Mesterportré: Horváth Ferenc

Mesterportré
Fa-Feri bízik a jövőben
Ahogy kiejtjük vagy csak olvassuk a Fa-Feri Kft. nevét, azonnal mosolyt csal az arcunkra a hangzásból eredő múlni nem akaró derű. A szerző, a tulajdonos tehát teljes mértékben elérte célját. Magyaros csengésű, vidámságot sugárzó és a szakmára utaló nevet szeretett volna találni a vállalkozásának, mellőzve a külföldi hangzást, a nehéz kiejtést.
Ferenc keresztnévvel és faipari profillalnem is lehetett volna jobb fantázianevettalálni, mint a Fa-Feri elnevezést, amely
ugyan egy ismert gyerekmondóka be­
vezető sorával egyezik, de mint az időmúlásával bebizonyosodott, kiválóan be­vált. A partnerek is könny
en megjegyzik,sőt elviccelődnek egy-eg rigmus erejéig,
ami egy üzleti kapcsolat bevezetőjénekelőjátékának nagyon megfelel. Perszekomolytalansággal is vádolták már ezérta névhasználatért Horváth Ferencet, deaz idő mást igazolt, mert felejthetetlen,nem kell rajta gondolkodni. Ismerős/partneri körben mára már elegendő egytelefonos beszélgetés elején a Fa-Feribeköszönés, és már indulhat is a fontosdolgok megbeszélése, mert tudják, hogy avonal másik végén egy jó kedélyű, szóki­mondó, energikus asztalosmester fogja akagylót, aki nem mellesleg az idők soránüzletemberré avanzsált…


Önálló döntést hozot
Horváth Ferenc a Komárom megyeiSzőnyben született 1955-ben, és családiházas környezetben nőtt fel, munkás­szülők gyermekeként. Ezt azért fontosmegemlíteni, mert három húga mellettelsősorban neki kellett a jelentős meny­nyiségű ház körüli munkában és a tsz-nélkapott részesművelésben segíteni. A



Magyar asztalos és Faipar I 2010. 01.

család megélhetését pedig a ház körülikert, a szőlő, a háziállatok tartásábólszármazó természetbeni javak bizto­sították, amely ténylegesen sok tenni­valóval járt. Az általános iskola, aholtanult, nagyon jól felszerelt politechnikaműhellyel rendelkezett abban az időben,ami szintén felkeltette az érdeklődését.Vaseszterga, faeszterga, körfűrész, sza­lagfűrész, gyalugép, köszörű stb. mellettegy kitűnő – a gyerekek nyelvén beszé­lő – tanárember, Balogh László oktatta a tárgyat, aki nagyon népszerű is volt.A tanár úr szeretett vadászni, és a hoz­zá közel álló gy
erekeket – így HorváthFerencet is – g akran vitte el magávalhajtónak. Így különösen szoros kapcso­latba kerültek, és nagyon sok szakmaifogást tanultak meg tőle. Az asztalosságfelé vezető úton azonban egy jó nevű ésközelben lakó helyi asztalosmester, Cse­rép Tivadar szerepe nem kerülhető meg.
Egy alkalommal a kitört ablakkerettelküldték el a szülők fiukat, hogy csinál­tassa meg az asztalosműhelyben, és azérdeklődése nagyon megtetszett az idősmesternek. Rá is vette, hogy maradjonott asztalostanulónak és válassza azasztalosszakmát. Ekkor a fiatalembermeghozta a döntést – pedig az elekt­ronika, a rádiózás nagyon közel állthozzá – és fiatalos lendülettel mégisaz asztalosságot választotta 1969-ben.Három nagyon termékeny évet töltöttgyakorlati munkával, tanulással, ami alattmegtanulta a parkettázás, a hajópadló­zás rejtelmeit, az ajtó-és ablakgyártást,a politúrozást és nem utolsósorban apolitúros és furnéros bútor készítését.Az asztalosszakma minden részletévelmegismerkedett, meg is tanulta és falu­helyen természetesen még az üvegezés is
79

