A jó vágású fa

Folyóiratunk 2017. január–februári számában röviden már beszámoltunk a rönkök felfűrészelésének különböző módozatairól, az ún. vágásképekről. Mostani cikkünkben szeretnénk részletesebben kitérni arra, hogy mi a vágásirány jelentősége; milyen lesz a különböző irányú vágással kialakított fűrészáru megjelenése, és milyenek lesznek a különböző, felhasználás szempontjából fontos tulajdonságai, és miért.

EGY KIS ELMÉLET

Amikor egy farönkre gondolunk, általában egy hengert képzelünk magunk elé, ez azonban így nem teljesen pontos. A rönk valójában kúp (egészen pontosan csonka kúp) alakú, aminek az egyik vége lényegesen nagyobb átmérőjű, mint a másik. Ez a kúp a fa növekedése során minden évben vastagszik, tavasszal és nyáron világosabb (ún. korai pászta), ősszel sűrűbb és sötétebb (ún. késői pászta) szövet rakódik rá. Ezeket nevezzük növekedési kúpoknak. Amikor ennek a kúpnak az oldalából hosszirányban levágunk egy darabot, létrejön a fára jellemző esztétikus, lángnyelves vagy flóderos rajzolat.


A fatörzs, mint csonka kúp

Ahhoz, hogy a vágásirány fontosságát megértsük, fontos a faanyag anatómiai irányainak ismerete. A fa tulajdonságai nagyon eltérőek, attól függően, hogy melyik irányban vizsgáljuk őket. A fának van három kiemelt, különösen fontos iránya. A rostirány a fatörzs tengelyével párhuzamos – a fa sejtjeinek nagy része ebben az irányban növekszik, így a fa ebben az irányban a legerősebb, és a legkevésbé változtatja a méretét. Rostra merőlegesen megkülönböztetünk két irányt: a sugárirányt, ami értelemszerűen a fa közepe felé mutat, és a húrirányt, amely merőleges a sugárirányra, és érintőleges az évgyűrűkre.

A fát – nagyon kevés kivétellel – mindig rostirányban fűrészeljük fel – így a fűrészáru hosszában nagyon teherbíró, és nem változtatja a méretét. Azonban a megjelenés és a tulajdonságok szempontjából nagyon nem mindegy, hogy a vágási sík sugárirányú, húrirányú, vagy a kettő közé esik. A növekedési kúpok mellett a tulajdonságokat befolyásolják még a bélsugarak is. Ezek olyan szállító és raktározó sejtek, amelyek – a fa sejtjeinek döntő többségétől eltérően – a rostirányra merőlegesen, sugárirányban nőnek. Ezek befolyásolják a fa megjelenését, valamint a fizikai tulajdonságait (elsősorban a méretváltozását) is.


Fatörzsmetszetek három irányban

Mint korábbi cikkünkben leírtuk, a fát sokféleképpen felfűrészelhetjük, de bármilyen vágásképet használunk is, a keletkező fűrészáru oldallapja vagy a sugáriránnyal párhuzamos, vagy arra merőleges, vagy a kettő közé esik. Lássuk, milyen tulajdonságú fűrészárut kapunk ezekben az irányokban!

SUGÁRIRÁNYÚ (RADIÁLIS) VÁGÁS

Ha a faanyagot sugárirányban vágjuk fel, azaz az évgyűrűkre merőlegesen, a korai és kései pászták egymással párhuzamos vonalak formájában jelentkeznek, azaz csíkos rajzolatot kapunk. Amennyiben valóban pontosan sugárirányban vágjuk fel az anyagot, a bélsugarakat hosszában vágjuk át, ami a felületen nagy, elnyúló, szabálytalan, általában sötét és fényes foltok – ún. bélsugártükrök – formájában jelenik meg. A legtöbb esetben ez rontja a megjelenést, esztétikai hibának számít, különösen a nagy, vastag bélsugarakkal rendelkező fafajoknál, mint pl. a tölgy. Más fafajoknál (pl. platán) viszont kicsiny, finom bélsugártükrök jelennek meg, amelyek egészen különleges megjelenést biztosítanak. A radiálisan vágott anyagokat a bélsugártükrök után sokszor tükrös anyagnak, az ilyen irányú vágást pedig tükrös vágásnak nevezzük.


A tölgyfa rajzolata tükrös vágással

A bélsugarak rostra merőlegesen futó sejtek. Rostirányú társaikhoz hasonlóan nem hajlamosak a zsugorodásra és a dagadásra, ezért korlátozzák a faanyagok méretmozgását ebben az irányban. Általánosságban a faanyag kb. feleannyira zsugorodik és dagad sugárirányban, mint húrirányban. Emiatt a sugárirányban vágott (álló évgyűrűs) anyag stabilabb, jobban megfelel pl. kültéri használatra szánt táblásított anyagok számára.


Vágási irányok és az ebből adódó alakváltozások

A tükrös anyag egyik speciális felhasználási területe a hordódongagyártás. A bélsugarak elsősorban a víz és a tápanyagok keresztirányú szállítását szolgálják. Ennek megfelelően, ha a bélsugarak átfutnak a donga külső oldaláról a belső oldalra, átvezethetik a folyadékot, ami a hordó szivárgásához vezethet. Ezért alkalmaznak tükrösen vágott anyagot hordódonga gyártásához. (Megj.: természetesen nemcsak a bélsugártükrök, de a fa hosszanti rostjai is vezetik a nedvességet. Emiatt, valamint a donga hajlításakor kialakuló repedések elkerülésére csak tökéletesen egyenes rostú anyag használható. Ezért a hordógyártáskor a rönköket sokszor hasítják, majd a hasított cikkelyekből fűrészelik ki a dongát.)

