Szemelvények a fáról, a fafeldolgzásról I. rész
82 2011. 08. I Magyar Asztalos és Faipar
versek, írások
Az egyik legkorábbi hazai leírás kétségen
kívül a 17. században Oroszhegyi Deák
Mihály által írt 1655-ben Lőcsén kiadott
verses összeállítás „Az fenyoefanak hasznos
voltáról és az Sendely tsinálóknak
kellemetes és hasznos munkájáról való
Historia”, amelyben a fenyőfa felhasználásáról
és a fazsindelykészítők mesterségének
dicséretéről olvashatunk
(Hiller, 1984).
A fertődi Esterházy-kastélyt, fénykorában
Mária Terézia is meglátogatta. Ebből
az alkalomból a költő, Dallos Márton „Az
Esterházy várnak és ahhoz tartozandó
nevezetesebb helyeinek rövid leírása”
című versében az öreg vár épületéről a
következőket írja (Szabolcsi, 1955):
A közép palota melléke sorával
Föl van ékesítve főbb mobiliával
Nagy aranyos tükrök, több módos
óráival
Szegleti és szélei egyenlő sorával
Ezen palota antikamarája
Fényes picturákkal leírott formája
Hogy hasonlót ritkán találni hozzája.
Ebből az időszakból származik
Szentmártoni Bodó János „Az ácsmesterség
dicsérete” című verse (Márton, 2003):
De az ácsmester mély tudományával,
Gyakori méréssel, eszes vágásával,
Fejszével, bárddal, öreg furulyával,
Bírni tud a nagy vizek habjával.
Ácsműnek hasznát még a vak is látja,
Annak jó voltát a néma kiáltja,
Még siket is dicséretét hallja,
Kellemesen pennám is azt írja.
Az ezerhatszáz és az negyvennégyben,
Szent Jakab hava második hetében,
Egy malommester Kolozsvár megyében
Erre kért engem, s úgy adtam kezében.
A Toldi-trilógia mellett nem ismeretlen
Arany Jánosnak a „Buda halála” című
Szemelvények a fáról,
a fafeldolgozásról I. rész
Egykori általános iskolás olvasókönyvemben úgy mutatták be a faipari üzemet, hogy „őrlik
a fát, etetik vele a gépeket”. Mindamellett a faiparos szakmákhoz, bútorokhoz kapcsolódó
írások, versek, riportok – még szakmai tévedéseik mellett is – maradó, leírt emlékképeket,
emlékeket képviselnek. Külön érdekesség Latinovits Zoltán, az egykori „színészkirály” írása
asztalosinasként eltöltött éveiről.
eposza, amelynek tizedik énekében az
ácsolt és gyalult famunka; összeépítés
közötti különbségre utal a költő:
Legszélén a szolgák sátorai voltak,
Egyszerű fenyvekből boronába róttak,
Aztán beljebb mint csinosodni kezde
Gyaluval hajlék símán beeresztve
Nemcsak erdészkörökben ismert „Az
erdő fohásza”, ami a természetvédelemnek
is jó példája lehet és legalább ennyire a fa
fohászának is tekinthető; azt a gondolatot
sugallja, hogy a fa elkíséri az embert egész
életútján, szinte születésétől – a bölcsőtől
– egészen elhunytáig – a koporsóig.
Hasonló gondolatsort tükröz, és részletesebben
fejti ki, hogy mit is ád a fa, Erdélyi
József (1896–1978): „Fa” című versében:
Hűs árnyékot vet nyári délben;
tűzzel engesztel fagyos télben;
virágot ád a szerelmesnek,
gyűmölcsöt – makkot az éhesnek,
ágyat az ifjú párnak, bölcsőt a kisbabának,
koporsót – fejfát a halottnak;
szolgál minden elevent;
sátorfát és szelement,
hajót árbocot és vitorlát,
kútágast, gémet és sudárfát,
kútostorra vedret,
házba teknőt – csebret,
jármot – rudat – szekeret,
ásónyelet – gerebent,
vesszőt a rossz gyereknek,
fegyvert a hadseregnek,
asztalt – széket, hegedűt,
kerítést és fabetűt,
annyi mindent ád a fa;
úgy áll felettünk áldó kézzel,
mint egy ősapa,
ágán gyümölccsel és odvában mézzel,
mint ősanyánk maga…
Az ácsmesterségről szóló, említett 17.
századi vers után nem maradhat ki Latinovits
Zoltánnak, az asztalosságról szerzett tapasztalatainak
20. századi leírása „A műhelyről,
ahol a tudás szab rangot” (részlet):
Magyar Asztalos és Faipar I 2011. 08. 83
„Asztalos tanonc lettem, heti 40 forinttal és tanonciskolával.
Húztam városszerte a kiskocsit, Ráday utcából Budára, gróf
Teleki térre, fakereskedőkhöz és kuncsaftokhoz…
Politúrozás, citlingelés, bevásárlás, takarítás, reggel 7-től
este 7-ig.
Fizikailag megerősödtem, és kezdtem eligazodni a nyílt vízen.
