Az ülés méltósága (1. rész)

1. kép: egy kisszék Barcelonában

Fenti idézet egy afrikai mondás, amelyet egy előadás hirdetésén olvastam a Danmarks Designskole Bútortervezési tanszékének folyosóján. Az előadás az afrikai természeti népek üléskultúrájáról szólt, én pedig Ludwig-ösztöndíjas doktorandusként 2003 tavaszi szemeszterét töltöttem Koppenhágában. A kemény és egyértelmű szavakat olvasva elgondolkoztam rajta, hogy is állunk manapság az ülés és az emberi méltóság viszonyával (1. kép)
Az Magyar Iparművészeti Egyetem (új nevén Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, MOME) Doktori Iskolájának hallgatójaként választott témám címe „AZ ÜLÉS MÉLTÓSÁGA” volt. Témavezetőm, felkérésemet megtisztelően elfogadva, Ferencz István építész, egyetemi tanár lett. A doktorképzés az egyetemi képzés harmadik, legmagasabb szintje. A hallgató kutatásokat végez, tézisekbe foglalja új felismeréseit és ezeket egy tervezési projekt során elkészített mesterműben vagy művekben összegzi. Én három projektet készítettem, amely során különböző ülőbútorok születtek. Tanulmányaim végén, a szigorlatok után munkámat doktori értekezésben összegeztem, majd egy nyilvános védésen kellett bizottság előtt bemutatni téziseimet, illetve az ezek alapján készült bútorokat.
Cikksorozatomban szeretném bemutatni elméleti kutatásaim összegzését és a három bútorprojektet.

Az ülés

A programom első lépéseként tisztáznom kellett, hogy számomra mit jelent a történelmen, kultúrákon átívelő emberi „állapot”, az ülés és az emberi méltóság kapcsolata. Doktori munkám vezérfonala nem az ülő ember méltóságának kérdése, hanem az emberi méltóság kifejeződése ülő pozícióban.
Az ülő személy az álló pozícióban lévőhöz képest kiszolgáltatott helyzetnek tekinthető, mivel korlátozott aktivitással, reakcióra való képességgel jár együtt. Másrészt előfeltétele és ideális pozíciója erős koncentrációt igénylő szellemi tevékenységnek, de az ülés lehetőséget ad kikapcsolódásra, korlátozott pihenésre is. Kérdésem volt, miképpen fejeződhetnek ki az embernek méltóságot adó helyzetek a különböző ülési pozíciókban, illetve egy-egy bútor miképpen szolgálhatja e méltóság kifejeződését.

Az ülőbútor tervezése

2. kép: tradicionális japán ülőhelyzet és a tér viszonya

A szék szemlélőjében felidézi az ülő embert, ugyanakkor erős érzelmi tartalmakat is indukálva (fáradtság, megnyugvás) mintegy gyújtópontjává válik a térnek, ergonómiának, technológiának. Ezért is szép és izgalmas tervezői feladat.
Az ülőbútorok elkészítése régen a céhmester egyidejű fizikai és szellemi terméke volt. A technológiai lehetőségek bővülésével belépett a munkáskezet kiváltó ipari technológia, majd a tervező személye. Viszont az egyedi, illetve kisszériás bútorok készítéséhez, a prototípusok bemintázásához magasan kvalifikált mesterre van szükség, aki együtt dolgozik a tervezővel. Így a technológia fejlődésének újabb szintjén szükségszerűen újból megjelent egy bizonyos egybeolvadás lehetősége, a tervező és a mester szimbiózisa. Ennek jeles hagyományai vannak például az északi országokban (Dánia), ahol a kézművesség becsülete magas technológiai szinten is megmaradt. Doktori projektem bútorainak megvalósítása közben tudatosan törekedtem ennek a szimbiózisnak a megvalósítására. Meggyőződésem, hogy a szép hagyományú hazai bútoripar újraélesztéséhez, szakmai sikerességéhez ezen az alkotói-megvalósítói kapcsolaton át vezet az út.

Az ülés mint a kultúra része

3. kép: szék és tér kapcsolata

Alapvető élettani szükséglet, de ugyanakkor jellemző egy adott kultúrára. A japánok hagyományosan a tatamikból készült padlón ülnek, a belső térhez képest alacsony szemmagasságban. Az európai embernek ez szokatlan, hosszú távon ezt nem mindenki bírja, térérzete elbizonytalanodhat, hányinger is felléphet. A keleti ember más perspektívából szemléli a világot, amit talán ez az ülőpozíció is jelez. Alázat van benne a természet iránt, amit kifejez a földön ülés is (2. kép).

