Hogyan válasszunk elszívót?

Elszívási teljesítmény

A gyártók a páraelszívóknál a légszállításra vonatkozó adatokat általában szabad kivezetés esetén elért legnagyobb teljesítményre adják meg. Azonban, hogy ezeket megfelelően össze tudjuk hasonlítani, érdemes az UNE EN 61591 szabvány szerinti paramétereket figyelni. A szabvány a páraelszívók teljesítményét és hatékonyságát vizsgálja egy meghatározott egységes feltételrendszer szerint. Ezeket a gyártók általában az adatlapon feltüntetik.
Az optimális paraméterekkel rendelkező páraelszívó kiválasztásakor az elszívási teljesítményen kívül számos más körülményt is figyelembe kell venni. Egy félreértést azonban érdemes tisztázni. Azzal, hogy a páraelszívót a főzőlap fölé beüzemeljük, nem zárhatjuk ki teljesen a főzés során keletkező gőzök szétterjedését a helyiségben. A páraelszívó felszerelésekor a megrendelők sokszor azt gondolhatják, hogy a beépített berendezés a konyha, illetve a lakás szellőztetését szolgálja. Ez nem teljesen így van. Igaz a főzés során keletkező gőzöket minél előbb távolítjuk el a légtérből, annál frissebb marad a lakás levegője. Fontos tehát olyan készüléket választani, amely minimum képes a helyiség (illetve a helyiséggel azonos légtérben található lakótereket is figyelembe véve) óránkénti tízszeres légcseréjét biztosítani. Például egy 20 m2-es, 2,7 m belmagasságú konyhába minimum 540 m3/h légszállítással rendelkezőt kell választani.
A páraelszívó légszállítási hatékonyságát csökkentheti a nem megfelelő beépítés. Külső kivezetés esetén a páraelvezető cső átmérőjének helyes megválasztása fontos tényező. Az elvezető cső minimális átmérője függ a légszállítási teljesítménytől és a motorkivezetés csőcsonkméretétől. A hatékony működéshez 800 m3/h vagy ennél nagyobb légszállítású páraelszívóhoz, minimum 150 mm-es átmérőjű, 600–450 m3/h elszívási teljesítményhez pedig minimum 120 mm átmérőjű csővezeték ajánlott, maximálisan 5–7 méter hosszban. A páraelszívó teljesítménye nemcsak a helyiség méretétől függ. A megfelelő készülék kiválasztásához figyelembe kell venni a kivezetés módját, annak lehetséges legegyszerűbb kivitelezését, minimálisra csökkentve a beépített kanyarulatok számát.

Külső kivezetés vagy belső keringtetés

A páraelszívó kiválasztásánál másik sarkalatos kérdés, hogy a belső keringtetés, vagy a külső kivezetés mellett tegyük le a voksunkat. Ez a legtöbb esetben már adott tényező, a beépítés helye meghatározza. Érdemes a külső kivezetést preferálni, de ha túl hosszan vagy sok kanyarulattal oldható meg a kivezetés, akkor el kell gondolkodni a belső keringtetésű rendszeren. Ekkor olyan készüléket válasszunk, ami rendelkezik aktív szénszűrővel. A páraelszívókat ugyanis kétféle szűrővel látják el. A fémszűrők kizárólag a levegőben lévő parányi zsírszemcséket kötik meg, míg a pluszban használt aktív szenes szűrők a belső keringtetésű rendszereknél a levegőt a visszavezetés előtt szűrik meg a főzés során keletkező szagos gőzöktől. A különböző gyártók különféle technikákat alkalmaznak a szűrők elhelyezkedésérre, de cseréjüket házilag elvégezhetjük. A legtöbb típusnál a fémszűrők cseréje egyszerű, tisztításuk akár mosogatógépben is lehetséges, ajánlott 3-4 hetente elvégezni. A külső kivezetéskor elegendő csak a fémszűrők alkalmazása, ami a motor védelmét biztosítja a zsíros lerakodástól.
Külső kivezetés esetén a páraelszívó légszállítási teljesítményét befolyásolja a helyiség nyílászáróinak légzárása is. Ne feledjük, a nyomáskiegyenlítéshez és a folyamatos oxigénszint fenntartásához a kiszívott levegőt a szabadból pótolni kell. Különösen fontos ez a gázzal működő tűzhelyek használatánál. Az ide vonatkozó előírásoknak megfelelően a levegő-utánpótlás biztosítását meg kell oldani.
Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy a helyiségből kiszívott levegő pótlására beáramló (bevezetett) levegő télen hidegebb, nyáron melegebb lehet a szükségesnél, mely a kívánt komfortérzetet csökkentheti. Ezen hőmérsékleti különbség télen a fűtéssel, nyáron például a légkondicionálóval kompenzálásra szorul.
Amennyiben a páraelszívót központi légelvezető csatornába csatlakoztatjuk, érdemes légelzáró szelepet beépíteni, mely megakadályozza a levegő és a kellemetlen szagok visszaáramlását a központi csővezetékből. Egyes gyártók már előre gondolnak erre a problémára és a motor csőcsatlakozását ellátják lamellás légzáróval. A bekötés előtt győződjünk meg a visszaáramlás-gátló gyári meglétéről.
Ha nincs lehetőség az egyszerű kivezetés megoldására, akkor a páraelszívásra alternatívát nyújthatnak a belső keringtetésű rendszerek. Ezeknél a készülékeknél a fémszűrők mellett az aktív szénszűrő használata is ajánlott, azonban ilyenkor a névleges elszívási teljesítmény mintegy 20%-kal kevesebb lehet a szabad kivezetésű légszállítási értékhez képest. Ahhoz, hogy a megfelelő elszívásról a készülék gondoskodni tudjon, fontos az aktív szénszűrők rendszeres cseréje. Ezek tisztítása nem lehetséges, a főzési szokásoktól függően 3–6 havonta cserére szorulnak.
Fontos tisztázni a megrendelővel, hogy a kizárólag belső keringtetésű üzemmódban működő rendszerek csak a szagok elszívására, közömbösítésére képesek, a keletkező plusz páramennyiség csökkentésében kevésbé hatékonyak. Az igazán hatékony páraelszívásra (szagok+ vízgőz) csak külső kivezetés esetén nyílik lehetőség.

