyefenyő,
németből egyszínű fehér jegenyefenyő; a latin névben a concolor is azt jelenti, hogy egyszínű,
azonos színű. Bár a fehér jegenyefenyő elnevezést eredetileg a Kolorádó-fenyőre használták,
később úgy alakult, hogy egységesen öt észak-amerikai fenyőfaj (ezek a csendes-óceáni
partvidéken és a Sziklás-hegység államaiban nőnek) tartozik a kereskedelemben és az iparban
ez alá a név alá. Regionális eltérésekkel a „western true fir” (igazi nyugati jegenyefenyő)
megnevezés is használatos.
Előfordulása
Földünkön mintegy negyven különböző
jegenyefenyőfaj él, Észak-Amerikában 9,
ebből 4 Kanadában. Általánosságban az
mondható el, hogy a fehér jegenyefenyő
fajainak az előfordulása Észak-Amerika
csendes-óceáni oldalára és a Szikláshegység
államaira koncentrálódik.
Az abies concolor az USA nyugati
részén terem, a Kolorádó jegenyefenyő
mennyiségben és minőségben legjobb
előfordulási helyei Dél-Oregon és Idaho
közelében találhatók. A fa kerüli a hegyes
fekvésű területeket, és minden más
amerikai jegenyefenyőnél jobban kedveli
a száraz talajokat.
72
A nagy partvidéki jegenyefenyő (abies
grandis) elterjedése Észak-Kaliforniától
Washingtonig nyúlik.
A nemes jegenyefenyő (abies nobilis)
gyakran az abies magnifica fajjal él közösségben.
A bíbor jegenyefenyő (abies amabilis
Forbes) Délkelet-Alaszkától Brit-Kolumbiáig
honos, Vancouver szigetét gyakorlatilag
teljesen beborítja.
A dísz jegenyefenyő (abies magnifica)
ugyanazokban a régiókban terem, mint
a nemes jegenyefenyő.
A fa (növény) jellemzői
A lucfenyőkhöz való sok hasonlóság
mellett a jegenyefenyők rendszerint
nagyobb méretűek. Összességében azt
lehet mondani, hogy a fehér jegenyefenyő
csoportba tartozó fák méretei a bíbor
jegenyefenyő (abies amabilis) kivételével
igen hasonlóak. Ezzel együtt számos,
eltérő dendrológiai ismertetőjegyük van,
melyeket az alábbiakban mutatunk be.
Általános összefoglaló a lucfenyő és a
jegenyefenyő közötti különbségekről:
I A lucfenyő (picea) tobozai nagyjából
merőlegesen lefelé lógnak.
I A jegenyefenyő (abies) tobozai nagyjából
merőlegesen felfelé állnak.
I Míg a jegenyefenyő tűi az elszáradt
ágakon még hosszasan megmaradnak,
a lucfenyő nagyon gyorsan elhullajtja
azokat.
I Ha az ágon a tűk egy tiszta, kerek,
enyhén bemélyedt nyomot hagynak
maguk után, akkor az jegenyefenyő.
Ha viszont a tűvel együtt egy kis darab
kérget is letépünk, és utána hasadt
seb marad, akkor lucfenyővel van
dolgunk.
A fehér jegenyefenyő
csoportba tartozó fák egyes
jellemző ismertetőjegyei:
Kolorádó jegenyefenyő
Azonnal feltűnik kékeszöld, 5–8 cm hosszú
tűi által. Magassága 25–40 m, de adott
körülmények között a 60 m-t is elérheti, a
törzsátmérő 60–120 cm. A törzset fiatalon
sötétzöld, később feltűnően barna, mélyen
barázdált, pikkelyes kéreg borítja, mely
idősebb korban a 15 cm vastagságot is
elérheti, és a duglászfenyőre emlékeztet.
Az abies concolor var. iowiana Sierra
Nevada-ban honos és sokkal gyorsabb
növésű, ám fagyérzékeny.
Nagy partvidéki jegenyefenyő
Ez a legnagyobb amerikai jegenyefenyő.
