Mesterportré: Vízvári Mária és Vízvári István

Mesterportré
Pályamódosítás félidőben, még időben
Inotán, az alumíniumkohónál éppen az utolsó technológiai fejlesztések, átszervezések tör­téntek a termelés szinten tartása érdekében, amikor a gépészmérnökként ott dolgozó Vízvári házaspár már gondolatban és tettekben is, faipari vállalkozásuk előkészítésén fáradozott. Két középiskolás korú lányuk zenei pályára állítása, a családban felszabadult energiák és régi dé­delgetett terveik megvalósításának egybeesése jó alkalmat kínált a változtatásra. Úgy gon­dolták – csupán 35 évesen –, hogy ha tanult szakmájukban nem lehet lakóhelyükön eléggé érvényesülni, akkor belefognak dédelgetett vágyaik megvalósításába…
Várpalota közel 23 000 lelkes iparváros,Veszprém megye északkeleti részén, aBakony lábainál fekszik. A múlt századderekán – az akkori állami vezetés dön­tése alapján – az inotai városrészben egyszénbázisú hőerőművet építettek, majdaz erőmű tőszomszédságában a közelibauxitkincs feldolgozására alumínium­kohót hoztak létre. Az ipari komplexumbanszámos fiatal szakember kapott munkát,köztük Vízvári Mária és férje, VízváriIstván, akik gépészmérnöki diplomávalrészben a gyártástechnológiai, részbenaz egyéb gépészeti feladatok ellátásábanvettek részt. Az üzem és ezzel együtta város gazdaságának fénykora azon­ban 1989-től fokozatosan hanyatlott.A rendszerváltást követően ugyan mégvoltak elkeseredett kísérletek az iparmegmentésére, de ez a 90-es évek ele­
jén csak a stagnálásra volt elegendő. Az években erőt, bátorságot adott ahhoz,egymásra épülő iparszerkezet alapjai hogy férjével a faipari vállalkozás gon­tönkrementek, s ez azt jelentette, hogy dolatával foglalkozzanak. Vízvári Istvánmintegynégy ésfélezermunkahelyszűnt partner voltebben, hiszen a g
épészembermeg a városban és környékén. hihetetlen jó problémame oldó képes­sége a faiparban éppenúgy érvényesül.Ahogy mondja, a fa megmunkálása ha-

Szunnyadó értékek
sonló gépekkel, hasonló technológiávalVízvári Mária a középiskolában rajz szakon valósítható meg, mint a fémek esetében,tanult, ami feltételezte, hogy a rajzolás, csak könnyebb a munkálhatósága, a fan­gondolatainak, elképzeléseinek papírra tázia kiteljesedése pedig szinte végtelen.vetése, a tervezés nem jelenthet számára Panellakásban laktak, és a szűkös helygondot. Az ipari környezetből kikerülve lehetőségei között is azzal próbálkoz­vágyott a környezettudatos, szépen, tak, hogyan lehet lakásukban valamiízlésesen kialakított lakókörnyezetre, különleges belsőépítészeti megoldássalszámos lakberendezési, bútortervezési élhetőbb és személyre szabott lakókör­elképzelés szunnyadt benne. A fához – a nyezetet teremteni. Egyedi bútorokkal, atermészet ajándékához – való vonzódását fürdőszoba átalakításával – saját kétkezisoha nem rejtette véka alá, ami a kritikus munkával – értek el kezdeti sikereket,
72 2011. 01. I Magyar asztalos és Faipar


ami önbizalmat adott. Arra gondoltak, hasaját részükre sikerült, miért ne lehetneegy vállalkozás keretében másokat ismegörvendeztetni egyedi bútorokkal
,egyedi lakberendezési megoldásokka .Még az alumíniumkohónál dolgoztak – rövid ideig –, amikor egyéni vállalkozáskeretében 1993-ban létrehozták faiparivállalkozásukat.