A szék és a tér kapcsolata

Erik Krogh dán bútortervező, egyetemi tanár találóan fejti ki könyvében, hogy a széket mint tárgyat az emberi test igénye hozta létre. Az állás mint függőleges, mozgásra késztető térpozíció és a fekvés mint vízszintes pihenő térpozíció mellett fiziológiai okok miatt szükség van egy harmadik pozícióra, az ülésre. A szék válasz erre a harmadik térigényre. A szék biztosítja helyigényünket a térben, és egyben ki is jelöli azt. A szék önmagában nyitott formát alkot, a kompozíció akkor lesz zárt és teljes, ha az ember leülvén kitölti a szék által számára meghatározott teret. A szék szerkezeti és formai jegyei jellemzőek és meghatározóak az általa indukált térre (3. kép).

Az emberi méltóság

Témám programjának meghatározásában kulcsfontosságú volt, hogy értelmezzem magam számára a méltóság fogalmát. Szorosan az emberhez kötődő fogalomnak tartom, amelyet valahogy, valahonnan, valamikor megszerzett vagy megkapott az ember egy harmónia részeként, bár egymás között, emberi világunk szintjén értelmezzük és használjuk az emberi méltóság fogalmát. Álláspontom szerint a méltóság, mint eredete is, csak megtapasztalható, az ember által nem kreálható, viszont tisztelete a felebaráti szeretet által gyakorolható.

Az emberi méltóság és az ülés kapcsolata

4. kép: az emberi méltóság kifejeződése ülő testhelyzetben

Egy jól ismert példával szeretném szemléltetni az emberi méltóság és az ülő pozíció kapcsolatát (4. kép).
A kerekesszékhez „láncolt” kényszerhelyzet súlyos megpróbáltatás. A szabad mozgás elvesztésének traumáján túl a mozgáskorlátozott sok szituációban emberhez méltatlan, kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet. A versenysport az abszolút mozgásszabadságról, a harmonikus, tökélyre fejlesztett mozgáskoordinációról, de az emberi akaratról is szól. Ez a közös nevezője az első látásra ellentmondásosnak tűnő mozgáskorlátozott létnek és a versenysportnak. A kerekesszékben küzdő kosárlabdázó, vívó vagy atléta az emberi akarat, remény és méltóság megszemélyesítői.
Fenti elemzés a tervezés tudatos ellenőrzésének módszerét is hivatott bemutatni. Az érzelmi és ösztönös tervezési folyamatok mellett nagyon fontos, hogy a tervező döntéseit tudatos érték- és jelentéselemzés alapján tegye meg. A doktori projektem három fő témájának kidolgozása során tervezett ülőbútorokat ezzel a tervezői metodikával készítettem.

Kreativitás a tervezésben

Tézis: Napjainkban az alkalmazott művészeti tervezés legfőbb eleme a tervben, a termékben, az alkotásban kifejeződő, magát megmutató kreativitás.
A biedermeiert megelőző európai stíluskorszakokban az építészet erősen meghatározta a bútorok formai és szerkesztési elveinek világát. Ennek a közös, kanonizált művészeti nyelvezeten túl a felhasználható anyagok, illetve a megmunkálási technológiák szintjének behatároltsága is oka volt.
A XX. század modernizmusa, támaszkodva az ipari társadalom biztosította tömeggyártásra, utópiái által vezérelve, elemi erővel alakította át az addigi tér- és tárgykultúrát. Jellemzője volt a céltudatos funkcionalizmus és az iparosított jelleg. A század utolsó évtizedétől egyre inkább a kisszériában készülő, eredetiségre törekvő termékek értékesíthetők a piacon.

5. kép: a XX. század egyik tökéletes széke, közismert neve „A szék” (Hans J. Wegner)

