Nanna Ditzel, a dán design nagyasszonya

Mások, mint az ír származású Eileen Moray Gray (1878–1976), a kortárs Patricia Urquiola (1961–) vagy cikkünk alanya, a dán Nanna Ditzel (1923–2005) jobbára idegen környezetben és önállóan érvényesültek, meglehetősen hosszú szakmai pályát leírva.

Ennek a XX. században kiemelkedőt alkotó csoportnak jeles tagja az 1923-ban Koppenhágában született Nanna Hauberg. Szakmai-művészi képzését 1945-ig a Dán Királyi Művészeti Akadémián kapta. Tanára a dán bútortervezők nemzedékeit oktató Kaare Klint (1888–1954). Akadémiai tanulmányaival párhuzamosan bútorasztalos ismereteket sajátít el a Kézműves Művészeti Iskolában (Kunsthandvaerkerskolen), ahol tanárai a jeles bútortervezők, Peter Hvidt (1916–1986) és alkotótársa, Orla Mølgard Nielsen (1907–1994). Tanulmányai alatt és közös tevékenységük során ismerkedett meg jövendőbelijével, Jørgen Ditzellel (1921–1961). Első közös munkájukat 1944-ben mutatták be a Dán Műbútorasztalos Céh éves kiállításán, aminek során a szaksajtó mint „nagyon modern lakáshoz való bútorzatot” méltatta. Tehetségük, a kiváló mesteroktatók munkája és a párosan interaktív kísérletező kedv már 1945-ben meghozta az első elismerést, a Dán Műbútorasztalos Céh II. díját.

Trinidad szék, egy egzotikus karibi nyaralás emléke. Gyártó: Fredericia, 1993	Ring fotel – 2611 modell. Gyártó: Fredericia, 1958	A „Tojás” fonott, függesztett ülőkosár. Gyártó: Pierantonio Bonacina, 1957

Az 1946-os esztendőben összeházasodtak, majd egy – 15 évig tartó – eredményekben és elismerésekben gazdag közös alkotómunka következett. Ennek eredményei: a Dán Műbútorasztalos Céh I. díja (1950); a Milánói Triennale ezüstérme három alkalommal (1951, 1954, 1957); a szakmában rangot adó Lunning Díj (1956) és végül betetőzéseként a Milánói Triennale aranyérme (1960).
Gondolkodásukra nagy hatással volt a hellerrupi, szűkös, mindössze 45 m2-es műteremlakásuk. Sokat foglalkoztak a kis terek problémáival és ezen belül a konyhamodullal mint térosztó elemmel. Minderre a jeles építész, Fritz Schlegel (1896–1965) irodájába bedolgozva is jó alkalmuk nyílott. Ezekben az években terveznek gyerekbútorokat: rétegelt lemezből és oregoni fenyőből esztergálva („Orsó” asztal, szék és bölcső); kárpitos bútorokat az LPC Furniture angol cégnek és a Fredericia dán cégnek („Ring” fotel).

Bölcső és részlete, oregoni fenyő. Gyártó: A/S Kold Bútorgyár, 1963	Pad két személyre, a hát 1,5 mm vastag rétegelt repülőlemez, szitanyomás – az Asahikawa (Japán) designverseny aranyérme. Gyártó: Fredericia, 1989

 A „változás étvágyától” vezérelve Nanna új anyagokkal kísérletezik: vesszőfonott ülőbútorokat tervez a Wengler cégnek, a már archetípusként ismert felfüggesztett „Tojást” (mai gyártója az olasz Pierantonio Bonacina); evőeszközöket; kerámiát; textileket és ékszereket (a híres Georg Jensen, illetve Mihelsen cégnek). 1950-ben ékszerei megkapják az Aranyművesek Társasága Tanácsának első díját. A sokrétű tervezői megbízatások mellett elméleti munkára is futja az idejükből, 1954-ben férjével kiadják a „Dán székek” könyvét.
Ezekben az években Nanna így vall munkájáról: „…amikor elkezdek egy tárgyat tervezni, még minden lehetséges és megengedett, legyen csak a kihívás és a lehetőség. Képzeld el, ott ülsz a papírral és ceruzával és kitalálsz valamit, amit még soha senki sem látott. Ezt mi nem tanultuk, amikor diákok voltunk Kaare Klintnél”. Az előbbiek akár a '60-as évek dán bútorainak sikerreceptjeként is értelmezhetőek: nyitottság a problémafelismerésben, kreativitás a megoldásban és a tanítómesterektől kapott komoly tudás (jó arányérzék és mesterségbeli ismeretek).

