Mesterportré: Széplaki Mihály
2009/5 Magyar Asztalos és Faipar 99
mest erportré
A tolnai dombvidékhez tartozó Völgység
fővárosaként aposztrofált Bonyhád
gazdag történelmi múlttal rendelkezik.
Különösen említést érdemel a dombóvár–
bátaszéki vasútvonal megépítése (1873),
amellyel a bonyhádi vásárok vonzásköre
kiterjedt, a bajai Duna-híd és vasútvonal
felavatásával (1909) pedig a kereskedelmi
kapcsolatok Észak-Bácskáig nyúltak.
A mecseki szénbányászat következményeként
Bonyhádon 1902-ben megjelent
a villanyáram, és az új energiaforrás a
gyáripar kezdetét, az iparosodást jelentette.
1909-ben alapították a dominó- és
zománctáblagyárat, 1917-ben a nagy
hírű cipőgyárat. A gazdasági konjunktúra
hatására gyarapodott a népesség, és
egyidejűleg növekedett a közművelődés
iránti igény. Bonyhád dinamikus fejlődését
megállította az első világháború, a rendszerváltozásokat
követő infláció, majd az
1929-es gazdasági válság. Ennek ellenére
a vasútbővítés, a közigazgatási fejlődés
folytatódott és „mozgófényképüzem” is
épült. Az 1930-as évek közepétől – a hadigazdálkodási
koncepció nyomán – felgyorsult
a cipő- és a zománcgyár termelékenysége.
Mára a 15 000 lelket számláló
kisváros ismét egy gazdasági válságot él
át, a fent említett nagy múltú üzemeknek
csak töredéke működik, a munkaerőpiac
stagnál, az iparosság kiszolgáltatott, és
nehezen találja meg a számítását. Nincs
ez másképpen az asztalosság körében
sem, pedig létszámuk igen tekintélyes a
városban. Ez részben annak köszönhető,
hogy az asztalostermékekkel – különösen
a nyílászárókkal – való kereskedelemnek
igen komoly hagyománya alakult ki az
idők során. Kis túlzással állítható, hogy
a kereskedők aktivitásának köszönhetően
kapnak ma nagyobb és folyamatos
megrendeléseket az asztalosvállalkozók.
Nem tagadja ezt Széplaki Mihály (44)
sem, akinek éppen Tolna és Baranya
megyék közigazgatási határán található
az igen nagy gondossággal felépített és
igencsak takaros telephelye, ahol kizárólag
ajtó-ablak gyártásra rendezkedett be.
Kereskedői, viszonteladói megrendelésre
termelnek, és természetesen a helyi új
házépítők igényeit is kielégítik. Mindkét
esetben ügyelnek a fizetési biztonságra
és semmilyen gyártói kockázatot nem
vállalnak, különösen most, a válság okozta
zavarok idején.
Asztalosdinasztiában
nevelkedett
A mindig vidám, kiegyensúlyozott benyomást
keltő Széplaki Mihály felmenői
harmad íziglen asztalosok voltak, már
1869-től. Akkoriban az asztalosmunka
kézi eszközökkel folyt, amit a déd- és
nagyszülők, ill. még az édesapja is a
Felvidéken gyakorolt. 1948-ban települtek
be Bonyhádra, és természetesen a
mesterséget is hozták magukkal. A papa
önálló iparosként a testvérével
együtt dolgozott,
később csak másodállásban,
és vegyes asztalosmunkákat
vállalt. Fia, Mihály számára
nem lehetett kérdéses a
szakmaválasztás, hiszen szó
szerint a műhelyben nőtt fel.
Ennek megfelelően Újpesten
a későbbi Kozma Lajos
szakiskolában tanult, majd a
Soproni Faipari Főiskolával
is megpróbálkozott, de a
munka iránti kíváncsisága és
a reáltárgyak iránti érdektelensége
következtében
ezzel felhagyott. Nem jött el
azonban üres kézzel Sopronból,
„szövődményként” hozta feleségét
– Ibolya asszonyt –, aki azóta is hűséges
társa a vállalkozásban és a magánéletben
egyaránt.
