A recesszió és a neoeklektika II.

A Bonaldo kiegészítő kisbútorokat mutatott be: a "Duffy" asztalka és a "Babel" csonkakúp alakú tároló is színes műanyagból való

Az Edra "Attila" kanapéja szőrös és kárpitozott elemek bizarr összeállítása

„Magic hole" (Varázsüreg) karszék Philippe Starck tervei alapján a Kartelltől

Yoshioka Tokujin széke „Invisible" (Láthatatlan) néven víztiszta polikarbonát tömbökből készül

Fémvázas, műanyagból szőtt, színes ülőbútor a törzsi kultúrák inspirálása alapján (Dominique Petot, gyártó: Moroso)

Az alumínium- és pamutszálakból szőtt speciális ruhaszövet kézzel formázható (Yoshioka Tokujin: Memory, gyártó: Moroso)

A Molteni „Arc" asztalának cementalapú kompozitállványa fel- és lehajló lábaival tengeri csillagot idéz

A Misura Emme fényes fehér szekrényfala, a "Monos"

A Poliform „Carmel" kanapéja

Elegáns vitrin színezett üvegből a Poliformtól

Patricia Urquiola a Moroso számára tervezte a "Redondo" kanapét

Az Alivar cég néhány éve még muzeális retrobútorokat gyártott a design hőskorából. Ez alkalommal Giuseppe Bavusónak köszönhetően a legfrissebb trendre váltott. Hullámzó és kaotikus elemekből könyvespolcokat („Wavy", „Twist", „Shanghai"), fémvázas, bőrbe öltöztetett minimalista pamlagot („Bahia") és hozzá praktikus fémtalpas asztalkát kínál. Közös nevező a design!

A Bonaldo cég újdonságként kiegészítő kisbútorokat, polcokat kínált műanyagból és fémből. A színes műanyagból készült „Babel" - egy csonkakúp alakú tároló üvegekkel - és a fémlemezből hajtogatott-merevített „Plie" polcok nem hazudtolják meg elnevezésüket. Hozzájuk társul kiegészítő asztalkaként a „Duffy" szellemesen egy kemény PV lapból hajlítva, az előzőkhöz hasonlóan szintén Mario Mazzer formatervező alkotása.

Az 1979-ben alapított Cattelan családi cég mára már 104 ország 2500 eladási pontján van jelen. Termékeikhez nem társítja tervezőik nevét, bár designerekkel is dolgozik. Talán mindezek összefüggésben vannak a hatalmas választék nyújtotta vegyes összképpel.

A Casprini cégnél jó tervezők dolgoznak, és hosszabb távon gondolkodnak, mint például Marcello Ziliani, aki a tavaly bemutatott „Azhar" és „Caprice" műanyag-fém székeihez új hordozó fémvázakat tervezett. Az új választék láthatóan új vásárlókat, más piaci szegmenseket hozhat. A cég kollekciójából egyszerűségével vált ki Marco Maran új találó nevű „Nuda & Cruda" (Meztelen és nyers) széke, valamint Jorge Pensi míves, karcsú, alumíniumvázú „Ex" asztala. Ugyanitt láttuk a jeles szerzőpáros Cisotti-Laube foteljeit, akiknek receptje: minimalizmus retróba oltva, azaz „re-run time" (újrajátszott idő).

Az 1923-ban alapított Caligaris nagy cég, nagy választékkal és széles nemzetközi piaccal. Talán a nagy volumen átka, hogy sokféle ízlésnek kell megfelelnie, ezért - a design határvonalán - az összkép vegyes, szellemi izgalomnak nyoma sincs. Jellemző, hogy a jeles Arhirivolto Studio „Parisienne" teraszszéke Thonettől eredeztethető formáit színes, transzparens műanyagból kínálja. Hamis kacérsága arról tanúskodik, hogy alkotói a styling jegyében az anyag iránt egyszerre érzékenyek és érzéketlenek is.

A Driade gyártó és kereskedő családi cég, amely sajátos promóciós módszereivel és a népszerű trendre érzékeny formatervezők által lett közismert. Standjain a tömegek találkoznak az aktualitás stílusjegyeit hordozó újdonságokkal. Életstílust kínáló három katalógusukban csoportosítva kínálják a lakásfelszerelés tárgyait, a kültéri és a beltéri bútorokat. Nagyméretű plasztikákra emlékeztető műanyag kültéri bútoraik az ún. rotációs öntés (rotomoulding) eljárással készülnek. Fabio Novembre bizarr szobrokat alkot, amelyek bútorként is használhatók. „Nemo" foteljének támlája olyan, mint egy emberfeletti óriásálarc. Roberto és Lodovica Palomba fotelje és kanapéja a funkcionalitás expresszív szobrai. Nagy méreteik dacára vékony, megtűrt falaikkal gazdaságosan kivitelezhetők.
A beltéri bútorok közül karakterességük folytán kiemelkednek az Autonia Astori (a cég társtulajdonosa) által tervezett „Kensington" elnevezésű nyitott és zárt polcelemek fekete pácolt lapokból, konstruktivista modorban összeállítva. Sokféleségük folytán az elemkombinációk jól teljesítik a különböző elvárásokat. Ide kívánkozik még Nicola de Ponti karcsú, fehér, légiesen vékony lapelemekből álló „Eclipso" tárolószekrénye is. Az összeállítás építőelve: modulban modul, egyszerre könnyed és racionális. A „Faktor" könyvespolc a fal síkjában ívelt és talpas kialakítású, konvex elem. Alkotója - Jonathan Olivares - szándéka szerint mindig jó „szemszögből" kínálja olvasásra a könyvgerinceket.

