Intarzia

Intarziát a művészetek több ágában is használnak. Legismertebb a bútorművesség egyik díszítő módja, de van költészeti és textilipari jelentése is.

Eredete a latin intersero kifejezésből ered, ami magyarul közben foglaltat jelent. Az intarziát alapvetően az eltérő technikája miatt kell megkülönböztetni a berakástól, amivel gyakran összekeverik. Mivel az intarziánál egy külön réteget képeznek (leggyakrabban kivágott és összeillesztett furnérból), melyet utólag a bútor vagy más hordozó felületére ragasztanak, addig a berakásnál az egységes hordozó felületen alakítanak (vésnek, forgácsolnak, stb.) ki mélyedéseket, amibe a berakást helyezik.

Már az ókorban is ismerték: Indiában, Perzsiában és Bizáncban, de kedvelték Egyiptomban, Görögország államaiban és Rómában. Hosszú kihagyás után felvirágzott az itáliai reneszánszban, majd másodjára a francia rokokóban. Valószínűleg Magyarországra is az itáliai mesterek hozták el a technikát még a reneszánsz idején.

A XX. század második felétől önálló iparművészeti ágként, intarzia-táblaképek vagy nagyméretű pannók (francia - panneau, jelentése nagyméretű fára festett táblakép) formájában jött divatba. Magyarországon számos jelentős alkotója van, így például Törőcsik Jolán, Keszthelyi Jenő, Altcziebler Márton.

Magyarországon az Intarziakészítők Országos Egyesülete fogja össze az intarzia művészeket.

Egyes esetekben a beillesztett fát mesterségesen színezik; régebben ilyen célokra előszeretettel használtak gombák hatására elszíneződött fákat. Napjainkban erre különböző vizes és szeszes pácokat alkalmaznak, bár van, aki csak a „természetes” anyagból készített intarziát tekinti valódinak.

Különleges fajtája a reliefintarzia, melynek berakásai kiemelkednek az alapfelületből.

Az elkészült intarziát jellemzően politúrral felületkezelik. Az intarzia a szakma egyik legnagyobb türelmet érdemlő, leginkább munkaigényes része, s mint ilyen, a legjobb minőségű felületkezelést érdemli. Az intarzia és a politúrozás egyaránt sok kézi munkát igénylő technika, ezért az intarzia egy bútor vagy használati tárgy esetén jelentős árnövelő tényező.

Az intarzia készülhet késsel illetve lombfűrész-géppel. A késsel készített intarzia egyedi darab, a gép segítségével készített intarzia a sorozatgyártást teszi lehetővé.

A korábban áttörést hozó fűrészelő technológia lassan háttérbe szorul – többek között az ennél technikánál elkerülhetetlen, esztétikailag zavaró vágási rést kiküszöbölő újabb megoldások miatt. Az intarziás bútorok és használati tárgyak ennek ellenére továbbra is drágák, mivel az új technikák is sok élőmunkát igényelnek.

A késes vagy fűrészes technikák között nincs értelme különbséget tenni, mindegyik teljes értékű munkának tekinthető. A fűrészelt intarziáknál a furnér gondosabb előkészítést igényel, mint a késes technika esetében, mivel a rajzolat munka közben már nem változtatható.

Érdekes, hogy az intarziát napjainkban „hamisítják” is. Mivel a laminált forgácslapok felülete nem más, mint egy nyomdai technikával készített vékony papírlap. Ezért nemcsak a fa mintázata, de egy intarzia kép is könnyen utánozhatóvá válik. A valódit az ilyen utánzattól némi gyakorlattal könnyű megkülönböztetni – például abból, hogy egyrészt az intarziában a furnér darabok között mindig maradnak minimális illesztési rések, másrészt a laminátum felülete (leggyakrabban a nyitott pórusokat utánzó prégelés eredményeként) az egész képen egyforma, holott az egyes fafélék felületének különbözőnek kellene lennie.

Az intarziakészítés elsajátításával fejleszthetjük saját kreativitásunkat, kézügyességünket, önfegyelmünket, kitartásunkat, önálló/logikus munkafolyamat felépítését. Ezeket a képességeket más szakmákban, illetve életünk során is kamatoztathatjuk.

Forrás:
dds-online.de
hu.wikipedia.org
intarziastudio.hu
Meska.hu
Parketta-padlo-intarzia.hu
www.kulturkozpont-siofok.hu

Tetszett a cikk?