Mesterportré


vele járt. 1972-ben szabadult fel, színjelesszakmunkásvizsgát tett a 314-es Szak­munkásképző Intézetben. Egy évig mégszakmunkásként a mesterénél dolgozott,
de a mester egészsége megromlott és
elváltak útjaik. A Komáromi KőolajipariVállalat k
övetkezett, ahol karbantartóasztalos ént helyezkedett el és nagyonszerteágazó munkát végzett. 1975-benérkezett meg a behívóparancs számára,és Nagykanizsán teljesített szolgálatot.Természetesen asztalos minőségébenkapott feladatokat, ezért szívesen em­lékszik vissza a szolgálati időre. Közbenkapcsolatokat teremtett és a feleségétis ez idő alatt ismerte meg. A leszerelésután, 1977 áprilisában megnősült éscsak átmeneti időre hagyta el Nagyka­nizsát azóta…

Kereste az igazi helyé
Fiatal házasemberként Homokkomárom­ban laktak, és a nagykanizsai ÉpítőipariSzövetkezet asztalosműhelyében vállaltmunkát Magy
arszentmiklóson. Hamarkiderült, ho nehéz a közlekedés, nagya holtidő és már ekkor más megoldásongondolkodott Horváth Ferenc, amikor aHonvédségtől kapott ajánlatot, ahol jólismerték már. Nem gondolkodott sokat,és elvállalta az igényes munkákat elvárómunkahelyet. Sok szép egyedi bútort,
díszes, erős kapukat, műemlék ajtókatablakokat kellett készíteni, de az időtis biztosították rá. A szerszámozott­ság ugyan kicsit szerényebb volt, sokkézi munkára volt szükség, de a szak­ma szépsége előnyt élvezett. Egészen1989 nyaráig dolgozott a laktanyábanmindenki megelégedésére, de a fize­tés bizony nagyon szerény volt már azutolsó időkben. Ekkor jelentkezett nálaegy kanizsai épületasztalos vállalkozó,aki visszautasíthatatlan csoportvezetőimunkát ajánlott. 1990 végéig tartott azalkalmazotti munkavállalás időszaka
80
Horváth Ferenc életében, amikor úgydöntött, hogy a felhalmozott tapasz­talattal a magánszférában próbál sze­
rencsét…

Starthitellel indul
Nagykanizsa Palin városrészében in­
2

dult az egyéni vállalkozás, egy 40 malapterületű műhelyben, ahol először
inkább a szakmai tudás dominált szem­
ben a gépesítettség
gel. Egy kombináltgy
alugép, egy szala fűrészgép, egy sajátártmányú szalagcsiszoló állt rendel­
a bútoralkatrészek gyártása. 1996-bandöntött úgy Horváth Ferenc, hogy azegyéni vállalkozás helyett megalapítottFa-Feri Kft.-ben végzi tovább ugyanazt atevékenységet. Letisztult lassan a vállal­kozás profilja, mely már szinte kizárólagkárpitosbútor-vázakat, bútorvázakhozvaló alkatrészeket gyártott és gyárt ma is.Persze a hely egyre szűkebb lett a műhely­ben, és gondolkodni kellett a bővítésen.2005-ben a Tanép-telephelyből sikerültmegvásárolni egy részt, majd később atöbbit is, és lassan kialakulhatott a mai
2

– mintegy 6000 malapterületű – telep­

kezésre és óriási ismeretségi kör a vá­rosban, amiben bízni lehetett. Lakossági
egyedi és szolgáltató jellegű közületmunkák adódtak is szép számmal, szin­te szünet nélkül volt elfoglaltság. Ekkorindult 1991-ben a starthitel, ami kapórajött Horváth Ferenc vállalkozásának, ésmindjárt sikerült pályázatával 600 000Ft-ot nyernie. 1991 végére sikerült is fel­
2

építeni a 300 m-es új műhelyt, részbentermészetesen önerővel. 1992-től márminden adott volt ahhoz, hogy a helyikárpitosipari kft. részére elindulhasson helyének teljes műhelyegyüttese, vagyinkább szakmai körökben jól ismert telep­helye. Egyidejűleg az alkatrészgyártásmellett megindult a saját kárpitos bútor
–
kárpitos garnitúrák, franciaágyak, he­verők, kanapék, lakberendezési tárgyak

