Sissy sosem látott bútorai
 |
| 1. kép: az Erzsébet királyné részére készített ház a Várkertben |
Ferenc József 1867-es koronázása után gyorsan kiderült, hogy a közvélemény szerint kissé kopottas, kicsinek tartott budavári királyi rezidencia újjáépítését a király nem szorgalmazza, mire rövidesen az alattvalók úgy döntöttek, hogy az állami reprezentáció céljaira és a királyi család igényeit kielégítendő, a régi palotát fel kell újítani, s ki kell bővíteni. E munkát még Ybl Miklós kezdte el, majd halála után a tervezés és a kivitelezés a kor egyik legfoglalkoztatottabb építészére, a konzervatív iskolát képviselő Hauszmann Alajosra hárult. A munka nem csupán egy épület megtervezését jelentette, hanem a palota környezetének, így a Várkertnek a megújítását és az épület berendezését is magában foglalta.
Akkoriban, a XIX. század utolsó évtizedében a magyar művészeti életet még a historizmus uralta, ám már elindult az útkeresés egy új, magyaros stílus megtalálására. Mindez a királyi palota építése kapcsán még igen kevéssé jelentkezett, az épületek neobarokk stílusban készültek, míg a berendezés ugyancsak historizáló darabjai a kor neves magyar bútorgyáraiból kerültek ki, többek között román kori, XV. és XVI. Lajos korabeli, rokokó, empire, chippendale stílusban. A neves Thék Endre-féle pesti gyár például olyan jól dolgozott, hogy a kortársak szerint munkáit nem lehetett megkülönböztetni a régi korok eredeti bútoraitól.
A historizmus áramlatában látszólag kivételt képezett az újrarendezett Várkert magyaros parasztháza, melyet Erzsébet királyné kérésére emeltek. Hauszmann szerint a pavilon mind épületében, mind berendezésében az új, magyaros stílust képviselte. Ám éljünk kritikával Hauszmann Alajossal szemben: a magyar népiességet ígérő parasztháza inkább egy svájci, alpesi stílusú architektúrát valósított meg, viszont székely fafaragásai, díszítőelemei valóban népi ihletésűek voltak. (A külső épületasztalos munkákat Neuschloss Károly és fia vállalkozása készítette.)
 |
| 2. kép: a kerti ház belső tere a bútorokkal |
Hauszmann 1904-ben az Építő Ipar című szaklapban írt rövid leírást a kerti ház építésének körülményeiről. A cikkből kiderül, hogy a Várkert tereprendezése közben a házikó tervezett helyén Zsigmond- kori kaputorony maradványaira bukkantak. (Ezen a helyen egyébként már eredetileg is egy műrom, illetve egy 1820-as években, József nádor által építtetett „holland parasztház” állott, minden bizonnyal hasonló céllal, mint a tervezett új építmény.) Itt, a Várhegy déli oldalán, mely „legkedvesebb tartózkodási helye volt Erzsébet feledhetetlen királynénak”, épült fel a „magyar ornamentikával díszített épület”.
A továbbiakban vezessen maga az építész körbe a pavilonban:
„A romok az 1896-os tereprendezés és leásások eredménye közben láttak napvilágot és történeti, valamint építészeti szempontból is fenntartandók voltak, érdekes festő hatású környezetét képezik most a futórózsákkal behálózott kis kerti háznak. Az épület csakis előszobával és toilettel kapcsolatos nagyobb szobát tartalmaz, bútorzata magyar népies jellegű, de kiváló anyagból készült. A falak és a mennyezet vászonszövete bőraplikációval van ellátva, melynek színes virágdíszítése kellemes ellentétet képez a zöld színre pácolt kőrisfa asztalosmunkával, bútorokkal. Az épület külső faalkotórészeihez tiszafát használtunk, melynek faragványai a székely házak módjára polychrom színezést kaptak.”
A berendezést, melyet a századvég egyik legelismertebb, már-már a szecesszió felé hajló, bizonyos népies elemeket már átvevő, ám még a historizáló stílus elemeit alkalmazó Faragó Ödön ipariskolai tanár tervezett, inkább a német Jugendstil magyarított változataként lehet besorolni.
 |
| 3. kép: a bútoregyüttes egyik szalonszekrénye |
A továbbiakban e bútorkollekció különös életútját próbálom rekonstruálni. Hauszmann Alajos Életem és működésemről című önéletírásában néhány soros bekezdés található a várkerti pavilon létrejöttének körülményeiről:
„Dicsőült Erzsébet királynéval csak egyetlen egyszer találkoztam. Ferenczy Ida, a királyné felolvasó- és társalgónője egy ízben felkeresett, és a felséges asszonynak azt a kívánságát fejezte ki, hogy lakosztálya előtt, a régi palota oldalán egy terasz létesíttessék, hogy Őfelsége ott szabad levegőben lehessen, egyszersmind annak a kívánságnak is adott kifejezést, hogy a kertben épüljön egy kis kerti ház, szobával, melyben séta közben megpihenni, vagy rossz időben menedéket találni lehessen. Ferenczy Ida a felséges asszonynak ama további óhajának adott kifejezést, hogy a kerti ház magyar népies jellegben épüljön.
