Nem csak kölni tanulságok

A globális gazdasági és társadalmi folyamatok ismeretében ez az elképesztő dinamika folytatódni fog a jövőben is. Gondoljunk csak az ázsiai kistigrisek életszínvonalban is kimutatható teljesítményeire, az emberiség létszámának és a fejlett világban az átlagéletkor emelkedésére, továbbá a munkavégzés struktúrájában már ma érzékelhető változásokra, amelyek merőben új szerepet és abból következő jelleget adnak a lakásnak. A trenden a kisebb-nagyobb válságok legfeljebb átmenetileg és csupán helyi szinten érzékelhetők. (Mi történetesen a szomorú kivételek közé tartozunk.)

A design jelentősége a fentiekből adódóan nemhogy csökkenne, egyre nő. Más kérdés ugyanakkor, hogy – épp e nagy folyamatok meghatározó voltából törvényszerűen adódóan – esztétikai-művészeti vonatkozások mögött merőben új természetű követelmények jelentkeznek. Ennek a paradigmaváltásnak az előjeleivel már az idei kölni bútorvásáron is találkozhattunk. Nem az a kérdés tehát, hogy most a posztmodern melyik irányzata vagy értelmezése domináns: a minimál, a metaforikus, vagy a high-tech. Vizsgálhatjuk, hogy az ötvenes-hatvanas évtized felszabadult életérzését megújító retró vagy a két háború közötti klasszikusok világmegváltó ambícióit felelevenítő replikakultusz-e a jellemző. De nem sokra megyünk vele. Azokra a tudatosan vállalt törekvésekre vagy munkákban felvetett kísérletekre kell felfigyelnünk, amelyek a jelen kihívásaira reagálnak. Csak a legfontosabbak közül említek néhányat. Az egyéni igényekhez való differenciált igazodás képessége, az anyagválasztásban és a technológiában érvényesülő környezettudatosság, a nagy dichotómiák (munka és pihenés, munkanélküliség és technikai fejlődés, helyi adottságok és globális igények/ követelmények stb.) távlatos kezelésére való érzékenység. Jelszavakban-jelmondatokban nincs hiány.

A rakásolható szék nagy korszaka már mögöttünk van. De még ebben a műfajban is lehet szép és elegáns terméket alkotni, amint azt a PearsonLlyod Design által a HOWE számára tervezett SixE szék meggyőzően szemlélteti lendületes kontúrjaival.

A minimalizmus korszakát idézi a csupaszságával tüntető Soma asztal, amely a német Kettnaker manufaktúra fejlesztése, már létező bútorcsaládjának kiegészítéseképpen. Hosszúságát megszelídítő nemes aránya és koloritja a fő dísze; a standon kékben tündökölt.

Ki "friss" szemmel "közelít a jövőhöz" ki "új perspektívát" hirdet, megint más "lelkiismeretes munkát" vagy "élhető" berendezést szavatol. Látjuk ennek a konzekvenciáit is. Az attraktív megoldások visszaszorulóban vannak. Az ebben erős cégek (Edra, Zanotta, Kartell) talán kivárnak, mert Kölnben hiába is kerestük őket. A váltás nem csupán a koloriton érződik: a szürke és a földszínek (amilyen a rozsdabarna, a tört kék, zöld, lila és a pasztellesre hangolt rózsaszín) nagy arányában, hanem az anyagválasztásban is. A korábbinál jóval kevesebb a látványos műanyag. Egyáltalán, a kísérleti darab. A kényelem lett az egyik legfontosabb szempont. A komfortosság, amely nem feltétlenül jelent egyúttal jólétet is. (Sok országban ettől még nagyon messze vagyunk.) A székek helyén mind több a kárpitozott bútor.

Az MDF korábban fehér termékeiről volt nevezetes, amelyeken tavaly már megjelent egy-egy szín. A Fattorini, Rizzini és partnerei által alkotott Minima könyvespolc esztétikumát a rendszer harmonikus tömege mellett a kolorit játéka szolgáltatja.	A natúr fa változatos szépségét hangsúlyozó bútoraival Szikszai László és cége, a Sixay idén már másodszor állított ki önálló standon Kölnben. Komoly elismerés, hogy itt látható szekrénykéjét beválogatták a vásár legnívósabb darabjai közé.

A párnákból formált ülőgarnitúra, amelynek jellemzésére a nyugati országokban korábban gyakran használt kifejezéssel Landschaftot vagy landscape-et mondanék – már csak azért is, mert alacsony lábakon állnak vagy közvetlenül a földre kerülnek. A közös családi együttlét olyan új bázisát alkotják, amelyben egyúttal ki-ki a maga szeparált időtöltésének is hódolhat. A státusszimbólumnak is tekinthető reprezentatív berendezések helyét ezek a jobbára könnyen és változatosan alakítható együttesek foglalják el, amelyek tervezésében egy új nemzedék jár élen. Nem kis részben északi (skandináv, angol, német, francia) alkotók révén. Jelképesnek is tekinthető, hogy az egyik legnevesebb szaklap, az A & W (Architektur und Wohnen) idén a pályakezdőként angol műhelyekben (Ron Arad, Jasper Morrison) is megfordult német Werner Aisslengert választotta az év designerének, aki – nem lehet puszta véletlen – a mi válogatásunkban is többször felbukkan. Az elismeréshez kapcsolódva, tanulságos kiállítást rendeztek ökológiai szempontokra fogékony és a korszerű életforma nomád változatát szolgáló életművéből.

A Ligne Roset fiatalosan lezser bútorainak sorát gyarapítja Christian Werner Prado ágya. A szabálytalan piramis alakú háttámla, amely belső fémvázának köszönhetően önállóan is megáll, bárhol szabadon elhelyezhető a heverőn.

Vadas József

forrás: Octogon, 2014/01

Tetszett a cikk?