Hagyományos és korszerű kárpitozás

152 Magyar Asztalos és Faipar 2005/6Az ismétlések elkerülése végett valamilyenmódon alkalmazott hagyományos anyagokra csak hivatkozom, és csak a korszerű feldolgozás következtében keletkezettúj jellemzőit ismertetem. Például a biobútoroknál a szőrt újból alkalmazzák, gumival vulkanizált táblák formájában. Ez esetben a szőrt ismertnek tekintem, de az új tulajdonságait részletesen ismertetem.A korszerű állványszerkezetek anyagaiFa és faalapú állványanyagokA korszerű kárpitozott bútorok állványszerkezetéhezis általánosan használnak fenyő és lombos fűrészárut, rétegelt falemezt, ritkábban léc- és furnérbetétes bútorlapot. Ezekről az anyagokról a faipari irodalomból (pl. FAIPARI KÉZIKÖNYV I., II. kötet) részletes információt kaphatunk.A korszerű állványszerkezetek az előzőekenkívül készülhetnek faforgács lapból, pozdorjalapból, farost lemezből, hajlított és formára préselt rétegelt lemezből (egymásra merőleges és azonos szálirányú furnérrétegekkel), valamint az előzőek, fémek és műanyagok kombinációjával.Korszerű lapanyagokA lap- és lemezanyagok nagyrészt faalapúanyagok, műgyanta vagy más ragasztóvalegyesített, nagyrészt a fa tulajdonságait hordozó anyagok, de a fűrészáruk méreteitőlmesterséges szerkezetkialakításuk révén eltérnek, részben ezért fahelyettesítőanyagoknak is nevezzük őket. A faalapú anyagok közül a kárpitozott bútoroknál,Hagyományos és korszerű kárpitozásmint állványszerkezeti anyagok a különbözőlapféleségek jelentősége a legnagyobb. A hazai lapféleségek fontosabb jellemzőit az alábbiakban foglalom össze.Faforgács lapokTűlevelű vagy lombosfa anyagból nyert célforgácsból, műgyanta kötőanyag felhasználásával gyártott lapféleségek, amelyek szerkezete egyrétegű, többrétegű,vagy folyamatosan rétegezett lehet.A forgácslapok a fedőrétegükben lévő forgácsok méretétől függően finomfelületűek,vagy általános rendeltetésűek lehetnek.A finomfelületűfaforgácslaplaminátosfelülettel is készül. A laminátos forgács lapokból az állványok látható alkatrészeit, további felületkezelés nélkül, esztétikus színben vagy fautánzattal készíthetjük el.A laminátos faforgács lapokat a fentiekbenemlített alapanyag-tulajdonságok mellett a felületek nagy ellenálló képességejellemzi.Az állványok belső – nem látható – részeinéllegelterjedtebb az általános rendeltetésűforgácslap használata. A finomfelületűforgácslapot a laminált borítás mellett ugyancsak látható helyen PVC, papír vagy más fóliaborításokkal is alkalmazzák.PozdorjalapokA kender- és lenkóró feldolgozásánál keletkezőtisztított szárhulladékból (pozdorjából)ragasztóanyag hozzáadásával gyártott lapféleségek.A pozdorjalapok lapszerkezetük alapján:– egyrétegűek (MOPAN),– háromrétegűek (TRIPO),– 2 mm vastag furnérral borítottaklehetnek.A pozdorjalapok alkalmazási területe fő vonásaiban megegyezik a faforgács lapok alkalmazási területével, de a faforgácslapnál rosszabb tulajdonságai miatt korlátozottabb használhatósággal.Táblásított tömörfa lapanyagokA faforgács lapoknál és a furnérragasztásnálalkalmazott műgyanták és azokból kisebb-nagyobb mértékben kibocsátott formaldehidgáz miatt a biobútorok és más nagyobb értékű bútorok esetében az állványszerkezetek lapalkatrészeit (pl. ágyvégek, -oldalak, ágyneműtartó kávák) természetes faanyagokból készítik. A faanyagok korlátozott hossz- és szélességi méretei, a szélesebb deszkák, pallók görbülésihajlama, a fahibák kiejtésének szükségességestb. miatt ezek az alkatrészek egy darabból nem készíthetők el. Ezért a faanyagot szélességi, esetenként hosszúsági toldásokkal táblásítani (tömbösíteni) kell.A táblásítás elvileg sokféle faanyagból elvégezhető, a gyakorlatban legtöbbször a lucfenyő, az erdei fenyő, a bükk- és tölgyfa anyagokat alkalmazzák. A táblaméretek– az alkalmazott technikától függően – 1500–2000 mm hosszban, 600–1200 mm szélességben és 18–50 mm vastagságban készíthetők. A lécelemekszélessége 30–40 mm, a szomszédos lécek évgyűrűit ellentétes irányba fordítják.A kisméretű lapok kis termelékenységgelegyszerű gépek és kézi szorítószerszámoksegítségével előállíthatók. (A hagyományos bútoroknál a keretszerkezetekkitöltő betéteit készítették sokszor így.) Nagyobb lapok termelékenyen erre a célra szerkesztett – különleges célgépeket is tartalmazó – gépsorokon gyárthatók.Különleges fa és faalapúállványanyagokA faanyag furnérrá alakításáról és abból sík rétegelt falemez gyártásáról, valamint a farostlemezekről és ezek tulajdonságáról az említett irodalomból kaphatunk információt.A korszerű kárpitozott bútorok