Mesterportré: A játékgyártás nem játék...
72 2013. 04. I Magyar Asztalos és Faipar
mesterportré
Fogékony volt a fa iránt
Pálfi János genetikailag fabarát, mondhatni,
hogy már gyerekként felfedezte a
fa varázsát. Anyai dédapja és nagyapja
asztalosok voltak, ugyan egyikükkel sem
találkozott, sajnálatos okok miatt. Más
nem nagyon érdekelte – a tanuláson kívül
– mint a fával való manuális érintkezés,
amihez a vidéki környezet jó alkalmat
kínált. Sokat tartózkodott Zircen, és
erre az időszakra tehető az első saját és
komolyabb fajátékok elkészítése is. Ezek
szépen megformált és szerkezetileg is
jól kitalált faíjak, fakardok voltak matt
lakkal kezelve. Persze ez utóbbit nem
lehetett kapni, ezért maguk állították
elő a csónaklakkból úgy, hogy a legfinomabb
babapúderrel összekeverték. A
maguk által készített játékok persze az
éppen aktuális tv-sorozatból származó,
alaposan megfigyelt és a kereskedelemben
nyilván nem kapható játékok voltak.
Olyan játékok, amelyek akár fegyverként
A játékgyártás nem játék…
Budapest nyolcadik kerületében a Baross utcai építészeti remekek egyikének alagsorában,
jól felszerelt, takaros kis műhelyében dolgozik egyedül, de talán mégsem magányosan Pálfi
János (58) fajátékos – ahogyan önmagát aposztrofálja. Nem kevesebb, mint ötven éve készít
fajátékokat, hiszen már gyerekként saját magát is „kiszolgálta”, mivel sem mód nem volt
a vásárlásra, sem kínálat nem volt fajátékokból, a lemezjátékok erős túlsúlya miatt. Ma is
elégedetlen a játékfelhozatallal, elsősorban a fajátékok mellőzése, ill. igénytelen elkészítése
miatt, ami nem szolgálja a célt, a kicsik megismertetését a természetes anyagokkal, így a
meleg tapintású fával sem. A mai anyagias és minden téren versenyszemléletű világban,
nagyon nehéz hagyományőrző elképzelésekkel a rajtvonalhoz állni, következésképpen még
nehezebb kisvállalkozóként fennmaradni, különösen akkor, ha mennyiségi korlátok is vannak
a gyártáskapacitás miatt. Éppen ezért nyitni kellett, jelesül a famodellkészítés felé, ami a régi
mellett egy új piaci szegmensnek ígérkezik, és nem csak idehaza…
is funkcionáltak, amelyek az akkori
rendőrök figyelmét is felkeltették… Az
általános iskola után nem volt kétséges,
hogy a faiparosszakma irányába orientálódik,
így került az egyik újpesti faipari
szakközépiskolába. Kitanulta a szakmát
és leérettségizett, de közben a számos
újpesti vállalkozás egyikénél megtanulta
Magyar Asztalos és Faipar I 2013. 04. 73
mesterportré
a gyakorlati munkát is, az akkori fusizásos
közegben. Legjobban a politúros
fényezést fizették meg a kisiparban, de
a grundolásért is 20 Ft-ot lehetett kapni,
ami jó kereset volt egy fiatalnak…
Hivatalosan egy ktsz-nél kezdett
dolgozni, ahol neobarokk stílusú műbútort
gyártottak szovjet exportra. Pálfi
János két év után munkahelyet váltott és
karbantartó asztalosi munkát vállalt a
Szovjet Kultúra és Tudomány Házában,
ami jó választásnak tűnt, hiszen közel
négyszeres bérért dolgozott, persze
abszolút bizalmi állásban. 1982-ig
tartott a munkaviszony, de mellette
már öt éven át lombfűrészgépeket készített
egyre javuló minőségben. Nem
titok, hogy ennek célja a betűkivágás,
emblémakivágás volt, amit kiállítók
számára lehetett jól használni. Így lett
„dekopíros” iparos, mai szóval vállalkozó
– ami nem asztalosmesterséget
takar – és gőzerővel kezdett ebben a
műfajban dolgozni.
