Mesterportré: Kissné Szalóki Ágnes és Kiss Sándor

Esztár község Hajdú-Bihar megye keleti részén, a román határ mellett helyezkedik el, a szomszédos Pocsajjal szinte teljesen egybeépült település. Debrecentől 30, Berettyóújfalutól pedig 20 km távolságra fekszik. Esztár községben sok a munkanélküli, ezért különösen nagy tisztelet övezi az időnként munkahelyeket kínáló Kiss Koloniál Fa és Bútoripari Kft. törekvéseit. Igaz, ide jó képességű szakképzett asztalosokra van elsősorban szükség - mondja a társaság marketing igazgatónője, Kissné Szalóki Ágnes, az ügyvezető Kiss Sándor felesége. Ezért sokat tettek az elmúlt években és tesznek ma is, hiszen a tanulóképzés jól felfogott érdekük...

Kezdetben, fedél nélkül

A rendkívül gyakorlatias, ügyes kezű Kiss Sándor gépészmérnöki, felesége Ágnes asszony pedig matematika-fizika szakos tanári diplomával vállalta, hogy valami egészen mást, valami életre szóló vállalkozást indítanak, amelyből reményeik szerint biztonságosan megélhetnek. Nos, a kezdet nagyon nehéz volt, hiszen a szülők derecskei házánál, kevés műhelyrésszel a szabad ég alatt fűrészelték az alapanyagokat esőben, hóban, fagyban. Ezt ma már egy kezdő asztalos talán nem is tudja elképzelni. Saját szakmájukban csak keveset dolgoztak, hiszen a saját elképzeléseiket akarták mielőbb megvalósítani, ezért Sándor a meglévő vasas felszerelésével faipari alapgépeket készített maguknak. A vasas munka és a gépek bűvöletében élt és él ma is. Ugyanakkor már fiatalon nagyon szeretett faragni, kedvelte a fát, ezt a könnyen formálható, mindig élő, meleg anyagot is. Olyan szinten végezte ezt a hobbiját, hogy népművészeti értékként kezelték, és díjazták. Amikor fiatal házasokként kitalálták, hogy a saját gyártású gépekkel kellene faipari tevékenységbe fogni, ereje meghatványozódott. Csodálatos célokat tűztek ki, és valósítottak meg ezzel az önellátó gépes-faiparos munkával. Egy tudatos folyamat részesei voltak a '80-as évek legvégén, és 1990-ben, amikor megteremtették a faipari vállalkozásuk műszaki alapjait. Kiss Sándor és felesége amellett, hogy mára sikeres faipari vállalkozók, komplett vasas szakműhelyt is működtetnek saját szakmai igényeik kielégítésére. Kiss Sándor képtelen elszakadni a vasas-gépészeti munkáktól, és eredményesen fejleszt/gyárt ma is faipari gépeket. Ugyanakkor az üzleti sikereket a faipar, a bútorgyártás hozza. Ágnes asszony mégis úgy fogalmaz, hogy férje számára az alkotás öröme jelenti az igazi boldogságot a kezdetektől napjainkig, s ebben semmiképpen sem kívánja korlátozni.

Faáru-készítő kisiparosként

Lépcsőkorlát, függönykarnis és még ki tudja mennyi apróbb-nagyobb faipari termék jellemezte az indulás éveit, amelyet Ágnes asszony csomagolt be esténként, és Trabantjukkal vitte a kereskedőkhöz. Önállóan lakniuk még nem volt hol, de műhelyt - először 55, majd 150 m2-re bővítettet - már építettek a szülők telkére, hogy a vállalkozás lendületesebben indulhasson. Közben keresték a piacot a termékeikhez, később már a fenyő kisbútorokhoz, ágyakhoz, szekrényekhez, és meg is találták, mert a '90-es évek elején költöttek az emberek és volt vásárlóerő. Sándor pedig ment előre, vette a villanymotorokat, tervezte és építette a saját konstrukciós, az újabb és újabb faipari gépeket. Jól jött akkor az újrakezdési hitel, amelyet sikeres pályázaton nyertek, majd területfejlesztési célra is sikerrel pályáztak - ami Ágnes asszony személyes munkáját dicséri -, amelyből a valamikori raklap- és ládagyárat sikerült kibérelni, majd később megvenni. A városi környezet azonban lassan alkalmatlan lett a faipari tevékenységhez, így vásárolták meg Esztáron a volt tsz melléküzemágként működő erősen lepusztult faipari üzemét. Ismét pályáztak és nyertek, amiből az üzem teljes rekonstrukcióját el tudták végezni, és már korszerű, számítógép-vezérlésű gépeket tudtak vásárolni

