Egzóta fa alapanyagok: Hinoki

ELŐFORDULÁSA

A hinoki fa eredeti hazája a ch. obtusa esetében Japán, a ch. taiwanensis és a ch. formosensis esetében pedig Taiwan/ Formosa. A ch. obtusa legjobb előfordulásai Közép-Hondo-n (Hondo Japán legnagyobb szigete), Kiso-nál találhatók. Kiso natúrerdői a Kiso folyó felső folyásának hegytömbjein tenyésznek, 300-tól 3000 m magasságig. Ezek az erdők japán legszebb erdeinek számítanak. Miután a feudális időkben a fakitermelés tiltott volt, ősi állapotukat messzemenően megőrizték. A hinoki fa a következő fajokkal él itt közösségben: hiba (thujopsis dolabrata), sawara (chamaecyparis pisifera), nezuko (thuja standishii) és koya-maki (sciadopitys verticillata). A Kiso erdők kereken 104 055 ha területet borítanak, a fatartalékuk 30 m tömörköbméter, melyből a hinoki részesedése a legnagyobb. További hinoki előfordulások vannak még Shikoku délkeleti részén, valamint a japán Alpokban, Honshu középső részén; Japánon kívül Tajvanon, Arusan erdejében.

Ezeken az utóbb említett termőterületeken a hinoki a tűlevelűeken kívül lombhullató fákkal is keveredik. Taiwan/Formosa-n az állományok, melyek túlnyomó része ch. formosensis és ch. taiwanensis, 2100–2600 m magasságig is felnyúlnak. A hinoki fának a jóléthez magas páratartalomra, meleg klímára, nedves termőhelyre és homokos vályogtalajra van szüksége. A hinoki-állományok ma Japánban 200–250 évesek. Ezek mind természetes eredetűek, azaz saját magról keltek és gondozás nélkül jöttek létre, miután az erdőt korábban átszálalták. A hinoki fa 40–50 éves korában hoz először gyümölcsöt, és csak 3–5 évenként fordulnak elő bő magtermésű évek. A fiatal magoncoknak a növekedéshez bőséges nyári esőkre, valamint lehetőleg agyagos, mély alapú talajra van szükségük. Néhány európai országban megtalálható a hinoki fa parkokban és kertekben nevelve, de szinte kizárólag csak díszfaként. Ugyan télálló Németországban, azonban erdészeti megművelésre az amerikai chamaecyparis fajok, mint pl. a chamaecyparis lawsoniana, alkalmasabbak, mert a gyakran száraz nyarat károsodás nélkül elviselik.

A FA (NÖVÉNY) JELLEMZŐI

Hazájában az örökzöld hinoki fa magassága 40 m-ig terjed, a törzs átmérője max. 150 cm, kivételes esetekben a 200 cm-t is eléri. A ch. formosensis Kelet-Ázsia legnagyobb tűlevelűi közé tartozik; Tajvanon 6 m átmérőjű fákat találtak. Európában legfeljebb 25 m magasra nő. A törzs nagyon karcsú, és többnyire egyenletes növésű. A horizontális elrendeződésű ágak sűrű, széles, hegyes kúpformába összefutó koronát alkotnak. Jellegzetesek az ágak enyhén kiálló végcsúcsai, melyek általánosságban vastagabbak és merevebbek, mint pl. a chamaecyparis-é. Egy másik jellemzője, hogy az ág alsó oldalán pikkelyes, jellegzetes fehér csíkozású tűk láthatók. A törzset pikkelyes, vörösbarna kéreg borítja, mely mélyen barázdált is lehet; vékony csíkokban válik le.

A FA (ANYAG) JELLEMZŐI

A nagyon könnyű japán hinoki fának szép, világosvöröses gesztje és világossárgás szijácsa van, míg a tajvani fa inkább világos sárgásbarna, némiképp az amerikai mocsári ciprus (taxodium distichum) fájára emlékeztet. A sötét színezet által jól felismerhető évgyűrűk a késői pásztában hullámos rajzolatot hoznak létre, mely különösen a tajvani hinoki fa esetében igen markáns. A vágási felületeknek szép, selymes fénye van. A Japánból származó hinoki fa kellemes illatot ont magából, a tajvani származékok szaga már kevésbé kellemes. 1 mm2-en mintegy 4900 tracheida van. A parenchyma vezeti a gyantát, ám gyantajáratok nem fordulnak elő benne. A hosszanti parenchyma vízszintes falai csomósak, a tangenciális falak általában simák, csak ritkán csomósak pontszerűen. Az egy sejtsorból álló bélsugarak meglehetősen sötétek, és csak gyengén ismerhetők fel radiális felületeken. 2–4 sejt magasak, de igen ritkán 12 sejt magasságot is elérnek, ez utóbbi különösen az idősebb fákra igaz. A ch. obtusa esetében a bélsugarak horizontális falai feltűnően pettyezettek, a ch. formosensis és ch. taiwanensis esetében ezek ugyan megvastagodottak, de simák. Az átlagos légszáraz súly (r15) 410 kg/m3.

FELDOLGOZÁSA ÉS FELHASZNÁLÁSA

A homogén hinoki fa nagyon rugalmas és keményebb, mint a Németországban honos tűlevelűek, ezen belül általában a ch. formosensis és a ch. taiwanensis a keményebbek. Ez egy tartós tűlevelű fa. Az évszázadokkal ezelőtt ebből a fából épített Shinto templom még ma is kifogástalan állapotban van. A fát könnyű megmunkálni, felületkezelhetősége jó. Megmunkálás után szép, szaténszerűen fénylő felületeket ad. Nagyon hasonlít az ismert szaténfára (chloroxylon swietana). A többnyire nagyon illatos, és markáns rajzolatú fa a termőterületén a legfinomabb és legértékesebb fának számít építési és szerkezeti célokra, mind külső, mind belső építésnél.

KÜLKERESKEDELEM

Mindeddig csak néhány rönk jutott el ebből a fából Angliába, egyébként a hinoki ismeretlen a nemzetközi fakereskedelemben és az is marad, mert a japánok nem érdekeltek abban, hogy legértékesebb fájukat exportálják. A hinoki fa azonban egyike a japán erdők legtipikusabb és legszebb fáinak, így hát nem maradhat ki az ázsiai fák faleírásából.

Zoltán György

Zol-Gém Kft.
Forrás: Klaus-Günther Dahms:
Afrikanische Exporthölzer 

Tetszett a cikk?