Optimális növekedési feltételek között
magassága eléri a 90 m-t, törzsátmérője az
1,80 m-t. Az ágain összetéveszthetetlen,
tisztán horizontálisan szétválasztott,
fényes, széles tűk vannak. Vancouver
szigetén a magasságok és átmérők némileg
kisebbek. Az 5–7 cm vastag kéreg
fiatalon szürkésbarna és sima, később
erősen bekérgesedik, laposan hasadozottá
válik. Ezt a jegenyefenyőt Németországban
is sikeresen lehet telepíteni ott, ahol
megfelelően magas a páratartalom, mint
pl. Kelet-Frízia és Schleswig-Holstein
partvidékén.
Nemes jegenyefenyő
A mélyalapú, nedves talajokat részesíti
előnyben, 650-től 1650 m magasságig.
A nagy partvidéki jegenyefenyő mellett
ez a fa is a magasabb jegenyefenyők közé
tartozik, átlagos magassága ugyan csak
33 m körül van, de eléri a 60 m-t is, a
törzsátmérő 90–150 cm. A sötétzöld kéreg
keskeny, derékszögű pikkelyekből áll.
Bíbor jegenyefenyő
A lassan növő, sima, fakózöld kérgű bíbor
jegenyefenyő egy aránylag alacsony fa,
magassága 13, legfeljebb 30 m, átmérője
30–60 cm. Kanadában némileg erősebbek
a méretei, de a 60 cm-es átmérőt ott is
csak 200 év után éri el.
Dísz jegenyefenyő
A törzs tövénél több mint 10 cm vastag
kéreg kívül vörösesbarna, a belső kéreg
vöröses bíborszínű. Növekedési teljesítménye
a nedves, jó vízelvezetésű talajokon a
legjobb, magassága idősebb korban eléri
alapanyag
Magyar Asztalos és Faipar I 2013. 08.
az 50–60 m-t, adott körülmények között
a 70 m-t is, átmérője 100–150 cm.
A fa (anyag) jellemzői
A német osztályozásban a sárgásfehér
jegenyefenyő fát a lucfenyővel egy csoportba
sorolják. Ennek makroszkopikusan
és anatómiailag is jó oka van, hiszen
mindkettő a könnyebb súlyosztályba
tartozik és nincs színes gesztjük (színfák).
A jegenyefenyőnél előfordulhat nedves
geszt. Az erdeifenyővel összehasonlítva,
a fehér jegenyefenyő csoportnak egységesebb
a súlya, az évgyűrűk egyforma
szélességűek.
Mint minden tűlevelű fának, a jegenyefenyőknek
is aránylag egyszerű és
szabályos a sejtfelépítése. A jegenyefenyő
anatómiailag két sejttípusból áll: tracheida
sejtek és parenchyma sejtek. Az európai
jegenyefenyő (abies alba) esetében pl.
a tracheida-részesedés mintegy 90%,
átlagos hosszúságuk 4300 μm. A korai
pászta tracheidái főként a vízszállítást
szolgálják, a késői pászta tracheidáinak
falai megvastagodnak, és inkább a
megszilárdításban van szerepük. Ez egy
anatómiailag nagyon homogén csoport,
a lucfenyőtől abban is különbözik, hogy
nincsenek benne gyantajáratok. Ha előfordul,
akkor az traumás jellegű, vagyis
sebszövet, amely az álló törzs sérülésének
következtében jön létre.
Az a. procera fája mikroszkóp alatt
könnyebben azonosítható. A geszt színfelépítése
majdnem fehér-fakó vörösesbarna.
A többnyire fokozatos átmenet a korai és
a késői pászta között némiképp a kanadai
keleti hemlokfenyőhöz teszi hasonlóvá,
és határozottabb, mint a nyugati hemlok
esetében. A késői pászta vörösessárga és
egy oldalról élesen elhatárolódott, miáltal
az évgyűrűhatárok jól láthatóak. Mikroszkopikusan
a jegenyefenyőkre jellemző a
korai pászta keresztező mezőjében (a radiális
bélsugarak és a vertikális tracheidák
metszési tartománya) található, 1–2 kör
alakú vagy élesen elliptikus gödörke.
A korai pászta színezete kontrasztban
gazdag. A számos bélsugár felépítése
tisztán parenchymatikus, és színük által
némiképp kiemelkednek.
Egyedileg a különböző jegenyefenyőfajokról
még a következők érdemelnek
figyelmet:
A Kolorádó jegenyefenyő könnyű,
puha fája majdnem fehér, enyhe világosbarna
tónussal. Tangenciális szalagban a
tracheidákban bőségesen vannak udvaros
gödörkék.
