Bambuszfeldolgozás

Egy-egy 15–20 méteres bambuszszál növekedéséhez akár néhány hónap is elegendő, a kifejlődést követően méretük már csak csekély mértékben változik. Gyakorlatilag egy-három évente termelik ki az anyagot a bambusztövekről. Ez a gyors növekedés a területek bambusz alapanyag termelő képességét messze a fák termőképessége fölé emeli, így a bambusz alapanyag jelentős szegmenst követelhet magának a fatermékek között. Méreti, szilárdsági, valamint rajzolati tulajdonságaik miatt is a bambusztermékek a legjobban a fatermékekre hasonlítanak. A bambuszokat már évezredek óta hasznosítják különféle célokra, építőanyagként, használati tárgyakként vagy hajóépítésre, és néhány esetben ételt is készítenek belőle. Ez időszakhoz mérhető a feldolgozási technológiájuk fejlődése is, amely kezdetben meglehetősen lassan történt. Az elmúlt évtizedekben azonban ez a fejlődés nagyon felgyorsult, és a bambuszból készült termékek száma és mennyisége növekedett, minőségük pedig rohamosan javul.

Az iparszerű termelés és az alacsony szállítási költségek miatt egyre többféle bambusztermék jelenik meg világszerte, így Magyarországon is. A bambusz sajátos szerkezete miatt a fától eltérő technológiák is alkalmazhatóak a feldolgozás során. Alapvetően üreges henger formájú, ahol a hengeres szakaszokat záró elemek, úgynevezett nóduszok választják el egymástól. A nóduszok a törzs szilárdságában nagy szerepet játszanak, biztosítják a csőszerkezet stabilitását, mechanikai szempontból rugalmas csuklóként viselkednek, és a bambusz levelei is ezekből a nóduszokból nőnek ki. A feldolgozás során a nóduszok belső részeit és külső kidudorodásait eltávolítják, és igyekeznek hosszanti szálakat kialakítani, melyek ipari feldolgozása könnyebben megoldható és gépesíthető.

A bambuszfeldolgozásnak sok módja ismeretes, jelen cikkben két elterjedt technológiát kívánunk bemutatni. Az egyik nagyon általános megoldás a hengeres szár megbontására a hosszvágást követően a csillag alakú hasító pengékkel való szegmensekre bontás. A bambusz hosszirányában a sejtek erős kapcsolatban vannak, ezért a hasítás során a hasadás a paláston hosszirányban fut végig, így a szegmensek szélessége azonos lesz. A henger belsejében zárt nóduszok a hasítófejen áttolva szintén szegmensekre szakadnak. Az így nyert szegmenseket többfejes gyalugéppel négyszög keresztmetszetre munkálják, ahol a nódusz belső maradvány részeit is leválasztják (2. kép).

Ezt követően a bambuszszálakat szárítják, és a további felhasználás módjától függően csiszolják vagy egy finomgyalulást végeznek rajta. Az így előállított szálakat a leggyakoribb esetben tömbökké vagy táblákká ragasztják össze (3. kép). A ragasztás eredményeként már bármilyen dimenziójú alapanyagot ki tudnak alakítani. A termékeket ezekből a ragasztott tömbökből kiindulva készítik el. Ilyen termékek a bambuszasztalok, székek, a bambuszparketta vagy lambéria, és ilyen anyagból készülnek a kisebb használati tárgyak is, mint konyhai felszerelések vagy dísztárgyak. A másik bambuszfeldolgozó technológia során a bambusztörzset kettéhasítják (4. kép). Ezt követően hengerek között síkra préselik, minek következtében a palást sávonként felszakad, de a teríték egyben marad. A síkra hengerlést követően közvetlenül végeznek egy érintő marást, amely a lap mindkét oldalát egyenletesre munkálja meg. A 4. képen látható egy félbe hasított bambuszszál és alatta a kilapított és síkra gyalult anyag. A gyalulást követően a bambuszszár még igyekszik a görbületét ismét visszanyerni, de a szárítás és a további feldolgozás során már sík formát ölt.

