Több mint katalógus

Talán ez az illeszkedés is az oka, hogy a könyv szerencsésen megmenekült a szecessziós stílusú tipográfia közhelyétől, így ebben a formájában szép ez a könyv, ahogy van. Katalógusnál annyival kevesebb csupán, hogy nem követi szolgaian a kiállítás felépítettségét, és nem a kiállítás darabjait lépésről lépésre követő tárgyleltár. Ez lehet, hogy hiányosság, cserébe azonban bepillanthatunk azokba a kuliszszatitkokba, amelyek a kiállítás darabjait övezték készülésük korában. A könyv felépítése logikus, nem csapongó – képes a szecesszió szertelenségét rendszerbe foglalni. Tárgyilagos, ugyanakkor izgalmas részletekbe menő olvasmány.
Figyelemreméltó sorokat találhatunk benne Toroczkay „deszkastílus”-áról , és elmélázhatunk azon, hogy milyen is volt az a kor, mikor bútortervezők munkáit bútorkritikusok bírálták, és ha már mindez így alakult, mi is volt tulajdonképpen Diner-Dénes József kifogása Horti Pál szalonszekrénye ellen. A könyv érzékenyen kitér olyan részletekre is, mint az illusztrációként felhasznált fotók árulkodó, kedves, ügyetlen pongyolasága – pl. a 157. oldalon a képbe belógó tuskó, vagy egy-egy enteriőrbe behelyezett háttérbútorok elemzése.
A könyv felépítése a kiállításéhoz hasonló, de annál bővebb. Fejezetei:

  • Lechneri formanyelv
  • Nemzetközi áramlatok vonzásában
  • Néprajzi kutatások hatása
  • A késői szecesszió mesterei
  • Bútorok, mesterek nélkül
  • Életrajzok
     

Már a kiállításon is sok olyan névbe botolhatunk, amelyet nem ismertünk korábban, a könyv ennél bővebb névsort tartalmaz, így ismerkedhetünk meg Springholz Mariska nevével, aki sok közismertebb tervezőhöz hasonlóan szintén kapott érmeket világkiállításokon bútoraira.
A könyvben egy jól összefoglalt korrajzot kapunk arról a társadalmi közegről, mely ezt a stílust befogadta. A korrajz nem politikai, nem is kimondottan gazdasági szemléletű, mindössze híven tárja elénk azt a hangulatot, amelyben ezek a tárgyak megszülettek. Kissé új színezetben látjuk a kort, amelyet szokás dekadensnek tartani. Olvashatunk az anyaghasználat módjáról, okairól, a korábban alig használt egzóták térhódításáról, az alumínium megjelenéséről, a gépi furnér előidézte léptékváltásról, arról, hogy a tölgy részben olcsósága, részben pedig rusztikussága miatt volt alkalmas médium a népi tárgyak körének bő választékából gyakorta merítő bútortervezők számára.

 

Somogyi Zsolt:
A magyar szecesszió Bútorművészete



200 oldal, színes, 17x24 cm
Corvina Kiadó 2009
Ára: 4490 Ft

Megrendelhető itt!

Így összefoglalva meglepő kissé, hogy mennyire modern is volt ez a kor. Szociális törekvések részeként munkáslakásokba terveztek berendezést, tisztviselői kertes lakónegyedek épültek. Érdekes ellentmondás, hogy épp a szecesszió korában, épp a szecesszió szellemében – mely oly sokat merített az Art & Crafts mozgalomból – indultak az első törekvések a tömeggyártás bevezetésére, az olcsó tömegbútor tervezésére és gyártására. Ellentmondás, mert többek között épp a tömegtermelés bekövetkezte az, mely a szecesszióhoz hasonló kézműves igényességű stílusoknak helyet többé már nem adott. Kiállítási katalógusnál tehát többet kapunk, igaz talán kicsit többért, de a képanyag bőséges, a kiállított kordokumentumok grafikailag följavított állapotban kerültek be a könyvbe, így élvezhetőbbek és részletesebbek, mint az életben látható darabok. Korrekt, áttekinthető bibliográfia és a bútorokról szóló angol nyelvű összefoglalók, és a sorszám szerint lefordított tablófeliratok teszik külföldi közönség számára is forgathatóvá ezt a szép kiadványt. A könyv 133 képet tartalmaz, ezek részben tárgyfotók, részben korabeli dokumentumok , képek, rajzok, plakátok reprodukciói.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a piacgazdaság korszerű követelményeinek megfelelve az Iparművészeti Múzeum megemelte a fotójegy árát 2000 Ft-ra, így a könyv 4490 Ft-ért már egyáltalán nem tűnik drágának.

totaj


Tetszett a cikk?