Nanna Ditzel, a dán design nagyasszonya

Mások, mint az ír származású Eileen Moray Gray (1878–1976), a kortárs Patricia Urquiola (1961–) vagy cikkünk alanya, a dán Nanna Ditzel (1923–2005) jobbára idegen környezetben és önállóan érvényesültek, meglehetősen hosszú szakmai pályát leírva.
Ennek a XX. században kiemelkedőt alkotó csoportnak jeles tagja az 1923-ban Koppenhágában született Nanna Hauberg. Szakmai-művészi képzését 1945-ig a Dán Királyi Művészeti Akadémián kapta. Tanára a dán bútortervezők nemzedékeit oktató Kaare Klint (1888–1954). Akadémiai tanulmányaival párhuzamosan bútorasztalos ismereteket sajátít el a Kézműves Művészeti Iskolában (Kunsthandvaerkerskolen), ahol tanárai a jeles bútortervezők, Peter Hvidt (1916–1986) és alkotótársa, Orla Mølgard Nielsen (1907–1994). Tanulmányai alatt és közös tevékenységük során ismerkedett meg jövendőbelijével, Jørgen Ditzellel (1921–1961). Első közös munkájukat 1944-ben mutatták be a Dán Műbútorasztalos Céh éves kiállításán, aminek során a szaksajtó mint „nagyon modern lakáshoz való bútorzatot” méltatta. Tehetségük, a kiváló mesteroktatók munkája és a párosan interaktív kísérletező kedv már 1945-ben meghozta az első elismerést, a Dán Műbútorasztalos Céh II. díját.
Az 1946-os esztendőben összeházasodtak, majd egy – 15 évig tartó – eredményekben és elismerésekben gazdag közös alkotómunka következett. Ennek eredményei: a Dán Műbútorasztalos Céh I. díja (1950); a Milánói Triennale ezüstérme három alkalommal (1951, 1954, 1957); a szakmában rangot adó Lunning Díj (1956) és végül betetőzéseként a Milánói Triennale aranyérme (1960).
Gondolkodásukra nagy hatással volt a hellerrupi, szűkös, mindössze 45 m2-es műteremlakásuk. Sokat foglalkoztak a kis terek problémáival és ezen belül a konyhamodullal mint térosztó elemmel. Minderre a jeles építész, Fritz Schlegel (1896–1965) irodájába bedolgozva is jó alkalmuk nyílott. Ezekben az években terveznek gyerekbútorokat: rétegelt lemezből és oregoni fenyőből esztergálva („Orsó” asztal, szék és bölcső); kárpitos bútorokat az LPC Furniture angol cégnek és a Fredericia dán cégnek („Ring” fotel).
A „változás étvágyától” vezérelve Nanna új anyagokkal kísérletezik: vesszőfonott ülőbútorokat tervez a Wengler cégnek, a már archetípusként ismert felfüggesztett „Tojást” (mai gyártója az olasz Pierantonio Bonacina); evőeszközöket; kerámiát; textileket és ékszereket (a híres Georg Jensen, illetve Mihelsen cégnek). 1950-ben ékszerei megkapják az Aranyművesek Társasága Tanácsának első díját. A sokrétű tervezői megbízatások mellett elméleti munkára is futja az idejükből, 1954-ben férjével kiadják a „Dán székek” könyvét.
Ezekben az években Nanna így vall munkájáról: „…amikor elkezdek egy tárgyat tervezni, még minden lehetséges és megengedett, legyen csak a kihívás és a lehetőség. Képzeld el, ott ülsz a papírral és ceruzával és kitalálsz valamit, amit még soha senki sem látott. Ezt mi nem tanultuk, amikor diákok voltunk Kaare Klintnél”. Az előbbiek akár a '60-as évek dán bútorainak sikerreceptjeként is értelmezhetőek: nyitottság a problémafelismerésben, kreativitás a megoldásban és a tanítómesterektől kapott komoly tudás (jó arányérzék és mesterségbeli ismeretek).
