Bútorfestés mesterfokon

Mintegy hat évvel ezelőtt tette fel magának a kérdést, s adott rá az egyértelmű választ. Lehet bár három diplomája, a kreativitás, az alkotás öröme mutatta az utat, miután lányai nagyobbak lettek, s már jutott idő az igény mellé önmaga megvalósítására is. A kék szín a védjegyévé vált és a Francia Kék műhely lehetőséget adott számára, hogy elmélyedjen a bútorfestés világában. Azóta sorra kelti életre a századelőből itt maradt, illetve a 20–60 év körülieket éppúgy, mint a modern bútorokat. Miközben inspirációt ad workshopok keretében mindazoknak, akik örömüket lelik egy-egy megunt, vagy régi darab felújításában. Kovács Vivien vendége voltam.

– Habár nincsenek francia gyökereim, a művészetük, a történelmük, a stílus, amit képviselnek, gyerekkorom óta vonzott. A kék színt pedig azóta imádom, amióta megszülettem – mondja, miközben arra gondolok, milyen pompás összhang fogad és mennyire drámai a szemközti fal, azzal a meleg kékkel. Előtte egy Biedermeier szekrény, mely halványabb kék és törtfehér, a keze munkáját dicséri. – Egy százévesnél idősebb bútort nem illik lefesteni – jelenti ki határozottan. – De ha már többször volt javítva, mert annak mindig megvannak a nyomai, akkor igen. Ezt a szekrényt már javították, hiszen üveg került az ajtajába, ami erre a stílusra egyáltalán nem jellemző. Amikor hozzám került, nagyon rossz állapotban volt. Nagydarab furnérrészek hiányoztak, ki kellett egészíteni, fatapasszal javítgatni. Ilyen beavatkozás után elkerülhetetlen a festés. Kréta festékkel dolgozom, amely egy vizes alapú, környezetbarát festék, károsanyag-tartalma annyira minimális, hogy ha véletlenül meginnád, akkor sem lenne semmi bajod – mondja mosolyogva és már bele is kezd a festés menetébe. Én meg csak hallgatom, s hamar rájövök: ez nem munka, ez szenvedély.

– Amikor egy bútor hozzám kerül, felmérem az állapotát. Ha régi és sérült a felszín, vagy ha új és még nincs teljesen kiszáradva a fa, akkor a vizes bázisú festék hatására a csersav kiválhat a fából, úgy mondjuk: átvérzik a bútor. Ezért a felületet le kell zárni. Ehhez egyszerű, műgyanta alapú lakkot használok. Kétszer kezelem a felületet, hagyom száradni akár egy éjszakát is, s utána jöhet rá a vizes alapú festék. A tisztítást szappanos, mosószeres vízzel végzem. Denaturált szeszt ritkábban használok, mert megkezdheti a lakkot, inkább csak belső résznél alkalmazzuk a workshopokon is. A festéket mindig két rétegben visszük fel, 15–20 perc után szárad és lehet csiszolni. Szivacsos 400-as vagy 600-800-as csiszolópapírt használunk. Kefés porszívófejjel eltávolítjuk a port, majd egy puha ronggyal végig töröljük és lakkal vagy viasszal zárjuk a felületet.

Nagyon szeretem a viaszt, mert élőbbé válik tőle a bútor felszíne. Pamut ronggyal vagy ecsettel visszük fel a kezelendő felületre, finoman beledörzsöljük. Egy másik rongydarabbal pedig rögtön eltávolítjuk a felesleget. A színtelen viasz egy részét beszívja a felület, utána már rávihetünk színezettet – barna vagy egyéb sötét színűt – is.  A sötétebb árnyalatú viasszal fokozható a régies hatás.

Lakkozásos felületkezelés esetén vizes bázisú lakkal dolgozom, ami hamar szárad, ezért gyorsan kell festeni. Mindig a felület közepéről kezdem, aztán viszem ki a szélére.  Sűrű, de elvékonyított végű, szintetikus ecsettel dolgozom, a száliránytartás nagyon fontos. Egy-két óra száradás után felkenjük a második lakkréteget is. Ezt a technikát akkor ajánlom, ha a bútor nagy hőingadozásnak vagy rendszeresen magasabb páratartalomnak van kitéve, tehát fürdőszobába vagy konyhába kerül. Akár lakkal vagy viasszal zárjuk a felületet, mindig két rétegben kenjük fel.

– Nekem úgy tűnik, az egész munkafolyamatot szívvel-lélekkel csinálod. De mégis, melyik fázis a legizgalmasabb számodra?

– A tervezés. De azt is nagyon élvezem, ha nem konkrét elképzelés szerint kell festenem és még magam sem tudom előre, milyen lesz a végeredmény.

Magyaráz lankadatlan lelkesedéssel, miközben hol ezt, hol azt hoz megmutatni. Az ecsetektől kezdve a festékeken, gyantán át a füstfóliáig mindenre van példa a kis műhelyben. Aztán megakad a szemem egy állólámpán, ami úgynevezett ombre festési technikával készült.  Az eredeti színre felvitt új réteg visszacsiszolásával olyan hatást kelt, mintha legalább száz éve díszítené a műhely felületrepesztett asztalkáját. És ott a fejem felett a réz csillár, ugyancsak „nem mai gyerek” már. – A réz számomra szent és sérthetetlen – szögezi le azonnal. – De ezt valaki eltávolíthatatlan festékkel festette, így a szárazecset-technika segítségével sikerült ebbe a szinte menthetetlen darabba is életet lehelni. Az ecsetet belemártjuk egy kis festékbe, majd letöröljük róla a nagy részét és épp csak végig simogatjuk vele a javítandó felületet.

Nagyon szép – gondolom –, aztán már egy fából készült képet figyelek, amely a „whitewash” technika mintapéldánya. – Bő vízzel visszük fel a festéket a natúr fára, majd a fölösleget egy ronggyal felitatjuk. Ennek a nagyszerűsége abban rejlik, hogy a fa erezete csodálatosan látszik.

– Honnan érkezik az inspiráció?  Van esetleg példaképed?   

– A különböző képzőművészeti alkotások mindig is nagy hatással voltak rám. A példaképem pedig Annie Sloan, akit bátran nevezhetünk a bútorfestés anyjának. A környezettudatossága, a természetszeretete, az egész munkássága útmutató számomra. Az ő krétafestékeivel dolgozom, alkalmazom a módszereit és szerencsésnek mondhatom magam, hogy 2017-ben Angliában nála tanulhattam. Felemelő érzés volt, jó iskola.

Vivien legnagyobb becsben tartott munkája egy ház teljes berendezésének festése volt. De azt mondja, minden munka fontos számára, ám mindig az, amin éppen dolgozik. Úgy véli, ez a tevékenység egyelőre hobbiként jelenik meg a fiatalabb generációnál, de gyermekei nagyon kreatívak, sok időt töltenek vele a műhelyben. – Bárki számára, aki belefog a bútorfestésbe, az a legfontosabb, hogy ki tudjon teljesedni az alkotásban – vallja és a jövőbeni terveit illetően abban biztosak lehetünk, hogy a Francia Kék műhely még bőven tartogat meglepetéseket.     

Fotó: Jankovits Krisztina, Kovács Vivien, Teimel Alexandra   

Tetszett a cikk?