Szigetelés vagy áramlás?
34 2009. 11. I Magyar Asztalos és Faipar
rendezvény
Mi a közös a következő nevekben: Su;
Vaju; Boreas; Zephyrus; Eurus?
Ők mindannyian a levegőnek és bizonyos
szeleknek az istenei a különböző
ókori kultúrákban.
Hogyan kerülnek ők ide? – kérdezhetnénk.
Ezekben az antik civilizációkban
nem csupán tisztelték a levegőt, hanem
törekedtek megszemélyesíteni annak
minden megnyilvánulását. Az ok egyszerű:
a levegő mögött erők mozgását
vélték felismerni, ami végső soron az
életet hordozta.
Manapság olyan passzív házakról álmodozunk,
ahol a lakás belső terének a
hőveszteségét minimálisra, mi több, 0-ra
csökkentik a műanyagokba burkolt falak
és szigetelések, és a nyitásra alkalmatlan
ablakok. Aki nyári zivatarok idején
rövidnadrágra, pólóra húzott már fel
békebeli esőkabátot, az ismeri az érzést,
mit is jelent, ha bőrünk nem tud megfelelően
szellőzni.
Központi kérdésünk tehát: jó-e, ha
útját álljuk a levegő áramlásának? Ha
házunk, lakásunk falait a teljes izolációra
(elszigetelődésre) törekedve borítjuk kívül
s belül, vajon ott, a lakótérben milyen
életminőség lesz jelen? A válasz részben
legyen házi feladat, mi ugyanis most egy
szempontból vizsgáljuk meg ezt a témát.
Kezdjük az alapoknál: legfőképpen télen a
hideg ellen, és nyáron a meleg ellen ajánlott
védekezni. Az épületek homlokzati falait
alakító építőanyagaink legnagyobb része
magas hőtehetetlenséggel rendelkezik. A
tégla-, esetleg kőfalak 30–40 cm vastagság
esetén kívánják a további szigetelő rétegeket,
hiszen tömör állaguk miatt kevés
levegőt képesek magukban tárolni.
A másik szempontunk a címben szereplő
környezettudatosság, ami azt
jelenti, hogy olyan alapanyagokkal tervezünk
az építőipar és a belsőépítészet
területein, amelyek természetes környezetben
teremnek, jók az épületfizikai
tulajdonságaik, viszonylag könnyen
megmunkálhatóak, jó közérzetet teremt
a jelenlétük, és idejük lejártával a
természetbe visszakerülve egyszerűen
lebomlanak. Ilyen anyagok az agyag
(vályog), a nád, a fa, a parafa.
Szigetelés vagy áramlás?
Faépítmények
A fenti két szempontnak maradéktalanul
megfelelnek a fából készült falszerkezetek,
és a parafával hőszigetelt
(és hangszigetelt) homlokzati falak,
födémek. Aki már járt Erdélyben vagy
a skandinávoknál, az meg is tapasztalhatta,
hogy a tömör fából (pl. rönkfából)
épült házak a zord időjárási viszonyok
között is helytállnak, és optimális belső
klímát nyújtanak.
Esett már szó a hőtehetetlenségről.
Például a fenyőfa belső szerkezetében
– az i. sz. I. századi építész, Vitruvius
szerint – sok a levegő és a tűz (elem), s
igen kevés a nedvesség és a föld (elem),
s mivel a természet könnyebb elemeiből
áll, nem súlyos. Ha a lábunkkal egyszerre
érintünk egy fapadlót és egy kőburkolatot,
azonnal érezhetjük, mit is jelent, ha
egy építőanyagban sok a levegő. Épületfizikai
szempontból ez a tulajdonság a
hővezetésnél, pontosabban a hőszigetelésnél
mérhető. Néhány épületfizikai
adat: egy 20 cm vastag vasbeton falazat
(panel) „U” értéke 2,89 W/m2K, egy 38
cm vastag, kisméretű, tömör téglafal
1,42 W/m2K, a tömör fából készült 36
cm-es falazat „U” értéke pedig 0,21 W/
A Bioépítészeti Napokon Tóth Norbert a „Faépítmények és parafa szigetelések a környezettudatos
építőiparban” címmel tartott előadást, amely a fát és parafát előtérbe helyezi a
természetes építőanyagok között.
m2K. A fa tehát a vasbetonnál több mint
13-szor, a téglánál 6-szor jobban tartja
vissza a hőáramot (tehát a meleget és
a hideget is).
