Az ülés méltósága (3. rész)

Tézis: A technika nem védi meg az embert a tragédiáktól, nyomorúságtól és szenvedéstől. Bizonyos technikai vívmányok azonban enyhítik a szenvedést, és ehhez a bútortervezés is hozzájárulhat. Tehát a bútortervezés feladata több is lehet, mint egyszerűen a funkció és a kényelem biztosítása.

1. kép: nagyanyám
mesélő hintaszéke

2. kép: shaker karfás hintaszék, New Libanon, New York State (1840–1850)

Emberi méltóság a XX. Században

A XIX. század végére az ember eredendő, természetnek való kiszolgáltatottsága nagymértékben csökkent az iparilag fejlett országokban. A XX. század elejére kialakult vezető európai tömegtársadalmakban kiterjesztették a választójogot, bevezették a közoktatást és a közegészségügyi ellátást. De a tudományos és technikai fejlődés adta lehetőségek nem vonták automatikusan maguk után hasonlóan gyors ütemben a társadalom demokratikus fejlődését. A háborús konfliktusok egyre inkább kiterjedtek a civilekre, sőt olykor egyenesen őket vették célba, addig nem tapasztalt hatékonysággal. Népirtás, deportálás, kényszermunka lett sok-sok tízmillió ember sorsa.
Magyarországon a lakosság több társadalmi kataklizmán esett át. A traumák kollektív feldolgozása sok esetben késett, késik vagy elégtelen. A közbeszédben egyszerre van jelen a feltárás, a tudományos kutatás, a történtek széles körű bemutatása, oktatása és a különböző szenvedések traumájának differenciálása, a részvétlenség, a tagadás vagy a megtörténtek tudomásul nem vétele. Az idő teltével a megoldatlanság csak súlyosabb helyzetet teremt, újabb és újabb sérelmek rakódnak egymásra, amelyek rontják a feldolgozás és a megbékélés esélyeit.

3. kép: Henry Moore: Hintaszék No.1 (1950) bronz, m: 33 cm

Nagyanyám mesélő hintaszéke

Nagymamám kedvenc hintaszékében üldögélve sokat mesélt életéről, az Amerikában töltött fiatalságáról, az itthoni családalapításról és néha „a rettegett Hortobágyról”. Az '50-es évek elején az egyik kényszermunkatáborba deportálták férjével és leányaival. A hintaszékes történetek a továbbörökítés, az öngyógyító „kibeszélés” lehetőségét jelentették számára.
Ezzel a tervezési projekttel megoldáskeresésként megpróbáltam a nyomasztó örökséget alkotói inspirációvá transzformálni (1. kép).
További inspirációk: shaker hintaszék
A shakerek a XVIII. század második felében Angliából emigrált maroknyi keresztény szektából a XIX. század közepére erős autonóm vallási közösséggé váltak az Egyesült Államok keleti partjának belső területein (New York Állam, Massachusetts, Connecticut). A shaker közösségek életvitelét, kultúráját hitük szigorú elfogadása és következetes betartása határozta meg. Ezeken keresztül lehet megérteni épített és tárgyi világukat. Bútoraikra a letisztult geometrikus formavilág, célszerűség és a mobilitás volt jellemző. Sok szerkezeti újítást találtak ki, kreatív módon tették a bútoraikat többfunkcióssá. Hintaszékeik csapolt, esztergált elemekből készültek, karcsú formák és függőleges komponálás jellemezte őket. (2. kép)

4. kép: Hans J. Wegner: Y szék, (1950) Carl Hansen & Søn

Henry Moore: Hintaszék Nº1

A szobrász az anya és gyermeke bensőséges kapcsolatát, önfeledt játékát hintaszék formában mintázta meg (3. kép). Az anya magasba emeli gyermekét, aki önfeledten élvezi a biztonságos, de szinte lebegő pozíciót. A ringatózás kellemes állapotát egy képzeletbeli hintaszék íves alépítménye biztosítja. Az anya teste a hintaszék felépítménye egyben, teste széket formáz, amely a ringatózásával a baba boldogságának forrása. A szék alkotta tér aurája és a lebegő gyermek alatti tér egy és ugyanaz. A hintatalp lendületes íve és a levegőbe lendített gyermek egy körkompozíciót alkot, az összetartozás szimbólumaként. A szobrász tudatos elemeket is magába foglaló alkotói módszere, a komponálás tömörsége inspiráló.

A dán szék

Dániában a bútortervezés szakmai identitása egyszerre gyökerezik a nagyon igényes, magas társadalmi megbecsülés övezte kézművességben, illetve a bátran kísérletező, legújabb kreatív technológiákat alkalmazó tervezői mentalitásban. A skandináv iparművészet tudatosan építi be hagyományosan egyszerű, sokszor a természet inspirálta formáiba a legújabb innovációs vívmányokat, technológiákat. Emellett jellemző, hogy a tervezők tanulmányozzák a korábbi korok, más kultúrák bútorait. Ennek eredményeként új szintézisek jönnek létre, amelyek új alapművekként beépülnek a dán bútorművészetbe, és további inspirációforrásként szolgálnak a későbbi tervezőgenerációknak. Ilyen például a Ming-korszak kínai karosszékeinek meghatározó hatása Hans J. Wegner dán tervezőre, aki kínai ihletésű, ma már modern klasszikusnak számító, öt székből álló „Kínai-szék”-sorozatot tervezett (4. kép).