Visszatérése után egy helyi építőipari
szövetkezetben kezdett dolgozni, ahol
nyílászárókat, kapcsolt gerébtokos ablakokat
gyártottak. Katonaság következett,
majd a Komplex Építőipari Szövetkezet
kötelékében folytatta az asztalos előéletét,
de nem sokáig, mert édesapja mellett
segítő családtagként ízlelgette a magánvállalkozás
ízét. 1992-ben végül átvette az
asztalosüzemet és ezzel pályára állította a
saját magánvállalkozását. Természetesen
ekkor már a szülői háznál lévő műhely
kiváltásán gondolkodott, amit egy – a
város által értékesített – iparterületi ingatlanon
sikerült első ütemben 1995-re
megvalósítani. Saját elképzelései szerint
épült „zöldmezős” beruházás készült az
igényeknek, az asztalosprofilnak megfelelően,
amelynek alapgépesítésére egy
Minőségi nyílászárókra szakosodva
100 Magyar Asztalos és Faipar 2009/5
mest erportré
évvel később került sor. Ezután egy CNC
ablakgyártó gépet vásároltak, majd pedig
2002-ben megkezdték az épület második
ütemének építését a Széchenyi-pályázaton
elnyert támogatással. Az alapterületet
1200 m2-rel bővítették és egy 1700 m2-es
korszerű, a jelenlegi igényeket maximálisan
kiszolgáló munkahelyet alakítottak ki.
2003–2004 között ISO 9001:2000 minőségirányítási
rendszert vezettek be, így a
termelés szervezése, a minőség állandó
ellenőrzése a vevők maximális kiszolgálását
szolgálja. A gyártott termékekre 5 év
garanciát nyugodtan vállalunk – mondja
Széplaki Mihály.
A vállalkozás életében a fejlesztés
tehát megfontoltan folyamatosan történt
a nyereség visszaforgatásával, némi hitel
felvételével, és nagyon célirányosan törekedve
a nyílászárógyártás optimalizálására.
Mára elnyerte végső, rendkívül elegáns
esztétikai állapotát is a telephely, a vagyonvédelmet
szavatoló kerítéssel, bemutatóteremmel,
irodákkal és a funkcionális
üzemi helyiségekkel. Valóban bizalmat
ébreszt a megrendelőkben, amikor belépnek
az üzembe, ahol egyébként a gyártás
folyamatát is igény szerint megtekinthetik.
Ma, a mérsékelten visszafogott termelésnek
köszönhetően 18 fővel dolgozik a
vállalkozás, ügyvezetővel, tervezőmérnökkel,
termelést irányító gyártásvezetővel,
könyvelővel és természetesen ügyes kezű
asztalosokkal.
Kiváló minőségű
alapanyagokkal
Kezdetben ugyan a lépcsőkészítés még
belefért a profilba, de a későbbiek során
teljesen a nyílászáróké lett a főszerep. Ma
már „csak” ablakok, erkélyajtók, üvegfalak,
bejárati ajtók, belső ajtók és zsaluk
kerülnek ki a Széplaki Faipari Kft. üzeméből.
A korszerű nyílászárók napjainkban
10±2% nedvességtartalmúra szárított
félkész élfákból, frízekből, táblásított
falapokból készülnek, melyek két vagy három
rétegből ragasztottak, fedőrétegben
hossztoldottak vagy hossztoldás nélküliek,
hibamentesek. A 24–48–72 mm vastagságú
luc-, borovi-, vörösfenyő, dark red
meranti vagy tölgy fafajok minden igényt
kielégítenek. Ezeket az alapanyagokat
az importőr Németországból szállítja,
régi partnerkapcsolati keretek között. A
fafajokat és a ragasztástechnikát ismerve
ezek az anyagok drágábbak ugyan mint
az itthon ragasztottak, de feldolgozáskor
problémamentesek, és később – a
késztermék használatbavétele során – a
felhasználók részéről sem jelentkeztek minőségre
vonatkozó panaszok. A felületkezelés
az osztrák ADLER rendszere szerint
történik. A legyártott keretekre gondos
felület-előkészítés után, mártással hordják
fel a vízbázisú alapozót, mely színez
és egyben gombamentesítőt is tartalmaz.
