Stimuláló, humoros tárgyak

A Valvomo csoport tagjai
"A neten szörfölő"
CHIP
"Bója" lámpa
"Globlow"
"MOZI"
CHIP
"Légzsák" fotel
Globlow
Kromosom
Two step "Oka" fogas
" Taxi"
Saturnus
Dress
"Lóhere" gyertyatartók

A stúdió tagjai eredetileg kilencen - ma már csak heten - műépítész végzettségű pályakezdők: Teppo Asikainen, Vesa Hinkola, Markus Nevalainen, Ilkka Terho, Kari Sivonen, Jan Tromp és Rane Vaskivuori 1993-ban, Helsinkiben álltak össze alkotó kollektívává.

Számukra „a közös nevező a technológia és az ember kapcsolatáról szóló látomás". Finn emberekről lévén szó, közös természethez való kötődésük is, hiszen a 60 000 tó és megannyi sziget erdős labirintusának lakói. A kinyilvánított generációs újrakezdési szándékuk mögött és ellenére, tárgyaik tagadhatatlanul is hordozói a finn design formai örökségének. Képviselői az „északi modernizmus szigorúbb formájának, a minimalizmusnak" a stílusjegyeit viselve, „amelyekben a struktúrát és anyagot a lehető legkevesebbre csökkentették", respektálva „a finn takarékosság princípiumát".

Műtárgyaik szerény eszközmivoltában tárgyiasult „puritán visszafogottság", bár furcsának tűnhet, távoli szellemi rokona a japán szabi-vabi (békés egyszerűség) esztétikai kategóriájában fogantaknak. Véleményük szerint mindennek nem mond ellent a tárgyaikat jellemző humor és kreativitás. Az utóbbiak híján gyakran „a mai finn cégek termékei inkább normálisak, lelemény nélküliek és unalmasak".

A csoport tagjainak ismeretsége és ehhez kapcsolódó internetfüggősége még a '80-as évekig, főiskolás korukig vezethető vissza.
Viszonylag korai, erőt próbáló kollektív bemutatkozásuk 1997-ben a Milánói Nemzetközi Bútorszalon alkalmával történt. Akkoriban a '90-es években még a „krízis" szó járta Finnországban és elmondható, hogy „a Valvomo csoport a korai '90-es évek recessziójának szülöttje". A fiatalok szponzori háttér nélkül, saját szervezésben kitörést keresve - a később találónak bizonyuló - „Snowcrash" (Hószakadás) projekt néven mutatják be tárgykollekciójukat Milánóban. Alkotói a projektnek a „társadalmat stimuláló" szerepet szántak. A szaksajtó reakciója, amelyet a meglepő „észak-dél expedícióval" és merészségükkel kiváltottak, még meglepőbbnek bizonyult. Az európai designlapok, sőt a New York Times kommentátora is egyhangúlag „az új finn designként" aposztrofálta megjelenésüket.

A történtek bizonyították a médium katalitikus erejét, amely hazai sikerük előfeltételének is bizonyult (ismerős helyzet mifelénk is, délebben). Ugyanakkor vitát provokáltak Finnországban is terveik minőségét és megítélését, valamint a hazai ipar konzervatív magatartását illetően. Rávilágítottak arra a tényre, hogy „a valóban kreatív ötletek gyakran meglepőek, és komplikáltnak és kockázatosnak tűnnek". Így az exportorientált kivitelezők töredéke érti csak azok jelentőségét, és a finn design nemzetközileg is elismert megújulásáig még hosszú az út.
Jómagam is tanúsíthatom, hogy első találkozóm a Snowcrash-kollekcióval, 1999-ben a Kölni Nemzetközi Bútorvásár avantgarde szekciójában, a szaksajtó előzetes méltatása nélkül is maradandó, személyre szóló impresszióval szolgált: a kiállított tárgy meglepő humora, funkcionalitása és egyszerűsége hosszas szemlélődésre késztetett. A helyszínen kapott szerény szóróanyagot itthon átnézve, ismételt mosolyra késztetett a tárgyak találó megnevezése és formája.
Így a „Netsurfer classic" (Teppo Asi-kainen és Ilkka Terho alkotása), azaz „A neten szörfölő" időgépszerű chopper-heverő, amely akár a Mátrix filmek díszlete is lehetne.

A használat közben, bekapcsolásakor a meleg levegőtől kigömbölyödő, majd összeeső „Globlow" (Vesa Hinkola, Markus Nevalainen és Rane Vaskivuori alkotása) azaz a „Felfúvódó fénylik" lámpacsalád tagjai, mint megelevenedő tárgyak, számos tréfás asszociáció hordozói.
Aztán a „Chip" (Teppo Asikainen és Ilkka Terho munkája), a „Forgács" fejvégén egy keresztcsíkos kötött sapkával volt látható. A lábak nélküli hintaszék expresszív színválasztékával a fiatalos vidámságot és a dinamizmust idézi. A „Netsurfer" alkatrészeként és rétegelt-préselt elemként is másodszor igazolja humoros fekvőfelületként alakjával a találó „forgács" elnevezést.

De az „Airbag" (Ilkka Suppanen és Pasi Korhonen kültagok alkotása), a „Légzsák" fotel újszerűen háttámaszt is biztosít, leeresztve pedig minimális helyet foglal.

