Az olasz minimalista bútordesign nagymestere és menedzsere

Kétségtelen, hogy az olasz minimalista bútorkínálat egyik legjelesebb alkotója és gyarapítója az 1956-ban a Milánó közeli Sereno helységben született Piero Lissoni formatervező, belsőépítész, grafikus és építész. A stílustrend melletti elkötelezettsége a meggyőződéséből fakad. Szerinte a „minimalizmus jövője a múltban rejlik”, ami „nemcsak a modernista, de a skandináv, japán, sőt a románkori építészet sajátja”. Lissoni gyűlöli a napjainkban dívó specializációt és sztárkultuszt, és megállapítható, hogy kizárólag a munkában mértéktelen. Lendületét az a gondolat táplálja, hogy „a technikai haladásnak köszönhetően az ipari tömegtermelés jobb minőségével a design a jövőben elismertethető lesz. A vásárlók öntudatosabbak lesznek a dolgok valós értékének elismerésében, a dolgok-tárgyak minden vonatkozásának felismerésében a márka vagy valamelyik aktuális trend felismerése helyett”.
Lissoni már tanulmányai befejezése előtt – 1986-ban építészként végzi a Milánói Politechnikumot – az ismert milánói G14-es stúdió munkatársa. Sőt már 1984- ben Nicoletta Canesivel megalapítják saját stúdiójukat Lissoni Associati néven Milánóban. 1986-ban első megrendelői között találjuk a trenddiktáló konyhabútorgyártó olasz Boffi céget. A következő évben újabb jeles olasz gyártók neveivel gyarapodik a megrendelői névsor: Living Divani (ott művészeti igazgató), Porro és Matteograssi cégek. Szívósan gyűjti a megrendeléseket, a stúdió létszáma és tevékenységi területei is bővülnek. Így 1991-ben kiköt Japánban, ahol a Takashimaya stúdióval együttműködve logókat és bélyegeket tervez a Kobe város melletti Ogata Plaza bevásárlóközpontnak. Ezt követően együtt dolgozik a Yoshimura építészstúdióval belsőépítészeti munkák tervezésében.
Az 1991-es esztendőben a Boffi cégnek tervezett Espirit (1989) konyháját a jelentős Compasso d’Oro díjjal tüntetik ki. A konyha formavilága már minimalista, hasábokban megfogalmazott, de felületei még színesek, anyaghasználata előremutató.

TRAYS	LIZZ

A díj jó ajánlólevél az újabb belföldi megrendelések megnyeréséhez, így 1993-ban már az Artemide cégnek tervez lámpát és a Kartellnek műanyag bútorokat. A következő évben a LEMA hívja meg művészeti igazgatójának, hogy a cég kollekcióját a piacon ütőképesebbé tegye.
Az 1995-ös évben egyszerre három, az olasz bútorgyártásban kiemelt fogalomnak számító céggel kezd együttműködni: a Cappellini (művészeti igazgatóként), a Cassina és Porro cégekkel. A névsor 1996-ban a jeles olasz Living Divani céggel bővül. Ezekben az években már a minimalista stílustrend jellemzi a nemzetközi kiállítások, vásárok kínálatát. Lissoni és stúdiója alkotásait egy szóval: a (formai) redukcióval lehet jellemezni.

MEX CUBE	COUPE'GT

Szigorú, már-már puritán hasábok, dominálóan vízszintes vonalvezetés és a kifinomult arányok következtében könnyed megjelenés. Az ülőbútorok esetében a puritán formaképzés már-már aszketikus jegyeket mutat, lásd a Frog fotelt (1996 gyártó: Living Divani) és a Form fotelt (1997 Kartell). Az említett formai redukció fellelhető a Lissoni számára példakép Mies van der Rohe (1886–1969), Eileen Gray (1878–1976) – lásd 1925 utáni csőbútorait – és Charles Eames (1907–1978) munkáiban is. Míg az első kettő a szerkezeti redukció mesterei is, a harmadik talán az anyagok sokrétű használatát illetően szolgált tanulságokkal.

COMO	NEVE

A Lissoni stúdió bútorai, bár a puritánságig egyszerűek, de igényes anyagokból és nagy precizitású gépmunkával készülnek a tökélyt megkísértve. Így esetükben, mivel prémiumkategóriába tartoznak, a láthatóan kevesebb árban mindenképpen több. Bár sallangmentes egyszerűségükkel kiválnak a zavart keltően bő kínálatból, de ahhoz, hogy a vásárlók az emelt árak dacára mellettük döntsenek, még egyéb is szükséges. Lissoni bútorai többet jelentenek, mint funkciónak, rendeltetésnek megfelelést – mint egy méltatója jegyzi: az aktuális humán létezés kontextusát is megfogalmazza általuk. A siker másik tényezője, hogy Lissoni a piacig kíséri termékeit. Megtervezi a gyártók bemutatótermeit, vásári standját, sőt vállalati arculatát is, tekintve, hogy nem híve a specializációnak, de annál inkább a komplex látásmódnak és tevékenységnek. A meggyőző termékkel harmonizáló, azt erősítő környezet emeli a látvány hitelességét, segíti és gyorsítja a vásárlói döntést.
Első bemutatótermét első megrendelőjének, a Boffi cégnek tervezi Milánóban és Párizsban. Ezeket az olasz Matteograssi cég párizsi bemutatóterme követi 1996-ban. Ugyanebben az évben arculatot tervez az Allegri divatcégnek és üzletet a Cappellininek, majd 1997-ben az Allegrinek állandó standot a milánói Pitti Moda üzletházban, amelyet követ a kozmetikumokat gyártó Wella cég standja is.