Önállóan a magánszektorban
Pálfi János megfogalmazása szerint
került az iparengedély háttéranyagába
a tevékenység pontos meghatározása,
miszerint „fából, rétegelt lemezből,
papírból, némely habanyagból betűk és
emblémák vágása”, megrendelés alapján,
hozott anyagból. Ez utóbbi már jelezte,
hogy anyag-, ill. készletgazdálkodásról
szó sem lehetett, hiszen azt az igényeknek
megfelelően kellett rendezni, amit
egy kisvállalkozás nem vállalhatott
fel. Később egy intarziás végzettségű
szakmunkás kolléganőt is alkalmazott
egy ideig, amikor már a Baross utcai kisműhely
működött. A nagy kiállítócégek
keze alá dolgozva egészen jól mentek a
dolgok, külföldre is kijutottak a dekorációs
anyagok. 1990 körül aztán megjelent
idehaza is a plottervágási technika,
amely a korábbit háttérbe szorította.
Lépni kellett, és a műhely méretei meg
a szakmai ismeretek, tapasztalatok a
játékgyártás folytatását, ill. új alapokra
helyezését indokolták…
Játékgyártás megfontoltan
A játék profil bababútorgyártással indult,
amihez azonban egy termékcsaládot
kellett kitalálni. Asztal, szék, pad, tálalószekrény,
ruhásszekrény, komód, ágy,
éjjeliszekrény, mosdóállvány,
zománcozott kislavórral alkották
a termékcsaládot sokáig
a lakószobát jelképező falak
nélkül (ma már az is elkészült).
Először a hazai mellett – kissé
megváltoztatott stílusjegyekkel
– német exportra ment
a termék. Hamar kiderült
azonban, hogy ezek a játékok
a középosztály gyerekeinek
jelentettek sokat, ami korlátozott
igényt eredményezett.
Nem sokkal később jelentek
meg a globalizációs jelenségek
a kereskedelemben is, és egyre
jobban drágult mindenhol az
élet, egyre olcsóbban fogadta
volna a német kereskedő is a
terméket, amit viszont a magyar
viszonyok közt folyó gyártás rezsiköltsége
nem bírt el. Így a közel kétéves
kapcsolatnak vége szakadt. Pálfi János
ekkor ismét válaszút elé került, hiszen az
alkalmazottja is továbbállt, és a jövőkép
is homályosnak látszott. A játékkészítés
szenvedélye azonban tovább dolgozott
benne, és nekilátott a gépparkja teljes
megújításának, mert a gyári gépek méreteinek
a fele is elég volt a finommunkák
elvégzéséhez. Kis gépeket viszont nem
forgalmaznak, amelyek a játékkészítés
tizedmilliméteres finomságához illenek.
A kicsi szalagcsiszoló, a dekopírgép, a
kisebb intarziagép, a favázas marógép és
körfűrész nem hozzáférhető kereskedelmi
forgalomban, ezért elkészítette, ami persze
jelentős időt vett igénybe. A fűrésznél a
minőségi lap, a megfelelő fordulat, és az
élezés a siker titka, továbbá az alkatrész
biztonságos rögzítése. Nem mellékesen
elkészült a sűrített levegős rendszer,
amely a kéziszerszámok működtetéséhez
ma már nélkülözhetetlen. A jó szerszám
az alapja az alkatrész-megmunkálás
pontosságának, ugyanis a játék-, ill. modellautók
funkciói ettől működőképesek,
és tartósak. A csiszolás fontossága érdemel
külön említést, hogy a gyereknek ne
okozzon sérülést és semmi ne vonja el a
figyelmét a játék élményétől.
