Thonet – kisműhelytől a gyáróriásig

Demonstrációs szék, amely állítólag 6 tonna terhet is elbír

Thonet fémszalaggal megerősített tömörfa-hajlító sablonja

A Thonet-katalógus szerint 1 m térfogatba 36 db szétszedett széknek kellett beleférnie

Az összetett tartalmú könyvben egy életmű leírásán túl nemcsak a hajlított bútor sikertörténetéről olvashatunk, hanem megismerkedhetünk a korabeli bútordarabok javításával, tisztításával, felújítási technológiájával, magával a fa hajlításának és a hazai hajlítottbútorgyártás történetével egyaránt. A számtalan érdekes képpel illusztrált könyvbe belelapozva magával ragadja az olvasót az életérzés, hogy egy egyszerű ötlettel, annak továbbfejlesztésével el lehet indulni a világméretű megismertetés felé.

Michael Thonet 1796. július 2-án született a Rajna melletti Boppardban, szegény családba, cserzővarga fiaként. Már gyermekfejjel az élt benne, hogy lehetőleg mihamarabb kitörjön és elismerést, megbecsülést szerezzen magának. Az asztalosinasnak tanuló fiú pályája szorgalmának, kitartásának és kézügyességének köszönhetően fokozatosan bontakozott ki. 23 éves korában megnyitotta saját bútorasztalos műhelyét, ahol elégedett kuncsaftjainak köszönhetően sorra szerezte megrendeléseit. Tizenhét év tisztes mesterségben eltöltött idő után készíti el az első laminált furnérból készült székét Boppard szék néven, mely nagyon kedvező fogadtatásra lelt.
Miután fiai is abba a korba lépnek, hogy segédkeznek a műhelyben, a Thonet cég folytatja fejlődését. 1851-ben kiállítóként részt vesznek a londoni világkiállításon, a királyi palotában, és bronzérmet nyernek. Az igazi áttörést azonban az 1855-ös párizsi világkiállítás jelentette, ahol kinyíltak előttük a nemzetközi piacok is. A tengerentúlra való szállítás azonban előhozta az első konstrukciós problémákat is. A laminált szerkezet kötőanyagaként használt ragasztó a szélsőségesen nagy páratartalomban feloldódott, így a lamellák a szállítás során elváltak egymástól.
Thonetnek át kellett gondolnia az általa alkalmazott fahajlítási technológiát. A fa hajlítására tett kísérleteknek köszönhetően fejlesztette ki a ma is használatos módszert a tömörfa acélszalagos sablonban történő formálására. A hőkezeléssel plasztikussá tett faanyag a sablonból száradás után kivéve megtartja alakját és masszív alapanyagot biztosít az alkatrésznek.A Thonet cég fejlődését azonban a versenytársak sem nézték tétlenül. Azért, hogy Thonet a saját ötletét megőrizhesse, szabadalmaztatnia kellett. A nevéhez fűződő első és második osztrák szabadalom után, 1856. június 17-én ismét siker koronázta törekvését, megkapta a harmadik és legfontosabb szabadalmát: „a gőzzel vagy forró folyadékba mártással hajlított faelemekből készült székek és asztallábak gyártására. A szabadalomban megemlítik a csavarszorítókkal a fához rögzített fémszalagot is. Ez a technológiai lépés volt tulajdonképp alapkövetelménye a tömeggyártás megalapozásának.
Amikor Michael Thonet, a XIX. század legnagyobb bútorgyártója 1871. március 3-án 75 évesen meghalt, művét már az egész világon ismerték. Életműve hűen tükrözi a XIX. században lezajlott folyamatot, melyben az ipar kézműves jellege átalakult ipari tömeggyártássá. A fejlődésben fontos szerep jutott a gőzgép feltalálásának, mely teljesen átalakította a termelési folyamatokat, kiszélesítette a tömegméretű termelést.

Thonet maga is évtizedeken keresztül kézműves módszerekkel dolgozott, azonban a technológiai fejlődés okozta lehetőségeket kihasználva először ő alkalmazta a székgyártásban a sorozatgyártást. Ehhez kiforrott technológiára és tipizált termékekre volt szükség. Fejlesztései eredményeként született meg a híres N°14-es szék. Az alkatrészeiben szállított, majd a helyszínen összeállítható típusból 36 db fért el egy köbméterben, mely így jelentősen csökkentette a szállítási költségeit. Thonet összes termékénél fontos szempont volt a költségtakarékosság, ami a termelési rendszerében is megmutatkozott. Ő alkalmazott először alacsony végzettségű, olcsó, jól betanítható munkaerőt a gyártás során, emellett általában valósult meg először a raktárra való termelés, és az onnani értékesítés.

A tanulságos és sok érdekességet rejtő könyvben az olvasó további információt találhat a jellegzetes termékek kialakulásának történetéről, a korabeli marketingről, a széket ellátó bélyegzőkről egyaránt. A könyvszerző figyelme az életmű és a főbb típusú termékek bemutatásán túl kiterjed a retrohangulatra is. Bemutatja az elkallódott, elkopott, felújításra szoruló székek alapvető karbantartási, javítási lépéseit is.

Forrás:

Alexander von Vegesack:
Thonet című könyve.

Tetszett a cikk?