Beépítési magasság

A páraelszívók főzőlaptól való elhelyezési távolságára pontos meghatározás nincs, de általánosságban javasolt 65–75 cm-es beépítési magasság alkalmazása, legyen szó akár fali, akár sziget elszívóról. Gáz főzőlapok esetében minden esetben be kell tartani a helyi előírásokat, így minimum 65 cm-re kell lehelyezni a páraelszívót a főzőlaptól. Egyes készülékeknél ez a minimális távolság nagyobb is lehet, a gázfőző műszaki, beépítési leírásában szereplő paramétereket kell használni.
A túl nagy elhelyezési magasság sem megfelelő, hiszen az rontja az elszívási hatékonyságot, a gőz és a pára oldalirányban is könnyen szétterjedhet. A perimetrikus rendszerű készülékek ezt részben megakadályozzák, de ebben az esetben sem javasolt a 85 cm-nél magasabb elhelyezés. Sőt néhány típusnál már 70 cm-ben maximalizálták a beépítési magasságot.
A készülék felhelyezésekor fontos, hogy a belső keringtetésű üzemmódban sem szabad a páraelszívó szellőzőjét beépítéssel lezárni, hiszen a megtisztított levegőnek biztosítani kell a visszajutást a légtérbe.

Elszívási technológia

A páraelszívók teljesítményétől függően találkozhatunk egy- és többmotoros készülékkel, emellett a motor elhelyezésétől függően léteznek beépített és külső motoros változatok is. A külső motorosra általában nagyobb elszívási teljesítmény és a csendesebb működés jellemző, viszont a magasabb kivitelezési költségek miatt ezek drágább rendszerek lehetnek.
A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a páraelszívóknál a gyártók egyre gyakrabban alkalmazzák az úgynevezett perimetrikus technológiát. Ennek lényege, hogy a beépített légterelőknek köszönhetően mintegy légfüggönyt alakítanak ki a főzőlap körül, bevezetve az elszívóba a kellemetlen szagokat, gőzöket. A perimetrikus technológiát egyaránt alkalmazzák kürtős, falra szerelhető, sziget, illetve a munkapultból indításra automatikusan kiemelkedő modelleknél. A technológia a munkapultból kiemelkedő és a főzőlaphoz képest ferdén elhelyezhető készülékek kifejlesztését is lehetővé tette. Ezen típusok nagyobb mozgásteret biztosítanak a főzés során, és a főzőlap fölé hajolva sem ütközünk beléjük. Pontos beépítési paramétereiket, típustól függően a műszaki dokumentációban adják meg a gyártók.

Tisztítás

Fontos felhívni az üzemeltetők figyelmét a páraelszívó készülék használat közbeni helyes tisztítására is. A fényes nemesacél felületeket folyamatosan ápolni kell annak érdekében, hogy megőrizzük eredeti ragyogásukat. Erre a célra valók a speciális fémre alkalmas tisztítók, melyeket a gyártó általában ajánl a készülékekhez. Soha ne használjunk a tisztításhoz savas, maró hatású vegyszereket vagy érdes felületű szivacsot, inkább puha törlőkendőket.

Megvilágítás

A világítás tekintetében a gyártók két funkciót vesznek figyelembe. Egyik a dizájn, másik a főzőlap-megvilágítás. Energiatakarékossági szempontból előnyös a LED vagy a fénycsöves megoldások előtérbe helyezése, de az égők hozzáférhetőségéről is érdemes tájékozódni.

Összegzés

A piacon széles típusválasztékot kínálnak a gyártók a beépíthető, a fali, a sziget, illetve akár a mennyezetbe süllyeszthető páraelszívókból. A megfelelő stílus eldöntése után fontos tényező az is, hogy az elvárható minőséget is tudják az egyes készülékek. Egy jó forma és egy jól megválasztott paraméterekkel rendelkező páraelszívó meghálálhatja a befektetés árát. Általános szabály, hogy tisztában kell lenni a megrendelő főzési szokásaival és a konyha méretével is. Ha kicsi a helyiség és a főzés ideje is rövid, főként csak melegítésre használják a főzőlapot, akkor elegendő a kisebb, 350–400 m3/óra teljesítményű készülék. Ha nagyobb légteret kell „megvédeni” és a főzés a családban gyakori, hosszan tartó folyamat, akkor érdemes a nagyobb teljesítménykategóriát választani. Általános szabály, hogy hosszabb távon előnyösebb a légszállítási teljesítmény kissé túlméretezése, hiszen a használat következtében az elkoszolódás, eltömődés miatt teljesítményvesztés léphet fel.

Pászti Lajos

Tetszett a cikk?