A fajátékok előnyei
Hajlamos a mai szülők nagy része egyetlen
kézlegyintéssel elintézni a fajátékokat,
hiszen ők maguk sem biztos, hogy ismerik
az előnyeit, értékeit. Pálfi János az
alapanyagot régi iskolájával fenntartott
jó kapcsolat révén, annak műhelyében
munkálja meg, szabja és finomítja le.
A felületkezelésektől óvakodik, pontosabban
nem alkalmaz semmilyen vegyi
anyagot, így aztán biztosan nem vívja ki
a felügyeleti szervek haragját. A játékok
színe az egyes fafajok különbözőségéből
adódik, azok gondos összeválogatása,
alkalmazása ugyanúgy szolgálja a célt. A
lényeg, hogy amikor a gyerek megfogja a
74 2013. 04. I Magyar Asztalos és Faipar
játékot, akkor közvetlenül a fával érintkezzen,
ami meleg tapintású, nem közvetít
fertőzést, felületén nem hordozza tovább
a kórokozókat. Az alapanyagok zöme magyar
eredetű vagy magyar kereskedőknél
beszerezhető fafaj. A hárs, a cseresznye,
a világos, „tömörszálú”gyertyán, a kerti
dió, a fekete dió és a tölgy felhasználása a
leggyakoribb. A színek választéka miatt az
egzóták közül a vörös színt hozó padouk és
a feketét adó wenge jön számításba, mivel
az ében borsos ára miatt nem elérhető.
A fehéret pedig a gesztenyefa biztosítja,
amelynek egészen világos részei szépen
kivághatók. A fa, élő anyag – ezt hangsúlyozni
kell. A jó minőségű alapanyag
megfelelő nedvességtartalmát az évekig
tartó pihentetés kíméletesen biztosítja.
A fa felépítése miatt a kéreghez közel eső
részt (szijács) lazább szerkezete okán nem
tanácsos minőségi anyagként felhasználni.
Tartós, jó minőségű – különösen
kopó – alkatrészeket a szijács és a bél
közötti részből (geszt) lehet legjobban
gyártani.
A minőségben
nincs megalkuvás
A magyar játékgyártás a 2000-es évek
elejéig még úgy-ahogy fenn tudott maradni,
aztán a hatalmas mennyiségű és
olcsó import dömpinghelyzetet teremtett.
Igaz ez a fajátékokra, hiszen amennyire
képes segíteni a gyerek szemléletének
fejlődését, annyira mellőzötté válik az
egyéb játékokkal szemben. Pedig a fajátékok
formavilága, választékossága is sokat
fejlődött, hiszen már régóta nem csak a
kockajátékokat jelenti, a nemek szerinti
igényeknek megfelelően a bababútoroktól
a hitelesen megformált funkcionálisan
működő járművekig terjed. Talán nem
túlzás azt állítani, hogy a naponta tapasztalható
gusztustalan reklámhadjárat
éppen az értéktelen, haszontalan, nem
tartós, „gagyi” játékok – főleg távol-keleti
– vásárlását segíti, aminek piacromboló
hatása felmérhetetlen károkat okoz, és
a valódi értéket a háttérbe szorítja. Pálfi
János párja megfogalmazását idézi, aki
szerint „pénznek nincs kultúrája, a kultúrának
meg nincs pénze”. Ennek olvasata
pedig, hogy nagyon vékonyka társadalmi
réteg az, akinek igényes fajátékokat lehet
eladni. Aztán azzal folytatja, hogy az általa
készített fajáték minősége „konstans”, és
ebből nem enged, még akkor sem, ha ettől
a termék relatív drága a vásárló számára.
A rezsit nem ő találja ki – mondja – és ez
rányomja bélyegét az egész vállalkozás
működésére, a termékek árára egyaránt.