Saját elképzeléseik szerint
A ’90-es évek elején a házaspár alaposanfeltérképezte a fa-és asztalosipar hely­zetét, a vállalkozás indításának körül­ményeit, hogy
már az elején megtaláljáka helyes irán t. Akkoriban kezdődött azasztalosipar hazai forradalma, hiszen azúj gépek, az új anyagok és új vasalatok,ekkor lepték el az országot, tapinthatóvolt a fejlődés. Ebben az időszakban nagyvolt a kísértés mindenféle szakosodás­ra, hiszen a lapszabászat, az egyszerűbútorok gyártása, az anyagokkal valókereskedés mind új lehetőséget kínáltvolna. Talán azért sem volt annyira ne­héz elindulni egy idegen szakterületen,mert az asztalosipar „reformja” mindenváltozást, minden szakterületet elbírt,akkor dőlt el, ki merre szakosodik, mi­lyen irányt vesz. Kellett néhány év, amirea nagy külföldi beszállítók elfoglalták apozícióikat, felosztották a piacot. A vállal­kozások pedig helyezkedtek, ki-ki kereste,és néhány év alatt meg is találta a helyét.A Vízvári házaspár is pályára állt, hiszeneleinte egy kis műhelyben, pontosabbanegy kis üzletben kezdtek bemutatkozni



Magyar asztalos és Faipar I 2011. 01.
Mesterportré

a város lakóinak, persze csak egy-kétalkalmazottal. Nem a kisebb ellenállásfelé vették az irányt, nem az asztalosiparitermékekkel való kereskedést vállalták.Bútortervezés és -gyártás volt mindigis az elképzelésük, olyan formavilággal,amit máshol nem kaphattak meg a meg­rendelők. Ők egyébként sem törődtekazzal, hogy a helyi asztalosság hogyanhálózza be a várost, hogy hányan van­nak, ki mit csinál, és nem lesz-e esetlegnagy a konkurencia a későbbiekben. Sajátálmaikat, saját vágyaikat próbálták a kez­detektől megvalósítani, egyedi bútorok
tervezésére, elkészítésére rendezkedte be, olyanokra, amelyet mások, másholnem csináltak, és reményeik szerint ígyvan ez ma is.

Pályára állás önképzéssel
Mária és István már a vállalkozásuk kez­dete előtt is rengeteg időt töltöttek azzal,hogy a faipari szakmából – önképző mód­szerekkel – minél több ismeretet szerez­zenek. Külön tanulmányozták a fafajokat,a faipari gépeket, a faiparban használatosrég
i és új anyagokat, valamint a szakmaifo ásokat és eljárásokat. Tudni akartakmindent, hiszen a tervezésnél ezeket mindfigyelembe kell venni, mert a látvány csakakkor teljesedhet ki, ha az elképzelésekmaradéktalanul megvalósíthatók. Nemutolsósorban a korszerű lakberendezésitrendeket követték, amelyek keretébentermészetesen a saját elképzeléseik ismegvalósulhattak. A cél az volt, hogy min­den igényt kielégítsenek, minden betérőmegrendelő megkaphassa náluk mindazt,amit üzletben nem lehet megvásárolni.Kisbútorban gondolkodtak a kezdetiidőszakban, első
sorban fürdőszobábaés előszobába ill , de semmiképpen semsablonos, hanem formailag, esztétikailagújat kínáló termékekben. Eleinte nemvolt könnyű feladat, hiszen a piacon bekellett vezetni ezt a termékcsoportot és „szolgáltatást”, és mellette még nem voltmeg minden feltétel a gyártáshoz – semműszaki értelemben, sem anyagokban.Ilyen körülmények között kellett fel­hívni magukra a figyelmet, becsábítaniaz embereket, a későbbi megrendelőket.Aztán lépésről lépésre szépen haladt elő­re a vállalkozás az eredeti elképzelések
73


Mesterportré
mentén. Amennyit fejlődött a faiparivállalkozás, annyival lett arányosan többmunka is, és nőtt az elkészített termékeknehézségi foka, a felhasznált anyagokváltozatossága.

Az Árkossy-iskola hozadék
A távolabbi múltat, az indulás nehézségeitvisszaidézve Vízvári Mária nem felejt elmegemlékezni a nem sokkal korábbanalakult, de mégis jelentős tapasztalatok­kal rendelkező Árkossy Bútor Kft.-nél,korábban Bándon tett látogatásokról sem.A cég alaptevékenysége kezdetektől fogvaa bútorgyártás, ezen belül is elsősorbanaz egyedi és designbútorok tervezése éskivitelezése volt – szinte minden kétke­zi munkával készült –, amelyet a faiparimérnök-közgazdász Árkossy házaspárönzetlenül megosztott velük. Akkoriban,az egyre mélyebbre ásó, szakmát szom­júhozó Vízváriéknak minden hasznosinformáció aranyat ért. Nem beszélve afelületkezelési seg
ítségnyújtásról – hiszenmég festőrészle gel nem rendelkeztek–, ami szintén szép gesztus volt, hiszenezzel bebizonyosodott, hogy nem kon­kurenciaként, hanem kollégaként, üzletipartnerként viselkednek. Talán ez is a he­lyes magatartás, hiszen a partneri kör, amegrendelők maximális kiszolgálása lennea cél, és ennek érdekében mindent megkell tenni az asztalosszakmában is.