A tervező munkája során állandóan szembesül azzal a problémával, hogy miként lehet az alkotása eredeti, különösen, ha olyan tárgyat tervez, aminek olyan jelentős előtörténete van, mint az ülőbútor. Az emberiség, története során, számtalan ülőalkalmatosságot használt, készített, az utóbbi másfél évszázadban tervezett is. Ha megvizsgáljuk például az '50-es, '60-as években tervezett dán, fából készült székeket, szinte teljesen kimerítették a formai, ergonómiai és technológiai lehetőségeket (5. kép). Ez utóbbiban elképzelhetők még bizonyos fejlesztések, de igazából nagy újdonság már nem várható. Az ember ergonómiai igényei sem igen változnak jelentősen. Tulajdonképpen a „modern klasszikusoknak” nevezett székek tökéletesen kiszolgálják az embereket, mindent tudnak, amit egy széknek tudnia kell. A vásárló számára értékállóságuk és élettartamuk legalább néhány évtizedre garantált.
Felvetődik a kérdés: Miért kellenek új székek, miért van szükség újak tervezésére?
Azért az ember élettani változásai, pl. az életkor növekedése, ha lassú is, de közvetve új igényeket generálnak. Egyre több és változatosabb emberi tevékenység történik ülő pozícióban. Ezért egyre több és árnyaltabb funkciót kell kielégíteniük az ülőbútoroknak. Ezek együtt mind az ülőbútortípusok változatait és számát növelik. A régi anyagok elfogynak, az új anyagok és technológiák új megoldási lehetőséget kínálnak a tervezők számára a régi feladat, az ülés pozíciójának megoldására. Végül, de nem utolsósorban komoly motiváció az emberi kíváncsiság, a problémamegoldás bizsergető és kellemes izgalma. Ezek együttesen új feladat elé állítják a tervezést, ennek megoldásához van szükség kreativitásra. A kreatív tervezés véleményem szerint egy folyamat, amelynek elemzésével jól szemléltethető a tervező (designer) társadalomban betöltött szerepének, feladatának átalakulása is.

1. lépés: a sztereotípiák eldobása
Az ember biológiai-evolúciós fejlődése lassabb, mint a technikai fejlődés. A technicizált világ változásának követése komoly kihívás az emberiség számára. Az újabb és újabb helyzetek kezelése, megoldása új problémákat generál. A főleg gyermekkori szocializáció során elsajátított, szükségszerűen általánosító megoldások (sztereotípiák) nagyon sokat segítenek a mindennapi életünkben, a rutinszerű feladatok megoldásában. Ezek a mechanizmusok kevésbé hasznosak új, eddig nem tapasztalt problémák megoldásában, mint amilyen egy tervezési feladat. A tervezésben, ahol eredetiségre törekszünk, ezek egyértelműen gátolják a tervezési folyamat kiteljesedését. Tehát kerülendők.

6-7-8. kép: Hayde Réka „Maszk” című munkája kreatív tervezés tantárgyból

2. lépés: jelentéstranszformáció
A jelentéstranszformációval egyrészt megszabadulhatunk a sztereotip megoldásoktól, másrészt szabaddá téve a tervezési feladat tárgyának értelmezését, ki tudunk lépni a probléma rendszeréből. Így új, külső nézőpontból látunk rá a vizsgálandó feladatra.

3. lépés: külső nézőpont felvétele
A külső nézőpontból szabadon elemezhetjük a problémát, kérdéseket tudunk megfogalmazni, majd ezekre kreatív tervezői választ tudunk adni. A gyerekkorunkból jól ismert gyufaszálas feladat ezt a képességet igényli. Egy-két gyufaszál átrendezésével kell a kirakott alakzatot gyökeresen új rendszerré átalakítani.
Fentieket Hayde Réka felvételi előképzős hallgatójelölt (MOME) kreatív tervezés tantárgyból készített „Maszk” című munkájával szeretném demonstrálni (6-7-8. kép).

Először a feladat jelentésének elemzésével kezdjük. A maszk az eredeti személyiségünk elrejtését, időlegesen, de egy másik személlyel történő azonosulását teszi lehetővé. Gondoljunk például a mohácsi busómaszkokra vagy a farsangi bálok jelmezeihez tartozó álarcokra. Az „átváltozást” a fejen lévő, bennünket meghatározó érzékszervek, az eredeti mimikai játék, a jellemző fejforma maszk általi megváltoztatása, részbeni kiiktatása eredményezi. Réka a fejünkre legjellemzőbb frontális és profilirányú nézetek megváltoztatásával alkotott egy új személyiséget.

Összegezve és továbbgondolva, az ülőbútor-tervezéshez a fenti megállapítássorozat a következő módon kapcsolódik: az ülőbútor formája, szerkezete, anyagválasztása, esztétikája az elemzett ülési állapot milyenségéből fakad, minden részletképzésében annak van alárendelve, azt tükrözi. Doktori tervezési projektjeim ülőbútorai ezt a számomra meghatározó alaptézist követik. Részletes bemutatásukra a következő lapszámokban kerül sor.
(Folytatjuk.)
Juhász István

Tetszett a cikk?