Lazúrozás esetén a felületmegkötő alapozót
is mártással hordják fel, míg a RAL
színskála szerinti színekben végzett fedő
festés esetén a köztesalapozó két rétegben,
szórással kerül a felületre. A felület
végső kikészítése a nagyon jó időjárás-állóságú,
nagy rugalmasságú „vastaglazúrréteg”
vagy fedőfestékréteg felszórásával
fejeződik be. A belső ajtók felületkezelése
ettől annyiban eltérő, hogy a végső réteg
egy kemény, kopás- és vegyszerálló
lakkréteg, melynek alkalmazását a belső
ajtókkal szembeni eltérő igénybevételek
indokolják.
Az ablakok és erkélyajtók működését
a SIEGENIA alapbiztonsági vasalatrendszer
beszerelése biztosítja. A bejárati
ajtók 3D-ben állítható SIMONSWERK
pántokkal és ROTO DoorSafe többszörös
mechanikai reteszelő rendszerű zárakkal
szereltek. Az alap kilincsválasztékot a
Hoppe® Tokyo típusú kilincsei képviselik.
A fokozott hőszigetelést a hazai piacról
beszerzett üvegszerkezetek adják, melyekben
különleges üvegek alkalmazásával
a hőszigetelt szerkezetek biztonsági,
napfényvédő, hangszigetelő képessége
növelhető. Különféle mintázatú öntött
katedrál üvegek vagy a gyönyörű, – ám de
borsos árú – savmaratott üvegek alkalmazásával
mindenki megtalálhatja az esztétikai
igényének megfelelőt.
A tok és a szárny kiváló záródását a
DIPRO, EPDM anyagú tömítőgumik biztosítják.
Ablakok, erkélyajtók és bejárati
ajtók esetén a másodgumi a szárnyperem
tokra illeszkedő részén helyezkedik el és
már alaptartozéka a legyártott hőszigetelt
nyílászáróknak. Az üveg és a fa vázkeret
találkozásának tömítésére a RAMSAUER
neutrális sziloplasztok jutnak szerephez,
melyek kifogástalanul tapadnak a felületkezelt
részekhez.
Gyártás, megrendelésre
A már említett kereskedők és viszonteladók
jól bejáratott és megbízható
kapcsolatrendszerükön keresztül ajánlják
és értékesítik a nyílászárókat. Olyan
építőipari vállalkozások, kisebb-nagyobb
cégek jönnek számításba, ahol nem lehet
kérdés a fizetés biztonsága. Emellett a
helyi és környékbeli építkezők is jelentkeznek
egyedi igényeikkel, elképzeléseikkel.
Nagy részük nem idegenül, hanem
ismerőseik ajánlásával érkezik, referenciák
ismeretében. Velük könnyebb szót érteni,
mert a minőségi munka megtapasztalása
2009/5 Magyar Asztalos és Faipar 101
mest erportré
hozza őket, és elfogadják az előlegfizetési
feltételt, továbbá a pontos munka ellenében
pontos fizetők is. Természetesen az
e-mailben történő ajánlatkérés, a helyszíni
szakmai konzultáció is terjedőben van. A
termék megtapintása, esztétikai érzékelése
sem mellékes sokak számára. Szinte
mindenre van tehát lehetőség, a tisztességes
üzleti kapcsolat reményében. Akár
a borovifenyő mellett más faanyagok is
szóba jöhetnek, ahogyan a tehetősebb
megrendelők pl. felfedezték a merantit
és a belőle készült termékeket. Botorság
lenne azt állítani, hogy a válság hatása
nem érződik az asztalosiparban, hiszen
csökkenteni kellett a dolgozói létszámot
a megrendelések szintjére, viszont így
mindenkinek van munkája. Éppen akkora
a szakmai stáb, amennyi a jelenlegi megrendelés
– elemzi a kialakult helyzetet
Széplaki Mihály –, de egyáltalán nincs
kétségbeesve a jövőt illetően. Igaz, hogy
a jelenlegi szállítások még a válság előtti
időben megkezdett építkezésekre mennek,
és utána elképzelhető a begyűrűzés,
a kedvezőtlen hatások érvényesülése.
Ilyenkor jöhet számításba például egy-egy
régi ház bontás nélküli nyílászáró-felújítása,
ami elég speciális, de nagyon szép
szakmai feladat. Már-már restaurátori
munkának minősül az ilyen ritkán előforduló
megbízás.
