Metamorfózis az alkotásban

A tárgytervezésben – a pillangó átváltozásához hasonlóan – tudunk üzenni, méghozzá a szimbolizáció segítségével. Az ember által – még az időtlenség homályában – készített első tárgyakon, mint valami különös, titkos jelbeszéd, megjelenik az ornamentika, kezdetben ismétlődő, ritmikus jelek formájában, majd struktív díszítésként. Később tudatosan, a valóság elemeinek absztrahálásából, stilizálásából létrejön a jelkép, a szimbólum, s ezzel együtt megszületik a metaforikus gondolkodás.

Azt gondolom, hogy a természetben zajló metamorfózisokat valami titok lengi körül. Akár a növény- vagy az állatvilágban figyeljük ezeket, valami csoda működik ilyenkor. De gondolhatunk a szervetlen metamorf kőzetekre is, ki magyarázza meg pontosan, hogyan lesz a kristályszerkezetű gipszből alabástrom, a tiszta szénatomból gyémánt vagy a mészkőből márvány? Ugyanilyen fenséges és érthetetlen csoda számomra, ahogyan egy rusnya – vagy éppen egy gyönyörű, színes, óriási kövér – hernyó bábbá mumif ik álja, hibernálja magát, majd néhány hét vagy hónap múlva, percnyi pontossággal kirepül belőle egy fantasztikus pillangó. De, hogy jön ide, a tárgytervezéshez a lepke? Természetesen átvitt értelemben számomra:

• A „hernyó”, a találékony emberi elme által évezredek óta jól működő, bizonyos használati célok szolgálatába állított praktikus technikai tudást jelenti, melynek eszköze a legoptimálisabban kiválasztott vagy kititrált műszaki megoldás.
• A „báb” az a megfoghatatlan, mentális szellemi titok, amely az alkotó, kreatív elme szülötte. Itt alakul az emberi értelem révén a csoda, melynek kézzel fogható eszközei a papír, a ceruza, a rajztábla, szerszámok a gyalupadon, makettek, modellek, számítógépes lehetőségek stb. Ezek az eszközök életbevágóak, mert nélkülük nem indul be az átváltozás – csak részleges a metamorfózis –, mert nem teremtődik érték, hanem a fiók mélyén meglapulva, Csipkerózsika-álmot alszik a LÉNYEG!
• A „pillangó” már teljesen más mint a hernyó, és teljesen más mint a bábba zárt, még látszólag alvó, fosszilizálódott csoda. Ez már működik, él, mozog , repül, párt keres, nektárt gyűjt. Egy szóval azt mondanám, hogy üzenetet vagy üzeneteket küld a nagybetűs ÉLET-ről.

Fontos az állatok működésének a megfigyelése.

Az üzenetátadás kapcsán hadd mondjak valamit, aminek az esszenciája 17 évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, egy belsőépítész feladat ürügyén. Akkor kezdtem Sopronban tanítani, és Fekete György tanár úr mellé kerültem a IV. évesek oktatásában. A feladat kiállítástervezés volt. De a téma nem a Chemolimpex 8x8 m-es standjának „Octanorm” installációs rendszeréről vagy a „Fabulon” arcápoló termékcsalád reklámozásáról szólt, hanem meghatározott alaprajzon egy adott fogalmat kellett megálmodni és modell szinten megvalósítani. Egy FOGALMAT! Ugye értjük, hogy ez óriási különbség, legalább akkora, mint amekkora a hernyó és a pillangó lénye, lényege között feszül!

A tárgyak tervezésénél és születésénél mindig izgatott az a megfoghatatlan, láthatatlan, de abszolút valóságosan működő szellemiség, gondolatiság, kreatív attitűd, az a csak ránk – emberekre – jellemző hozzáállás, amit a szimbólumkutatás emergencia pillanatnak hív. Vagyis, hogy mi az a szikra, ami jó esetben „át-üt” az alkotó ember által létrehozott tárgyon, és évek vagy akár évszázadok múltán is képes üzeneteket közvetíteni felénk? Ami bizonyíthatóan több, mint az apáról fiúra szálló, megtanulható tisztes mesterség, ami több, mint táblázatokban vagy mátrixokban leírt logikus, kilúgozott értékelemzés. Egy biztos, a tárgyak képesek üzeneteket közvetíteni felénk!

Az imádkozó sáska mozgásmechanizmusa.

