A recesszió és a neoeklektika III.

A Ligne Roset fapadja levehető kárpittal készül, a 2010-es kölni vásáron innovációs díjat nyert (tervező: Inge Sempe)

Philippe Nigro univerzális fém lábszerkezete külön-féle asztallapok befogására ad lehetőséget (gyártó: Ligne Roset)

A Källemo találóan „Pinokkió" névre keresztelt garnitúrája

A francia Ligne Roset bútorgyártó családi tulajdonú cég; ma is a Roset fivérek vezetik. Nem bútort, hanem életstílust, francia kultúrát közvetítenek. Ennek megfelelően - az olasz Driade-hoz hasonlóan - kollekciójuk majd' minden lakásbeli tárgyat tartalmaz. Ismert francia és nemzetközi gárdával dolgoznak, ennek köszönhetően az idei szalonon 25 új termékkel jelentkeztek. A kollekció francia jellegű, a tárgyak (lámpák, szőnyegek, bútorok, vázák) szellemesek, szerényen méretezettek, tehát kerülik az olasz manírt. Ezek után a „ki beszél a krízisről, amikor 150 évesek vagyunk" megállapítás sem tűnik túlzásnak. Idei újdonságaik élvonalában Inge Sempe fapadja, a „Ruché" található egykarú és kétkarú változatokban, egy paplanszerűen steppelt levehető kárpittal. A nőies bútordarab megkapta a 2010-es kölni vásár innovációs díját. Régi újdonságként a 2009-ben, 82 éves korában elhunyt Pierre Paulin francia designer „Anneau" (1954) fotelje jelent meg. A harmadik helyen említendő a fiatal Philippe Nigro univerzális asztala - szintén 2010-es innovációs díjjal - amelynek „franciakulcsként" működő fémlábai bármilyen formájú és méretű lapra felszerelhetők.
Az XO szintén francia cég, amely Philippe Starckhoz kötődik és műanyag bútorokat gyárt. Idei színes slágerei között megemlíteném Karim Rashid emberi fog alakú ülőkéit - „Baby bite" (Bébiharapás) és „Bite me" (Harapj meg) - valamint a Philippe Starck által parafrazeált Ming-kori trónust, transzparens fehér és piros polikarbonátból, „Mi Ming" elnevezéssel.

A német Walter Knoll cégnél nemcsak a kárpitos bútorok, de az asztalok is bőrbe öltöztek, lazán és ráncolva.
Az Interlübke, bár jó német tervezőkkel terveztet, megszokott, jó minőségű formáját hozta tárolóbútorok terén. Hasonlóképpen más német cégek, mint például a COR, a Hülsta, a Classicon sem szolgáltak meglepő újdonságokkal. Mindössze a Vitránál volt csődület, ahol egy, a dél-amerikai indiánoktól kölcsönzött erős és állítható textilövvel embrionális testhelyzetbe rögzíthette magát a látogató. A termék szellemes elnevezése „Chairless" (Széktelen) volt.

A svájci kiállítók közül a DeSede cég standja volt a legtekintélyesebb. A gyári kollektíva tervezte bőrkárpitos mezőnyből - igazi újdonságként - a fiatal Philippe Bestenheider „ds 4025"-ös típus-jelű kisasztalát és az „ds 315"-ös foteljét említeném. Mindkettő az origamit idézi: hajtogatott alumíniumlemezből, illetve poliéderszerűen szabott, kézzel varrott bőrlemezekből állnak. A kisebb svájci cégek, mint a Röthlisberger, Wogg és Thutmöbel ismert, karakteres minőségi termékeiket hozták. Ezek nélkülözhetetlen elemei a következők: kálvinista szerénység, racionális anyagválaszték, hagyomány és high tech mellett a svájci ragasztók nagyszerűsége.