SPINDLE BABY	OFFSHORE

Ebben a műfajban az 1999-es év rekordot állít, a januári Kölni Nemzetközi Bútorvásáron a stúdió tervezte standokon állítanak ki: a Boffi, a Cassina, a Kartell, a Lema, a Living Divani és Porro olasz cégek. Aki pedig megfordult a kölni vásáron, meggyőződhetett arról, hogy egy olasz stand erőteljes benyomást nyújtva maga is önálló termék.
A sok és változatos megrendelés következtében a stúdió létszáma 40 főre növekedik, új irodába költöznek, a milánói Goito utcába. A tevékenységi profil tovább bővül: tárgytervezés (kávéfőző, óra, bútor), tárgyegyüttesek (bemutatótermek, standok, belsőépítészet), grafikai arculatterv (logó stb.), sőt már kisebb építészeti megbízások is (villák, családi házak). A munkatársak szakmai és nemzetközi összetétele is gyarapszik: grafikustól az építészig, olasztól a dél-koreai származásúig. A feladatok megoldásainál állandó vita a szakterületek közötti ellenőrző kapcsolat. Ez a teammunka a csoport kreativitásának biztosítéka.

MEX CUBE	MODERN

Ha lehet globalizációról és egy hozzá kapcsolódó nemzetközi stílustrendről beszélni, úgy ez a Lissoni stúdió esetében vitán felül áll. Az alkotásaik 70%-a Európában, 30%-a Japánban és Amerikában lát piacot, és a stúdió létszámának felét külföldiek adják.
Bár az önállósuló fiataloknak Lissoni nem ad útravalót, de provokatívan jegyzi meg: „amíg nálam vannak, utazhatnak, pezsgő környezet veszi őket körül, tapasztalatokat szerezhetnek és természetesen fizetést is adok, de piszkos kapitalista módjára igyekszem kizsigerelni őket”. Az alkotóműhely pezsgő szellemi környezetének fenntartása gazdasági kérdés is, Lissoni szavaival: „nem szeretném úgy végezni, mint Bramante, aki hiába volt zseniális, mégis szegényen halt meg”. Mint stúdióvezető, Lissoni maga szignálja az alkotásokat, de tehetséges alkotótársak esetében kivételt is tesz, mint a koreai S. Sook Kim (Mat kanapé,1996) vagy a spanyol Patricia Urquiola (One konténerek, 1991) eseteiben.

AUDREY	MODERN

Az évezredforduló körül az olasz bútor nemzetközi offenzívájához kapcsolódva a stúdió egyre több belsőépítészeti megbízatást vállal. Bemutatótermeket terveznek a Boffi (Párizs, New York – 2001, Los Angeles 2002, Miami 2003) és a Cassina (Osaka, Tokio, Párizs – 2003) cégeknek, magánházakat Milánóban, Monte Carlóban, Tokióban és Sanghaiban és hoteleket (Monaco & Grand Canal ötcsillagos szálló – Velence, Bentley Hotel – Isztambul, Al Porto Hotel – Zürich). Az új belsőépítészeti munkák megszerzésének legjobb módja az építészstúdiókkal való együttműködés. Ezt felismerve 2003-ban a Lissoni Associati egyesül Gianpiero Peia építész stúdiójával. Az új stúdió neve Lissoni & Peia Associati. Az új felállásban már gyár- és irodaépület- együtteseket terveznek a Matteograssi és Living Divani olasz cégeknek, villákat Pármában és Comóban, városi könyvtárat Fidenzában, motel-sport-konferencia központot a Maggiorénál, székházakat Milánó központjában. A felsorolás nem teljes, de kiemelkedő munkaintenzitásról tanúskodó.

PLASTICS DUO

Ami viszont Lissoni tevékenységének immár nemzetközi elismeréséről tanúskodik, az a 2007-ben a dán Fritz Hansen cégtől kapott megbízatása. A kitüntető kapcsolat a legjobb előjele annak, ha egy alkotó a klasszikusok klubjába lép – lásd a honfitárs Vico Magistretti (1920–2006) esetét. A megrendelésre – a szokásos 1–2 modell helyett a Lissoni stúdió egy egész kollekcióval válaszol: egy szófacsalád 3 méretben, 8 darabos asztalkacsalád, pihenőszékek lábzsámollyal. A külföldi érdeklődés nem egyedi és véletlen, erről a Lissoni stúdió a francia Artelano céggel kezdődő kapcsolata is tanúskodik. Lissoni jeles alkotása maga a stúdió is és annak munkamódszerei. Termelékenységével és piacorientáltságával befolyásolja az árukínálatot, sőt talán a trendek élettartamát is. Lissoni viszolyog a sztárkultusztól, termékei mögül „kapitalista” designvállalkozóként növeli és váltja a stúdiója piacát. A siker érdekében tudatosan keresi az iparral közös érdekeket, új szolgáltatásokat nyújtva. Ő nem a klasszikus művész-designer, hanem a menedzser beállítottságú designer.
A elkövetkező évek – amelyek nagy valószínűséggel a minimalizmus visszahúzódásának évei – nagy kihívást jelenthetnek a piacorientált Lissoni számára is. Talán ennek előjele 2010-ben, a Porro cég számára tervezett Neve széke is. A '60-as évek székeinek organikus formáit idéző termék a retro jegyében fogant, ám egyéni karakterrel. Miként a vele egyidős Modern tárolóbútorokat (polcokat), vagy Sidewall cd -tárolót is, az elanyagtalanítás jellemzi: vékony vázelemek itt, mindössze 12 mm-es vastagságú válaszfalak ott. Tehát a szlogen marad: „annyit, amennyi szükséges, és olyan keveset, amennyi lehetséges”.

Vásárhelyi János
formatervező

Tetszett a cikk?