Kihívások elé állv
Vízvári Mária úgy fogalmaz, kereskedésés lapszabászat, és sokkal inkább a sajáttervezésen alapuló szakmai kihívásokjelentették számukra a fejlődést, pedignéhány év alatt világossá vált, hogy eza vállalás sokkal nehezebb és kevésbéjövedelmező. Mégis, ebben van az igazimozgatóerő, a fantázia, a dinamika éséppen ezért ebből lett talán egy életreszóló szakmai szerelem. Az elhatáro­zástól a megvalósításig tartó folyamatélménye, a fejlődés töretlensége, abővülés folyamata, az alkalmazottakszámának növekedése és az apróbb-na­gyobb szakmai sikerek, mind óriási erőtmozgósítottak a folytatáshoz. Így egynagyobb bérleménybe kényszerültek,majd megvették és bővítették, de ahogyarra számítani lehetett, ezt is kinőttékegy év alatt. Aztán Várpalota iparte­lepén a volt Vegyesipari Szövetkezettelephelye üresedett meg, amit sikerült
2

megvásárolniuk. A több mint 1000 malapterületű épület kiválóan alkalmasvolt a faipari vállalkozáshoz, aminekigény szerinti átalakítása és gépesíté­
74
se Vízvári István számára kifejezettenjutalomszámba menő feladat volt. Ezutóbbi, persze nagy önmérsékletet isigényelt, hiszen alkalmazkodni kellettaz addigra markánsan körvonalazódógyártási profilhoz. Gazdaságosságiszempontokat figyelembe véve nem aCNC-gépeké lett a főszerep, sokkal in­kább az egyedi bútorgyártáshoz igazo­dó korszerű és „ügyes” gépek jutottakszerephez. Közben családon belül isszétváltak a feladatok, amit az érdek­lődési körök alapján nem volt nehézmeghatározni.

Letisztult arculatta
A vállalkozás kezdete óta elvégzetttemérdek munka rendszerbe foglalásasem váratott sokáig magára, annál isinkább, mert az alkalmazotti állományfolyamatosan bővült tervezőmérnö­kökkel és asztalos szakemberekkelis. Szét kellett választani a tervezéstés a műszaki vonalat, a gyártást. A
lehetetlen feladat az üzemben, akár aspeciális igénnyel bíró bútorfrontok el­készítése is a feladat része lehet, hiszenaz ember és gép felkészültsége is lehe­tővé teszi. Éppen a műszaki kihívásokteszik szükségessé, hogy folyamatosankorszerűsödjön a géppark, hiszen agy
ártás költségeit soha nem szabad fi­elmen kívül hagyni. Természetesen aVízvári Faipari Kft. is nyereségorientáltvállalkozás, amelynél a költség-hozamviszonyokat folyamatosan figyelemmelkísérik, amellett, hogy a szakmai mun­ka minősége, a termékek egyedi jellege,az igényesség nem szenvedhet csorbát.Ezt pontosan értik az alkalmazottak is,akik ugyanolyan hozzáállást tanúsítanakmunkájuk során, mint a tulajdonosok, settől az összhangtól lehet remélni a folya­matosságot, a biztonságot a munkában.Ennek alapja, hogy minden szakemberminden munkafolyamat elvégzésébenrészt vesz, aminek köszönhetően nemokoz gondot egymás pótlása, a közösszerelési munkák elvégzése stb. Ez nem

házastársak – egybehangzó állításukszerint – teljesen kiegészítik egymást avállalkozáson belül is. Mária feladata azügyfelek fogadása, a kapcsolattartás, atervezés, az anyagválogatás és a gyár­tás-előkészítés a kollégákkal együtt.Amikor minden összeállt, akkor Istvánátveszi a munkák menetét, megkezdikaz anyagbeszerzést és a gyártási folya­matot. Emellett természetesen a gépekáltalános karbantartása, üzembiztonsá­gának biztosítása is a feladatok részétképezi. Ennek tudható be, hogy nincs
feltétlen gazdaságos, de nagyon prakti­kus megoldás ennél az üzemméretnél.