A környezetünkből felénk érkező jeladás azonban nemcsak materiális – konstrukciós, funkcionális, ergonómiai –, hanem szellemi, szimbolikus gesztusokat is rejt. Amennyiben ezek a magasabb szintű, gondolati struktúrák „beépülnek” a létrehozott tárgyba, bútorba, akkor történik meg az üzenetátadás csodája, a pillangó metamorfózisa.

A tárgytervezés területe rendkívül széles mezsgyét nyit a kreatív tervezői gondolkodás kibontásában, kibontakoztatásában. Ezért az alkotói metamorfózis szövetébe ágyazott feladatok láthatatlanul bár, de abszolút valóságosan és érzékelhetően átszövik a soproni építőművész-képzésben oktatott bútortervezés című tantárgyat, melynek felelőse vagyok.

Célom az, hogy egy probléma felvetése és megoldása révén, tervező, alkotó módon tanuljanak meg a növendékek GONDOLKODNI!

Hiszem, hogy aki ezeket a tárgytervezéssel kapcsolatos kurzusokat szívvellélekkel végigküzdi, más szemlélettel fog később neki gyürkőzni a komplex belsőépítészeti vagy építészeti feladatoknak is, mert birtokol egy – tőle elvehetetlen – kreatív tudást, alkotói hozzáállást!

És most nézzük az e témakörhöz válogatott feladatokat, melyeket időrendben próbálok bemutatni, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Az első lépések egyike, a papírmodell-készítés.

1. MECHANIZMUSOK

Elsőként hadd szóljak arról a feladatról, melynek lényege a következő. Tetszőlegesen választott, konstruktív felépítésű élőlény mozgásmechanizmusának elemző, analitikus feltárása a cél, mely keresi a forma-szerkezetanyag összefüggéseit és a természet erre adott csodálatos feleleteit, a szúnyog szívókájától a lótetű ollóján át, a kaméleon szabadon forgatható szeméig. Fontos kihangsúlyoznom, hogy szempont a szerkezetes, fázisokra bontható vagy csuklópontok által működő analizálható felépítés. A javasolt állatok általában ezek: légy, hernyó, szöcske, denevér, rák, kaméleon, lódarázs, szúnyog, béka stb. Lépések: gyűjtés, színes natúrák, rajzos elemzés, papírmodell-készítés, majd pedig a megértett konstrukció elvének „átírt” megformálása és működő modellezése.

Kétarcú tárgy.

2. JANUSOK

A következő feladat egy olyan „Janusarcú” vagy kétarcú tárgy tervezéséről szól, mely önmagán belüli saját kötése, illetve kapcsolata révén képes állapotának megváltoztatására. Ezt a két különböző helyzetet az inaktív-aktív szinonima pár fejezi ki leginkább. Zár/nyit, pihen/működik, begubózik/ kitárul, védekezik/támad, rejtőzködik/ előbújik stb. Természetesen ennek példáit az állat- és növényvilág is számtalan mennyiségben és ötletességben produkálja, de a kiírásban nem feltétel, hogy ezek legyenek az előképek. Az anyaghasználat tetszőleges, a funkció és a működő mechanizmus függvénye.

3. KAPCSOLATOK

A formatani csomópontok egy különleges típusa az, amikor a létrejövő konstrukciónak markánsan ki kell fejeznie egy adott, de szabadon választható természeti tulajdonságot vagy emberi érzelmet. Ezek a szimbolizációs csomópontok, a tulajdonságok pedig a vonzás, hullámzás, vágyódás, nyugalom, feszültség, áttetszőség, agresszivitás, bizonytalanság, szétszórtság vagy a képen látható ülepedés és a tracheidák (áledények) című.

Különleges formai csomópont.

Itt két fahasáb szerkezeti ízesítése a cél, úgy, hogy a kapcsolatot adó „közdarab” megfelelő távtartást biztosítson, tetszőleges anyagú legyen, és persze – eggyé válva a két anyaggal – üzenetet közvetítsen.

4. ANALITIKUMOK

A feladat szlogenje dióhéjban a következő: „ne dobj ki, lásd meg bennem a lehetőséget, az egyedit és a megismételhetetlent, lásd meg a múltban a jövőt”! Cél egy lomtalanított vagy talált szék minőségileg magasabb szintű újrafogalmazása. Nem baj, ha hiányos, elnyűtt vagy rozoga. Az új, megszülető tárgy létrehozásánál additív/hozzáadott elemek – talált vagy készített –, karakteres protézisek alkalmazhatók.

