Egzóta fa alapanyagok: Kelat

TOVÁBBI KERESKEDELMI ÉS HELYI ELNEVEZÉSEK 

A nemzetség eredetileg Savoyai Jenő osztrák hercegről (Prinz Eugen von Savoyen) kapta a nevét, aki a tudomány nagy támogatója volt. A maláj kelat, ill. kayu kelat gyűjtőnév a vadon növő, kicsi, ehetetlen gyümölcsű eugenia-fajokra vonatkozik, és a kérgük összehúzó, vérzéscsillapító hatására utal. A jambu, ill. kerian megnevezés (angolul rózsaalma) az ehető gyümölcsű eugenia-fajokra érvényes. A termelő országokban a falvak közelében és az utak mentén ültetik; gyümölcsüket piacon árulják. Ehhez a csoporthoz tartozik az e. jambolana is, mely még jó faanyagot is nyújt. Mind a kelat, mind a jambu neveket el kell látni kiegészítő megnevezésekkel, hogy a számos faj között különbséget lehessen tenni. Így több faj neve kelat samak vagy samak. Intenzív barna, vörös vagy bíborszínű belső a bőrcserzésben és halászhálók, horgászzsinórok konzerválásában talál alkalmazásra. A kelat gelam, kelat tikus és gelam tikus nevek néhány olyan fajra vonatkoznak, melyeknek élénk narancsszínű, sok vékony rétegből álló kérge van, ami alkalmas a csónakok dugarolására, mert a vízben megduzzad. Különösen jó a fája a kelat belian és a kelat betis fajoknak. A kelat puteh nevet azok a fajok viselik, melyeknek világos külső kérge van, szemben a kelat merah vöröses külső kérgével. A közönséges kelat (e. longiflora) és a fekete kelat (e. cymosa) a leggyakoribb vadontermő fajok. A maláj fagazdaság elsősorban az e. cenina, e. floculifera, e. glauca, e. griffithii és e. longflora fajokat hasznosítja. Az eugenia-fajokhoz tartozik a szegfűszegfa (e. aromatica) is, melyet nagy kiterjedésben termelnek. 

ELŐFORDULÁSA

Ennek a nemzetségnek igen sok faja szélesen elterjedt Malajzia, Elő- és Hátsó-India, Burma, Cejlon, Thaiföld, az Andaman-szigetek, Indonézia, Madagaszkár és a Fülöp-szigetek trópusi erdeiben. Burmában ez a leggyakrabban előforduló nemzetség, de csak kis számban ér el gazdaságilag kifizetődő méreteket. Túlnyomórészt minden trópusi erdőformáció alsó- és középszintjén fordulnak elő, kivéve a mangrove erdőket. Sokféleségüknek megfelelően nagyon sokféle talajon nőnek, a tengerszinttől a hegyi területekig. Gyakoriságát illetően a kelat fa a harmadik helyen van a meranti és kerung mögött, ám a teljes fatartaléknak csupán a 4%-át adja. 

A FA (NÖVÉNY) JELLEMZŐI

A hegyi termőhelyek csenevész példányainak kivételével a kelat egy kicsi-közepesen nagy örökzöld fa. A törzsátmérője 40–80 cm, kivételes esetben nagyobb is. Az ágmentes haszonfahossz 8–10 m. Sabahon a legnagyobb magasságot (21–24 m) az e. fastigiata, e. lineata és e. tarnatifolia éri el, és a törzsátmérő csak 8 faj esetében haladja meg a 40 cm-t. A korona meglehetősen sűrű, és sok kis ágból tevődik össze. A legtöbb faj kérge sima vagy pikkelyes; színe a világosbarna, sárgásbarna és vörösbarna között váltakozik, vastagsága 7–15 mm. A barna vagy vöröses belső kéregnek vérzéscsillapító hatása van. 

A FA (ANYAG) JELLEMZŐI 

A geszt színe aranybarna, vörösesszürke, világos vörösbarna és bíborszín között váltakozik. A 12–37 mm széles szijács színe olyan mint a mindenkori geszté, csak valamivel világosabb tónusú, kevéssé határozottan különül el attól. A rostfutás csavart növésű vagy hullámos. A fa textúrája közepesen finom, egyöntetű. Nincs kifejezett rajzolata. Esetenként a trachea barázdák a fehér alapelemek miatt fehér tűrepedésnek látszanak. Friss állapotban a fának enyhén savanyú szaga van, szárítás után ez elmúlik. Az évgyűrűk homályosan kifejezettek, és vagy koncentrikus fazónák, melyekben csak kevés trachea van vagy egyáltalán nincs, vagy pedig aránylag egyenes parenchyma szalagok határolják. A pórusok mérsékelten finomak-közepesen durvák (0,05–0,2 mm). Egyesével és 2–8-as radiális csoportokban vannak elrendeződve és kevéssé-közepesen telítettek. A parenchyma mérsékelten bőséges, kizárólag paratracheális, helyenként teljesen egybefolyó. Szórványosan bőséges gyantalerakódások vannak benne. A bélsugarak finomak és nagyon alacsonyak, sejtközi járatok nincsenek. A kelat fa kemény, nehéz és szívós. Közepes légszáraz súlya (r15): maláj és indonéz származékoknál 820 kg/m3, indiai és burmai származékoknál 830 kg/ m3, a fülöp-szigeteki származékoknál 850 kg/m3. Az e. palembicana fája a legnehezebb (1000 kg/m3), a legkönnyebb az e. polyantha (640 kg/m3). A térfogat-zsugorodás közepes mértékűnek nevezhető. 

FELDOLGOZÁSA ÉS FELHASZNÁLÁSA

A kelat fa légszárítása nagyon lassan megy végbe. Malajziai klimatikus körülmények között a 12,5 mm-es fűrészárunak 5,5 hónapra van szüksége, a 37,5 mm-esnek 10-re. A szárítást a repedés és vetemedésveszély miatt igen körültekintően kell vezérelni. A zsugorodás a malajziai származékok esetében tangenciálisan 4,2%, radiálisan 3,5%, a fülöp-szigeteki származékok esetében tangenciálisan 6,7%, radiálisan 3,4%, azaz magas. A kamrában történő szárítást ugyancsak lassan és óvatosan kell lefolytatni. Nagy sűrűségét figyelembe véve a kelat fa még aránylag jól fűrészelhető, főként, hogy a legtöbb fajban apró szilikát zárványok vannak. Kifejezetten hullámos rostfutás esetén a deszkák szép, moarés erezetet mutatnak. A fa tiszta, sima felületűre gyalulható és polírozható, jól esztergálható, de szegelésnél hajlamos a repedésre. 42–72 N/mm2 nyomószilárdságával a kelat fa igen szilárdnak számít, a kapurral, keruinggal és merbauval hasonlítható össze. A különösen nehéz fajok, pl. az e. mekongensis 50%-kal keményebbek és 40%-kal nehezebbek mint a teak, és felülmúlják azt a legtöbb más mechanikai tulajdonságban is. Még a könnyebb "igazi jaman" (e. jambolana) is 20%-kal keményebb a teak-nél. 

Zoltán György 

Tetszett a cikk?