HÚRIRÁNYÚ (TANGENCIÁLIS) VÁGÁS

Ha az anyagot az évgyűrűre érintőlegesen vágjuk át, fekvő évgyűrűs, húrirányú anyagot kapunk. Ahogy korábban már említettük, a rönk nem henger, hanem kúp alakú, és ezt a kúpot hosszában átvágva kapjuk meg a faanyag jellegzetes, tetszetős, lángnyelves rajzolatát. Természetesen a növekedés és a kúpok alakja nem teljesen szabályos, ezért soha nem látunk két teljesen egyforma rajzolatot.


Flóderos fenyőfa

Húrirányú vágáskor a bélsugarakat merőlegesen vágjuk át. Így a bélsugarak ilyenkor is megjelennek a felületen, de nem nagy elterülő foltok, hanem fafajtól függően kisebb-nagyobb vonalkák formájában. A bélsugarak méretétől függően lehetnek nagyobbacska, markáns, orsó alakú foltok (pl. a tölgy esetében), vagy kisebb, egyenletesen elszórt vonalkák (bükk), de pl. a juhar esetében alig észrevehetőek, viszont selymes csillogást kölcsönöznek a felületnek. A fenyők bélsugarai egyáltalán nem láthatóak szabad szemmel.


Tölgyfa furnér rift vágással

Az álló évgyűrűs fűrészáruhoz képest a rajzos, tangenciális anyag jóval nagyobb méretváltozásra hajlamos. Természetesen teljes egészében húrirányú anyag nem létezik, mivel az évgyűrűk folyamatosan fordulnak. Így pl. lehet, hogy középen ténylegesen vízszintesek az évgyűrűk, a szélei felé viszont már akár 30–45 fokos szöget zárnak be a felülettel. Ez azt is jelenti, hogy a nedvességváltozás hatására a szélek egészen másképpen fognak viselkedni, így az ilyen anyag nemcsak méret-, de alakváltozásra is fokozottan hajlamos. Kissé leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy száradáskor az évgyűrűk egyre inkább „kiegyenesednek”, így a keresztmetszet alakja is megváltozik – azaz az anyag vetemedik. Mivel az anatómiai irányok sok esetben hosszában is változnak, az anyag akár csavarodhat is. Ezeket a problémákat gondos máglyázással, kíméletes szárítással mérsékelni lehet, de a későbbiekben újra előjöhetnek nedvességváltozás hatására.


A nem szokványos rajzolat egyedi hatást ad a felületnek

KÖZTES VÁGÁSI IRÁNYOK

A sugár- és a húrirány között természetesen végtelen számú „ferde” vágási sík található. Valójában a tükrös anyagtól eltekintve minden fűrészáruban található ferde évgyűrűs rész. Éles vágással és prizmavágás alkalmazásakor többségében ilyen, ferde évgyűrűs anyagot kapunk. Rajzolatos vágáskép alkalmazásakor a lehetőségekhez képest igyekszünk megközelíteni a húrirányt, de ez általában csak részben sikerül.

Rift vágáskor álló évgyűrűs, de nem teljesen sugárirányú anyag vágására törekszünk. Ilyen módon csíkos rajzolatú furnért kapunk, azonban az esztétikailag előnytelen bélsugártükrök megjelenése nélkül. A szabályos, csíkos megjelenés ma kevésbé divatos, mint a flóderos, de pár évtizeddel ezelőtt nagyon gyakori volt, pl. a ’60-as, ’70-es években divatos mahagónifurnéros bútoroknál. Az álló évgyűrűs fűrészáru hajlamosabb a méretváltozásra és a vetemedésre, mint a tükrös anyag, de lényegesen kevésbé, mint húrirányú vágás esetén.

EGYÉB RAJZOLATI HATÁSOK

A fában az évek során a növekedési kúpokon és bélsugarakon kívül számos egyéb olyan szöveti rész és alaki jellegzetesség alakulhat ki, ami befolyásolja a belőle gyártott anyagok megjelenését. Ilyenek például a göcsök, de ide tartozik a hullámos rostlefutás, az ún. alvó rügyek jelenléte, a bizonyos fafajok korai és kései pásztájára jellemző extrém kontraszt hatás, vagy éppen a villás növekedésű fákban kialakuló speciális rajzolat. Itt nem tudunk mindezekre kitérni, de egy későbbi cikkben szeretnénk bemutatni számos ilyen speciális rajzolatot, ami érdekes lehet az olvasók számára.


MEGJEGYZÉS

Aki behatóbban érdeklődik a fa zsugorodása és dagadása, illetve egyéb fizikai tulajdonságai iránt, annak ajánljuk a Faipari Kézikönyv I. kötetet (Faipari Tudományos Alapítvány, 2000), ahol többek között konkrét adatok szerepelnek az egyes fafajok zsugorodási és dagadási értékeiről. A hazai fafajok megjelenéséről és tulajdonságairól sok hasznos információ található Molnár Sándor és Bariska Mihály Magyarország ipari fái c. könyvében (Szaktudás, 2002). A szerző egyetemi docens a Soproni Egyetem SKK karán.


Képek

materialdistrict.com
tudasbazis.sulinet.hu
charlespetersonflooring.com
www.electricherald.com
www.arvinyl.com
www.briggs.com.au
pixy.org

A cikk a Magyar Asztalos 2019. januári számában jelent meg.
A lapra az alábbi linken fizethet elő: 

https://faipar.hu/magyar-asztalos-elofizetes
Heti hírlevelünkre itt iratkozhat fel: https://faipar.hu/hirlevelfeliratkozas

Kapcsolódó dokumentum:


a-fureszaru-vagasiranyainak-fontossaga-a-jo-vagasu-fa


Tetszett a cikk?