Az „Erika" szék és thonet új életre kel.

Ennek egyik kifogyhatatlannak tűnő bázisa, Sopron rozsdaövezetében, a lepukkant gyárakban hagyott munkaszékek, hokedlik és kisfotelek, melyeket kalandos úton lehet kicsempészni.

5. ÁTLÉNYEGÍTÉSEK

E feladattípus célja kettős. Első renden, minden növendék választ a 20. század építészei, dizájnerei közül egy jelentős figurát (pl.: Rietveld, Breuer, Mies, Eames, Corbusier, Gehry…), akinek művészetét, alkotásait elemzi, majd formatervezői munkásságából kiragad eg y ikonikus ülőbútort és erről M=1:5-ben szerkezeti rajzot és élethű modellt készít. Ezt követi a második lépés, a tulajdonképpeni átfordítás vagy átírás. Ennek során egy olyan fenéktámaszt kell konstruálni, amely mindenkinek a saját testméretéhez ízesül, és a fent választott ülőbútor jellegével (formájában, anyaghasználatában, szerkezetében) szoros affinitást mutat – horribile dictu –, mintha Thonet vagy Rietveld készítette volna.

Wegner és alkotásai.

„Y" fartámasz, saját méretre.

6. SZIMBOLIZMUSOK

A kiadott bútortervezési feladatok közül nagy hangsúlyt kapnak a szimbolizációval kapcsolatos tervezések, modellezések. Ez a hallgatók üzenet-közvetítő készségét és az alkotói gondolatok kifejezésének rajzi és tárgyi megvalósulását segíti, fejleszti. A témák az állat- és növényvilág, valamint a választott szakmák szerinti bontásban kerülnek kiadásra. Komoly elvárás itt a karakterizálás. Cél eg y olyan humoros ülőbútor tervezése, mely markánsan és direkt módon fejezi ki tulajdonosának ismertető jegyeit, „mesterségének címerét”. Foglalkozás lehet persze a zene és a sport is, például a szaxofonos, a sakkozó, a kosárlabdázó, a horgász széke, vagy egy kedvenc, jópofa szakma, mint a borász, a szemész, a takarítónő vagy éppen a kerékpárszerelő széke!

Cél volt a humoros ülőbútor

7. ÉRTÉKTEREMTÉSEK

Avagy „a tárgyak halála és élete”. A cél egy olyan összetett működési mechanizmust hordozó tárgy keresése, guberálása, mely eredeti „egyszer volt” állapotában, minőségi jellemzőkkel, tulajdonságokkal bírt. Nem gond, ha rozsdás, hiányos, elnyűtt. Mérete a kézbe vehető kategóriába tartozzon, például egy öreg kávédaráló, kattanós zárszerkezet, sérült hangszer, órabelsőség, harmonikás fényképezőgép vagy a nagyi színházi látcsöve. Feladat: új funkció keresése, az eredeti, lényeget jelentő működési elv alapján, az egykor halálra ítélt tárgy kreatív gondolati töltettel való újjáteremtése által, akár kimozdulva az eredeti méretrendből, egy bútor, egy ház vagy egy település-szövet léptékéig.

Amikor a régi rozsdás vízszelep világítani kezd.

Még egy gondolat: Michelangelo 1524 -ben t alált rá Car rarában a rendkívülfinom szerkezet ű statuario-ra, a márványok egyik gyöngyszemére. Egyszer, amikor tanítványaival válogatta az óriási kőtömböket, lelkesen felkiáltott: „Ennek a kőnek a mélyén egy angyal van elrejtve, csak le kell faragni róla a felesleget!” Amit tanítványai legfeljebb csak néztek vagy jó esetben sejtettek, azt a mester látta is. Nos, öt évszázad távlatából bátran kimondhatjuk, hogy ehhez az ő zsenialitása kellett, hiszen a szobrászat sokkal több, mint a felesleg levésése a rejtőzködő lényegről. Miért mondtam el ezt a kedves történetet? Azért, mert ha a művészi alkotás során növendékeink közül egy-egy évfolyamból csak néhány talál rá erre a láthatatlannak tűnő értékes kincsre, fáradozásunk nem volt hiábavaló.

A képeken látható hallgatói munkák alkotói: Benke Kata, Deli Csaba, Gombos Eszter, Kurkó Andrea, Kolos Péter, Nagy Benedek, Orova Marcell, Pethő Borbála, Surányi Vanessza és Vermes Erika.

11 kép a galériában

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?