Egzóta: Kanadai hemlokfenyő

ELŐFORDULÁSA

A fa előfordulásai az USA északi része és Kanada párás, hűvös keleti partvidékén találhatók, Új-Angliától Észak-Alabamáig és Georgiáig. Kanadában a Szt. Lőrinc- és akádiai erdőségek tipikus tűlevelű fája, ahol az állományok egy részében dominál. Optimális méreteit Észak-Karolinában és Tennessee-ben éri el. A fa a művelésből kivont farmvidék újraerdősítésében is részesedik. A fa a legkülönbözőbb talajokon elvan, de a jó termőhelyek talaja nedves, hideg és savanyú. A keleti hemlok a következő fajokkal él közösségben: sárga nyír (betula alleghaiensis), keleti fenyő (pinus strobus), vörös lucfenyő (picea rubens), fehér lucfenyő (pinus glauca), cukorjuhar (acer saccharum) és bükk (fagus grandifolia). Európában a keleti hemlok a kertészetileg leggyakrabban telepített egzóták közé tartozik. Van néhány nagyobb kísérleti erdészeti terület is.

A FA (NÖVÉNY) JELLEMZŐI

Ez egy egyenes, karcsú, hengeres növésű fa, melynek fiatalon árnyékra van szüksége. Magassága – hacsak nem túl szegény a termőhely – 15–23 m, átmérője 50–120 cm, tehát nem egy erős dimenziójú tűlevelű fa. A fának annál több az ága, minél szabadabban áll, az első ágak már aránylag mélyen kezdődnek, vagyis erdészetileg szűk nyomás alatt kell nevelni, hogy minél ágmentesebb legyen, egyébként adott körülmények között bokorformájúvá is fejlődhet. A fiatal törzseket hamuszürke-narancsbarna, pikkelyes kéreg borítja, mely a korral sötétebb vörösesibolyakék színnel mélyen bebarázdálódik. A nem szélálló, rendkívül fiatalítás kedvelő. Vannak különböző díszváltozatai, ilyen pl. a tsuga canadensis pendula.

A FA (ANYAG) JELLEMZŐI

A keleti hemlok gesztje az Európában honos lucfenyőhöz hasonlóan csak kevéssé kihangsúlyozott (színfa), színe világos-, illetve fakóbarna, vöröses fénnyel. A keskeny szijács nem nagyon különül el a geszttől, a színe valamivel sötétebb. A meglehetősen egyforma évgyűrűk igen markánsak, esetenként hullámosak és egy kicsit a Douglas (duglász) fenyőre emlékeztetnek. Az átmenet a korai pásztából a későibe eléggé fokozatos. A fának nincsenek gyantajáratai, és nem túl egyenes rostú. Amint az a tűlevelűeknél gyakori, a korai és a késői pászta eltérő struktúrája miatt a textúrája nem túl egyöntetű. A hosszanti parenchyma sejtek megtalálhatók mind a korai, mind a késői pásztában, főként az évgyűrűk határa közelében. Az alacsony, egyrétegű bélsugarak (70–75/mm2) néha csak tracheidákból állnak.

Ez is megkülönbözteti a tsuga heterophylla-tól, mivel a t. canadensis bélsugarai a legalacsonyabbak. Összességében azonban a tsuga-fajok metszeti nézetben is nagyon hasonlóak. A puha, durva rostú fa viszonylag könnyű, friss súlya 650 kg/m3, légszárazon 470 kg/ m3. Keménysége csekély, hajlíthatósága és nyomószilárdsága mérsékelt. Statikai szilárdságban légszárazon 20%-kal alatta marad a nyugati hemloknak, nyírószilárdsága viszont 30%-kal magasabb. Technológiai középértékei ezáltal a nálunk honos lucfenyőé alatt maradnak. Zsugorodási mértéke tangenciálisan 4,5%, radiálisan 2,0%. A fa hajlamos a hasadásra, az idősebb fák a repedésre. A fa nem tartós, a belső zónáit nehéz impregnálni. Bár összességében véve nincsenek különösebben kedvező fizikai tulajdonságai, Észak-Amerika keleti felében lévő nagy kiterjedésű előfordulásai miatt felhasználása jelentős mértékű.

FELDOLGOZÁSA ÉS FELHASZNÁLÁSA

Ezt a rideg fát mind kézi-, mind gépi szerszámokkal valamivel könnyebb megmunkálni mint a nyugati hemlokot, addig, ameddig ágmentes. Hasadási hajlama és szálkássága miatt az eredmények kevésbé kielégítőek, mint a nyugati hemlok esetében. A szegelések sem tartanak jól. Szárítás nélkül a keleti hemlok szilárdságában nem sokban különbözik a nyugatitól, légszárazon viszont hajlítószilárdságban és állóképességben is alatta mard. Szárítása nem okoz nehézségeket. A rönköt könnyen megfertőzik az ambrózia- rovarok. Ausztráliából is jelezték, hogy az oda exportált fa hajlamos volt a rovarfertőzésekre. A nyugati hemlokból előállított fűrészáru idősebb – gyakran 200 éves – fákból származik, jobb minősége ebből is ered. A keleti hemlok fűrészáruja fiatal (60 éves) fákból készül. A keleti hemlokot fűrészárunak és cellulózgyártásra használják fel. Fűrészáruként könnyebb szerkezetek, keretek, profilok, borítások, valamint rekeszek, paletták gyártásához és csomagoláshoz használják. A hemlok-fűrészáru gyártása egyenletesen oszlik el az új-angliai államokban. A kéregből tannin nyerhető ki cserzőanyagnak, 12% körüli mennyiségben.

KÜLKERESKEDELEM

Az előállított fűrészáru túlnyomó része a helyi piacon marad, exportálásra mindeddig csak egy nagyon csekély hányad kerül. 

Zoltán György

Tetszett a cikk?