Az élő bambusz nedvességtartalma meglehetősen magas, akár a 70–90%-os nettó nedvességtartalmat is eléri. Zsugorodása és dagadása a fához hasonló méreteket ölt, így a szárítás nagyon fontos technológiai lépés. A nem megfelelően szárított anyag a későbbiek során vetemedhet, repedhet, vagy más módon jelenítheti meg a benne lévő feszültséget. A Délkelet-Ázsiában – nevezetesen Vietnámban – tapasztalt szárítási technológia meglehetősen egyszerű, köszönhetően a nagyon olcsó alapanyagnak, a munkaerőnek és az energiaköltségeknek. A kiterített és leszárított bambuszpalástokat mindkét oldalon ragasztózzák, ehhez a leggyakrabban hengeres ragasztófelhordó berendezéseket alkalmaznak. A ragasztófelhordást követően kétféle módszerrel képeznek terítéket. Az első és egyszerűbb megoldás főként a kisebb szilárdságú laptermékek esetén az azonnali terítékképzés. Ilyenkor rétegenként keresztirányban rakják össze a terítéket, hasonlóan, mint nálunk a rétegelt lemezek esetében. A nagyobb szilárdság érdekében és a repedések megakadályozása miatt, a teríték felső – esetleg alsó – felére kókuszpálma rostot szórnak.

A ragasztás és a préselés során a kókuszpálma rostok a felületre szorosan rásimulnak és részben keresztirányú kötést biztosítanak a repedezett bambusz palástszálak között, másrészt homogénné teszik a felületet, mind esztétikailag, mind szilárdságilag. A nagyobb szilárdsági igényű vagy magasabb minőségű termékek esetén a préselés előtt az egy rétegben lévő terítéket összetűzik. Ilyenkor a szomszédos kiterített bambuszpalástokat egymáshoz erősítik több helyen, így a ragasztás során nem csúsznak el egymás mellől az egyes bambuszelemek, másrészt a bennmaradó fém kötőelemek a használat során is a tábla szilárdságát növelik. Igaz, a későbbi megmunkálás során a szerszámok élét az éppen átvágott fém kötőelem kedvezőtlenül befolyásolja. A terítékképzést követően általában hőprésben alakítják ki a tábla végleges méreteit. A bambusztáblák gyártása során sok esetben már az üzemben termékké alakítják a táblákat, formázással és a szükséges kapcsolódási pontok kialakításával.

A bambusztermékek gyártása a legtöbb esetben nem az európai munkavédelmi előírásoknak megfelelően történik. Előfordul, hogy balesetveszélyes technológiákkal vagy berendezésekkel állítják elő a termékeket, ami a költséges biztonsági berendezések híján így még olcsóbbá teszi az előállítást. Feltehetően a költségcsökkentést szolgálja az is, hogy a műveletek többségének elvégzésére főként nőket alkalmaznak. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a bambuszfelhasználás nagy léptékben fejlődik. A bambusz pontosan azokon a területeken őshonos, ahol a gazdasági fejlődés a reneszánszát éli.

A bambusz viszonylag egyszerű szerkezete miatt a feldolgozási technológiát is egyszerűvé teszi, ezért a bambusz versenyképessége potenciálisan magas. A gyors növekedés miatt az alapanyag-ellátás könnyedén tudja követni a feldolgozási igényt. Az olcsó munkaerő, az energia- és megmunkálási költségek, valamint az alacsony munkabiztonsági és környezetvédelmi előírások nem terhelik járulékos költségekkel a bambusztermékeket. Ezek alapján a bambusztermékek előretörése a jövőben is várható.

Ez a tanulmány a Környezettudatos energiahatékony épület című TÁMOP- 4.2.2.A–11/1/KONV-2012-0068 számú projekt keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.


 

Dr. Pásztory Zoltán,
Dr. Börcsök Zoltán

Nyugat-magyarországi Egyetem, Innovációs Központ


Tetszett a cikk?