Húsz év állandó változásban

Amikor a kezdetben gyártott termékek piaca alábbhagyott, akkor váltani kellett. Így jöttek sorban, az egyre bonyolultabb szakmunkán alapuló és egyre korszerűbb termékek, néha oly módon, hogy még a célgép el sem készült, de már vállalták a munkát. A nagyon szimpatikus fenyőbútorok mellett - aminek első darabja a sajáthitvesi ágyuk volt - az igényeknek megfelelően ott voltak a bútorlapos vagy a furnérozott termékek is. A legtöbb gondot nem a kezdetben „testidegen" faipari szakmunka, hanem a kiszámíthatatlan piaci anomáliák jelentették. Ezért gondoltak arra a tulajdonosok, hogy saját üzletben/üzletekben kellene gondolkodni, és hamarosan birtokba vették első bérelt boltjukat Debrecenben.
Mellette pedig folyt a viszonteladók felkutatása mindig nagyobb koncentrikus körökben. Világossá vált, hogy nem a gyártás, nem a termék, hanem a piacon való helytállás jelenti a legnagyobb nehézséget a vállalkozás életében. Ezért Ágnes asszony személyesen vette kézbe a marketingmunkát, aminek eredményeképpen sokasodtak a viszonteladók, és egyre több saját tulajdonú, ill. bérelt boltot tudtak megnyitni. Később azonban tisztult a kép, és a saját üzleteké lett a főszerep, ahol a saját termékek mellett - a vásárlók minél jobb kiszolgálása érdekében - lakberendezési tárgyak, termékek is helyet kaptak. A debreceni áruházuk igazolta, hogy ez a helyes irány, hiszen a kereskedelem forgalma révén több hasznot realizált éves viszonylatban, mint az asztalosüzem. Nem volt ritka a karácsonyi időszakban, hogy sorban álltak az emberek az áruház bejáratánál, és nagyon megkedvelték az északi borovifenyőből készült, különböző felületkezelésben részesített termékeket. Ezek már KIKOL fenyőbútor néven váltak ismertté, és ez a márkanév azóta is nagyon jól cseng a piacon...

Kedvezőbb feltételek mellett

2006 a nagy ugrás a vállalkozás életében, hiszen ekkor sikerült Romániában is terjeszkedni, hiszen Marghitán - ami alig hatvan km-re van Esztártól - szintén egy volt faipari üzemet, pontosabban bútorgyárat vásároltak. Ennek oka az egyre romló magyar közgazdasági környezetben, a sok hatósági akadályoztatásban keresendő, mert ott ilyen nincs. Romániában ma a helyzet vállalkozóbarát, a vállalkozóknak megbecsülésben van részük, tisztelik őket. Kisséket személyesen Basescu elnök úr hívta meg Bukarestbe, ahol állófogadáson mondott köszönetet a munkahelyteremtő, 58 főt foglalkoztató, jó adófizető és sikeres magyar vállalkozásnak. A Romániában működő és az esztári üzem párhuzamosan dolgozik egymás mellett azonos profillal. Marghitán, a 25 000 m2 alapterületű üzemben a kevesebb elvonás miatt mégis nagyobb nyereséget lehet realizálni, mint a 30 000 m2 alapterületű és hasonló alkalmazotti állományú esztári üzemben.