Könyvtárlétra, 1988	Sonar székek Tobago asztallal. Gyártó: Fredericia, 2000	Lepke fotel: bizarr könnyedség, 1990

Az 1961-es esztendőben elhunyt Nanna Ditzel férje és alkotótársa, és ezzel lezárult pályájának első szakasza. A következő években – a második szakaszban – csatlakozik a kortárs dán design avantgárd csoportosulásához, amelyet ma már olyan klasszikusoknak számító nevek fémjeleznek, mint: Aagard Andersen, a festő és designer (1919–1982), Poul Henningsen, a híres PH lámpák tervezője (1894–1967) és Verner Panton, a vizionáló formatervező és belsőépítész (1926–1998). A csoport tagjai rendszeresen szerepelnek munkáikkal és írásaikkal a négynyelvű kortárs avantgárd designnal foglalkozó dán Mobilia szaklapban. Nanna Dietzel ebben az időszakban ismét új anyagokkal (poliuretán habbal és üvegszállal erősített poliészterrel) és kedvenc témáival (textil és gyermekbútor) foglalkozik.

Temba székek, nőiesen defenzív formaképzés. Gyártó: Fredericia, 1997	ICON fotel. Gyártó: Fredericia, 2002

Az említett témák közül kiemelkedő a Kvadrat cégnek 1964-ben tervezett „Hallingdal” szövetkollekció, amelyet mindmáig, több mint száz színállásban gyártanak. A Hallingdal szövetekért Nanna Ditzel 2001-ben megkapja a Dán Design Díjat, az ún. klasszikus kategóriában. Még első alkotóperiódusa alatt született elképzelését: a belső tér többszintű megosztását is sikerül 1963-ban megvalósítania. Egy gyerekeknek épített játékterem lépcsős piramist idéző színes elemei révén megvalósul „a gyerekek és a harmadik dimenzió” kapcsolata. Kollégája, Poul Henningsen így ír erről a Mobiliában: „Nanna Dietzel nem fél a gyerekeket játszótereiken megmozgatni. Festeniük és kalapálniuk kell, mindent fejtetőre állítani és hancúrozni! De ő még ennél is többet tesz. Szokatlan és érdekfeszítő módon bevezeti a harmadik dimenziót a gyerekek birodalmába. Így ők saját világukat egynéhány méter magasról és teljesen másként láthatják, mint a padlómagasságból. Lehet, hogy egyes gyerekekből … akik ott felmásztak és játszottak, egyszer műépítész lesz”.
A '60-as évtized első felében önálló alkotóként sorban nyílnak kiállításai olyan világvárosokban, mint: London, New York, Berlin, Bécs és Milánó. Férje halála után hat évvel, 1968-ban újból férjhez megy, Kurt Heidéhez, majd áttelepülnek Londonba, ahol megalapítják, és közösen vezetik az Interspace Furniture céget. Ezzel egy új alkotói periódus kezdődik.

Gyerekbútorok, ülőkék – világszerte elismert tárgyak, kilépés a harmadik dimenzióba. Gyártó: A/S Kold, 1961