Persze nézőpont kérdése, hogy valóban
drága-e az a játék,
amelyet évek múlva is
hibátlanul vehet elő a gyerek,
és ugyanúgy betölti a funkcióját,
amikor már az egyéb játékok rendre
tönkrementek.
Ars poetica
Pálfi János önmagáról nagyon kritikusan
vall. Némi iróniával fűszerezve úgy
fogalmaz, hogy faiskolába járt, de játékot
alkotni a saját igénye és igényessége
tanította meg. Ő is úgy hallotta, hogy a
fa olyan öntörvényű anyag, amely még
holtában is meleg érintésű, tovább alakul,
mozog. Annál jobban öntörvényű csak ő
maga, aki nap mint nap megküzd vele.
Miért épp játékot gyárt? – teszi fel magának
a kérdést. – Mert a játék nem játék,
sokkal inkább a gyerek legfontosabb
„dolga”. Általa ismeri és tanulja meg a
világot. Ha gondosan elkészített, igényes
tárgyak veszik körül, akkor, és csak akkor
várhatjuk el tőle, hogy igényes felnőtté
váljon – szól a szociológiai jövendölés
részéről. – Nem alázhatjuk meg azzal,
hogy vacakot adunk a kezébe. A játékgyártó
célja tehát csak az lehet, hogy a
gyermekek természetes anyagból készült,
vegyi anyagoktól mentes, valósághű játékokkal
élhessék át szerepjátékaikat. Az
elképzelése helyességének igazolására
adott át játékaiból óvodáknak kipróbálásra
néhányat, ahol évek óta örömmel
és balesetmentesen használják azokat.
Ez igazolja, hogy jó játékkal játszani
komoly dolog. Azonban, hogy valóban
önfeledt játék legyen ez a foglalatoskodás,
a mozgások összehangoltsága és
finomsága szükséges. Ha nem így van,
akkor a játék öröme helyett kudarc éri
a gyermeket, ezért fontos az ajánlott
korhatár betartása. A „homo ludens” – a
játékos ember – kortalan, ebből kiindulva
állítja Pálfi
János, hogy játékainak
csak alsó
korhatára létezik, és nem csak gyerekjátéknak
használhatóak. Megtalálhatóak
vasútbarátok gyűjteményében éppúgy,
mint szállítmányozócég tulajdonosának
íróasztalán (akár emblémázva), vagy
könyvtámaszként könyvespolcokon,
képként a falon, de kandallópárkány
díszeként is. Pálfi János alapító tagja a
kecskeméti székhelyű országos hatáskörű
Játék Céhnek és a Kiss Áron Játéktársaságnak.
Igazi elkötelezettje a játéknak, a
játékkészítésnek, amit ékesen bizonyít,
hogy a keze alól kikerült remekek megtalálhatók
a Szórakaténusz Játékmúzeum
és Műhelyben, egy modell pedig a Közlekedési
Múzeum állandó kiállításában is
szerepel. Emellett említést érdemel az is,
hogy tárgyai a Képző- és Iparművészeti
Lektorátus által minősítettek, sikerrel
szerepeltek számos hazai és külföldi
kiállításon.
Pálfi János jó ideje már egyedül alkot
szépen és funkcionálisan jól berendezett
műhelyében. A szakmai munka egyértelműen
rá hárul, az aktuális esztétikai
kérdéseket és az üzletmenet nagy részét
– az őt mindenben támogató – párjával
beszélik meg. A marketingtevékenység
jelentős részét Angliában élő – szintén
faipari végzettségű – Balázs fia segíti,
hiszen a köztudottan konzervatív szigetország
felvevőpiaca csak ott tevékenykedő
szakember hitelessége mellett hozható
mozgásba. Idehaza viszont – kisebb kerékpáros
kikapcsolódás, országjárás mellett
– keményen folyik a munka, mostanában
elsősorban az egyre népszerűbb járműmodellek
gyártása, természetesen nem
feltétlenül a gyerekjátékok kárára…
Nagy Zoltán
mesterportré
