Szék a Dunán

Először csak azon lepődtünk meg, hogy a MOME-n (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) van egy asztalosműhely, ám, amikor leültünk beszélgetni Bazsó Ferenc és Kosaras György szakoktatókkal, meglepetésünk tovább fokozódott. Kiderült, hogy az asztalosmesterség ismerete, gyakorlása az egyik segítője, támogatója az építész tervezőművész oklevél megszerzésének.

Hogy hogyan kerül egy szék a Dunára? Vagy egy asztalosműhely az egyetemre? És főképp, hogyan kerülnek együtt egy asztalosipari szaklap cikkének címébe? Az összekötő kapocs a dunai jégtáblán úszó szék és az egyetemi asztalosműhely között két korábbi MOME-s hallgató, Bene Tamás és Máté Tamás. Mindketten az egyetem asztalosműhelyében sajátították el az asztalosmesterség alapjait többek között egy széken, majd később, látványos performanszként ugyancsak egy széket úsztattak le a Duna jegén. Ez utóbbi akciójuk filozófiai mélységeibe most nem megyünk bele, akit érdekel, elolvashatja a történetet az epiteszforum. hu Székúsztatás jégtáblán című cikkében. Az viszont, hogy hogyan lesz valaki jobb építész, ha közben kicsit kitanulja az asztalosmesterséget, nos, úgy érezzük, a Magyar Asztalos olvasóinak érdeklődésére is számot tarthat.

FÁBA FORMÁZOTT FANTÁZIA

Az egyetemen tett látogatásunk elején mindenekelőtt azt tisztáztuk, hogy hova, hogyan tagozódik be az asztalosság egy európai hírű művészeti egyetem oktatási hálójába. Nos, az itt tanuló építészhallgatók három témakörben szereznek ismereteket: az építészet mellett a belsőépítészetben és a bútortervezésben is. Szó sincs arról, hogy a MOME-n asztalosokat képeznének, viszont a leendő építészek tanulmányaiban meghatározó szerepet kap az asztalosszakma. Mégpedig úgy, hogy a hallgatók maguk formálják fába, bútorszerkezetbe elképzeléseiket, s eközben nemcsak a szakma alapjaival, szakkifejezéseivel ismerkednek meg, hanem modellezik az épületek létrehozásakor is szükséges tudnivalókat. Statikát, szerkezetet, illeszkedéseket, anyagok és szerkezetek egymásra hatását. Mivel gyakorlati munkaként mégsem készíthetnek épületeket, viszont például a „székátírás” feladat közben komoly elméleti és gyakorlati tudásra tesznek szert, amihez saját fantáziájukat is hozzátehetik.

MESTER URAK, VIGYÁZAT!

A MOME építészhallgatói az általuk tervezett lépcsőülőkéken.

A hallgatókból többnyire építészek lesznek, de ugyanúgy válhat belőlük belsőépítész vagy bútortervező is. Míg másutt külön Először csak azon lepődtünk meg, hogy a MOME-n (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) van egy asztalosműhely, ám, amikor leültünk beszélgetni Bazsó Ferenc és Kosaras György szakoktatókkal, meglepetésünk tovább fokozódott. Kiderült, hogy az asztalosmesterség ismerete, gyakorlása az egyik segítője, támogatója az építész tervezőművész oklevél megszerzésének. tanítják ezeket a szakmákat, itt együtt a hármat. Ez az, ami alapvetően megkülönbözteti a MOME-t a többi építészképző intézménytől. Mindezen szakmákhoz egy kiváló gyakorlati eszköz az asztalosság, például a széktervezés. És persze annak kivitelezése is. Eközben vértezik fel magukat a leendő belsőépítészek azzal az ismerettel, ami egyenrangúvá teszi őket például a kivitelező asztalosmesterekkel. Vigyázat, mesterek! Őket nem lehet ám átvágni olyan makutyi dumákkal, hogy „Mérnök úr, ez nem fog menni, mert mielőtt cinkeljük a fenszterstokkot, előbb curihtolnunk kell a durhslággal a ferklájdungot.” Vagyis – ahogyan a szakoktatók fogalmaznak – tárgyalóképes építészek lesznek ezek a lányok-fiúk, akiket a megrendelő és a kivitelező mesterek is elfogadnak partnerül. Ez sem utolsó hozadéka az itteni képzésnek. Egyébként itt is a szokásos 3+2 év a képzési idő, alap- és mesterszakon.