Több ezer termék a palettán

Ahogy a vállalkozás méretei fejlődtek, úgy a termékpaletta is szélesedett. A temérdek bútor könnyebb kezelése, szállítása érdekében találták ki a lapra szerelt forgalmazást, ami persze a viszonteladók körében nem okozott osztatlansikert, hiszen többletmunkával járt. Ennek kiküszöbölése céljából folytatódott a „sajátüzlet-program", és sorba nyitották a KIKOL áruházakat a megyeszékhelyeken és természetesen Budapesten is. A viszonteladás sem szenvedett csorbát, mert megteremtették a feltételeket mindkét szállítási formához, és igény szerint összeszerelten vagy lapraszerelten szállítanak. A KIKOL fenyőbútorok méltán kerültek az érdeklődés középpontjába, hiszen a Kiss Koloniál Kft. dolgozik a legvastagabb fenyőanyagokkal, a jó minőségű vasalatok ezért sokkal masszívabban képesek megtartani az elemeket, terhelhetőek és időtállóak. Az megfigyelhető, hogy a natúr fenyőbútorok iránt a fiatalok talán nagyobb érdeklődést tanúsítanak - elemzi marketingszempontból a termékek forgalmát Ágnes asszony -, ugyanakkor az idősebb generációnak is igyekeznek a kedvébe járni. A fenyő más színre pácolt, rusztikus, vagy a méhviaszolt antikolt felületkezelése viszont már ennek a generációnak is kedves.

Központi szerverről

A több ezer termék gyártása, saját üzletekben és áruházakban történő forgalmazása egy idő után komoly munka-szervezési, nyilvántartási, rendszerezési gondokat vetett fel. Ekkor született az elhatározás egy számítógépes vállalatirányítási rendszer bevezetéséről. A központi szerverre bekapcsolták a Romániában működő üzemet is, a hazait is és a saját üzlethálózatot. Egy csapásra átláthatóvá vált a rendszer, a gyártástól a kereskedelemig, ami óriási könnyítést jelentett a napi munkában, a nyomonkövethetőségben. Természetesen ez kiterjed a vállalkozás román oldali
üzeme mellett a Nagyváradon működő áruházra is. A hét saját üzlet/áruház áruellátása, a megrendelések lekövetése szempontjából óriási előrelépés volt, ami alaposan megkönnyítette a hatósági ellenőrzések esetén is az illetékesek
információval történő kiszolgálását. Ágnes asszony ismét csak felemlíti férje és a vasas „részlegük" hihetetlenül eredményes munkáját, hiszen a mai napig folyamatosan gyártják az alapgépeket a vállalkozás számára, amelyek számos újítással könnyítik a dolgozók munkáját és a gyártási folyamatot. Kiss Sándor változatlanul gépészmérnök a faipari vállalkozásában, gondolatai legtöbbször a gépek tervezése, kivitelezése körül forognak amellett, hogy a bútorok tervezője is egyben. Hihetetlen energiákat mozgósít annak érdekében, hogy szeretett szakmája ne szoruljon a háttérbe, mellette állandó kőművesbrigád dolgozhasson, ugyanakkor a faipari vállalkozás zavartalanul fejlődjön, mert a piaci verseny kegyetlen nyomást jelent. Szerencsére akad segítője, hiszen szinte a kezdetektől velük dolgozó fiatal, nagy szakmai tudású kollégájuk, Mazsu István, együtt lüktet a vállalkozással és termelési igazgatói minőségében ő is alaposan kiveszi a részét a gyártás szervezéséből.

Fizetési morál


Természetesen a Kiss Koloniál Kft. életében is előfordult, hogy a partnerek némelyike nem fizetett és ezzel kellemetlen helyzetet idézett elő. Ezt tolerálni nem lehet - mondja Ágnes asszony -, így ezen a területen is reformok léptek életbe. A viszonteladók csak akkor kapnak árut, ha az előző szállítmányt fizették. A forgalom zömét adó saját boltok ebből a szempontból óriási előnyt jelentenek, hiszen ez a gond nem létezik. Romániában pedig ún. csekkrendszer van, ami ezt a problémát annullálja, és az idehaza rettegett körbe tartozás fogalma sem ismert a gazdasági élet vérkeringésében. A kisebb-nagyobb nehézségek ellenére a vállalkozás nyereségesen működik, a tanulókkal együtt összességében a két országban mintegy 140 embernek ad munkát. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a fenyőbútor - de általában a bútorkereskedelem - hazai piacon nagyon leült. Kétségtelen, hogy a válságban nem okvetlenül bútorvásárlásra költik az emberek a pénzüket, viszont ez nem jelenti azt, hogy leállnának a fenyőprojekttel. Ma is 11 kocsijuk és kisbuszuk szalad az utakon és viszi országszerte a KIKOL fenyőbútorokat a saját boltoknak és viszonteladóknak, ill. szállítják a dolgos kezű asztalosokat a munkahelyekre.
Az ötletek megvalósítása, a fejlesztés viszont zavartalanul folyik tovább, hiszen a versenyt nem fújták le, az üzemeknek munka kell, a boltoknak pedig versenyképes termék. Emellett pedig helyet követel egyre inkább az export, amely Németországba irányul. Ide azonban keményfa bútorokra van szükség, és erre át kellett állni, ami kis átszervezéssel, de zavartalanul sikerült...