Majd két évtizedes londoni tevékenysége alatt megrendelői között tudhatja: a Domus Danica, Georg Jensen, Skandus, Dunflex, Interteam, Poul Kold A/S, Den Pernamente cégeket. Tervezői tevékenysége sokrétű: tervez ékszert (G. Jensen), üvegszálas poliészter bárszéket (Domus Danica), kerámiakészletet (Interteam), szőnyeget (Halling Koch Design Center), kárpitos fotelt (Ottobeuren és Interspace). Angliai tevékenysége elismeréseként 1981-ben megválasztják a Design and Industries Association (Formatervezési és Ipari Társaság) elnökévé. Utólag – 1996-ban – egy manchesteri és glasgow-i kiállítás nyomán megkapja a megtisztelő Honourable Royal Designer címet is.
Pályafutásának harmadik periódusa 1986-ban második férje halálával végződött. Ezt követően visszatelepült Koppenhágába és ismét stúdiót nyitott.
Innen számítható az életmű negyedik, utolsó periódusa, mely eredményeit tekintve talán a legmeglepőbb: alkotójuk korát cáfoló, fiatalos művek születésének korszaka. Főleg ülőbútorokat tervez mesteri tudással hajlítva – kedvenc anyagát – a vékony, rétegelt furnérlapokat. Hazatérését köszönti a dán szakmai közvélemény, hiszen az eltelt évek alatt személye nemzetközi szinten is szülőföldje „kulturális ikonjává” vált. 1986-ban a Dán Kulturális Minisztérium filmet forgat alkotói módszereiről és munkáiról. Megtisztelő megrendelésként 1988-ban a Dán Állami Vasutak új IC-3-as vonatai számára készít szín- és textilterveket. Ezt követően egy sorozat fiatalos, meglepő, ortodoxnak egyáltalán nem nevezhető, könnyed és érzéki ülőbútor következik, igazi sikersorozat.
Kezdő darabként 1989-ben megtervezi a játékos, op-art hatásokat hordozó kettős padot („Banch for Two”) és asztalt. Merészen kihasználja a vékony rétegelt furnérlemezek hajlítással megnövekedő tartószilárdságát és a színes szitanyomás lehetőségeit. A termék kiválóságát a szerkezet újdonsága, a forma és dekor szoros egysége hordozza. Az elismerés nem marad el, 1990-ben a japán Ashikawa városban rendezett Nemzetközi Bútortervezési Kiállításon terméke aranyérmet kap.
Szintén op-art jellegű az 1990-ben tervezett színes, rovarlábakon álló aszimmetrikus „Lepke” szék, a józan „skandináv minimalizmus antitézise”. Gyártója a régi partner, a dán Fredericia cég. Munkamódszere egyszerű és direkt, „a folyamatos alkotást kultiválom” jelenti ki. A papírból készülő kísérletek után gyorsan megszületik a prototípus is.

MIRROR asztal. Gyártó: Fredericia, 2002

Nanna Ditzel mint a skandináv formatervezés egyetlen női designsztárja, nevével nemcsak minőségi garanciát, de piaci sikert is jelent. 1993-ban, egy trinidadi és tobagói nyaralás után a helyi építészeti motívumok hatására születnek a „Trinidad” szék és a „Tobago” asztal. Gyártójuk, a dán Fredericia cég forgalma piacra kerülésük után 30% növekményt ért el. A „Trinidad” szék az 1995-ös madridi Living Design kiállításon ID-díjat kap. Ugyanabban az évben Nanna Ditzel megkapja a megtisztelő Knight of the Order of Danneborg (a Danneborg Rend Lovagja) címet is.

Idős kora dacára folytatódik a sikeres termékek sorozata. 1993-ban megtervezi az „In charge” széket a Dynamo Stolnak, 1994-ben a „Pisa” textilkollekciót a Kvadratnak, 1996-ban a „Tuba” széket, 1997-ben a „City” köztéri padot és a „Temba” rendezvényszéket, 2000-ben a „Sonar” széket, 2002-ben az „Icon” fotelt és „Mirror” asztalt a Fredericának.

Bankjegycsiptető a Georg Jensen cég számára, 1988

Párhuzamosan egyéni kiállításokon mutatkozik be: 1992-ben szerte Dániában, 1993-ban Milánóban, 1994-ben Koppenhágában (Iparművészeti Múzeum), 1997-ben Londonban és Izlandon. A megbecsülés jeleként: 1997-ben a Dán Nemzeti Bank Alapítványától megkapja a Honorary Grant of the Anniversary díjat; 1998-ban a Dán Kulturális Minisztériumtól pedig – élete végéig – a Nagy Művész címet; szintén 1998-ban Henrik Sten Miller „Mozgás és szépség” címmel könyvet ír életművéről; 1999-ben kapja meg a Thornwald Bindesboll emlékérmet; 2001-ben pedig a Dán Design Díját.
2005. június 17., véget ér egy ritka nagyformátumú női alkotópálya.

Vásárhelyi János
formatervező

Tetszett a cikk?