5. kép: a falevél a projekt szimbóluma

Falevél

A levél a projekt szimbóluma. Szerepe a fa életének, növekedésének fenntartásában alapvető fontosságú. A tápanyagcsere és a kapcsolat idővel fokozatosan megszűnik a levél és a fa között. Aláhullik és lebomlik baktériumok és gombák segítségével ásványokká, amelyek tovább táplálják a fát. De a levélhullás előtt a fa meghozza kis rügyeit, amelyek tavasszal aktivizálódnak, újra indul a körforgás, a továbbélés biztosított, mint az emberiség esetében a generációk váltásával. A levél vizsgálatával párhuzamot vonhatunk emberi sorsunkkal, segíthet annak elfogadásában. Az egyén sorsa, élete, pusztulása, még ha gyakran szenvedés és tragédia kíséri is, mindig értelmet nyer a közösség továbbélésével. A falevél, a faág, a virág formai átírásai megjelennek a tervezett hintaszéken (5. kép).

Ergonómia

Kialakítását az emlékeit elmesélő, azokat újra átélő nagymamám bennem élő képe határozta meg. Magas üléspozíció, rövid beülési mélység, meredek szögű háttámla biztosítja az egyenes derekú testtartást, a gyors felállást és leülést. Mindezt a finom, enyhe ringás lehetősége oldja. A mellső láb puha ívű fejkialakítása egyszerre karfa és sétabot, segíti és stabilizálja a leülő, illetve felálló idős embert. Az alkart a csukló fölött, súlypontjában támasztja alá. Nagy felülete kellemes alátámasztást biztosít, elosztja a ránehezedő kar súlyát. A talpak íve a végek felé laposodó, így előre- és hátrabillenés esetén a lendület csillapítása biztosított. Középen viszont az ív törése intenzívebb, így a hintázó mozgás könnyedén létrejön. A talp élének marása, csökkentve a súrlódást, szintén könnyíti a mozgást. A keletkező finom árnyékcsík vizuálisan elemeli a széket a padlófelülettől, javítva a mobil bútor könnyed összképét (6–7. kép).

6–7. kép: ergonómiai kialakítás

Szerkezet

Könnyedén fut a tér minden irányába, ruganyosan vezeti el a statikus és dinamikus terhelésből eredő erőket. A szerkezet egyes pontjai finoman rugóznak, javítva ezzel az ülés minőségét. Ezt a szerkezet formálása, a keresztmetszetek méretei, a rugalmas kőrisfa, illetve rétegelt lemez együttesen eredményezik. A hintatalpakhoz elöl két kör keresztmetszetű mellső láb, hátul terpeszben szétnyíló támaszszerkezet kapcsolódik. Az ülőlap alatt a mellső és a hátsó lábakat két íves kávaelem köti össze. A két kávát, két vízszintes összekötő merevíti, amelyekhez a hajlított rétegelt lemezből készült ülőlap van rögzítve. A háttámla a fordított „Y” alakú hátsó lábelemmel van összeépítve.

Tesztmodell

8. kép: tesztmodell kivitelezése

Elkészítése stratégiailag meghatározó pontja a bútor tervezési folyamatának. Az előzetes M = 1 : 5 arányú tervekről, munkamodellekről leolvasható az elképzelés életképessége, de még elég nyers formában. Az M = 1 : 1 léptékű műhelyterv végigszerkesztése az átgondolt, alapos elemzések utáni változtatások, döntések meghozatalának fontos fázisa. Ez alapján készül a tesztmodell, a megtervezett forma a tervrajz két dimenziójából térbe ugrik, anyagban ölt testet. Kiderülnek a térbeli finom szögtorzulások, az elemek összerakhatóságának sorrendje. Beigazolódik, hogy a tervező lelki szemei előtt arányaiban, részleteiben tökéletesen látott mű életképes-e, vagy nem. A legfontosabb, hogy ez a fázis társas műfaj, a bemintázó szakember és a tervező közösen készíti el a tesztmodellt a műhelyben. A Levél szék a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (ex- Iparművészeti Egyetem) asztalos tanműhelyében készült Kosaras György vezető szakoktató irányításával (8. kép).

Részletek

A tesztmodell szerkezete fenyőfából, a prototípus pedig fehér kőrisből készült. A különböző szögállásban történő szalagfűrészes vágásokhoz, hosszlyukfúrásokhoz, gépi marásokhoz Kosaras György nem csekély leleménnyel kiegészítő-rögzítő sablonokat készített. Ezek segítségével a munkadarabokat a függőleges-vízszintes koordinátarendszerben működő gépekkel a kívánt dőlésszögben tudta megmunkálni. A mellső lábak faesztergán készültek.

