Jelzések, monogramok, évszámok
74 2012. 01. I Magyar Asztalos és Faipar
szerszámtörténet
Közel 200 éve kezdték gyártani a faipari
kéziszerszámokat gyárakban, kisebb-nagyobb
üzemekben. Előtte a szerszámokat
vagy maga a mester vagy szerszámgyártó
iparos készítette. Mivel ebben az időben
a gépeket még nem ismerték, így minden
kézi művelethez külön szerszámot,
sablont kellett gyártani. A leggyakoribb
faiparosmesterségek több tíz, esetenként
még több gyalut, fúrót, vésőt, fűrészt használtak.
Az akkor még nagyon megbecsült
szerszámokat az általánosan használt gyertyánfa
mellett gyümölcsfákból (szilva, körte,
alma), juharból és esetenként buxusfából
készítették. Gyakran különféle díszítéseket
faragtak, róttak vagy karcoltak a szerszámok
kisebb-nagyobb felületére.
A legszebb faragott, díszített kéziszerszámok
a kádárok, pintérek által használt
gyaluk, elsősorban a hordófenék árkának
kigyalulására szolgáló csínmetszők (a
nagy felfekvőfelület miatt) és a taszítógyaluk
a maguk gyakran 120–160 cm
hosszúságával.
A kádár- és pintérszerszámokba
gyakran a készítő mester faragta bele
a tulajdonos monogramját, ritkábban a
nevét. Általában az évszám is szerepelt a
szépen felvirágozott, cirkalmasan faragott
felületeken. Ezeket a szerszámokat gyakran
több generáció használta, koptatta.
A sérülések pótlását, javítását elveszett
szarvak helyettesítését már általában a
későbbi tulajdonosok végezték, gyakran
szakszerűtlenül. A repedéseket összeszegezték,
a meglazult ragasztásokat
szintén szegezték, csavarozták. A szépen
megfaragott csigás szarvakat gyakran
csak egy seprűnyéldarabbal helyettesítették.
Nem jó érzés egy ilyen szerszámot
kézbe fogni. Az ember igyekszik ilyenkor
Mesterség és művészet
Jelzések, monogramok,
évszámok
Egyre több olyan ismerőssel találkozom, akik felismerve a kézműves faipar múltja eltűnésének
veszélyét, nekiálltak a még fellelhető tárgyi emlékek összegyűjtésének. A nagyon széles
palettán az alábbiak találhatók: bútorok, egyéb fából készült használati tárgyak, könyvek, rajzok,
fotók, bizonyítványok és nem utolsósorban kéziszerszámok. A szépen restaurált bútorok
részben múzeumok vagy magángyűjtemények legszebb darabjai, a faragott tárgyak gyakran
néprajzi gyűjtők féltett kincsei.
Tenyérnyi csinmetsző 1841-ből FP monogrammal
és erősen kopott cirádákkal
Gyári gyalu belevésett N betűvel
Alig félarasznyi pintérgyalucska, a kopás miatt
alig látszó ML monogrammal, 1842-ből
1780-ból származó simítógyalu, beütött
Kováts András névjelzéssel
Gyári simítógyalu, oldala kalligrafikus BI
(BJ) monogrammal
Szépen faragott kőris profilgyalu 1866-ból,
MA monogrammal
Magyar Asztalos és Faipar I 2012. 01. 75
szerszámtörténet
Gyári ablakgyártó profilgyalu, oldalába faragott SZT monogrammal, dátummal és helységnévvel
Különleges szerszámcsalád
– kádár- és pintérszerszámok,
valamint keretes
fűrész beégetett TJ és PJ
monogramokkal
Hintógyártó árokgyalu, beégetett betűkkel
Falcgyalu, oldalába ütött SZI monogrammal,
fejjel lefelé
Állatfejes szarvú profilgyaluk TAS monogrammal,
1850-ből, a Székelyföldről
Szilfából készült alapgyalu beégetett jelzéssel
– Ig. Karner – 1933.
Gyári alapgyalu KI beütéssel
a lehető legszakszerűbben visszaállítani
az eredeti állapotot.
Mivel az értékes szerszámok akkor is
kelendőek voltak, a tulajdonos mind az
egyedi gyártású, mind a gyári szerszámba
belefaragta, belevéste vagy beleütötte a
nevét (ritkábban) vagy nevének kezdőbetűit,
monogramját. Sajnos, nagyon ritka az,
hogy a monogram egykori tulajdonosának
teljes neve kideríthető.
A faragások, vésetek, évszámok, monogramok
nagyon fontos meghatározó
bélyegek. A gyűjtők ezek alapján a készítés
helyét, idejét és esetenként a készítő
műhelyt is be tudják azonosítani.
A fotókon jellemző példákat, csemegéket
mutatok be az asztalos- és kádár-, valamint
a pintérgyalukon, gyalucskákon.
Pauló Tamás
faipari mérnöktanár