Aki a groteszk, organikus, színes pop retroformák kedvelője, az már többször mosolyoghatott a Domodinamica cég kollekcióján. Ehhez természetesen korszerű technológiák is szükségesek. Idei újdonságuk Karim Rashid „Hot dog" fotelja és kanapéja, amelyek színes „virslikből" állnak össze. A mulatságos, de gyengébb funkcióteljesítésű termékkel együtt állították ki a zsákállatszerű, zöld, világító csápos kanapét, a „Morfeo"-t (Rodrigo Torres és Stefano Giovanonni), a szir-mait-karjait nyitó-záró „Calla" virágfotelt (Stefano Giovanonni), a piros, női torzóra hasonlító „Popy-pop" fotelt (Gaetano Pesce utóérzet), a „Bloom" szirmos állófogast (Giampiero Pistachi) és újdonságként a kimondottan csak funkcionális „Apta" széket (Pierluigi Cerri), egy fémvázra feszített, színes, perforált síkmembránt, amelyet idomaival a beleülő alakít.

Az olasz bútoripar jellemzője a specializált kis cégek nagy száma. Egyesek csak egy bizonyos anyagból dolgoznak, mint például a Fiam cég, amely hajlított-rogyasztott vastag üveglapokat használ. Mások, mint a Dieffebi cég acél- és alumíniumlemezekből origamiszerű hajtogatással merevítik termékeiket. Az egy anyagra szorítkozást mint korlátot sok tehetséges formatervező és a szakmát művészet szintjén gyakorló kivitelező által hárítják el. A Fiam cég tervezői számos Compasso d'Oro (Arany körző) díjat hoztak üvegpolcaikkal, foteljeikkel, ami növelte a termékek keresettségét. Más cégek csak széket vagy ágyat gyártanak. A Flou cégnél a franciaágy mint intim tárgy került a figyelem központjába. Rájöttek, hogy sok óhajt-sóhajt, tehát keresletet lehet kielégíteni a hálószobák „álomtárgyával". A téma jeles tervezőket is inspirált. Ez természetesen a gyártó számára nem jelent „házastársi hűséget" így a Flou kollekciója a szalon színes (piros, sárga, kék) konstruktivista polcállványokkal bővült „Calligrafia" elnevezéssel (Cortesi Design).

A Flexform céget a hagyományos anyagok (fa, szövet) magas minőségi színvonalú feldolgozása jellemzi. Olyan jó nevű tervezőket foglalkoztatnak, mint például Antonio Citterio (minimalista pamlagok) vagy Roberto Lazzeroni (retro ülőbútorok). Gyári stiliszták a konzervatív részleteket keverik rendhagyó részformákkal. A sokféleséget mindössze az egységes fényezés és textilválaszték köti össze.

Az EDRA cég bemutatkozásai Maximo Morozzi művészeti igazgató vonzalmainak megfelelően megkésett polgárpukkasztó manifesztációkként ismertek. A cég állandó szereplői a brazil Campana fivérek, akik idén a törzsi művészetből (tepee culture trend) merítettek. Bútoraik anyagválasztéka meghökkentő: az aranyozott bőrkárpittól a lézerrel szabott színes vagy fehér tükörösszeállításokon át a mázatlan agyagkerámia asztallapig terjed. A „barbár pompaként" is aposztrofálható látvány idei bizarr darabja, az „Attila" kanapé - hírünk a nagyvilágban - szőrös és kárpitozott elemek összeállítása.

A Fornasarig cég egyszerűségükben igényes kidolgozású ülőbútorai fából készültek, de a másságra törekvés volt jellemző vonásuk. Ezt mutatták szokatlan arányaik (Christophe Pillet munkái), a bőrkárpitozott és fa vázelemek szintbe tartott váltásai (Chiare Caberlon & Ermanno Caropoli, Shin Azumi, Setsu & Shinobu Ito). Dacára a színes és népes tervezőgárdának a kollekció forma tekintetében meglepően összehangolt.