MI A CSUDA AZ A SZÉKÁTÍRÁS?

De mi a különbség az itteni és mondjuk a BME-n végzett építészek között? Nos, a válasz az egyetemek nevében is benne van. Míg a Budapesti Műszaki Egyetem elsősorban műszaki irányultságú mérnököket bocsát ki, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem a művészi szemléletre helyezi a hangsúlyt. Hogy hogyan működik egy tér, a benne lévő eszközökkel, bútorokkal és főleg emberekkel. Ennek a szemléletnek egyik jó gyakorlati megvalósulása a már említett „székátírás”. Az asztalosműhely falain szemünkbe tűnt néhány furcsa „alkotás”. Leginkább székekre emlékeztetnek, de rájuk ülni nem mindig lehet. Nos, ezek a tárgyak a hallgatói fantáziaszüleményei, amihez a kiindulópont egy valóságos szék. Ezt kell „átírni” bármivé. Persze nemcsak átírni, hanem átdolgozni is, azaz, nem elég papíron megtervezni az új „objektet” – ami lehet egy másfajta szék, de akár egy filozofikus műalkotás is –, hanem a kivitelezés, az elkészítés is a hallgatók dolga. Ehhez viszont alaposan fel kell fedezniük az adott széket, fel kell térképezniük, szétszedni alkotóelemeire, s eközben megismerik a szerkezetét, anyagát, statikáját, sőt, esztétikáját is.

Egy húron pendülünk. Gencsi Katalin széke.

Végigsétálva a MOME Építészeti Intézetének folyosóin, néhány rendkívül szellemes, érdekes alkotással találkozunk. Itt a hallgatói munkáknak csak a töredéke kap nyilvánosságot, ezért kérdeztünk rá: hová kerül az a rengeteg diplomamunka, gyakorlati alkotás, amit évtizedek alatt ma már akár híres építőművészekké, belsőépítészekké vagy épp bútortervezővé vált hallgatóik készítettek? A válasz nem túl biztató. Igazából sehova. Nincs szervezett, tudatos gyűjtés, bár két beszélgetőpartnerünk több terabájtos adathordozóin milliónyi kép, rajz, információ van, de bútorokról lévén szó, a fizikai valójukban is meg kellene őrizni őket. Talán nem túlzás, hogy nemzeti kincsestárunk darabjairól van szó. Épül ugyan az egyetem új műhelyháza, melyben integráltan együtt lesz valamennyi szakirány kísérleti műhelye, de gyűjtésre sajnálatos módon ott sem lesz elegendő hely. Pedig egy-egy eredeti ötlet nyomán született műalkotás akár kereskedelmi termékké is fejleszthető, ezt mutatja a Kutyalámpa példája is, amit szintén két itt végzett hallgató mutatott be nemrég egy budapesti dizájnkiállításon.

Korpai Judit: ülőbútor.

TECHNOLÓGIA KÉZFOGÁS AZ INNOVÁCIÓHOZ

Az ő sikerük pozitív példa, de még nem jellemző, hogy az ipar, a kereskedelem, a piac felfedezte volna az alkotó fantáziákban dúsan termő lehetőségeket. Elindult most valami, annak érdekében, hogy az egyetem megtalálja azokat a partnereket, akik a művészi teljesítményt innovációvá fejlesztve kinyitnák a nagy nyilvánosság – és persze az egzisztenciális életpályák – kapuját is a rövid látogatásunkon megismert ötletek, teljesítmények előtt. Az is biztató, hogy a múlt hónapban kötöttek stratégiai partnerségi szerződést a Magyar Asztalos- és Faipari Szövetséggel, valamint néhány faipari céggel. Mi és olvasóink mindenesetre gazdagabbak lehettünk egy élménnyel, jó érzéssel tölthet el bennünket, hogy az ősi asztalosmesterség milyen alapokat, támogatást nyújt a ma és a holnap építészeinek. Néhány sikeres hazai vállalkozás vezetőjének felkeltették már az érdeklődését, és ez reményt ad arra, hogy előbb-utóbb szorosabban kezet fognak egymással a magyar asztalos- és faipar gazdasági szereplői, valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építészbelsőépítész-bútorasztalos szakmákkal ismerkedő hallgatói.

