Sissy sosem látott bútorai

1. kép: az Erzsébet királyné részére készített ház a Várkertben

Ferenc József 1867-es koronázása után gyorsan kiderült, hogy a közvélemény szerint kissé kopottas, kicsinek tartott budavári királyi rezidencia újjáépítését a király nem szorgalmazza, mire rövidesen az alattvalók úgy döntöttek, hogy az állami reprezentáció céljaira és a királyi család igényeit kielégítendő, a régi palotát fel kell újítani, s ki kell bővíteni. E munkát még Ybl Miklós kezdte el, majd halála után a tervezés és a kivitelezés a kor egyik legfoglalkoztatottabb építészére, a konzervatív iskolát képviselő Hauszmann Alajosra hárult. A munka nem csupán egy épület megtervezését jelentette, hanem a palota környezetének, így a Várkertnek a megújítását és az épület berendezését is magában foglalta.
Akkoriban, a XIX. század utolsó évtizedében a magyar művészeti életet még a historizmus uralta, ám már elindult az útkeresés egy új, magyaros stílus megtalálására. Mindez a királyi palota építése kapcsán még igen kevéssé jelentkezett, az épületek neobarokk stílusban készültek, míg a berendezés ugyancsak historizáló darabjai a kor neves magyar bútorgyáraiból kerültek ki, többek között román kori, XV. és XVI. Lajos korabeli, rokokó, empire, chippendale stílusban. A neves Thék Endre-féle pesti gyár például olyan jól dolgozott, hogy a kortársak szerint munkáit nem lehetett megkülönböztetni a régi korok eredeti bútoraitól.
A historizmus áramlatában látszólag kivételt képezett az újrarendezett Várkert magyaros parasztháza, melyet Erzsébet királyné kérésére emeltek. Hauszmann szerint a pavilon mind épületében, mind berendezésében az új, magyaros stílust képviselte. Ám éljünk kritikával Hauszmann Alajossal szemben: a magyar népiességet ígérő parasztháza inkább egy svájci, alpesi stílusú architektúrát valósított meg, viszont székely fafaragásai, díszítőelemei valóban népi ihletésűek voltak. (A külső épületasztalos munkákat Neuschloss Károly és fia vállalkozása készítette.)

2. kép: a kerti ház belső tere a bútorokkal

Hauszmann 1904-ben az Építő Ipar című szaklapban írt rövid leírást a kerti ház építésének körülményeiről. A cikkből kiderül, hogy a Várkert tereprendezése közben a házikó tervezett helyén Zsigmond- kori kaputorony maradványaira bukkantak. (Ezen a helyen egyébként már eredetileg is egy műrom, illetve egy 1820-as években, József nádor által építtetett „holland parasztház” állott, minden bizonnyal hasonló céllal, mint a tervezett új építmény.) Itt, a Várhegy déli oldalán, mely „legkedvesebb tartózkodási helye volt Erzsébet feledhetetlen királynénak”, épült fel a „magyar ornamentikával díszített épület”.
A továbbiakban vezessen maga az építész körbe a pavilonban:
„A romok az 1896-os tereprendezés és leásások eredménye közben láttak napvilágot és történeti, valamint építészeti szempontból is fenntartandók voltak, érdekes festő hatású környezetét képezik most a futórózsákkal behálózott kis kerti háznak. Az épület csakis előszobával és toilettel kapcsolatos nagyobb szobát tartalmaz, bútorzata magyar népies jellegű, de kiváló anyagból készült. A falak és a mennyezet vászonszövete bőraplikációval van ellátva, melynek színes virágdíszítése kellemes ellentétet képez a zöld színre pácolt kőrisfa asztalosmunkával, bútorokkal. Az épület külső faalkotórészeihez tiszafát használtunk, melynek faragványai a székely házak módjára polychrom színezést kaptak.”
A berendezést, melyet a századvég egyik legelismertebb, már-már a szecesszió felé hajló, bizonyos népies elemeket már átvevő, ám még a historizáló stílus elemeit alkalmazó Faragó Ödön ipariskolai tanár tervezett, inkább a német Jugendstil magyarított változataként lehet besorolni.

