Hagyományos és korszerű kárpitozás
98 2010. 05. I Magyar asztalos és Faipar
kárpitozás
A korszerű kárpitozásoknál gyakran egyenes síkokkal határolt alkatrészeket készítenek, a PUR-hab élekre a bevonó- anyagokat nem lehet jól ráfeszíteni, ezért az erős műszálas szövetek, a vastag bőrök hamar ráncolódnak, bordásan megkopnak. A szöveteknél a műszál csúszása miatt göbösödnek, megtörnek, az igénybevett varrásoknál fonalcsúszások keletkez- nek. A letűzések, átvarrások javítanak a helyzeten, de sokszor egy keményebb (nagy szakítóerejű és kis maradó nyúlá- sú) bútorszövet hamarabb tönkremegy,
Hagyományos
és korszerű kárpitozás
mint egy gyenge, de puha, vékony szövet vagy bőr. Tehát a „mindent mindenre” elv többnyire nem lehet szempont, nem az a lényeg, hogy milyen nagy a bevonóanyag szakítószilárdsága és a szakítószilárdság 50%-ánál mért maradó nyúlása, hanem az, hogy az adott felületen, az alkalmazott kárpitozási és konfekcionális technológia mellett milyen mértékadó terhelést szen- ved el a bevonóanyag, milyen rugalmas visszaalakuló képessége van. A kárpitozás és a bevonóanyagok is- mereteit szintetizálni kell ahhoz, hogy az
A természetes anyagok felosztása
Kárpitozott bútorok bevonóanyagai
adott kárpitozás szerkezetére, technoló- giájához és konfekcionálásához megfelelő anyagot válasszon ki. Például egy homorú felület bevonásához nagy rugalmasságú, köttött-hurkolt technológiával készült be- vonóanyagot célszerű kiválasztani. A kárpitos bevonóanyagokat a követ- kező fő csoportokba lehet sorolni: I bútorszövetek, I kötött-hurkolt kelmék, I természetes bútorbőrök, I műbőrök, I szőrmék, I műszőrmék. A bútorszövetek
Bútorszövetek nyersanyagai és azok
tulajdonságai A bútorszövetekhez felhasznált szálas anyagok tulajdonságai nagyrészt a kész- termék minőségi jellemzőit is meghatároz- zák. Ezért szükséges, hogy megismerjük közelebbről a textilipari nyersanyagokat, és azon belül is nagyobb részletességgel azokat, amelyek a kárpitosipari textíliák alapanyagául szolgálnak. Mindazokat a rostos, szálas vagy ás- ványi anyagokat, amelyekből a külön- böző textiláruk gyártásához szükséges fonalakat állítják elő, textilipari nyers- anyagoknak nevezzük. A különböző szálas anyagok felhaszná- lása a történelem előtti időkre nyúlik visz- sza, felhasználásuk fejlődését az éghajlati viszonyok nagyrészt meghatározták. A meleg égövben inkább a növényi szálak és a rostok, a hideg éghajlat alatt főként a gyapjú és egyéb állati szőrök felhasználása terjedt el. Az évezredek során a megmun-
A hagyományos kárpitozásnál is nagy szerepe volt a bevonóanyagoknak, de a korszerűnél
még sokkal fontosabbak, hiszen azoknak a külcsín mellett a belbecsét is jelentős mértékben
a bevonóanyagok határozzák meg. A hagyományos kárpitozás általában domború felületekkel
készül. Ezekre a jól kiszőtt, viszonylag vastag gyapjú- vagy pamutalapú bútorszövetek, a
kemény bútorbőrök stb.-k jól megfeszítve 20–25 évig is megfeleltek a követelményeknek.
Hosszú használat után is ritka volt a szövet kopása, a bolyhosodás, pilingesedés (göbösödés),
szálcsúszás szinte ismeretlen fogalmak voltak.