HOLISZTIKUS SZEMLÉLETTEL

Bene Tamás padjában három anyagot ötvöz: betonülőke, falábak és fém kötőelemek.

„A világban létező számos képzési forma között a MOME Építészeti Intézet olyan holisztikus szemléletet képvisel, amelyben a művészi szintű téralakítás, a tárgyalkotó készség és a mérnöki tudás egymásra épülő egységet alkot. A nemzetközi kitekintés és a határterületek bevonása által tartós értékekre építve kínál progresszív és jövőbe mutató megoldásokat korunk környezeti, társadalmi és szakmai kihívásaira. Az interaktív városi folyamatoktól a bútortervezésig terjedő képzést a rendszerekben gondolkodás, a műhelymunka és az innovatív, kísérletező szemlélet jellemzi, amely összekapcsolja a manuális és a digitális
technikákat. Tantárgyak helyett jellemzően projekt alapú munka kerül a fókuszba, amely életszerű programokat kínáló stúdiókban zajlik, aktív szakmagyakorlók vezetésével. A kis létszám (évente 15 fő) lehetőséget ad intenzív személyes párbeszéd folytatására és egyéni utak bejárására amellett, hogy a kommunikáció és együttdolgozás képességére is nagy hangsúlyt fektet. Célunk önálló és döntéseikért felelős, sikeres alkotók nevelése, akik összefüggésekben gondolkodnak és mindig a közösség érdekében. Új paradigmák mentén, örök emberi értékek alapján.” (mome.hu/hu/építészeti-intézet)

KUTYÁBÓL NEM LESZ SZALONNA, DE LÁMPA IGEN

Luminose 2, a világító fakutya

A két magyar tervező, Zimmerer Erzsébet és Lente Márton Luminose névre keresztelt, kézműves munkával előállított asztali falámpája a design- és kutyabarátság találkozásából született. A kutya, ami ugyan szeretni nem tud, de világítani igen, a MOME-mesterképzés két hallgatójának terméke is az egyetem kísérleti műhelyéből indult.Zimmerer Erzsébet archetipikus kutyamozdulatok leképezésével, azok más kontextusba és léptékbe helyezésével tervezte ezt a különleges kinézetű, állítható és interaktív asztali lámpát, mely megváltozott munkaképességűek közreműködésével készül, különös odafigyeléssel. A natúr változat jó minőségű, kézzel megmunkált tölgy, a fekete-fehérek bükkfából készülnek. A fa alkatrészekbe egy LED-panel van ültetve, ami 85%-kal kevesebb energiát használ, mint egy általános asztali lámpa. /design.hu/

Mint egy hűséges házi kedvenc: el nem mozdul gazdája mellől, és még az olvasásban is segít neki Luminose, a kutyalámpa.

ASZTALOS – TISCHLER – JOINER

Az asztalosszakma konstrukciós jellege – amit az építészképzésben felhasználnak – leginkább a szakma angol megnevezéséből érthető meg. Míg a magyar a német nyomán egy bútordarab nevét használja a mesterség megnevezésére (ilyen alapon lehetne akár székes vagy szekrényes, esetleg koporsós szakmának is hívni), addig az angol a „joiner” összerakó, -szerelő, -illesztő néven nevezi e szakmák művelőit. Igen, többes számban, hisz a magyarban is többféle szakmát rejt az „asztalos” kifejezés a bútorkészítőtől az épületasztaloson át a faesztergályosokig. Az angol „joiner” pedig olyan szakembert, olyan „asztalos”-t jelent, aki faelemek csatlakoztatásával épít dolgokat, különösen könnyebb és díszítő munkákat, de hagyományos asztalos által készítetteket is, beleértve a bútorokat és egy ház vagy akár hajó „szerkezetét” is.

8 kép a galériában

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?