Boldog voltam barna, enyves kötényemben, amikor a segéd úr
kedélyesen hátba vágott. Hamar megszerettem a festőnél és a
festékesnél (a bedolgozósegéd Szigeti úr volt, a hajdani magyar
ökölvívó világbajnok, aki megverte Moreyont), az antikváriusnál,
ahová kis pénzemet hordtam, és a tánciskolában is kedveltek, ahol
minden órán Darwin elméletét tanultuk a Práter utcában.
Szerettem a Franzstadt kis utcáit, a Boráros tér, a Ráday utca
macskaköveit, hűvös kapualjakat, még a magasabb emeleteket
is, ahová gurtnival hordtuk fel a szekrényeket. Sokat tanultam
emberektől és emberekről…
Ráspoly, fűrész, véső, rapántgyalu, alittgyalu, kantolás, szálára
vagy bütüre sallag, pakni, rejbolás, citling – dió, körte, mahagóni,
cseresznye, mély-máj színű palisander is személyes ismerőseim
voltak. Már eligazodtam a „hogy az – vigyel” között a Telekin meg
az üzletekben. Alku, cígolás, trógerolás között telt el egy évem.
Csodálatos tudomány, ahogy az anyagból egyszerre fiók lesz,
komód, tabernákulum, téka, vagy dikó, vagy csak polc, hokkedli,
konyhaasztal, ahogy a durva felületből olajosan csillogó, fénylő, vis�-
szaverő tükörlap lesz, intarziás műalkotás. A semmiből valami.
Csodálatos műhely, ahol véső igazgat elvadult anyagot, prések,
fűrészek és gyaluk formálnak akaratot és dühöt, ahol hibából
forgácstűz lesz a kályhában, a tűz melege felderít és ragaszt;
ahol remény biztos siker, a mozdulat nyugodt és egyenletes, a
szenvedély állandóságot nemz, az indulat bizonyosságot szeret ki
az anyagból; ahol az egytömbű homogenitás heterogén bölcsességgé
szaporodik; ahol a kisértet biztos tudás pilléreken alakul
győzelemmé. Ahol mértani idomok biztosan ölelkező egységgé
sajtolódnak. Ahol az eredmény több ember összmunkájából, ősi
törvényeken épül, ahol egy eszme társadalmat és közösséget
kovácsol. A műhelyben, ahol elválaszthatatlan a mesterség a
művészettől. Ahonnan az esetlegességet vasprések szorítják ki.
Ahol minden és mindenik ugyanazt a célt szolgálja. Ahol a munka
szervez célt, a cél szervez embert és munkát.
Hányszor vágytam vissza a handabandázó szervetlenségből,
a művészi körökből a krisztusi műhelybe, az ősi céhbe, ahol a
tudás szab rangsort, ahol tiszta és emberséges minden, akár
a cseresznyefa simogatása, a dió bőgőmély barnasága, a köret
bölcs biztossága.
Fölsöpröm a műhelyt, helyre kerülnek a szerszámok, mágnesre
ragadnak az elgurult szögek. Este van. Feszülnek az izmok, az
agy nyugodt.
Minden nap tettünk valamit. Nyugodtan alszik az ember, akár
a bölcsőben, akár a koporsóban.
Fontosak vagyunk és pontosak akár az órák.”
(Folytatjuk)
Dr. Tóth Sándor László
Források:
Hiller István: A magyar faipar és faipari szakművelődésünk múltjából.
Faipar, 1984/6.: 183–186.
Márton László: Vízimalmok Erdélyben. Pallas-Akadémiai Könyvkiadó.
Csíkszereda, 2003. p.: 65.
Öt évtized, ötven kézművesdinasztia (Szerk.: Sarkadi Nagy Emília)
Ipartestületek Országos Szövetsége, 2000.: 242–243.
Szabolcsi Hedvig: Bútorművészetünk a XVIII. században. Faipar,
1955/2.: 41–46.
A minőség a védjegyünk!
Műszárított I. osztályú
fűrészáruk
Tölgy 26 mm 175 000 Ft/m3
Tölgy 50 mm 210 000 Ft/m3
Tölgy 60 mm 240 000 Ft/m3
Gőzölt bükk 26 mm 125 000 Ft/m3
Gőzölt bükk 50 mm 130 000 Ft/m3
Natúr bükk 26 mm 125 000 Ft/m3
Natúr bükk 50 mm 130 000 Ft/m3
Kőris 26 mm 140 000 Ft/m3
Kőris 50 mm 150 000 Ft/m3
Lépcsőlapok, homloklapok,
táblásított lapok
Egyedi méretekben.
Hossztoldott, toldásmentes,
500–3000 mm hosszban
Kérje ajánlatunkat!
Tölgy ajtó- és ablakfrízek
43x120 mm
73x120 mm
72x86 mm
Kérje ajánlatunkat!
Kedvező házhoz szállítás
Az egész ország területén!
Műszárított I. osztályú
előgyalult tölgy
fűrészáru
3 m-es hosszig.
240 000 Ft/m3
Szélezett I. osztályú
tölgy fűrészáru
2 m-től, minimum szélesség 15 cm.
210 000 Ft/m3
Telephely: 8999 Zalalövő, Újmajor 6. Tel./fax: 06-92/371-065.
Vastag Antal 30/226-4846.
postmaster@szalaifa.t-online.hu • vstgntl@invitel.hu • www.szalaifa.hu
Áraink az áfát nem tartalmazzák!
