A paratölgy

A paratölgy fontos alapanyag volt a régmúlt időkben. Hajóépítésre és szerszámgyártásra is használták. Ma leginkább arról ismerjük, hogy ez a faj termeli a parafát, azt az anyagot, amit világszerte borosüveg dugójaként használnak.

A mediterrán térségben, a Földközi-tenger nyugati vidékein honos. Legfontosabb állományai az Ibériai- félszigeten találhatók. Termesztik a Krím-félszigeten, a Kaukázusban, Virginiától délre és Kaliforniában. Kisebb területen Japánban, Koreában és Dél-Afrikában. Családi neve: Fagaceae. 

AZ ÉLŐ FA JELLEMZŐI

A paratölgy 10–12 méter magas, örökzöld fa. Levele nem öblös, mint a hazai nemes tölgyeké, hanem fűrészfogas vagy egészen ép. Koronája ágas-bogas, szabálytalan, a kérge szürke, mélyen repedezett. A parafa egy könnyű és rugalmas kéregszövet, mely sok helyen előfordul, de egyetlen növény sem hoz létre olyan vastag parafa réteget, mint a paratölgy, mely évente néhány milliméterrel gyarapítja a pararétegeit.

MIKROSZKOPIKUS JELLEMZŐ

A paratölgy faanyagát hasonló sejtek építik fel, mint a többi tölgyet, de a Mediterrániumban gyakran előforduló vízhiány számlájára írható, hogy a korai pásztában gyakran nem képződnek a gyűrűs likacsúakra jellemző nagy edények. Megfigyelések szerint a kéreghántás hatására a törzs vízvesztése megnövekszik, és ennek köszönhetően az edények száma megnő a hántást követő évgyűrűkben.

Tillisz előfordul. Az edények közül nagyobb menynyiségű tracheidát találhatunk. Egysoros és széles bélsugarak is előfordulnak.

FAHIBÁK, FAKÁROSODÁSOK, TARTÓSSÁG

Bár a parafa ellenálló, mégis gyakran előfordul benne repedés, illetve szívesen költöznek bele különböző rovarok, különösen a hangyák.

FIZIKAI TULAJDONSÁGOK

Sejtszerkezetének köszönhetően érdekes mechanikai tulajdonságok jellemzik a parafát. Ebben két tulajdonságnak van nagy szerepe: a sejtfalak el tudnak hajolni, hullámossá válnak anélkül, hogy repedések keletkeznének rajta. Nyomás hatására összetömörödik, de törés nem tapasztalható.

A PARAFA HÁNTÁSA

A fákat 25–30 éves korukban kezdik hántani. Ekkor mintegy 120 cm-es magasságig fejtik le az első, repedezett kérget, óvatosan, hogy a háncsot és a kambiumot ne sértsék meg. Fejtés után megjelölik a fákat és csak minden 9. évben fejtik a kérget. Az idős fákat kivágják, és tűzifaként, valamint a bútorkészítésnél használják.

A lehántolt kérget 1,5–2 m hosszú darabokba vágva az ültetvényen halomba rakják és minimum 6 hónapig tárolják. Ezután kerül a feldolgozóba, ahol gőzölik, főzik. A parafa kéreg egyharmadából készülhet dugó, a minőség függvényében a nagyobb részéből egyéb, rendkívül fontos használati tárgy. 

FELHASZNÁLÁSI TERÜLET

A parafából használati tárgyak és dísztárgyak, padló- és falburkoló anyagok, törékeny áruk és érzékeny műszerek csomagolására alkalmas dobozok készülnek. Az építőiparban használatos szigetelő- és burkolólemezek előállítása a dugógyártás hulladékából és a gyengébb minőségű parafa kéregből történik úgy, hogy ezeket megőrlik, és ebből az őrleményből tömböket préselnek természetes alapanyagú ragasztó hozzáadásával vagy magas hőmérsékleten.

A tömböket különböző vastagságú lemezekké szeletelik. Ezekből a szeletekből áll össze a már felhasználható parafa csempe. A parafa anyagában lévő sokmilliónyi légzsák nagy rugalmasságot biztosít, ezért a parafa burkolatok rendkívül jó hang- és hőszigetelő, valamint rezgéscsillapító képességűek. Nehezen éghetők, antisztatikusak, rothadás-, korhadás- és gombaellenálló burkolatok készülnek belőle.


Kapcsolódó dokumentum:


a-paratoelgy


Tetszett a cikk?