3. kép: a bútoregyüttes egyik szalonszekrénye

A továbbiakban e bútorkollekció különös életútját próbálom rekonstruálni. Hauszmann Alajos Életem és működésemről című önéletírásában néhány soros bekezdés található a várkerti pavilon létrejöttének körülményeiről:
„Dicsőült Erzsébet királynéval csak egyetlen egyszer találkoztam. Ferenczy Ida, a királyné felolvasó- és társalgónője egy ízben felkeresett, és a felséges asszonynak azt a kívánságát fejezte ki, hogy lakosztálya előtt, a régi palota oldalán egy terasz létesíttessék, hogy Őfelsége ott szabad levegőben lehessen, egyszersmind annak a kívánságnak is adott kifejezést, hogy a kertben épüljön egy kis kerti ház, szobával, melyben séta közben megpihenni, vagy rossz időben menedéket találni lehessen. Ferenczy Ida a felséges asszonynak ama további óhajának adott kifejezést, hogy a kerti ház magyar népies jellegben épüljön.
Én a terveket elkészítettem és elküldtem Ferenczy Idának, aki bemutatta azokat Őfelségének, és miután jóváhagyta, megkezdtük az építést. Annak elkészülte után csak egyetlen egyszer volt a kerti házban a fölséges asszony, és Ferenczy Ida értesített, hogy audenciára vagyok rendelve. Őfelsége saját lakosztályában, a kék teremben fogadott, egészen feketébe volt öltözve, és amikor beléptem, fölkelt, és néhány szóval elismerésének adott kifejezést: „Nagyon kedvesnek találom a magyar szobát, és szívesen fogok ott sétáim után pihenni.” [...] Rövid néhány hét után történt az a gaz merénylet, mely ez áldott asszonyt sírba vitte. [...]”
A derék építész tehát azt állította naplójában, hogy az 1898-ban tragikus körülmények között elhunyt királyné néhány héttel halála előtt már járt a kész kerti házban, sőt elégedettségének személyesen adott hangot egy audiencia keretében. Mindez nagyon szépen hangzik, ám a palota építéséről fennmaradt iratok alapján megkérdőjelezhető Hauszmann állítása. Egyrészt a kerti lak hivatalos átadása csak 1902-ben, Erzsébet halála után négy esztendővel szerepel a Várépítési Bizottság iratai között. Másrészt a pavilon berendezésének legyártásáról szóló szerződést a szegedi Lengyel Lőrinc bútorgyárával 1899-ben kötötte meg az építtető. Ezek alapján nehezen hihető, hogy Sissy a kis magyaros házacska kényelmét már 1898-ban élvezhette.

4. kép: Faragó Ödön tervezte szalonszekrény, melyet ugyancsak bemutattak a párizsi tárlaton

A berendezés tehát a királyné részére készült, ám azt sajnos ő már nem láthatta, nem használhatta. Jött viszont az 1900-as, nagy, „századfordító” párizsi világkiállítás, s azon e szoba berendezését (rengeteg más, igazán színvonalas magyar bútoregyüttes mellett) sikerült kiállítani.
A bútoregyüttes két szekrényből, kis asztalkából, karos és támlás székekből, fotelekből, valamint díszládából állt. Hauszmann leírása szerint a kőrisfából készült kollekció zöld pácot kapott (a V&A Múzeumban fellelhető másodpéldányok barna tónusúak). A fényképek alapján elmondható, hogy a bútorok architektúrája könnyed, kedveli az íves, hajlított megoldásokat. A kőris mellett ornamentikus fémveretekkel és üvegajtókkal egészül ki. A fotelok, valamint a székek kárpitozásán népies díszítőelemek látszanak. A korabeli szaklapok más, Faragó Ödön tervez - te garnitúráinak fotóival összevetve megállapítható, hogy számos ehhez hasonló, szinte a tárgyalt garnitúrával megegyező darabokat álmodott meg az egyik első magyar iparművész. A Magyar Iparművészet még a kiállítás idején arról számolt be olvasóinak, hogy a Faragó tervezte együttes annyira megtetszett a South Kensigton Múzeum munkatársának (név szerint Sir George Donaldsonnak, a múzeum megbízott „dea ler”-ének), hogy annak másodpéldányát azonnal megrendelték. (E múzeumot Viktória királynő 1851-ben, az első londoni világtárlat után alapította, voltaképpen az első és a további kiállítások iparművészeti anyagának gyűjtése volt alapfeladata. Később Viktória és Albert Múzeum névre keresztelték át, s napjainkban is e név alatt működik.)
Faragó Ödön a párizsi magyar ipar - művészeti kiállítás rendezésében vállalt kiemelkedő szerepéért a közreműködők nagydíját vehette át, s tervezőmunkáját is több külön éremmel jutalmazták. A kivitelező Lengyel Lőrinc-féle cég aranyérmet, illetve az „alkalmi díszítések és kárpitos - munkák” csoportban ezüstérmet vehetett át. A várkerti magyar parasztház egészen Budapest 1945-ös ostromáig megmaradt, ám a harcokban súlyosan megrongálódott, berendezése eltűnt, s helyébe a palota újjáépítése után egy középkori kaputorony rekonstrukciója került. Magyarországon tehát már nincs egyetlen darabja sem a Sissy kérésére épült házikó berendezésének. Ám éppen ezekben a hetekben nem kell egészen Londonig mennünk, ha látni akarjuk e bútoregyüttest. 2009 novemberétől ugyanis néhány hónapig idehaza, az Iparművészeti Múzeum új, a 19–20. század fordulójának magyar szecessziós bútorait bemutató időszaki kiállításán láthatóak a V&A Múzeumtól kölcsönkért darabok. 109 év távollét után kerültek haza.

Gál Vilmos

Magyar Nemzeti Múzeum
főmuzeológus

Tetszett a cikk?