Válságkezelés, házon belül

Hogyan tovább a válságban? - tették fel a kérdést egy évvel ezelőtt a tulajdonosok, és sorra vették a lehetséges megoldásokat. Az egyik ilyen, hogy szállítsanak be nagy áruházakba, de korábbi kedvezőtlen tapasztalataik jutottak eszükbe, amikor ezzel próbálkoztak. A folyamatos akciók, a leszorított árak, és egyéb más - a gyártóval szemben támasztott - költségek miatt, a munka folyamatos volt ugyan, csak nyereséget nem lehetett realizálni.
A másik lehetőség a termékskála szélesítése, amihez viszont óriási raktárkészletet kell felhalmozni, hogy minden termékből elfogadható idő alatt ki lehessen szolgálni a piacot. Ehhez rengeteg pénzt kell befektetni anyagba, munkabérbe stb. ami nagyon sok idő alatt térül meg, és akkor hol van még a profit?
Ezért aztán némi tanakodás és alapos számolás után maradt a fizetőképes külföldi piac, amihez kellett egy megbízható külföldi partner. Elvárás viszont a maximális és minden részletre kiterjedő megfelelés a világ legigényesebb - svájci és német - bútorpiacán. Ennek alapfeltétele, hogy kiváló szaktudású munkatársakkal dolgozzanak, csúcstechnológiás gyártásra rendezkedjenek be. Nem mellékes az sem, hogy komoly tőkére van szükség az első szállítmányok
kijuttatásához, és a nagy mennyiségű, száraz, különleges faanyag biztosításához a gyártás folyamatos fenntartása érdekében. Ha mindez így összeáll - mondja Ágnes asszony - akkor van szériás, folyamatos, kamiontételes megrendelés.

Családi döntések

Kiss Sándor a pénzügyekben talán kevésbé naprakész, igazából csak érzi, hogy jó úton halad a vállalkozás. Viszont nem tud lemondani egy jó gép, egy alkatrész megvásárlásáról, egy műszaki fejlesztésről, azt azonnal el kell kezdeni vagy azonnal ki kell fizetni stb. Ágnes asszony viszont tisztában van a pénzügyekkel, a munkaszervezési, üzemeltetési kérdésekkel, a kereskedelem és marketing részleteivel. Kiválóan kiegészítik egymást, és az már hosszú ideje így megy a családban, vállalkozásban egyaránt. Feltétel nélküli a bizalom, ami 31 éves ismeretségen alapul. 22 éves nagylányuk, Andrea, közgazdásznak tanult, és a BSC képzést tovább kívánja folytatni az MSC-vel. Dénes fiuk viszont Budapesten gépészmérnöknek tanul, szóval az alma nem esik messze a fájától. Nagyon valószínű, hogy a gyerekek a vállalkozás felé orientálódnak, ezért a szülőknek más dolguk nincs ezzel kapcsolatban, mint üdvözöljék a döntésüket. Most a vállalkozásnak nem könnyű a helyzete, hiszen a válság lépten-nyomon érezteti a hatását, de szerencsére az export most a legjobbkor jött. Természetesen a tulajdonosok a helyzet változására számítanak a közeli jövőben, de legkésőbb a következő év őszétől remélhetőleg eljön a konjunktúra időszaka, amikor helyreáll talán a világ rendje...


Nagy Zoltán



Tetszett a cikk?