A Kartell cég tavaly a 60. születésnapját ünnepelte, az idén egy 10 éves, a polikar-bonát bútorok gyártásához kötődő (La Marie szék) transzparens periódusról emlékeztek meg. A fekete-fehér összeállítású, rafináltan megvilágított standon az új jelszó „Black is back" (a fekete visszatér). Az új házitrend jegyében 16 új terméküket matt és csillogó feketében mutatták be. Alkotóik valamennyien a mai bútordesign élbolyába tartoznak, közöttük a standot uraló Philippe Starck. Starck tárgyainak megnevezése szellemes, néha pikáns és humoros töltetű, mint például a „Magic hole" (Varázsüreg) karszék, a „King Top" és „Top less" asztalok, a „Masters" szék és a „Super Impossible" karszék. A feltűnést keltő Starck mellett - nemzeti jellemvonás - Yoshioka Tokujin „Invisible" (Láthatatlan) elnevezésű, víztiszta polírozott élű vastag polikarbonát tömbökből álló karszéke az erős fényárban teljesen bizonytalan látványt nyújt.

A Giorgetti cég állandó tervezőinek - valamennyien építészek - munkáit nem szokás kommentálni, ahogy a Rolls Royce személykocsik formáit sem. A priceless (felbecsülhetetlen) értékű „bútorcsodákat" gyűjtőknek szánhatják mint időakumuláló tárgyakat. Erre utal a szokatlanul magas színvonalú munka és a drága, rafinált anyagok és szerkezeti megoldások funkciótlan koncentrátuma. A bútorcsaládok, mint az igazgyöngy, lassan növekednek, bővülnek. Az idei termésből külön kiemelték a női fűzőre emlékeztető és úgy is viselkedő „Arabella" fotelt, Carlo Giorgetti és Massimo Scolari munkáját. A női fűző mint inspiráló forma a Saba cégnél is feltűnt Giuseppe Vigano „Bustier" foteljeként.

Ha Moroso, akkor nemzetközi avantgárd: néha kiforratlan, de mindig merész ötletek, meglepetések standja. Maga a stand szokatlan látványt nyújt luxust nélkülöző függesztett és pöndörített, fehér papírcsíkokból álló ívelt válaszfalaival (Patricia Urquiola és Martino Berghinz munkája). A cégtulajdonos, Patrícia Moroso jó érzékkel választja ki felkért formatervezőit, és gyakran indít el pályájukon fiatal tervezőket. A sok idei meglepetés között is különösen meglepő volt lendületes formáival a fémvázon szőtt, színes-mintás műanyag palástú ülőbútor „Íris" és „Hibiskus" nevekkel. Dominique Petot alkotását a törzsi kultúrák inspirálták. Okos megoldásként az afrikai Szenegálban fogják gyártani.
Alumínium- és pamutszálakból szőtt zsákruhával felöltöztetve egy egyszerű fémlábakon álló ülőcsészének ad karaktert a japán formatervező, Yoshioka Tokujin. A speciális ruhaszövet, mint arra a neve - „Memory" - is utal, kézzel formázva megőrzi használója keze nyomát. Az így születő csillogó székplasztika esetleges formája, aszimmetriája a természeti formákat és azokat mélyen tisztelő japán mentalitás szimbóluma.

Már nagysága miatt is nehéz lett volna elkerülni a jeles Molteni cég standját, ahol a már tapasztalt retró és szolid minimaliz-mus keveredtek, hagyományos alapanyagokból (fa, furnér stb.) kivitelezve. Igazi újdonságként az „Arc" asztalt említeném cementalapú kompozit állványán üveglappal. Az üveglapot tartó három fel- és három lehajló lábú „tengeri csillag", a híres Foster and Partners építésziroda munkája. Több nagy standon nagy szakmai nevek alatt kevés igazi meglepetésben, de választékos összeállításokban volt részünk, mint például a Zanotta, Missura Emme, MDF, Poliform és Lema cégek esetében. A nagyság nem jelent fürgeséget.

A kis Lapalma cég formaterveit gyártatja és főleg a három dimenzióban rétegelt és préselt idomokra építi kollekcióját. Idei meglepetésük egy-egy darabból tűrt-formázott-préselt rugalmas ülőke, mely egy távol-keleti térben kibontott origami jellegű alkotásként alkotójáról, a japán Shino Azumiról vall.

Mint általában, rangos nemzetközi tervezőgárda állított ki a Magis standján, Naoto Fukasawával az élen. A japán tervező „Déjá-vu" kétoldalas lepkeasztala és széke fém lábszerkezetét D fémprofilok alkotják. Mindkét darab archetípusnak nevezhető: vizuális bútoreszmények kivonatai. Tom Dixon karszéke, a „Mesh" (háló) - fémhálóból készült alumíniumvázon nyugvó csészeidomként - a fémhálók formára pré-selhetőségét használja ki. Marcell Wanders „Tündöklő széke" szép és ergonomikus, gyermekien egyszerű szerkezet, vastag transzparens polikarbonát elemekből lecsavarható lábakkal. A Bouroullec fivérek láthatóan tovább építik a „Steelwood" (acél-fa) bútorcsaládot, ez alkalommal egy bárszékkel gyarapítva azt.

Vásárhelyi János formatervező

Tetszett a cikk?