állványszerkezeteisokszor készülnek a már megismertanyagokból különleges eljárásokkal kialakított sík- és térgörbe fa alkatrészekből.Ezeknek az eljárásoknak egy része a korszerű kárpitozás megjelenése előtt ismert volt (pl. a Thonet hajlítási eljárás a XIX. századból való), de a hagyományos kárpitozott bútoroknál ritkán alkalmazták azokat. Más eljárások az utolsó 50 évben alakultak ki, közös jellemzőjük, hogy a korszerű állványszerkezetek gyakran készülnek ilyen anyagokból.Tömörfából hajlított állványanyagokHajlításra a finomszövetszerkezetűkeménylombos fafajok alkalmasak. Magyarországon erre a célra jellemzően a bükkfát és kőrisfát alkalmazzák.KÁRPITOZÁSA hagyományos kárpitozás anyagainál említésre került, hogy bizonyos anyagokat a korszerűkárpitozásnál is használnak,előfordul vegyes szerkezet hagyományos és korszerű anyagokfelhasználásával, továbbá hagyományos anyagok korszerű félkésztermékként feldolgozott alkalmazása.2005/6 Magyar Asztalos és Faipar 153A fa hajlítása közben a mechanika törvényei szerint feszültségek ébrednek az anyagban. A hajlított munkadarab domború oldalán húzó-, homorú oldalán nyomófeszültség lép fel. A kettő közötti semleges réteg feszültségmentes (1. ábra). A hajlított faanyag feszültségeloszlása nem szimmetrikus, a semleges réteg a nyomott rétegek felé tolódik el.A faanyag gőzölésével, főzésével az alakíthatóság növelhető, mert az eljárással nő a fajlagos nyúlás értéke és a fa tömöríthetősége.A faanyag lehűléses visszaszáradásaután a hajlított formáját megtartja.A feszültségállapotokat úgy kell megváltoztatni, hogy a húzófeszültség a keresztmetszetben a hajlítás során a lehetőlegkisebb legyen. A hajlítandó munkadarabhúzott oldalán nyomóerő működtetésévelnyomófeszültséget ébresztünk, ezzel egyenlítjük ki a húzófeszültséget. A semleges szál ezáltal a keresztmetszet húzott zónája felé tolódik. Technikai megoldáskéntacélszalagot feszítünk a munkadarabdomború, külső (húzott) oldalára, és a szalaggal együtt hajlítjuk a faanyagot. A szalag mindkét végére kengyelt szegecselnek,amely a faanyag bütüjét veszi körül.A kengyel biztosítja azt, hogy a bütü síkja az adott tengelyvonalra merőleges maradjon. Ha ezt nem biztosítanánk, a semleges szál nem lenne a szalag közelében,ebből következik a megpuhult rostoknak a húzott oldalon való megszakadása,és/vagy a hajításból adódó nyírás hatására a bütük hajlítási síkjára merőleges berepedése. Nagyobb ívek pontosabb hajlítására és a kisebb eltérések kiegyenlítésérebütüszorító alkalmazható, e szerkezet orsója a bütüre támaszkodik, meghúzáskor a szalag megfeszül (2. ábra).Thonet szabadalmának lényege éppen az volt, hogy sikerült a nyúlást a megengedettértékre visszaszorítani, ezáltal a semlegesszál középről a húzott szál felé tolódott. Találmánya nem az acélszalag használata, mert ezt már előbb ismerték, hanem az, hogy az acélszalag végeire kengyelt helyezett és azt pontosan a munkadarab végeihez illesztette. A gőzölés kis- és nagynyomásúgőzzel végezhető, hazánkban általában a kisnyomású gőzölés terjedt el.Azonos vagy többségében azonos szálirányú rétegelt faanyagokA bútorállványoknál gyakran előfordul, hogy az állványszerkezetbe a párnázat alátámasztásáraönálló betétként saját kerettel vagy kávával rendelkező fix(3. ábra), vagy egy fixésarraemelhetőfej-éslábrész(4. ábra) farugós tartószerkezetet helyeznek (a farugós tartószerkezeti anyagokat a későbbiekben tárgyalom).Ezeknek a keretalkatrészeknek könnyűeknek, szilárdaknak és alakállóknak kell lenniük. A kis keresztmetszetű, hosszú tömörfa alkatrész hibátlan anyagból nagy veszteséggel szabható ki, és még mindig fennáll a görbülés veszélye. A faforgács lap, de még a normál rétegelt lemez (kontralemez)a kitüntetett (hossz-) irányban nem volna elég szilárd. Ezeket az alkatrészeket a legelőnyösebben azonos szálirányú rétegelt falemezből – hosszirányban szeletelve – lehetelkészíteni. A kb. 50x25 mm szelvényméretűalkatrészeket 1,5–2,0 mm vastag, legtöbbször bükkfurnérokból – szívós és rugalmas – vizes diszperziós ragasztóanyaggalragasztják össze. Újabb kísérletek azt bizonyítják, hogy a hajlítószilárdság nem csökken számottevően, ugyanakkor az alakállóság tovább javul, ha középtől szimmetrikusan elhelyezve a fedőréteg alatt 1–1 furnérréteget a hosszirányra merőleges szálirányban helyeznek el.(Folytatjuk.)Matlák ZoltánKÁRPITOZÁS1. ábra: a feszültség eloszlása hajlítás közben2. ábra: bütüszorító alkalmazása3. ábra: önálló szerkezettel rendelkező tartóbetét4. ábra: önálló fixésemelhetőkerettelrendelkező tartóbetét