![]() | ![]() | ![]() |
Könyvtárlétra, 1988 | Sonar székek Tobago asztallal. Gyártó: Fredericia, 2000 | Lepke fotel: bizarr könnyedség, 1990 |
Az 1961-es esztendőben elhunyt Nanna Ditzel férje és alkotótársa, és ezzel lezárult pályájának első szakasza. A következő években – a második szakaszban – csatlakozik a kortárs dán design avantgárd csoportosulásához, amelyet ma már olyan klasszikusoknak számító nevek fémjeleznek, mint: Aagard Andersen, a festő és designer (1919–1982), Poul Henningsen, a híres PH lámpák tervezője (1894–1967) és Verner Panton, a vizionáló formatervező és belsőépítész (1926–1998). A csoport tagjai rendszeresen szerepelnek munkáikkal és írásaikkal a négynyelvű kortárs avantgárd designnal foglalkozó dán Mobilia szaklapban. Nanna Dietzel ebben az időszakban ismét új anyagokkal (poliuretán habbal és üvegszállal erősített poliészterrel) és kedvenc témáival (textil és gyermekbútor) foglalkozik.
![]() | ![]() |
Temba székek, nőiesen defenzív formaképzés. Gyártó: Fredericia, 1997 | ICON fotel. Gyártó: Fredericia, 2002 |
Az említett témák közül kiemelkedő a Kvadrat cégnek 1964-ben tervezett „Hallingdal” szövetkollekció, amelyet mindmáig, több mint száz színállásban gyártanak. A Hallingdal szövetekért Nanna Ditzel 2001-ben megkapja a Dán Design Díjat, az ún. klasszikus kategóriában. Még első alkotóperiódusa alatt született elképzelését: a belső tér többszintű megosztását is sikerül 1963-ban megvalósítania. Egy gyerekeknek épített játékterem lépcsős piramist idéző színes elemei révén megvalósul „a gyerekek és a harmadik dimenzió” kapcsolata. Kollégája, Poul Henningsen így ír erről a Mobiliában: „Nanna Dietzel nem fél a gyerekeket játszótereiken megmozgatni. Festeniük és kalapálniuk kell, mindent fejtetőre állítani és hancúrozni! De ő még ennél is többet tesz. Szokatlan és érdekfeszítő módon bevezeti a harmadik dimenziót a gyerekek birodalmába. Így ők saját világukat egynéhány méter magasról és teljesen másként láthatják, mint a padlómagasságból. Lehet, hogy egyes gyerekekből … akik ott felmásztak és játszottak, egyszer műépítész lesz”.
A '60-as évtized első felében önálló alkotóként sorban nyílnak kiállításai olyan világvárosokban, mint: London, New York, Berlin, Bécs és Milánó. Férje halála után hat évvel, 1968-ban újból férjhez megy, Kurt Heidéhez, majd áttelepülnek Londonba, ahol megalapítják, és közösen vezetik az Interspace Furniture céget. Ezzel egy új alkotói periódus kezdődik.
![]() |
Gyerekbútorok, ülőkék – világszerte elismert tárgyak, kilépés a harmadik dimenzióba. Gyártó: A/S Kold, 1961 |
Majd két évtizedes londoni tevékenysége alatt megrendelői között tudhatja: a Domus Danica, Georg Jensen, Skandus, Dunflex, Interteam, Poul Kold A/S, Den Pernamente cégeket. Tervezői tevékenysége sokrétű: tervez ékszert (G. Jensen), üvegszálas poliészter bárszéket (Domus Danica), kerámiakészletet (Interteam), szőnyeget (Halling Koch Design Center), kárpitos fotelt (Ottobeuren és Interspace). Angliai tevékenysége elismeréseként 1981-ben megválasztják a Design and Industries Association (Formatervezési és Ipari Társaság) elnökévé. Utólag – 1996-ban – egy manchesteri és glasgow-i kiállítás nyomán megkapja a megtisztelő Honourable Royal Designer címet is.
Pályafutásának harmadik periódusa 1986-ban második férje halálával végződött. Ezt követően visszatelepült Koppenhágába és ismét stúdiót nyitott.