A fa tartósságával kapcsolatban sincs
szégyenkezni való. Gondoljunk csak bele:
ma is találunk másfél, két évszázados,
jó állapotú faházakat, hajópadlókat,
lakberendezési tárgyakat, fából készült
biztonságos hidakat, faszerszámokat,
stabil kerti építményeket, vízimalmokat.
Használhatóak, működőképesek,
érvényességük még ma is tart.
A parafa
Bár a parafa építőpari jelenléte manapság
még csekély, méltó helyét hamarosan el
fogja foglalni. Hő- és hangszigetelő képessége
ugyanis egyedülállóan jó, ráadásul
egy 100%-ban természetes anyagról van
szó, 100% környezetbarát eljárással. A
parafa ugyanis a para tölgyfa kérge, amit
a fa 9–10 évente „vedlés” útján ledob magáról.
Ebből készül aztán a borosüvegben
lévő parafadugó, a speciális gépipari
tömítés, és a parafa padlóburkolat vagy
szigetelőtábla is.
A parafa alapját olyan üreges cellák
alkotják, amelyekből közel 40 millió
Magyar Asztalos és Faipar I 2009. 11. 35
darab található egy 1 cm3-ben!, így a
kis mennyiségű szilárd anyaghoz társul
nagy mennyiségű levegő. Hasonló felépítésű
a cella fala is. Minden cellafal öt
rétegből áll: kettő cellulózréteg, amely
körbezárja a cella levegős belső üregét,
kettő vastagabb réteg, amely kemény
és vízhatlan, valamint a külső, fás réteg,
amely merevséget, tartást ad az egész
anyagnak.
A természetes szigetelő parafatábla
(ún. expandált vagy fekete parafa) a para
tölgyfa kérgéből készül. A nyersanyagot
megőrlik, táblákba préselik, szenesítik
(innét a név: fekete), s nagy nyomás alatt
a saját gyantája révén összeragasztják.
Ezek után a kívánt táblaméretre vágják.
Felhasználáskor aztán könnyen
vágható, jól alakítható építőanyaggal
van dolgunk, ami nem morzsolódik, s
így tisztább munkakörnyezetet, pazarlásmentes
felhasználást, gyorsabb
munkavégzést is jelent. A természetes
szigetelő parafatábla ellenáll a kémiai
hatásoknak, UV-sugárzásnak (pl. lapos
tetők, határoló falak külső szigeteléseként),
nagy mértékben rugalmas.
Anyagát penészgombák semmilyen
körülmények között nem támadják
meg, állatoknak (pl. rágcsálók)
táplálékként, növényeknek
tápanyagforrásként nem
szolgál. Hő- és hangszigetelő
képességét hosszú
időn át megtartja, még
szélsőséges időjárási és
hőmérsékleti viszonyok közepette is.
Az elektromos áramot nem vezeti, és
nem is tárolja (antisztatikus).
A természetes szigetelő parafatábla
csekély mértékben gyúlékony, tűzálló
anyaggal való beeresztés után a B1 tűzveszélyességi
osztályba sorolható. Égés
esetén nem szabadul fel a parafából sem
klorid-, sem cianidtartalmú füst.
Összegezve: a természet tartogat
nekünk olyan építőanyagokat, amelyek
nemcsak kiegyensúlyozott, optimális
beltéri viszonyokat teremtenek, de feldolgozásuk
is kivitelezhető fenntartható
módon: a természetes anyagok kitermelésének
és feldolgozásának a költsége
a bonyolult gyári alapanyagokhoz képest
kicsi, az anyag újratermelődik, a
már elhasználódott építőanyag pedig
teljes egészében lebomlik, nem hagy
szemetet, vegyszert, mérgező gázokat
maga után.
Tóth Norbert