Az XO francia bútorgyártó számára Karim Rashid tervezte fogak formájára asszociáló műanyag ülőkéit (gyártó: Ligne Roset)

A Stua „Laclassica" székét az ülés alatt alumínium alváz merevíti

Konstantin Grcic széke az ülőlap felhajtásával sorolható (gyártó: BD Barcelona)

A svéd Källemo cég designerei szakítottak a klasszikus skandináv vonallal (tervező: Mats Theselius)

A „Nara" étkezőszék neve és formavilága alkotójáról, a japán Shin Azumi formatervezőről árulkodik (gyártó: Fredericia)

A spanyol design a minőség, a sajátos stílus- és anyagválaszték hordozója. Ez alkalommal a spanyol cégek külön standokon, de ernyőszervezetük, a SIDI kíséretével mutatkoztak be. A Gasca fivérek cégénél a STUA-nál egy préselt-rétegelt és keményfa összeállítást, a „Laclassica" széket láttuk, ülése alatt öntött alumínium alvázzal. A három anyagból ragasztott-csavarozott szék - Jesus Gasca munkája - prototípusként a „Don't touch" felirattal spanyolosan lendületes, plasztikus formákat mutatott.
A BD Barcelona cég a design két mestere, Konstantin Grcic és Ross Lovegrove munkái mellett a fiatal spanyol tervező, Jaime Hayon munkáit mutatta be. A sorolható „B" szék Grcic a fához, illetve a „Balove" többszemélyes ülősziget Lovegrove a műanyaghoz kötődő tudásának, érzékének tanúi. A különböző anyagok és karakterek emellett jól illusztrálják a stand jelmondatát: „A BD nem stílus" - hanem design, tenném hozzá. A Sellex és Sifax cégeknél példákat láthatunk az In-Outdoor trendre, az alumíniumbú-torokra és víztaszító szövettel burkolt telekárpitos garnitúrákra.
Az UNO valenciai cég 2007 óta tevékenykedik a formatervezett bútorkategóriákban. Friss kollekciója két spanyol designstúdió munkáiból állt össze, közöttük az El ultimo grito (Az utolsó üvöltés) avantgárd csoport formabontó kreációival.

Viszonylag erős volt a svéd jelenlét 11 céggel, amelyek valamennyien a design kategóriákban állítottak ki. A svéd Källemo cégnél Mats Theselius alkotásainak jóvoltából megismerhettük az aktuális svéd trendet, „a romantikus funkcionalizmust". Ennek jegyében szakított az új nemzedék az egykor oly népszerű skandináv vonallal. Ugyanezt láthattuk a Blä Station svéd cégnél is. A Gärtsnäs cégnél új hajlított székszerkezetet láttunk más „felöltöztetett" ülőbútorvázak társaságában. A Swedese és Lammhults cégek formavilága erősebben kötődik a skandináv hagyományokhoz, többen idézték az elődöket, mint például Monika Förstnek „Antelope" széke és Yngve Ekström széke, a „Desirée" a dán Nanna Ditzel székeit. Setsu&Shinobu Ito ruhaszolgája a Swedese cégnél egy japán kalligramma leképezése.

A dánok talán a legkonzervatívabb skandináv bútorgyártók, sokra tartják klasszikus modelljeiket és vonzódnak a fához, rétegelt-préselt idomokhoz és technológiáikhoz. Külföldi tervezőkkel együttműködve - mint azt a Fredericia cégnél láttuk - a tradíciókhoz új formákat társítanak. Alfredo Háberli svájcban élő argentin formatervező „Aki" étkező- és dohányzógarnitúrája akár klasszikus dán termék is lehetne, ha lábait és alvázát nem forgatták volna el 45 fokkal. A „Nara" étkező formavilága, ahogy elnevezése is, alkotójáról, a japán Shin Azumi formatervezőről árulkodik.

Habár az olasz manír az ezredfordulón is erősen hat a lakáskultúrára, ezzel párhuzamosan és kiegészítve azt a nemzeti irányvonalak formajegyei, karakterei is jól érvényesülnek. A formatervezés által a tárgyakhoz adott érték valós tőke, amely szellemiségként is dominálhat, így nehezebben inflálódik.

Vásárhelyi János formatervező

Tetszett a cikk?