Most, minimális nyereséggel
A közelmúlt makrogazdasági történései
kétségtelenül abba az irányba
hatottak, hogy ugyanolyan becsületes
és minőségi munkával egyre szerényebb
nyereséget lehetett/lehet realizálni. A közgazdasági
környezet enyhén szólva nem
kedvez a faipari vállalkozásoknak, mert az
anyagok, az energia, a hitelek drágulnak,
a fizetőképes kereslet a termékekre pedig
csökken. A ’90-es években a kevesebb
gyártó és a több építkezés és
nagyobb kereslet miatt összehasonlíthatatlanul
jobb körülmények
kínálkoztak ebben a szakmában,
nagyobb haszonkulccsal lehetett
dolgozni – emlékszik vissza Széplaki
Mihály. Akkor természetesen
ez a munkakedvet és a vállalkozói
szellemet is stimulálta, több jutott
fejlesztésre és megélhetésre is. Ma
a sokkal több vállalkozó egymás
alá ígér, hogy munkához jusson
és a forint/euró árfolyam sem
kedvez az import fa alapanyagok,
üvegek, felületkezelő anyagok,
kevésbé a vasalatok vásárlásánál.
Egyszerűen magasak a költségek, amit a
termékek árában nagyon nehéz, pontosabban
lehetetlen érvényesíteni. És, végül
az időtényezőről is említést kell tenni, hiszen
a megrendelés és a termék kifizetése
között gyakran kivárhatatlanul hosszú idő
telik el, ami a forgótőke forgási sebessége
szempontjából elviselhetetlen.
A szerény nyereség azért is kellemetlen,
mert a vállalkozás életében most
lenne esedékes a géppark felújítása,
további korszerűsítése, szerszámozottságának
fejlesztése. Át kellene lassan
térni a korszerűbbnek mondható 88-as
ablakvastagságra. Aligha lenne ésszerű
dolog most egy 40–100 millió bekerüléssel
bíró ablakgyártó központ hitelre
történő vásárlásába beleugrani, amikor
meglehetősen bizonytalan a banki háttér,
kiszámíthatatlan terhet vállalna az ember.
Persze a technológiai fejlesztés sokáig
nem tolható ki, mert jelentősen veszélyezteti
a versenypozíciót, és a kiépített üzleti
kapcsolatok elvesztésével járhat. Ez óriási
vállalkozói kockázat lenne, amit nem szabad
bevállalni.
A család kötelez
Széplaki Mihály és felesége ebben
a vállalkozásban találta meg a jövő
zálogát. Mindketten teljes odaadással
dolgoznak nap mint nap azon, hogy a
szakmai munka mellett karbantartsák
a partneri kapcsolatokat úgy a beszállítókkal,
mint a megrendelőikkel. Amíg
a férj anyag után néz, felmér a megrendelőknél,
addig a feleség könyvel és
hétköznapi értelemben mérleget von,
egyenleget készít a tisztánlátás érdekében.
Egész napos munkáról van szó,
nem sok lazítás lehetséges, annál is
inkább, mert három gyermekük felé kimondatlanul
is kötelezettséget vállaltak.
Hogy teljesíteni tudják-e, az a vállalkozás
sikerétől, a mindennapi munkájuktól
függ. Két lányuktól aligha várhatják el,
hogy a vállalkozásban részt vegyenek,
annál is inkább, mert más az érdeklődési
körük. Lilla 20 éves és Budapesten tanul
turisztika idegenforgalmi szakon, Zita 17
éves és Bonyhádon jár gimnáziumba. A
fiuk, Zsolt azonban – aki most 13 éves
– ügyesen mozog a műhelyben, jól áll a
kezében a szerszám, tehát reményt keltő
a jövőt illetően. Természetesen a szülők
szeretnék, ha Sopronban elvégezné a főiskolát,
és talán az ott eltöltött főiskolás
évek alatt felértékelődne számára a családi
vállalkozás, a befektetett sok munka
és erőfeszítés. Nem beszélve arról, hogy
a számítástechnika és a friss szemlélet
forradalmasíthatja az asztalosvállalkozást,
és új jövőképet alakíthat elsősorban
már a maga számára. Széplaki Mihály és
felesége persze még nagyon fiatalok ahhoz,
hogy nyugdíjas évekről gondolkodjanak,
de ha a gyerekeik jövőjéről van
szó, annál inkább szívesen teszik ezt…
Nagy Zoltán