–
 gyártása is. A Sitform Bútorgyár Bt.-nélZalaegerszegen, – amely az egyik nagymegrendelő – a Fa-Feri Kft. további 200


2

m-es műhelyt bérel. Így az odaszállítottalkatrész-összeszerelést helyben foly­tatja saját 10 fős munkacsapattal, majdezt követi a termék átadása. Ezen kívül
2010. 01. I Magyar asztalos és Faipar
pedig Cegléden működik egy lapkereskedőrészleg – ami egy korábbi profil folytatása–, amely kifejezetten nagykereskedelmitevékenységből most alakul át kiskeres­kedelmivé, kiszolgálva a környék vállal­kozóit és magánszemélyeit.


Négy fő profil a gyártásba
Természetesen a munka személyi felté­
teleit is meg kellett teremteni – mondjaHorváth Ferenc –, ezért az alkalmazottilétszám volt időszak, amikor 120 főre isfelszaladt. Ma 85-en dolgoznak a vállal­kozásban, és elmondható, hogy nem nagya fluktuáció. Az emberek megbecsülik amunkahelyüket, gyakorlott mozdula­tokkal, megfelelő minőségben végzik ela rájuk bízott munkát. A Fa-Feri Kft. mamár négy fő profilra szakosodott. Egyika már említett kárpitosbútor-alkatrészés bútorvázgyártás, amellyel nem­csak belföldön terítik szinte az összesgyártót, de külföldre is – Hollandiába,Belgiumba, Szlovákiába – jelentős expor­tot bonyolítanak. A másik profil a készkárpitosbútor-gyártás, amellyel a hazaipiacon vannak jelen nagy mennyiséggel.Saját bútorboltot nem üzemeltetnek, be­szállítanak a kereskedelmi hálózatokba.Folyamatban van Horvátországban ésSzlovéniában a piac szondázása, merta kis szállítási távolság vonzó lehet. Aharmadik profil az OSB-lap, bútorlap stb.lapféleségek nagykereskedelme, negyedikpedig egy kis helyi boltban a szerelvény­kereskedelem. Utóbbiak, lapszabászattalkiegészítve a bútorasztalosok kiszolgá­lását célozzák elsősorban. Persze az ún.garázsasztalosok is felbukkannak, akiketszintén kiszolgálják, és nem konkurencia­képpen tekintenek rá. A mai világban az „élni és élni hagyni” elv gyakorlása talánmég nagyobb erény, mint valaha – mond­ja Horváth Ferenc, hiszen a megélhetéskülönösen nehézzé vált az utóbbi idő­ben. Ráadásul, sem mennyiségben, semminőségben nem ellenfelek, egyébkéntpedig mindig folyik valakikkel szakmairivalizálás…


Az építőipar a gazdasági indikáto
Soha nem lehet az ember elégedett apiaci viszonyokkal, mert végesek, ki­számíthatatlanok, változnak. A hazai jólbevált kapcsolatokat meg kell becsülni,
de mellette a szomszédos országokat is
meg kell szondázni. Az látszik, hogy azosztrákok nem igazán jó vevők, körülmé­nyesek, de a fent említett országokbankínálkoznak előbb-utóbb lehetőségek. A
Magyar asztalos és Faipar I 2010. 01.
Mesterportré


legnagyobb gondpillanat
gazdaságnyilag
i válságokozta piaci za­var, amiből talánaz év végére vagya jövő év elejéreki lehet mozdulni.A tapasztalatokszerint, amelyikországban jól megyaz építőiparnak,az autókereskede­lemnek, és a bútor­kereskedelemnek