Nem cél a gyors munka
A Vízvári Faipari Kft. részéről az el­utasítás ismeretlen fogalom, ami aztjelenti, hogy bármilyen kéréssel jön egymegrendelő, azt teljesítik. Legfeljebb egykis finomhangolás még belefér, de senkitnem küldenek el technikai nehézségekre,anyaghiányra, g
azdaságtalanságra stb.hivatkozva. A le fontosabb a megrendelő
2011. 01. I Magyar asztalos és Faipar

kiszolgálása, hiszen ebből származhata jó hírnév, az ismertség, a kuncsaftkörbővülése. De szakmai hozadéka is van,mert így lehet megismerni új anyagokat,új
vasalatokat, szerelvényeket, de még
gyártástechnológiai megoldásokat is.Hangsúlyozni kell, hogy ez a „bevállalás” nem mindig jár együtt a gazdaságosság­gal, de szakmai szempontból feltétlenülmegéri. Egy új termék megalkotásatöbbletélményt jelent, ami színesíti amunkát, kitágítja a szakmai horizontot,nem mellékesen pedig büszkeséggel töltiel az alkotókat – mondja Vízvári Mária. Avisszajelzések pedig további lendületet,bátorítást adnak és jelzik, hogy jó útonjár a vállalkozás.


A referenciák magukért beszélne
Az alábbi referenciák, amelyek csak töre­dékét jelzik az elvégzett munkáknak, aztmutatják, hogy az élet minden területérőlés az ország számos részéből eltalálnaka megrendelők Várpalotára. Most éppenarról folynak tárgyalások az önkormány­zattal, hogy a helyi munkákban is szívesenrészt venne a Vízvári Faipari Kft. Nemtitkolt szándékuk, hogy szívesen letennéklakóhelyükön névjegyüket egy-egy szépmunkával, amire remélik, lesz lehetőség.A cég népszerűsége egyre jelentősebb,
Magyar asztalos és Faipar I 2011. 01.
termékeik, referencia­munkáik mind széle­sebb körben ismertek,amelyekből néhányatemlítettek csak. Ilyeneka Budakeszi BarackosLakópark összesen 78lakásának egyedi beren­dezése, a BalatonfüredClub Tihany Delikates ésajándék üzlete, internet­kávézója, Szentendrén aVilla Vitae Wellnes Köz­pont belsőépítészeti ésbútorozási munkái, Ba­latonfüreden a Hotel As­toria recepció-bárpult,Veszprémben a Jade Ho­tel recepciója, bárpultja,konyhája, Budapesten aFővárosi CsatornázásiMűvek irodái, Nagy­kovácsiban a Jáger Kft.vezetői irodája, GyőrbenHorváth Lóránt egyénivállalkozó irodaépületiberendezései, Székes­fehérváron a Denso M.

Ltd. Iroda berendezései,ugyancsak Székesfehérváron az AlcoaKöfém portaberendezése, emellett pedigszámos társasházi lakás és magánlakásokkonyhabútorai, nappalibútorai, tolóajtósszekrényei, előterek berendezési bútoraiszínesítik a palettát.

Elérték céljukaA
Vízvári család minden bizonnyal teljeséletet él, hiszen az unalom számukra isme­retlen fogalom. Nagy szeretettel beszélnekmásodikként választott szakmájukról,amiben szemmel láthatóan sikeresek.Választásuk nem volt véletlen, hiszen ta­lálkozott korábban elfojtott vágyaikkal.Lányaik – Dóra és Bea – korai kirepüléseés saját fiatalságuk alkalmat nyitott egyhitelesnek tűnő jövőkép megrajzolására,aminek zavartalanul kezdhettek neki.Mertek nagyot és merészet álmodni,amit nem hagytak elveszni és tettek – sokat tettek érte –, hogy megvalósítsák.Ma sikeres vállalkozást vezetnek, azzalfoglalkoznak, ami a szívükhöz közel áll,ami nekik és megrendelőiknek is örömetokoz. Szabadságra szívesebben mennektélen, akkor a síelésnek és korcsolyázás­nak hódolnak. Három fiú unokájuk van,most a következők érkezését várják nagyszeretettel és büszkeséggel, amellett,
hogy teljes életet élő, hiteles, szerényszorgalmas, szimpatikus emberek.
Nagy zoltán




 

Tetszett a cikk?