Magyar asztalos és Faipar I 2010. 05. 99
kárpitozás
kálási folyamatok tökéletesedésével, az új szálas anyagok megismerésével, valamint a régi szálféleségek nemesítésével, a szá- las anyagok felhasználása mind jobban elterjedt. A textilipar nyersanyagellátása különböző okok miatt nem volt mindig egyenletes. Jórészt ez indította az embe- reket a XVII. században arra, hogy a szálas anyagok mesterséges úton való előállítá- sával kísérletezzenek. Az első számottevő eredmény a XIX. század végén előállított nitrocellulóz szál volt, amit újabb és újabb mesterséges szálas anyagok feltalálása követett. A különböző követelményeket kielégítő textilnyersanyagok, illetve vegyi szálak eredet szerinti csoportosítását az első és a második ábrák foglalják össze. A természetes nyersanyagok azok a szálas anyagok, amelyek a természetben vala-
A vegyi szálak felosztása milyen formában megtalálhatók. Például a növények valamely részében, az állatok bőrén vagy pedig a természetben mint ásványok találhatók. A mesterséges anya- gokat az ember különböző vegyi és fizikai eljárásokkal gyártja. Növényi eredetű nyersanyagok az egyes növények bármely részéből szár- mazhatnak, tehát lehetnek: I magszálak, I háncsrostok, I levélrostok, I gyümölcsrostok. A magszálak az egyes növények mag- vain találhatók, ilyen nyersanyag a leg- nagyobb mennyiségben előforduló pamut. A háncsrostokat az egyes növények szárai tartalmazzák. A szárban lévő fás, törékeny részek eltávolítása után feldolgozható, fonható
rostokat nyernek. Ide tartozik a len, a kender, a rami és a juta. A levélrostokat a melegebb éghajlaton élő különböző nö- vények leveleiből nyerik. Ide sorolhatók a manilakender, a sisárkender, a mauríciusz- kender és a jukka. A gyümölcsrostok közül a kókusz az egyetlen, melynek a rostjai ipari célra felhasználhatók. Az állati eredetű nyersanyagokat két csoportba sorolják: I az állati szőrök I és a mirigyváladékok csoportjára. Az állati szőrök közül a legjelentősebb a juhokból lenyírt gyapjú. Ezen kívül a kecske, a lámafajták, a teve, a tehén, a ló, valamint a különböző prémes állatok szőrét használják. A mirigyváladék tenyésztett selyemhernyó selyme, a vadon élő hernyó- fajták selyme, a kagyló és a pókselyem. Természetes eredetű szervetlen anyagok csoportjába egyetlen nyersanyag, az azbeszt ásvány tartozik (jelenleg egészségkárosító hatása miatt nem alkalmazható). Vegyi szálak a felhasznált alapanyagok szerint két csoportba sorolhatók: I természetes alapú vegyi szálak I szintetikus szálak. A természetes alapú vegyi szálak alapanyagát a természetből nyerik, például cellulóz. Ezt az alapanyagot át- alakítják szálgyártásra alkalmas sűrű folyadékká, majd szálhúzás és nyújtás után fonallá. Alapanyag szerint ezek a szálak a kö- vetkező csoportokra oszthatók: I cellulóz alapanyagú (például viszkóz) I fehérjealapú (például kazein) I kaucsukalapú (például gumi). A szintetikus szálak alapanyagát mes- terséges úton, vegyészeti folyamattal állítják elő. A kémiai folyamat szerint ezek le- hetnek: I polikondenzátumok, például poliamid nejlon, I polimerizátumok, például poliakril, I poliadduktumok, például poliuretán. A vegyi szálak szervetlen csoportjába tartoznak az üvegszálak és a fémszálak. Mielőtt részletesebben foglalkoznék az egyes szálas anyagféleségekkel, ismerked- jünk meg azok általános tulajdonságaival. A kárpitosszakmában felhasznált szöve- tek az előzőekben felsorolt nyersanyagok valamelyikéből, gyakran azok keveréké- ből készülnek. Ezért természetes, hogy a szövetek tulajdonságait, viselkedését, szabás és varrás, valamint használat köz- beni ellenállását végső fokon az elkészítés technológiája és a szövetben lévő elemi szálak tulajdonságai szabják meg. Matlák Zoltán (Folytatjuk!)