Az előbbiekkel megegyező szellemiséget képviselnek a csoport legújabb tárgyai is: mint a „Buoy" (Markus Nevalainen), „Bója" lámpa, amely megérintve világítani kezd, így „nincs kétségbeesett keresgélés a kapcsoló után, sem erős fény az arcodba. Mivel sok időt töltök búvárkodással és halászattal, a bóják a meleg és biztonság jelképei számomra" vall róla az alkotó. Ha a bóját ferdén tartjuk, fényereje csökken, fejtetőre állítva kikapcsol.

Az „Oka" fogascsalád (Teppo Asikainen) függesztett változata abszolút helytakarékos. Álló változatával egyetemben az egykori finn paraszti bútorzat tárgy tárolására szolgáló, fenyő ágasfáit idézi.

A „Two step" (Timo Vierros munkája), a „Két lépés" fogas csővázas, könnyű térstruktúra, amely térhatárolóként sorolható, használaton kívül, rakásolva kis helyet foglal.

A „Movie" (Rane Vaskivuori alkotása), a „Mozi" kárpitos bútorcsalád, amely könnyedén - akár a filmekben - alakítható át. Elemeit tetszés szerint csoportosítva kanapévá vagy ággyá alakítható, könnyen eltávolítható támlája egy ponton rögzített, elforgatva aszimmetrikus elhelyezésével különböző ülésmélységeket határol le.

A „Taksi" (Jan Tromp munkája), „Taxi" szék függesztett golyósoros felületeivel átszellőzést és masszázst biztosít a benne ülőnek, miként az autók vezetőüléseire szerelt változata.

A „Jaws shamrock" (Ilkka Terho kerámiája), „Lóhere" formájú állkapocs félgömbbe foglalva, egy nagy vagy három kis gyertya befogására alkalmas kerámiatartó, 12 cm-es átmérővel. Egy olyan országban, ahol a nappali éjszakák száma a sarkkörön túl meghaladja az ötvenet, és a fehér éjszakák száma pedig 19-73-ig terjed, a gyertyatartók az otthonok kiemelt tárgyai.
Végül a „Dress" (Rane Vaskivuori és Timo Vierros), „Ruha" szék könnyű ringó acélvázával, amely a cserélhető kárpitokkal akár alkalmakhoz kötődően is öltöztethető.

A „Kromosom" szék (Markus Nevalainen alkotása) vagy „Saturnus" asztal (Teppo Asikainen munkái) megjelenése is igazolja találó, humoros elnevezésüket.

A skandináv országokban a kollektív szerzőség gyakori és sikeres. Tanulságai más tájakon is érvényesíthetőek. Az ötletgazdagság részben annak tulajdonítható, hogy a csoport tagjai egy irodában dolgoznak, de külön munkaterületekre is elkülöníthetően. Alkalmanként az adott feladatra 2-4 fős csoportokban szerveződnek, a többiek támogatásától és kritikájától kísérve, tehát interaktív módon folyik a munka.

A tevékenység fókusza a használhatóságon és a legújabb technológiák kiaknázásán alapszik. Vázlatokból indulnak ki, előzetes feltételek nélkül. Állítják, hogy a Valvomo szigorúan elhatárolja magát az elitizmus csapdájától (lám, a finn design öröklődő demokratizmusa), és soha sem nézik le a kis, mindennapi feladatokat sem.

Ilkka Terhót idézve: „Az izmusok, trendek vagy egy meghatározott fogyasztói csoport követése a tankönyv designhoz vezet. A formák önmagukban nem elegendőek. Minden tárgynak ki kell érdemelnie létezését. Benne kell legyen az a plusz valami". (Merész, de öntudatos kijelentések manapság.) Miként a Valvomo csoport egész tevékenységében is benne van az a plusz, ami a szaksajtó bizalmát és nagyra becsülését kivívta.

A megelőlegezett bizalom az utóbbi években termést látszik hozni, erről az ötleteiket gyártók növekvő tábora tanúskodik, köztük a hazaiak, mint az ARTEK, INNO, a svéd OFFECCT, DAVID DESIGN és SOFTBOX, az olasz LUCEPURA és a japán IDÉE/SPUTNIK cégek.

2007-ben a csoport termékei eljutottak az Egyesült Államok piacaira, a Los Angeles-i Peter Pepper Products cég jóvoltából. Ezzel párhuzamosan alkotásaik bekerültek a New York-i Museum of Modern Art gyűjteményébe is. Az európai kontinensen számos nyilvános tér berendezésére kaptak megbízást: vendéglők, irodák és üzletek, valamint magánlakások is készültek terveik alapján. 2007-ben, Helsinkiben „Show-case" (Kirakat) elnevezéssel egy különleges designkiállítást szerveztek, ahol az utcai ruhadivatot mixelték elektronikus zenével és tárgyakkal. A „Kirakat" a Design Forum Finland szervezettel együttműködve a New York-i Finn Kulturális Intézetben is bemutatásra került, ahol sikeresen alapozta meg amerikai ismertségüket.

Vásárhelyi János
formatervező
 

Tetszett a cikk?