A faipari szakkönyvekről, sorozatokról (4. rész)

szakirodaloM
Szemelvények a II. világháború előtti időszakból (1)
A faipari szakkönyvekről, sorozatokról IV.
rész
A Magyar Asztalos és Faipar 2010. évi számaiban áttekintést olvashattunk a II. világháborútól napjainkig terjedő időszak faipari szakkönyveiről, sorozatairól. Utalok itt a folyóirat 2006/9.
számában megjelent lexikonokra, szakszótárakra is.
Amíg a II. világháború utáni időszakbanel lehetett különíteni a szakkönyveket atankönyvektől, addig a korábbiakban akét kiadvány között a határ nem egyszerelmosódik; a szakkönyveket általábana tanárok írták és ezeknek nagy részetankönyvként is szolgált.
A nemcsak faipari szakismeretekettartalmazó ismert sorozatok közül „Aziparosok könyvtára” emelendő ki többmint 20 kiadványával, amelyek a Korvintestvérek vállalati kiadásában jelentekmeg az ipariskolák és továbbképző tanfolyamok segédleteként. Ezek közötttalálható „A bútorasztalos”, „Az épületasztalos”, valamint a mintalapok közülis a „Bútorszerkezetek”, a „Fakötések”,a „Lépcsőszerkezetek”.
Möller János: Az Európai Manufaktúrák és Fábrikák (1818)
92
Jelen írásban a ma már nehezebbenfellelhető 1945 előtti szakkönyvekből mutatunk be szemelvényeket. Nyilvánvaló,hogy a vizsgált időszak itt bemutatottszakkönyvtermése nem lehet teljes, további kiegészítésre szorul, többek közötta német, ill. kétnyelvű kiadványokkal.Az ismertetett szakkönyvek többségea Nyugat-magyarországi Egyetem, aKaesz Gyula Szak-és Szakközépiskolaés a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola (korábbi Faipari Technikum),gyűjteményeiből, műemlék könyvtáraibólszármazik. A legrégebbi időszak faiparitárgyú szakkönyvei nagyrészt az erdészeti szakirodalomban találhatók; mégselmecbányai eredetűek.
Ezek a könyvek segítséget nyújtanaka fafeldolgozásban alkalmazott korábbieljárások felelevenítéséhez. A bennüktalálható ismeretanyag jól hasznosítható az egykori bútorok, épületasztalos-ipari szerkezetek felújításában, aműbútorasztalosok, sőt a restaurátorokkörében is.
A faipari szakirodalom kezdetei
A legrégebbi magyar erdészeti tárgyú műegyben a faipari szakirodalomban is azelső termésnek számít, amelyet Lőcsénadtak ki „Az fenyoefanak hasznos voltárólés az Sendely tsinálóknak kellemetes éshasznos munkájáról való Historia. Mellyszereztetett és mostan kibocsáttatottO
roszh
egyi
Mihály Deák által An.1655”.
rosz e a fenyő fájának hasznosításával, a fazsindelykészítéssel foglalkozikverses leírásában.
A selmecbányai Bányászati Akadémián a faipari ismeretek oktatása 1770-benveszi kezdetét, amikor is az erdőgazdaságtan oktatására felkért Delius TrauguttKristóf kétkötetes munkájának egyik
Feistmantel Rudolf selmeci akadémiai tankönyve 1837-ből
fejezetében a megmunkált fa feldolgozásával foglalkozik. Ugyanitt Scopoli JánosAntal világ
hírű polihisztornak 1778-banjelent me könyve faipari kutatásairól,favizsgálatairól német nyelven.
Az első selmeci erdésztanárok közülWilckens Henrik Dávid öt kötetre terjedőelőadási anyagának negyedik kötete aFahasználat (Holzbenutzung), amelybenrészletesen írja le a faanyagok osztályozását, a fűrészárut, a fűrészmalmokbanvaló fűrészelést, az egyes faválasztékokfelhasználását.
Az 1835-től erdészeti tanárrá kinevezett Feistmantel Rudolf az erdőgazdaságtan keretében foglalkozott a faanyagokkal,a fafeldolgozással. Négykötetes művének1836-ban kiadott harmadik kötetébenrészletesen foglalkozik az egyes faválasztékokkal; épületfa, hajóépítő fa,fűrészrönk, fűrészáru. Különösen sokat ír
2011. 02. I Magyar asztalos és Faipar
a fűrészmalmokról, felépítésükről, működésükről, külön a furnérfűrészekről.
Az ún. házi iparok a témája DvihallyEmil-nek 1881-ben Budapesten, NagelBernát kiadásában „százötven kőnyomatú ábrával” megjelent „A házi-iparkézikönyve” című könyve. Tartalmát alcímei tükrözik: „gyakorlati útmutatásoka lombfűrészelés, műfaragás, berakottmunka, kalitka-készítés, könyvkötő-és»natúr« munka, szalma munka, hintófestés, fára való festés, kefekötés, asztalos-mesterség stb. önszorgalomból valómegtanulására”.
A selmeci irányvonal tovább folytatódik a 19. és 20. század fordulóján SzécsiZsigmond az „Az erdőhasználattan kézikönyve” (Budapest, 1894) és Kövesi Antal „Erdészeti géptan” (Budapest, 1907) címűkiadványokban.