A nagy partvidéki jegenyefenyő kön�-
nyű, puha, majdnem fehér, egyenes rostú,
közepesen durva fájának erős szaga van
és csak kevéssé tartós. A szijács és a geszt
nem válik el élesen. A késői pászta rész
az évgyűrűk 2/3-át is kiteheti. Ez a fa
harántmetszetben leginkább a német
fehér jegenyefenyőre hasonlít.
A nemes jegenyefenyő egyenes rostú,
egységes, közepesen durva fája fakóbarna
sötétebb késői pászta zónákkal, illetve
fakó vöröses korai pászta övekkel, így
az évgyűrűk határozottak. Csak kis
mértékben zsugorodik.
A bíbor jegenyefenyő esetében a szijács
és a geszt csak kevésbé eltérő megjelenésű;
előbbi csak kissé világosabb és
fehérebb, mint a fakó világosbarna geszt.
Az évgyűrűk határozottan elkülönülnek.
Könnyebb és keményebb, mint a többi fehér
jegenyefenyő fája, azonban nem szilárd.
Nem időjárásálló, és könnyen kékül.
A dísz jegenyefenyő puha, világos
vörösbarna gesztje nem túl szilárd, de
aránylag időjárásálló. A vörösbarna
szijács egy kicsit sötétebb. A parti jegenyefenyőhöz
hasonlóan az utolsó késői
pászta tracheidákban kálciumoxalát
kristályok találhatók.
Ennek a jegenyefenyőcsoportnak a
légszárazsűrűsége 0,42 g/cm3 (nemes
jegenyefenyő) és 0,45 g/cm3 (nagy jegenyefenyő)
között ingadozik, 0,35 g/cm3
abszolút száraz sűrűség mellett. P. Geguss
standardműve („A ma élő nyitvatermők
metszet alapján történő meghatározása”)
alapján a következő mikroszkopikus
különbségek adódnak:
I Abies concolor: általában 3–4 bélsugár;
bélsugármagasság 12 sejtig;
I Abies grandis: általában 4–6 bélsugár;
bélsugármagasság 14 sejtig;
I Abies procera: általában 6–16 bélsugár;
bélsugármagasság 45 sejtig;
I Abies magnifica: általában 3–8 bélsugár;
bélsugármagasság 27 sejtig;
I Abies amabilis: általában 4–6 bélsugár;
bélsugármagasság 14 sejtig.
Feldolgozása és felhasználása
Hasonlóan az európai lucfenyő/jegenyefenyő
csoporthoz, az amerikai jegenyefenyő
kézi és gépi megmunkálása nem okoz
nehézségeket, inkább egyszerű, miután a
fa puha. A jegenyefenyő fája jól fűrészelhető
és gyalulható, a szilárdsági értékei
viszonylag alacsonyak. A csavarozott,
szegelt és enyvezett kötések jól tartanak.
Némiképp nehezebb, de a műszárítása
is megoldható, még nem fejlesztették
ki a jegenyefenyő szárításának ideális
módszereit. Minden jegenyefenyő gesztjét
nehéz impregnálni.
A legutóbbi időben Észak-Amerikában a
jegenyefenyő jelentős cellulóz- és papíripari
nyersanyaggá vált, igen jó minőségű papír
gyártható belőle. Tömörfaként a belső
építésben ott használják szívesen, ahol
nincs igény különösebb szilárdságra (pl.
padlók), ezen kívülajtó- és ablakgyártásra
is alkalmazzák. A csomagolóanyag-iparban
szintén szívesen használják. Jelenleg a
jegenyefenyő fűrészáru-termelése folyamatosan
nő.
Külkereskedelem
Mindegyik közül a nemes jegenyefenyőt
exportálják a leginkább, miután minőségileg
ez a legjobb faanyag. Ha egyenes rostú és
színtiszta (kékülésmentes), az USA-ban
ennek a legjobbak az árai, különösen
gyalult áruként és csomagolási célokra. A
nyugat-amerikai előfordulásokban 7% a
részesedése, a fehér jegenyefenyő a fűrészáru-
termelésben viszont eléri a 25%-ot.
Zoltán György
Zol-Gém Kft.
Forrás: Klaus-Günther Dahms:
Afrikanische Exporthölzer
alapanyag