Innen számítható az életmű negyedik, utolsó periódusa, mely eredményeit tekintve talán a legmeglepőbb: alkotójuk korát cáfoló, fiatalos művek születésének korszaka. Főleg ülőbútorokat tervez mesteri tudással hajlítva – kedvenc anyagát – a vékony, rétegelt furnérlapokat. Hazatérését köszönti a dán szakmai közvélemény, hiszen az eltelt évek alatt személye nemzetközi szinten is szülőföldje „kulturális ikonjává” vált. 1986-ban a Dán Kulturális Minisztérium filmet forgat alkotói módszereiről és munkáiról. Megtisztelő megrendelésként 1988-ban a Dán Állami Vasutak új IC-3-as vonatai számára készít szín- és textilterveket. Ezt követően egy sorozat fiatalos, meglepő, ortodoxnak egyáltalán nem nevezhető, könnyed és érzéki ülőbútor következik, igazi sikersorozat.
Kezdő darabként 1989-ben megtervezi a játékos, op-art hatásokat hordozó kettős padot („Banch for Two”) és asztalt. Merészen kihasználja a vékony rétegelt furnérlemezek hajlítással megnövekedő tartószilárdságát és a színes szitanyomás lehetőségeit. A termék kiválóságát a szerkezet újdonsága, a forma és dekor szoros egysége hordozza. Az elismerés nem marad el, 1990-ben a japán Ashikawa városban rendezett Nemzetközi Bútortervezési Kiállításon terméke aranyérmet kap.
Szintén op-art jellegű az 1990-ben tervezett színes, rovarlábakon álló aszimmetrikus „Lepke” szék, a józan „skandináv minimalizmus antitézise”. Gyártója a régi partner, a dán Fredericia cég. Munkamódszere egyszerű és direkt, „a folyamatos alkotást kultiválom” jelenti ki. A papírból készülő kísérletek után gyorsan megszületik a prototípus is.
![]() |
MIRROR asztal. Gyártó: Fredericia, 2002 |
Nanna Ditzel mint a skandináv formatervezés egyetlen női designsztárja, nevével nemcsak minőségi garanciát, de piaci sikert is jelent. 1993-ban, egy trinidadi és tobagói nyaralás után a helyi építészeti motívumok hatására születnek a „Trinidad” szék és a „Tobago” asztal. Gyártójuk, a dán Fredericia cég forgalma piacra kerülésük után 30% növekményt ért el. A „Trinidad” szék az 1995-ös madridi Living Design kiállításon ID-díjat kap. Ugyanabban az évben Nanna Ditzel megkapja a megtisztelő Knight of the Order of Danneborg (a Danneborg Rend Lovagja) címet is.
Idős kora dacára folytatódik a sikeres termékek sorozata. 1993-ban megtervezi az „In charge” széket a Dynamo Stolnak, 1994-ben a „Pisa” textilkollekciót a Kvadratnak, 1996-ban a „Tuba” széket, 1997-ben a „City” köztéri padot és a „Temba” rendezvényszéket, 2000-ben a „Sonar” széket, 2002-ben az „Icon” fotelt és „Mirror” asztalt a Fredericának.
![]() |
Bankjegycsiptető a Georg Jensen cég számára, 1988 |
Párhuzamosan egyéni kiállításokon mutatkozik be: 1992-ben szerte Dániában, 1993-ban Milánóban, 1994-ben Koppenhágában (Iparművészeti Múzeum), 1997-ben Londonban és Izlandon. A megbecsülés jeleként: 1997-ben a Dán Nemzeti Bank Alapítványától megkapja a Honorary Grant of the Anniversary díjat; 1998-ban a Dán Kulturális Minisztériumtól pedig – élete végéig – a Nagy Művész címet; szintén 1998-ban Henrik Sten Miller „Mozgás és szépség” címmel könyvet ír életművéről; 1999-ben kapja meg a Thornwald Bindesboll emlékérmet; 2001-ben pedig a Dán Design Díját.
2005. június 17., véget ér egy ritka nagyformátumú női alkotópálya.
Vásárhelyi János
formatervező