9. kép: alkatrészek az
összeállítás előtt
11. kép: háttámla
fecskefarkú csapolása

A párhuzamos, gyalult felületű alkatrészek először az egyengető, majd a vastagsági gyalugépen lettek megmunkálva. Az íves hátsó fordított „Y” láb két részből, lapolásos ragasztással van egymáshoz rögzítve, illetve szögben toldva. Az íves kávák, az összekötők, a mellső és a hátsó lábelemek átmenő csapolással vannak összeépítve. A hátsó lábak végei és az íves alsó összekötőelem köldökcsapokkal vannak a talpakhoz rögzítve. A két esztergált első láb a talpak egyenes síkú kezdőfelületébe merőlegesen van becsapolva (9. kép).
Az ülőlap és a háttámla rétegelt tölgyfa furnérokból egyedileg készültek, azonos sablonon. Két réteg 0,5 mm-es furnért (A), illetve három réteg 2,00 mm-es svartnit (B) alkalmaztunk. Ezeket B + A + B + A + B fektetési sorrendben vizes hígítású faragasztóval kentük be, és ellentétes száliránnyal laponként a sablonon egymásra halmoztuk. A közbülső rétegeknél 0°–90°, a fedő svartniknál 40°–50° a szálirányok futásának szöge. A mintasablont Kozák István szakoktató készítette tömbösített MDF-lapokból. A préselés elektromotoros vákuumzsákban történt 80–90 kPa nyomáson, kb. 6–8 órán keresztül. A gépi vákuumos préselés hatásfokát alumíniumlemez felfeszítésével javítottuk (10. kép).

10. kép: préselés vákuumzsákban, alumíniumlemez ráfeszítéssel12. kép: felületkezelési próbaminták

Az elkészült íves elemeket kézi szorítókkal, távtartó lécek közbeiktatásával, lazán ismét a sablonhoz rögzítettük. Így elkerültük, hogy a néhány órát igénylő további száradás során a kész elem geometriája torzuljon. Az ülő- és hátlap végső alakra történő kivágása sablon segítségével, szalagfűrésszel történt. A széleket korongcsiszolóval dolgoztuk el. Az ülőlapot saját anyagából készült korongokkal duplungoltuk, hogy a mellső és a hátsó összekötőhöz faforgácslapcsavarokkal megfelelően rögzíthessük, összesen négy helyen. A háttámla az „Y” lábelemhez fecskefarkú csapolással lett rögzítve (11. kép).

Felületkezelés

Az anyagokban és formákban lévő összhang minél erőteljesebb kiemelésére törekedtem, illetve környezetbarát megoldást szerettem volna alkalmazni. A tesztmodellt méhviasszal kentem be, amitől a fenyő, illetve a bükk furnérfelületek érett, enyhén óarany színűek lettek. A prototípus ülő- és hátlapjainak felületeit Várkonyi Gábor homokfúvással szálkásította.

13. kép: levél szék, prototípus

A fehérkőris elefántcsont színét és a tölgysvartni száraz barna színét mindenképpen meg szerettem volna tartani. Ezért a Dániában tanult mosószappanos lemosást alkalmaztam, amely megtalálható a fa ülőbútorairól méltán híres dán PP-Møbler felületkezelési opciói között. A mosószappant megreszelik, langyos vízben feloldják, és az oldattal lemossák a bútort. Ezt, elkoszolódástól függően, féléventeévente meg kell ismételni. Száradás után a kezelt felületeket polírpapírral át kell csiszolni és egy erős szövésű vászonnal áttörölni.

Fotójegyzék:
1. kép, fotó: Juhász István
2. kép: John T. Kirk: The Shaker World. Art, Life, Belief, 107. old. Harry N. Abrams, New York, 1997
3. kép: Robert Melville: Henry Moore. Sculpture and drawings 1921 – 1969, 401. old. Thames and Hudson, London, 1970
4. kép: Jens Bernsen: Hans J. Wegner, 29. old. Dansk Design Center, Koppenhága, 1994
5–13. kép, fotó: Juhász István

A felvitt mosószappan így szépen beledörzsölődik a fa felületébe, finom tapintást és enyhén zsíros fényt adva annak. Az eredmény, nagy örömömre, maximálisan hozta elképzeléseimet (12. kép).
A cél egy olyan hintaszék megtervezése volt, amely a dolgos vagy éppen már tisztességben megőszült ember megpihenésére szolgálhat. Természetesen célom volt az is, hogy egy jól használható, karakteres, akár sorozatgyártásra is alkalmas termék jöjjön létre. Elképzelésem szerint ebben a bútorban a tömörfa anyagának nemessége és a hagyományos asztalosmesterség varázsa találkozik a formapréselt rétegelt lemezes technológia formaalakítási szabadságával (13. kép).

(Folytatjuk)

Juhász István


Tetszett a cikk?