Én a terveket elkészítettem és elküldtem Ferenczy Idának, aki bemutatta azokat Őfelségének, és miután jóváhagyta, megkezdtük az építést. Annak elkészülte után csak egyetlen egyszer volt a kerti házban a fölséges asszony, és Ferenczy Ida értesített, hogy audenciára vagyok rendelve. Őfelsége saját lakosztályában, a kék teremben fogadott, egészen feketébe volt öltözve, és amikor beléptem, fölkelt, és néhány szóval elismerésének adott kifejezést: „Nagyon kedvesnek találom a magyar szobát, és szívesen fogok ott sétáim után pihenni.” [...] Rövid néhány hét után történt az a gaz merénylet, mely ez áldott asszonyt sírba vitte. [...]”
A derék építész tehát azt állította naplójában, hogy az 1898-ban tragikus körülmények között elhunyt királyné néhány héttel halála előtt már járt a kész kerti házban, sőt elégedettségének személyesen adott hangot egy audiencia keretében. Mindez nagyon szépen hangzik, ám a palota építéséről fennmaradt iratok alapján megkérdőjelezhető Hauszmann állítása. Egyrészt a kerti lak hivatalos átadása csak 1902-ben, Erzsébet halála után négy esztendővel szerepel a Várépítési Bizottság iratai között. Másrészt a pavilon berendezésének legyártásáról szóló szerződést a szegedi Lengyel Lőrinc bútorgyárával 1899-ben kötötte meg az építtető. Ezek alapján nehezen hihető, hogy Sissy a kis magyaros házacska kényelmét már 1898-ban élvezhette.
 |
| 4. kép: Faragó Ödön tervezte szalonszekrény, melyet ugyancsak bemutattak a párizsi tárlaton |
A berendezés tehát a királyné részére készült, ám azt sajnos ő már nem láthatta, nem használhatta. Jött viszont az 1900-as, nagy, „századfordító” párizsi világkiállítás, s azon e szoba berendezését (rengeteg más, igazán színvonalas magyar bútoregyüttes mellett) sikerült kiállítani.
A bútoregyüttes két szekrényből, kis asztalkából, karos és támlás székekből, fotelekből, valamint díszládából állt. Hauszmann leírása szerint a kőrisfából készült kollekció zöld pácot kapott (a V&A Múzeumban fellelhető másodpéldányok barna tónusúak). A fényképek alapján elmondható, hogy a bútorok architektúrája könnyed, kedveli az íves, hajlított megoldásokat. A kőris mellett ornamentikus fémveretekkel és üvegajtókkal egészül ki. A fotelok, valamint a székek kárpitozásán népies díszítőelemek látszanak. A korabeli szaklapok más, Faragó Ödön tervez - te garnitúráinak fotóival összevetve megállapítható, hogy számos ehhez hasonló, szinte a tárgyalt garnitúrával megegyező darabokat álmodott meg az egyik első magyar iparművész. A Magyar Iparművészet még a kiállítás idején arról számolt be olvasóinak, hogy a Faragó tervezte együttes annyira megtetszett a South Kensigton Múzeum munkatársának (név szerint Sir George Donaldsonnak, a múzeum megbízott „dea ler”-ének), hogy annak másodpéldányát azonnal megrendelték. (E múzeumot Viktória királynő 1851-ben, az első londoni világtárlat után alapította, voltaképpen az első és a további kiállítások iparművészeti anyagának gyűjtése volt alapfeladata. Később Viktória és Albert Múzeum névre keresztelték át, s napjainkban is e név alatt működik.)
Faragó Ödön a párizsi magyar ipar - művészeti kiállítás rendezésében vállalt kiemelkedő szerepéért a közreműködők nagydíját vehette át, s tervezőmunkáját is több külön éremmel jutalmazták. A kivitelező Lengyel Lőrinc-féle cég aranyérmet, illetve az „alkalmi díszítések és kárpitos - munkák” csoportban ezüstérmet vehetett át. A várkerti magyar parasztház egészen Budapest 1945-ös ostromáig megmaradt, ám a harcokban súlyosan megrongálódott, berendezése eltűnt, s helyébe a palota újjáépítése után egy középkori kaputorony rekonstrukciója került. Magyarországon tehát már nincs egyetlen darabja sem a Sissy kérésére épült házikó berendezésének. Ám éppen ezekben a hetekben nem kell egészen Londonig mennünk, ha látni akarjuk e bútoregyüttest. 2009 novemberétől ugyanis néhány hónapig idehaza, az Iparművészeti Múzeum új, a 19–20. század fordulójának magyar szecessziós bútorait bemutató időszaki kiállításán láthatóak a V&A Múzeumtól kölcsönkért darabok. 109 év távollét után kerültek haza.
Gál Vilmos
Magyar Nemzeti Múzeum
főmuzeológus