Egészen más jellegű Möller János: „AzEurópai Manufaktúrák és Fábrikák” című,1818-ban Trattner János betűivel és költségén kiadott „a Nevelőknek és kisebb rangúközönséges Tanítótársainak számokra; a’ geographiai és technológiai Tudományoktanításakor való használására”.
A könyv 278–292. §-ában a fáról és afából készített dolgokról olvashatunk,úgymint:
„Deszkák, gerendák, hajóépítésre valófák, Az országok, mellyekben sok deszkát,gerendát ’sa’t. készítenek, Átsmunkák,
Asztalos munkák, Esztergályos munkákKerékgyártómunkák,Széktsináló munkák,Bodnár vagy pintér munkák, Kosárkötővagy fonó munkák, Fa tsizmák és paputsok,Munka-eszközöket készítő munkák, Sétálópáltzák, Faszenek, Hamuzsír”.
A kiegyezéstől az I. világháborúig
Gaul Károly (id.) felsőipar-iskolai, majdegyetemi tanár a hazai faipari szakoktatásmegteremtőjének számít. Legismertebbműve a 93 oldalas „Hazánk házi faipara”,amely 1902-ben jelent meg a Pátria Rt*.kiadásában. Számos saját írása mellett,több könyvfejezetnek szerzője: I „Válogatott fejezetek a faipari techno
lógia köréből” 1908. I „Technológiai tanulmányok a faipar
köréből” (Iparoktatási könyvtár so
rozat) Wodianer*, 1884. I „A lakóhelyiségek berendezéséről.
Hornyánszky*, Budapest, 1904.
I „A bútor” Az iparművészet kézikönyvében (Szerk.: Ráth György) Athenaeum*,
Budapest, 1906. I „Az ipari szakoktatás ismertetése” a
Magyarország közgazdasági leírásá
ban, 1894.
Magyar asztalos és Faipar I 2011. 02.
Gaul Károly „Faipari technológia” című jegyzete
I „Faipar” a Technika vívmányai kötet
ben (A Műveltség könyvtára sorozat)
1905. I „Faipar” a Magyarország gyáripari
statisztikájában, 1898.
A faipar szakcikkei a Pallas NagyLexikonban, a Révai Lexikonban1893–1900.
Ritkaságnak számít a szerző „Faiparitechnológia” című kézírásos jegyzete, „Afa kikészítési és csinosító műveletekkelvaló technológiájáról”, amelyet Páva Gábor sokszorosított Budapesten. A jegyzettartalma:
Az asztalos és esztergálás csinosító műveletei (és alap-, valamint segédanyagai):A csiszolásról, A fa festése, Pácolás, fehérítés, Politúrozás, lakkozás, Aranyozás.A függelékben: A műszaki használatbanleginkább előforduló fanemek ismertetése, A fának alkalmazása a különbözőiparágakban.
Diószeghy Béla – Csipkay Henryk: „Fatechnológia” című könyve a szerzőkkiadásában jelent meg 1914-ben.Péter Jenő: Az asztalos mesterségfejlődése. Ipartörténeti vázlat. (Iparunkolvasó tábora XIV. évf. 6.szám, szerk.:Mártonffy Márton) Lampel*, 1908.Pilisi Lajos: A műasztalosság néhányművelete. II. kiadás. Budapest, 1906.
Frecskay János a kiegyezés utániidőszak egyik legjelentősebb szakírója.Ismertebb szak
könyvei:
Sorozatána első kötete feltehetőenaz 1882-ben kiadott „A bútorasztalosság” volt.
szakirodaloM
Frecskay János Épületasztalosság (1883)
„A kádárság” (Mesterségek könyvtárának harmadik kötete) Athenaeum,1884.
„Az épületasztalosság” (Mesterségekkönyvtárának második kötete). Athenaeum* Budapest, 1883. Fejezetei:
I
. A padlókról általában
I.
Fal- és mennyezetburkolatok
III. Ablakok, zsalúk, ablaktáblák és görgetők
IV. Ajtók és kapúk
V
. A boltkirakat és kapuzataik
I.
A falépcsők.”
Frecskay talán legjelentősebb,egyben összefoglaló műve a HornyaiKönyvnyomdánál 1912-ben megjelent „Mesterségek szótára”, amelynek elsőrészében ötven ipar(ág) leírását, többekközött az asztalos, ács, bodnár v. kádár,
esztergályos, fametsző, hangszerműveshegedűkészítő, zongorakészítő, kárpitos,kerékgyártó v. bodnár szakmákat, szerszámaikat, műveleteiket tartalmazza406 oldalon. A második részben a szerzőa szakmák leírását kiegészítette ezenmesterségek egybefoglalt magyar ésnémet nyelvű szótárával is; így lett akönyv 751 oldalas. Maga az asztalosságműveleteinek és szerszámainak leírásamintegy 9 oldalon jelenik meg a könyvben. Ebben a szakmában Frecskay magais számos szakkifejezést alkotott, többekközött tőle származik az enyvezőbak, aforgácsvető (a gyaluk forgácstörője), aszínelővas (színelőpeng
e) többé-kevésbéma is használatos me nevezése.
Dr. Tóth Sándor László
(Folytatjuk!)
93