ott már nincs gonda g
azdasággal – elemez Horváth Ferenc.E yelőre azonban ez még nem mondha­tó el Európáról, különösen nem a hazaiviszonyokról. Várakozni kell tehát agyártónak is, hogy mozduljon valami,és elsősorban az építőiparban, mertaz a gazdaság motorjának indikátora.Egyelőre a magyar gazdaság még stag­nál, az ország leszegényedett, a bankok
csak drágán vagy egyáltalán nem adnahiteleket, lakossági tartalékok pedig nin­csenek, mert az emberek felélték. Ez egybonyolult helyzet, amely egy nyugati fel­lendülés és a kereskedelmi kölcsönhatásmegindulása nélkül elképzelhetetlen.Kis országként ki kell várnunk míg azUSA, majd Németország gazdasági növe­kedési pályára áll, aztán jöhetnek a kisországok… A kis kitérő után a hazai vál­lalkozások életéhez visszatérve, HorváthFerenc összességében mégis optimistaálláspontot képvisel, amikor a gazdaságpozitív irányú elmozdulására számít.Némi elmaradást okozott az elmúlt két év,amit természetesen pótolni kell. Maradtel gépi beruházás, lehetett volna jobbantartani a ritmust, de a körülmények eztnem tették lehetővé. A forgalom csökkent,a nyereség is kisebb volt, de volt pozitívhozadéka is. Nevezetesen kiestek az üzletikapcsolatrendszerből olyan partnerek,amelyeket már egyébként rossz fize­tőként, megbízhatatlanként tartottakjó ideje számon. Magyarán szólva, egy
tisztulási folyamatot eredményezett aválság, ami nagyon hasznos a vállalko­zás számára.

Jövőkép nélkül nincs jele
Horváth Ferenc 55 évesen abszolút mér­tékben hisz a vállalkozása jövőjében,a tevékenység sikerében. Most még ajelen embere, aki pontosan jár dolgozni,betartja a munkaidőt, akár mintául isszolgálhat az alkalmazottai számára.Azután hazamegy az ipari környezetből az erdőszéli házába, ahol ózondús leve­gő, gyep, konyhakert, gyümölcsös várja.Kertészkedik, füvet nyír, szépíti a házkörnyezetét, nyáron elszökik horgászni,télen vadászni.
Eszter lánya – aki pénzügyi ésszámviteli főiskolát végzett, továbbá ahumánerőforrás-képzésben is részt vett
– az irodában dolgozik, a kalkulációkatés utókalkulációkat csinálja, rendkívülfontos munkát végez. Péter fia ugyancsak,hiszen az anyag
gazdálkodásért, beszer­zésért, és a na ykereskedelemért felel.
Veronika kislánya pedig még általános
iskolás, akinek még van ideje gondolkodnia pályaválasztáson. Az utánpótláskérdéstehát rendben van, ezzel nagyon nemis kell foglalkozni, nem köt le energiát.Horváth Ferenc, jelenlegi elképzeléseszerint lassan szeretne visszavonulni, samire eléri a nyugdíjkorhatárt, onnantólhódolna majd teljes mértékben kedvtelé­seinek. Ezek között szerepel a gyakorlatimezőgazdaság, hiszen földtulajdonnalrendelkezik, amelyet szántó, rét-legelő,erdő és halastó művelési ágak alkotják.Szereti a természetet, szeret horgászni,vadászni, amire majd lényegesen többidőt szánna, mint jelenleg.
A mezőgazdálkodás keretében man­galicatartás, magyartarka-és szürke­marha-tartás szerepelne, emelletthaltenyésztés, horgásztatás, aminekszervezése bizony már ismét egész em­bert igényel. Tervei tehát vannak szépszámmal, ugyanakkor mellérendeltrealitás is van, hiszen adott a legfőbbtermelőeszköz, a föld. Azt mondja, azértkell a jövővel foglalkozni, hogy legy
enmég több hajtóerő a jelenben, és le enminta a vállalkozást tovább folytatógyerekek, az új generáció számára. Bizo­nyítást nyerjen továbbá, hogy egy élet jólszervezett asztalosmunkája szolgálhategy aktív, értelmesen élhető, nyugodtidőskor alapjául…
Nagy Zoltán
81



 

Tetszett a cikk?